Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-17 / 42. szám
11. oldal nnrywi7wwwwwwv HOMOKI ERZSÉBET IILKI KLINIKÁJA LEVÉL JELIGE — Kedves Miss Homoki, olyan asszony vagyok, akinek eddig sohasem volt lelki problémája a férjével vagy a házasságával kapcsolatban. Egyszerű háziasszony vagyok, egyetlen a fontos, a férjem, a békés családi élet. Most mégis levelet kell Írnom. A férjem a műhely miatt az idei nyáron nem tudta kivenni a vakációt azonban én olyan fáradt voltam, hogy elmentem egyedül, de bár ne tettem volna. A fürdőhelyen megismerkedtem egy jómegjelenésű, jóbeszédű, műveltnek látszó, udvarias férfivel. Őszintén bevallom, hogy megszéditett egy kicsit, de azért messzire voltam attól, hogy beleszeressek. Semmi a világon nem történt köztünk, még egy ölelés vagy csók sem volt. A nyaralás végén amikor elbúcsúztunk, elmondtam neki ezeket az érzéseimet és megkértem, hogy soha ne Írjon, engedje, hogy elfelejtsem az egészet és ő is felejtse el. Ezt becsületszóra meg is ígérte. Egy héttel ezelőtt azonban négyoldalas levelet hozott tőle a posta. Szerencsére a férjem nem volt ott, én vettem át. Igaz, hogy csupa udvariasságot irt, szerelemről egy szó se volt benne. Mit csináljak? VÁLASZ — Azonnal mondjon el mindent a férjének, a levelet is adja oda. Véletlen, hogy nem ő vette át. Újonnan szerzett ismerősére pedig ne is gondoljon úgy mint férfire, mert aki a becsületszavát megszegi az nem férfi és újra fog Írni. Jövőre pedig semmiképpen se menjen egyedül nyaralni. Bebizonyosodott, hogy magának szüksége van a férje jelenlétére, a közelségére. Ha neki az idén sem lesz módja nyaralni, akkor maga is maradjon szépen otthon. Nem dői össze a világ, ha kimarad egy nyaralás, sokkal nagyobb baj annál, ha összedől egy házasság. * * * AGGODALOM — Kedves Miss Homoki, úgy jöttem ki Amerikába, hogy bécsi autóbuszkiránduláson leléptem. New York-ban élő nagynénim készítette elő az utat. Már 4 éve itt élek, megérkezésem után két hónapra irodában dolgoztam, mert mint perfekt angol jöttem ki. Jó fizetésem van, hárman lakunk együtt kolléganők, a költségeket megosztjuk és olcsón jövök ki. Már vőlegényt is szereztem. Nagyon megbízható amerikai fiú. Szívből szeretjük egymást, de nekem van egy súlyos kifogásom. Én átlag-intelligenciáju nő vagyok, nem dicsekedhetek magas iskolai végzettséggel vagy műveltséggel, de szeretek olvasni, kedvelem a zenét, a színházat, érdekelnek a napi társadalmi és politikai kérdések is mint például a mostani Nixon-ügy, Cyprus és a többi. 0 sem diplomás ember, de Junior Colleget végzett, nem mérnök azonban magas képzettségű technikus vezető állásban. Ott van a baj, hogy hiába akarok vele beszélgetni az előbb leirt problémákról, amelyek engem érdekelnek, sohasem mond véleményt, nem ad igazat, nem ellenkezik, megcsókol vagy megcirógat és azt mondja, ne törődjek az egésszel, az a fő, hogy mi boldogok legyünk. Ez nagyon kiábrándító dolog. Nem lesz ebből boldogtalanság? VÁLASZ — Intelligencia-szinvonal különbség, érdeklődéshiány: nem egyszer érdeklődtek tőlem ilyesmiről, de emlékezetem szerint mindig a férfi panaszkodott a nőre. Maga az első, akivel fordítva áll az eset. De térjünk a lényegre. Nem könnyű eset. A házasság hármas kapcsolat: testi, lelki és szellemi. Ha a házastársak a három közül valamelyiket nem tudják egymásnak nyújtani, akkor megbomlik az együttélés harmóniája. A testi kapcsolat és a lelki kapcsolat amit szerelemnek nevezünk, az idő haladásával néha többé-kevésbé elhalványulnak, a szellemi kapcsolat azonban mindvégig változatlanul erős maradhat még akkor is, ha a házastársak felfogása, véleménye szellemi téren eltér egymástól. Nagy baj az. ha férj és feleség nem tud mit mondani egymásnak, ha nincs beszélnivalójuk, ha nem tudják kicserélni a gondolataikat. Túlzás azonban már most menyaszszony korában kiábrándulásról beszélni. Különben is azt hiszem, hogy nem a vőlegénye szellemi képességével van baj, inkább alighanem egyoldalú az érdeklődési területe. Minthogy technikus, elsősorban technikai vonatkozású problémák foglalkoztatják. Ez nem ritkaság. Van ugyan ebben egy adag úgynevezett szak-barbárság ami kissé riasztó. Elcsüggednie azonban nem szabad. Ha a vőlegénye az első bekezdésre nem kapcsolódik be a maga által felvetett témába, próbálkozzon meg újra. Meglátja egyszer csak megszólal és akkor már nincs baj, a következő alkalommal már könnyebb lesz. Nem hiába mondják, hogy a türelmes asszony lassacskán, apránként gyufaszálakkal is megfőzi az ebédet. Türelem néha egyenlő azzal a szóval, hogy szerelem. Legalábbis egyik kiegészíti a másikat. * * * ÜZENETEK — 1. — B.W. — Saint-Germain gróf a Rózsakeresztes mozgalom egyik szereplője korának egyik legszellemesebb embere, a XVIII.