Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-17 / 42. szám
13. oldal EGY FÉNY KIALSZIK Irta: PAPP VARGA ÉVA óval a második világháború kitörése előtt együgyű nótával „örvendeztette” meg a nagyközönséget divatos dalszerző, kinek a nevét azóta elfeledtem, ment a nóta kis kin-rimje: iKIÓ, TÓKIÓ... tudja jól a kis án, hogy mi jó! A nóta szövege csak azért méltó ütésre, mert ismertem egy kis jaít, aki személyesen magyarul igy ndta el nekem, hogy mi jó: „Igen jó a magyar konyha. Legban szeretem a csirkepaprikást iron, tejfelesen és — hogy is ndják — idei salátával. Télen legjobban szeretem a znótoros vacsorát. A túrós és lekváros palacsintát ndig szeretem.” maoka Gyui Csiro volt a kis japán neve. Ismert név t ez a harmincas években Budapesten, mivel néha a lión is fellépett „Imaoka bácsi”, kinek bölcsőjét Jajban ringatták és aki 1922-ben felkerekedett és ándorolt Japánból Magyarországra. Hogy miért jen oda? így mondta el az akkor még hihetetlenül andosnak tűnő vállalkozás okát: ,Igen rokonszenvesnek tűnt előttem a magyar nép, asmányaim alapján. Úgy véltem, rokonság is van a áni eredetű magyar nép és a japán nép között. El írtam menni, hogy lássam, milyenek a magyarok és ;on népek vagyunk-e. Meggyőződtem arról, hogy neslelkű, lovagias emberek a magyarok és úgy vé- i — mert teljes bizonyosságot még nem szereztem hogy rokonnépek vagyunk.” Omaoka még nem volt „bácsi” amikor Magyaror,gra került. Jófejű és nagy nyelvtehetséggel megállt tanár volt, akinek sikerült tökéletesen elsajátítani nagyar nyelvet. Közszeretetben állt. Egyrészt mert /olt az egyetlen japán aki magyarul beszélt, más■zt, meg mert nyilvánvaló volt a magyarság iránti űnte barátsága és az hogy átülteti japán nyelvre a igyarság szellemi értékeit. Haláláig, amelyről mosíában értesültem, fordította japánra a magyar dalom és költészet remekeit. Közel 95 éves korában nyt el a kiváló nyelvtanár, aki — annakidején — igy >ndta el Budapesten a „Fészek” (Magyar írónők ire) tagjainak élete nagy kalandját: „Jómagam tiz ;n át magyarul tanultam, egyetemre jártam és jáni nyelvet is tanítottam. Ez alatt cikkeket írtam Bánról magyarul. Összeismerkedtem sok magyar jó ráttal. Igen megszerettem a magyarokat.” Kicsi a világ, — szokta mondogatni egy kedves is:rős, hozzátéve hamiskás mosollyal, hogy világnyelv nagyar, mert hogy kevesen vagyunk, ugy-e de nincs világon olyan ország ahol ne élne magyar. Sok izság van ebben, mert például amikor Imaoka, aki kor még egyedülálló ember volt, először meghúzott egy üllői úti kis bútorozott szobácskábán, szobává volt fiam egy jó barátja, Vizy Tibor orvosnövenk. Vizy Tibor, aki évtizedek óta Brüsszelben él, :n megszerette a kis japán diákot és — miután látta, ilyen vasszorgalommal gyuija a magyar nyelvet, kát segített neki. Ö is egyike volt a fent említett .ok magyar jó barát”-nak. Miután 1932-ben visszatért hazájába, Imaoka proszor Japán-Magyar Kultur Intézet létesítésére kait engedélyt. Ennek célja volt, a két nemzet közötti rátság ápolása. Rövidesen kiadták a „Magyar-Jatt Kisszótár”-t, „Magyarul Négy Hét Alatt” című zikönyvecskét Magyarországra látogató japán turisc részére, valamint a „Magyar Népek Világa” című neretteijesztőt. Mint megírta — ugyancsak saját fogalmazásában „az 1956-os októberi szerencsétlen