Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-11 / 28. szám

10. oldal MAGYAR HÍRADÓ EGY LETŰNT VILÁG NYOMÁRÁN AZ EGYKOR LEGENDÁSHÍRŰ ‘ORIENT EXPRESS’ HANYATLÁSA Graham Green hires regé­nyében, az “Orient Express” ben még azt Írja, mikor a vp­­nat a határnál megállt, sen­ki nem ment megvizsgálni a csomagokat, tehát arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy azt csempészhet át valaki, ami' akar. De ma, ha az Express meg­áll valaholt Sofia és Istanbul között, — hajnali fél 5-kor —, egyenruhás ellenőr jele­nik meg a kupéban, kéri az útleveleket, átvizsgálja a cso­magokat és amikor már min­dent rendben talál, még meg­kérdi: nem láttak egy ala­csony bolgárt? Ki lehet az az alacsony bolgár, aki miatt a vonat megállt? Egy elveszett gyermek ? Egy csempész ? Egy bűnöző? Egy szökevény? A felébresztett utasoknak van idejük tanakodni, míg újabb álomba nem ringatja őket a vonat egyenletes rázá­sa. A vonatot ma Direkt-Ori­­ent-Express-nek nevezik, Lon­don és Istanbul között közle­kedik, de hiába kapta a di­rekt nevet, mert már nem le­het az utat egyfolytában meg­tenni, csak átszállásokkal. Belgiumból indulva az utazó­nak át kell szállnia München­ben, vagy Párisban, sőt né­mely esetben Milánóban és Belgrádban is. Amellett gya­kori a késés, a vámhivatalno­kok kiváncsiak, de sokszor olyan felületesen vizsgálnak, hegy akár a koronaékszereket is át lehetne csempészni egyik országból a másikba, Eh még lennének koronaékszerek. Greene még azt Írja köny­vében, hogy hősei nem akar­tak burgundit inni, mert a vonat rázódásától a bor úgyis elvesztette aromáját. Ma már nincsenek ilyen problé­mák, mert egyszerűen bor sincs, étkezőkocsi sincs. A pá­risi vonaton időnként még le­het kapni valami ennivalót, de az attól függ, hogy volt-e idejük valamelyik állomáson egy étkezőkocsit csatolni az expresshez. De ha a vonat el­hagyja Franciaországot, az étkezőkocsit lekapcsolják. Egy nyugati uj ságiró, aki nemrég Istanbulba utazott, végigjárta az egész vonatot valami italért, végülis sike­rült a kalauztól egy üveg sört vásárolnia, aki azt saját hasz­nálatára hozta magával. Mi­kor pedig enni akart, egy ju­goszláv utaspár maradék en­nivalóját vette meg, akik elég kolbászt, kekszet és más en-ÉJJELI PILLANGÓK ŐRJÁRATA AZ EAST SIDE-ON NEW YORK — A “min­den mindegy” társadalom végre bekövetkezett, mert azt lehet mondani, hogy az ajtók mögötti prostitúció és homoszexualitás, pornográfia és a Las Vegas-i éjszakákhoz hasonló hazárdjáték egyre jobban virágzik New York­ban is. A szabadelvűén gon­dolkodók éveken át beszéltek ennek a napnak a megérkezé­séről, és már itt is van. Al­­bany-ban például Roy Good­man szenátor megpróbált ke­resztül,. vinni egy törvény­­javaslatot, mely mindent tör­­vényesitett volna a prostitú­ció kivételével. Ugyanakkor megszüntette volna az utcán kívüli prostitúció elleni bün­tetést és áttette volna ennek súlyát az utcai keritőkre. A törvényjavaslat egyelőre nem emelkedett törvényerőre, de Goodman azt reméli, hogy a legközelebbi alkalommal na­gyobb esélye lesz. Annak ellenére azonban, hogy nincs rá engedély, az ajtók mögötti prostitúció egy­re jobban virágzik, még a legjobb szállodákban is. Leg­utóbb a múlt év novemberé­ben hajtottak végre nagyobb razziát a “call-girl” kompá­niák ellen, és legutoljára egy évvel ezelőtt történt nyilvá­nos közlése egy ilyen razziá­nak. így hát mia már az új­ságárusok standjain pajzán lapok közlik a “girls-for­­hire”-k neveit és szolgálta­tásait. Maguk a bíróságok is tud­nak a fennálló problémáról: ki kell tisztítani a szemetet a Times Sqare utcáiról és a bűnözés uj központjainak tá­járól, mint amilyenek a Lex­ington Avenue a 48-ik utca az E. 23-ik utca táján közel a Third Ave.-hoz, valamint a Second Ave.