-ik században élt. II. Rákóczi Ferenc természetes fiának tartották. — 2. Regény jelige — Afrikander (holland) délafrikai születésű fehér ember. Sok holland és angol regény foglalkozik velük. — Mrs. G.Sach. — Alapy Henrik a pesti zsidókórház igazgató főorvosa egyetemi tanár volt, 1859-ben született, már nem él. FIATALSÁG. BOLONDSÁG... (Folyt, a 9. oldalról) Sprechen Sie Deutsch?” Erre Marci ismét éktelen szónoklatot rögtönzött, — Voltaire ,,Candid"-ját keverte össze Verlain versének egy prózává degradált részletével. Ilyen halandzsát nem hallott a világ. Minden erőmet meg kellett feszítenem, hogy ki ne törjön belőlem a torkomat szorongató röhögés. — Az ur, amennyire meg tudom állapítani — mondtam a szőke szépségnek — franciául beszél, de sajnos ezen a nyelven alig tudok valamit. Körülbelül sejtem csak mit mondott; azt, hogy szeretné látni, mit lehet nyerni, ha eltalál három üres konzervdobozt? A lány közölte, hogy egy zsinóron ugrándozó kis majmot. — ,,Majom — mondtam a tágranyilt szemekkel figyelő Marcinak —, maki-majom!” És füleimet cibálva, rettentő grimaszokkal próbáltam egy majom képét felidézni. Marci azonban értetlenül csóválta a fejét. Végül nem maradt más hátra, — a lányzó előhozta a majmot, majd pedig több nyereményt is. Kézzel-lábbal próbálta megértetni, hogy milyen találat esetén, milyen nyeremény illeti meg a szerencsés és ügyes nyertest. Marci azonban állandóan összekeverte a dolgokat. A szőke angyal arcáról már patakzott a verejték, de a harcot nem adta fel. A külföldi ur bizonyára valutával fizet, de ha nem, akkor is meg kell mutatni, milyen becsben tartjuk mi magyarok az idegen-földről érkező látogatókat! És tovább magyarázott kézzel-lábbal. tovább szaladgált, mutogatott, érvelt, most már rajz-illusztrációkkal is, de sajnos nem sok eredménnyel. Marci ugyanis egyre kevésbé értette a sokrétű demonstrációt; hol ide — hol oda bökött, rázta a fejét, mondott valamit, vagy újra szélsebes francianyelvű halandzsát vágott ki. A szőkeség arca már haiálsápadt volt az izgalomtól, és fekete szemében a téboly parazsa gyulladt ki. Már-már attól féltem, hogy elájul, amikor Marci ezt kérdezte tőle: — Pouqui n’avez vous pás appris francais? — Azt kérdi. — fordítottam — hogy miért nem tanult franciául? Mondja meg neki. hogy azért, mert a francia nagyon nehéz nyelv. — Dubbonnet a legjobb márka, ne habozzék, vegye már ma. — idéztem franciául Marcinak az ismert reklámszöveget. Mire Marci a világ legtermészetesebb hangján, tősgyökeres magyarsággal igy szólt: — Nehéz? Hát akkor miért nem beszélünk magyarul?! A szőke angyal szeme fennakadt, mint a horogra került halé. Úgy láttam, hogy most, ebben a pillanatban megüti a guta és elájul, — de nem... Keze. mint egy dróton rángatott bábu keze, lassan felemelkedett és... ...És mire bármit is tehetett volna, mi már messze jártunk. Tisztes távolságból hátranézve láttuk még, hogy úgy áll őrhelyén megmeredve, mint egy sóbálvány... SZÁMADÁS Ideje fölmérni valómat, szivem egyre lassabban dobban, névtelenek közt névtelenül mennyi vagyok? hová jutottam? Sose késő a jövendőnek fölmutatni egy ráncos arcot, azért, ki parasztjai miatt tette, mi belső parancsa volt. Emberibb sorsokért pöröltem, a szememre hát sose vessék, ha számonkérnek, — megmaradt-e az otthonról hozott tisztesség. Tudom: az elveszett világot siratni bárgyú és mihaszna, a múlt, az ut a föld alá biyt, szivemet a holnap riasztja. De szólhat-e az, aki célját álmodások pusztáin űzte, bátorsága is megkopott már, s múltjára lehet csupán büszke? aki nem nyűiként menekült, ha vadásztak rá, — szarvas gyanánt járt erdők, sziklák sötét poklában, hogy megvédje ártatlanságát? s nem békült meg a langyosokkal, kik itták az árulás mérgét, — bizonytalan szabadság, tőled remélte fölemelkedését? Ideje fölmérni valómat, minden szánalmat félrelökve, s még egy távozó bucsusóhajt jövendőmnek csokorba kötve. Nem késő farkasszemet nézni önmagával annak, ki jobbat álmodott a valónál s hiszi: helyére állnak már a jobbak. Számadásom dehogy sirató, vénségemre csak magyarázat, hogy mért maradtam feltört kertek szélén keserű, vad csalánnak. Mátyás Ferenc
