Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-24 / 43. szám
4. oldal REJTÉLYES ORSZÁG, TITOKZATOS NÉP Tibet, a távolba vesző horizont POKHARA, Nepal - Az ő horizontjuk valóban távolba vész. A tibetiek földje még olyan ismeretlen és föltérképezetlen, hogy ma, 1974-ben, többet tudunk a Hold-kráterektől, mint az ő földjükről. A nagy tibeti Chang Tang platót és a Himalaya hegység csúcsait, homály borítja. Hódítók jönnek és mennek, törökök, mongolok, sőt bizonyos pontokon angolok, az elmúlt századok folyamán pedig a kínaiak gyakoroltak hatalmat fölöttük. Mindezen túlmenően, a tibetiek rendszerint több-kevesebb függetlenséget tudtak magukénak. így volt ez a kommunisták megjelenéséig. 24 esztendeje annak, hogy Mao Tse-tung seregei bevonultak Tibetbe s a régi, kínai közigazgatás módjára kimondták, hogy a terület a hagyományos kínai határokon belülre tartozik, s mint ilyet, a Népköztársaság „Autonom területének” nevezték el. Az ősi, kínai dinasztiáktól eltérően azonban, erős politikai fennhatóságot rendeltek ki ide. Tibet változni kezdett. Némely változás szükségszerű volt, igy a szolgaság eltörlése. Más változás — különösen a vallási alapokon nyugvó lámái tekintély aláásása — megbosszulta magát. Most, 15 évvel azután, hogy a lhasai lázadás kitört, amely abban érte el csúcspontját, hogy Tibet szellemi és avatott irányitója, a Dalai Láma — híveinek ezreivel — Indiába repült, a dél felé menekülők áradata már csak szivárgássá csappant. 80,000-re becsülik azoknak a számát, akik Indiában, Nepálban, Sikkimben és Bhutánban élnek, s további ezrek költöztek Észak-Amerikába és Európába. Ennek a szétszórtságnak egyetlen eredménye az, hogy a volt lhasai buddhista tanítók számos nyugati és indiai egyetemen álltak munkába; igy biztosítják vallásuk központi fennmaradását, ami lényegileg a 7-12. századi, indiai Mahayana-buddhizmus átmentése. A tibetiek számát senki sem tudja. Tenzin Gyatso, a 38 éves Dalai Láma, aki most Észak-Indiában él száműzetésben, 6 millióra becsüli Tibet lakosságát. Az 1963-as kínai népszámlálás csak 1,2 milliót talált. Megegyeznek azonban abban, hogy másik 4 millió ember a Himalaya határvidékein, Dél-Tibet népességét teszi ki. Akármennyi is a számuk, a legtöbbjük ma még nomád pásztor. Állatszőrből készült sátrakban élnek és állandóan vándorolnak, hogy nagy ló-, juh-, kecske- és marhanyájaiknak legelőt keressenek. Az arab beduinokhoz hasonlóan, életük a jószág körül forog, hiszen annak gyapjából készítik ruháikat, húsából, tejéből pedig táplálékukat. Lhasatól (amelynek lakossága 50,000) és néhány hatalmas, város-szerű kolostortól eltekintve, Tibetben nagyon kevés az állandó, letelepült lakos. A tibetiek Dzsingisz khán történelmi hordáira emlékeztetnek mind szellemi, mind kulturális vonatkozásban: úgy tűnik, hogy azok ivadékai. Hitük, amelyet az indiai buddhizmus és a kínai szekularizáció egyaránt erősen formált, még mindig híven őrzi a mongol sámánizmus alapvonásait: amulettek, orákulum, mágia, stb. A kelet-tibeti harcos, kegyetlen Khampa-fajta kivételével, a legtöbb tibeti vidám, szellemes és barátságos. Az amerikaiak általában úgy találják, hogy valamennyi ázsiai nép közül ők a legkevésbé „idegenek”. Nyugati irók szeretik Tibetet „a világ tetejének” nevezni. Itt van az összes nagy, ázsiai folyó kiindulópontja (Sutlej, Indus, Ganges, Brahmaputra, Salween, Mekong, Yangtse). A hatalmas fennsíkokon vad homokviharok és jeges szelek süvöltenek nap mint nap. A kínaiak hóditásáig a kereket nem használták, szentnek tartották. Mindennemű szállítást lovakkal, tevékkel, juhokkal és emberi erővel bonyolítottak le. Egy ember négy személyben, ez volt a buddhizmus lámája, kiknek hatalmas monostoraik voltak: a Dalai Láma hires lhasai Potala Palotájának is úgy mondják több ezer szobája van. Mig az egyházi tisztségviselők többnyire előkelő származásúak, a Dalai Lámát rendszerint szegény pásztoremberek gyermekei közül választják meg orákulumszerű kinyilatkoztatással, mert a közhiedelem szerint az elhunyt reinkarnálódott abban. A jelenlegi Dalai Láma nagy megrázkódtatást okozott népének tavaly azzal a figyelmeztetésével, amelyben közölte, hogy a Dalai Lámái intézmény, — mint Tibet népét egységbe fogó irányítás — túlhaladottá vált. „Én kívánok az utolsó Dalai Láma lenni” — mondta az intelligens, olvasott Gyatso. „Nincs rá szükség: Tibet jóléte az, amire szükség van.” A Dalai Láma tavaly ősszel, a pápánál tett látogatása során úgy nyilatkozott, hogy vissza kíván térni Tibetbe, nem akarja életét „udvartartásával száműzött európai király módján” leélni. Általában a többi menekült között — akik ma fiatal emberek, s még