események alkalmával Magyarország határáig utaztam, hogy átnyújtsam ajapáni nép üzeneteit és ajándék csomagokat, valamint az általam összegyűjtött pénz segélyt. Akkori legnagyobb fájdalmam az volt, hogy nem tudtam személyesen találkozni régi magyar barátaimmal.” A hatvanas években Metzger Nádor Los Angeles-i professzor (szintén egyike Imaoka jó barátainak) jóvoltából elküldtem katona-fiamnak Imaoka „bácsi” tokiói címét. Fiam, aki egy szót sem tud japánul, igen nehezen tudta őt telefonhoz kéretni. Mihelyst magyarul üdvözölte, boldog örömmel hívta őt meg irodájába. Akkoriban épp a valamikori kis szótár kibővítésén dolgozott a japán külügyminisztériumban az öreg. Ö volt az egyetlen, akinek önálló Íróasztalt adtak; részben megbecsülésük jeléül, „no meg azért is, mert igen nagy az anyag,” — mondta mosolyogva a tanár ur, hozzátéve, hogy „a magyar nyelv szép, de nehéz.” Fiam elvitte ebédre a professzort a tokiói legjobb tiszti étkezőbe, ahol a japán személyzet megkülönböztetett udvariassággal szolgálta ki őket. Szokatlan volt számukra amint az amerikai Légierő egyenruhás tisztje és egy rendkívül formálisan öltözött idős japán ur egy számukra idegen nyelven (magyarul!) beszélgetett. „No igen, ez a ferencjóska, amit viselek, ismeretlen számukra,” — mondta mosolyogva a kitűnő kedélyű öreg, hozzátéve, hogy „budapesti szabó készítette, méghozzá olyan kitűnően, hogy szinte nem lehet elhordani, pedig már több mint 30 esztendős. Hozzám igen kegyetlen volt a sors: mindenünk elpusztult a második világháborúban: ház, bútor, ruhaneműk. Hát igy inkább a családomnak vettem többet és jobbat. A külügyminisztériumba épp megfelelő ez a ruha arra a pár évre, amig még dolgozni tudok. Mert ez a szótár igen nagy munka. Mindig újabb szavakkal találkozom... kéne még egy munkatárs, de senki más nem tud itt magyarul. Majd ha teljes nyugalomba megyek, talán be tudom fejezni kedvenc fordításomat: Madách Imre nagy művét, „Az Ember Tragédiájáét fordítom japáni nyelvre, mert ez óriási emberi érték...” * * * Nem tudom sikerült-e befejeznie a nagy munkát Imaoka tanár urnák. Megható és elgondolkoztató az a nagy szeretet, amellel a magyarság iránt viseltetett; tekintet nélkül arra, hogy rokon nép-e a magyar a japánnal. Ö haláláig testvér-népként nyilatkozott a magyarokról, hozzátéve, hogy „1922 áprilisában, cseresznyefavirágzás idején indultam útnak egy előttem akkor még ismeretlen országba. Egyik legkedvesebb emlékem, hogy engem nem idegenként, hanem mint egy rokonnép barátjaként melegen fogadtak mindenütt Magyarországon.” Körbe-körbe... (Folyt, a 12. oldalról) Ócskással? Igen. Henry Wynberg a vállalkozó pénzember ugyanis a hollywoodiak szemében csak ócskás, mert kiterjedt nemzetközi üzletköréhez tartozik a használt-autó kereskedés, persze nagy méretekben George Dareos megkérdezte: szeretitek egymást, akkor szeressétek egymást, de Liz ne váljon, mert abból szerencsétlenség lesz. Nem fogadták meg a tanácsot. Dareos mester több szabadságot kért a 16 éves Elizabeth Toddnak, Liz mama azonban ezúttal sem hallgat rá. Mi lesz ebből? Dareos mester egyúttal egy másik film-ügyben is működik. Vittorio de Sica már jó ideje főként saját produkciójában csinál filmeket Olaszországban. Most Amerikában van. Gyakran jár ide, vett egy öröklakást New Yorkban, ezt kényelmesebbnek tartja, mint a szállodát. Ezúttal egyszerre több ügyet kellett elintéznie Amerikában. Egyik miatt őt kérte ide hogy hollywoodi filmgyáros. De Sica repülőgépen lement hozzá Hollywoodba. Legnagyobb meglepetésére a gyár filmszerződést kínált: mesebeli szerepet, mesebeli női ko-sztárral, mesebeli gázsival. Csak egyetlen kikötéssel álltak elő: fel kell varratni az arcát, szóval egy kis szépitő-fiatalitó műtétre van szükség. Maguk megőrültek, ez volt a válasz, a gyáros azonban csak hajtogatta a magáét, hogy ezért érdemes és kell a fiatalítás, mert nem „öreg”, hanem „idős” gavallért kell játszania. Ütőkártyának kitette az asztalra négy hires hollywoodi sztár — félreértés ne essék — nem nő, hanem férfi-sztár dupla fotográfiáját: felvarrás előtt, felvarrás után, bizonyítéknak, hogy a hollywoodiak között már nem újdonság az ilyesmi. Az olasz lesöpörte az asztalról a fotókat és köszönés nélkül indult kifelé. A gyáros azonban utolsó ütőkárgyát is tartogatott. Eléje tette Dareos, csalhatatlan lélekelemző szakvéleményét: vállalja.el, mert az egész életére a fiatalság érzését ébreszti fel benne, de ha nem vállalja pár hónap múlva a megbánás olyan romlást végez a lelkében, hogy gyógyithatatlanul öreg lesz. A 71 éves Vittorio de Sica földredobta a tudós Írását, egyenesen kihajtott a repülőtérre és az első géppel visszajött New York-ba. Itt a lakásán kifújta a dühét. Másnap visszarepült Hollywoodba, egyéb ügyeit intézni. A megfiatalodás nem tartozik közéjük, a pszichológia sem győzte meg. És ha már a lélektannál tartottunk, James Bondra terelődött a szó. Alig pár éve akármelyik sztár boldog lett volna, ha átveheti Sean Connery hires szerepét a 007 számú ügynököt. Hol van már a régi dicsőség. Elsőnek Sean Connery mondott le a szerepről. Hónapokig tartott amig azt hitték megtalálták az utódját. George Lazenby fiatal ausztráliai színészre jutott a szerep, akik legyünk őszinték, addig inkább commercialeken működött. Szerep és szereplő azonban hamarosan elváltak. Tavaly a tehetséges Roger Moore játszott egyet, de folytatása egyelőre nincs. Senki sem tudja megmagyarázni miért. Londonban legutóbb Joshua Bierer osztrák származású angol „ideggyógyász a tudathasadásról tartott előadást. Elmondta hogy az irólan Flaming akinek a regényeiből csinálják a filmeket, az ő páciense volt. sokáig kezelte a 25 éves csendes, magábazárkózott fiatalembert. A család diplomatának szánta, de (Folyt, a 15. oldalon) HUMOR Egy mama dicsekszik a városban tanuló főiskolás gyermekeivel. — Ha a lányom levelet ir. mindig elő kell vennem a lexikont. Ha a fiam ir, a takarékkönyvet.- o -Orvostól érkezik haza a férfi, s szó nélkül a lefolyóba önti az előirt orvosságot. — Mit csinálsz, te szerencsétlen?! — jajdul fel a felesége. — Tudom, mit csinálok — morogja. — Az orvos élni akar. a gyógyszerész élni akar, és én is élni akarok.- o -A képviselővel közük a hirt, hogy feleségének négyes ikrei születtek, mire ő tüstént feláll: — Követelem, hogy a számlálást ismételjék meg!- o -Párbeszéd a jósnőnél: — Ön egy magas, szőke hölgyet fog feleségül venni: rendkívül elegáns, szép és gazdag hajadont. — Nagyszerű! De mit csináljak akkor egy alacsony, kövér, csúf. barna nővel, akinek ráadásul egyetlen fityingje sincs?