gyermekként hagyták el hazájukat — hitvallásszerű szabály, hogy egy napon vissza fognak térni otthonaikba, folytatni a nomád pásztorkodást. Paraszttüntetések AJACCIO, Korzika — Franciaországban hetek óta egymást érik a paraszttüntetések az alacsony felvásárlási árak miatt. Különösen Korzika szigetén nagy a felháborodás. Ajaccióban, a sziget fővárosában a prefektura mezőgazdasági osztályának irodáját a minap megrohamozták a parasztok. Guy Degos igazgatót megbilincselték, azután lehúzták a nadrágját és igy vezették végig Ajaccio főutcáján. A francia fölművelésügyi minisztérium sajtóosztálya úgy látszik még nem veszítette el teljesen a humorérzékét, mert az incidenssel kapcsolatban a következő hivatalos sajtónyilatko-PHNOM PENH, Kambodzsa — a DC-3-as gép a kifutópálya felé haladt, amikor az irányítótoronyból üzenet érkezett, hogy vissza kell fordulnia. „Azzal nem törődnek, hogy rizst szállítunk az éhezőknek” — mondta Ben Crawford másodpilóta. „A repülőtársaság igazgatója elfelejtette lefizetni a megfelelő összeget, és vámunk kellett addig, amig meg nem kapták a pénzüket.” Fél óra múlva a repülőgép mégis elindult, mert az igazgató — egy helyi kínai üzletember — átadta a szokásos pénzösszeget. Ez csupán egy epizódja annak a sok eseménynek, amellyel ez a régi pilóta nap mint nap találkozik, miközben az egyik legrégibb repülőgépet vezeti azok között, amiket ezen a kis repülőtéren összegyűjtöttek. A DC-3-ason és a DC-4-esen kívül van két C-46-os, amit még a második világháború céljára építettek, egy 1937-ben készült Boeing 307-es, és egy kétmotoros Beech 18-as, amit szintén a háború előtti időben adtak át a forgalomnak. „Valakinek meg kellene vásárolni a Beech 18-asat és átadni a washingtoni Smithsonian Institution-nak — mondja William Emst pilóta, aki csaknem mindennap elvezeti a gépet egy 50 mérföldnyire levő, ágyutűz alatti városba, Takeo-ba. „Már eléggé megérett ahhoz, hogy múzeumi darab legyen belőle.’? Az egyik napon már az egyik régi gép már nem bírta tovább és nem sokkal felrepülése után három motorja felmondta a szolgálatot, majd lezuhant. Tizennyolc személy meghalt, 16 másik megsebesült, közülük a pilóta és a másodpilóta is. Ezzel a tetőpontjára hágott annak a közel 60 pilótánka a félelme, akik több mint 20 kis, törékeny repülőgépet vezetnek ezen a területen. Nem annyira az ellenség agyutüzétől félnek, mint inkább a mechanikai problémáktól, a korrupciótól, és esetleg valamelyik „baráti” légelháritó üteg füzétől. „Egy rizsrakományt szállítottam, és félúton elromlott az egyik motorom.” — mondja Charles Heckman, a DC-3-as pilótája. „Le kellett rövidítenem az utamat, és Phnom Penh közelében haladtam el. Már zatot adta ki: „Nem hisszük, hogy a korzikai mezőgazdasági termelők ezzel az akcióval az alacsony felvásárlási árak mélyebb okait tárták volna fel.” egészen közel jártunk az elnöki palotához, amikor tüzet nyitottak ránk. Az a szerencsénk, hogy nem valami jól tudnak célozni, mert csak egy darabot lőttek ki a gépnek a szárnyából, és mi egy motorral is szerencsésen földet értünk.” A másik nagy hiba, mondják a pilóták, hogy a repülőteret délután hattól reggel hatig zárva tartják, és semmi karbantartási munkát nem lehet végezni a gépeken. Ez pedig nagyon veszélyes dolog. „Az ember csak a repülés végeztével tud valamit javítani a gépen. Ez a legszegényebb légiforgalmi rendszer, ami a világon valaha létezett.” A pilóták fizetése is nagyon alacson. A legtöbbjük csak 1,200 dollárt kap havonta, a minimum 70 órás repülésért. Pedig legalább 2,000 dollárt szeretnének kapni, ezen a nagyon veszélyeztetett területen. Ezenkívül gyakran elrendelik a kambodzsai katonai parancsnokok, hogy fegyvereket és lőszert szállítsanak, meg katonaságot. Ezt nem is bánják, csak fizetnék meg őket érte. TALLÓZÁS Uj utcákat neveztek el Párizsban. A névadók között szerepel Gérard Philippe a fiatalon elhunyt színész, aki az előkelő 16. kerületben „kapott” utcát, Toulouse-Lautrec festőművész és Sigmund Freud a 19. kerületben, azon a környéken, ahol egy időben laktak.- o-A spanyol utazási irodák nem fogadják el az angol megrendeléseket. — Amióta néhány angol ügynökség csődbe ment, a bizalom megrendült. Mint a lap irta, most egy újabb brit utazási iroda, a Apai Traver Ltd. jelentett csődöt, ment tönkre.- o -Megdöbbentő esetet tárt föl az olasz rendőrség. Egy 8 esztendős genovai kisfiú, az újfasiszta merényletek hatására levelet irt a szomszédban lakó 72 éves asszonynak: ha öt napon belül nem fizet négymillió lírát, a házát a levegőbe repíti. A levelet „Fekete csillag” álnéven irta alá... A száműzött Dalai l áma BÁTOR EMBER A REPÜLŐ PLÉHD0B0Z0K0N