-nál a 80-asok táján. A rendőrség erkölcsrendé­szeti osztályának vezetője, Charles Peterson felügyelő mondotta: “Amit két egy­mással megegyező felnőtt cse­lekszik zárt ajtók mögött, az nem az én ügyem. De azzal ügen is törődöm, hogy mi történik az utcákon és a la­kások földszintjein.” nivalót hoztak magukkal, hogy el is adhassanak belőle. De nemcsak az étel hiány­zik az Orient Express-ről, ha­nem a tisztaság körül is ba­jok vannak, és egy-egy ülő­helyért közelharcot kell vív­ni. Egy 19 éves angol egye­temi hallgatónő Belgrádban szállt fel a vonatra és mikor kijelölt kupéjához ért, azt már egy török család foglal­ta el, akik pizsamában kényel­­meskedtek és nem voltak haj­landók beengedni a lányt. Vé­gül a kalauz talált neki egy kényelmetlen ülőhelyet. A vonaton ma már csak a szegényebb emberek utaznak, mert akiknek pénzük van, repülőgépre ülnek. A szegé­nyeknek pedig nincsen szűk ségük étkezőkocsira és más kényelemre, mint valaha az Orient Express nyújtott utf sainak. Elliot Carlson Az ital és az aszpirin WASHINGTON — Szakér­tők mondják, hogy az alkoho­los másnaposság ellen hasz­nált aszpirin veszélyes orvos­ságnak bizonyul sok esetben, mert az alkohol által meg­­gyengitett gyomorban letöri azokat a folyamatokat, ame­lyek által a gyomor önmagát védelmezi a gyomorsav ellen. Azt is állítják, hogy antacid­­tartalmu aszpirin használata abban az esetben, amikor va­laki a fűszeres ételek miatt gyomorbántalmakban szen­ved, szintén veszélyezteti az ember egészségét. Ezért azt ajánlják, hogy az “antacid” elnevezést minden aszpirin­­tartalmú termékről el kell tá­volítani. Bordélyház és politika LAS VEGAS — Közép- Nevada három megyét magá­ba foglaló területén demok­rata oldalon állami képvise­lőnek pályázik Mrs. Beverly Harrell, a Las Vegastól északra 156 mérföldnyire fek­vő Cottontail Ranch elneve­zésű törvényes bordélyház tu­lajdonosa. Mrs. Harrell kije­lentette, hogy szeretne utá­nanézni a prostitúció törvé­­nyesitése kérdésének Nevada két legnagyobb megyéjében. Véleménye' szerint a prosti­túció ugyanabba a kategó­riába esik, mint a hazárdjá­ték, ezért az előbbit is enge­délyezni kell. Nemrégen igen éles vitája volt a szövetségi Bureau of Land Management­­tel, mely arra kényszeritette, hogy bordélyházát költöztesse el a szövetségi területről, amit évente 100 dollárért bé­relt. Nem sokkal ezelőtt odébb költöztette bordélyházát, egy ,2000 lábnyi távolságban levő magántulajdonra. A SIKER RECEPTJE: Jövedelmező írások a tényekről — és a tények a jövedelmező írásokról LONDON — A Világ leg­olvasottabb és legmagasabb példányszámú könyveinek hi­vatalos listája ma igy hang­zik: a Biblia, Shakespeare müveinek gyűjteményes kia­dása, Dickens néhány regénye és Arthur Hailey könyyei. Hailey ezekben a napokban Londonban van, abból az al­kalomból, hogy a PAN-kiadó­­vállalat háziünnepség kereté­ben egy aranyozott pán-szob­­rot nyújtott át neki: “Air­port” című regényének ang­liai kiadása elérte az egymil­liós példányszámot. Itteni vi­szonylatban ez szinte verhe­tetlen rekord. Mint az ünnep­ségen résztvevő egyik újság­író megjegyezte: Hailey könyvei úgy fogynak, mint a kenyér, azzal a különbséggel, hogy á kenyérnek nincs film­joga. Az iró ma már többszö­rös milliomos. Nem csoda, hogy az adómentes Bahama­­szigetekre költözött, Nassau­­ban van otthona. T920 április 5-én született a Bedfordshire-megyei Lu­­tonban, tehát az idén tölti be ötvennegyedik esztendejét. A második világháború után ki­vándorolt Kanadába, Toron­tóban telepedett le, először a könyvkiadásban dolgozott, azután hirdetési ügynökséget alapított és hozzálátott egy szerény, de biztos egziszten­cia kialakításához. Történt az­tán, hogy egyszer valamilyen hivatalos útról hazatérőben, Vancouver és Torontó között, eredeti ötlete támadt a repü­lőgépen. Arra gondolt: mi tör­ténnék, ha a gép pilótája, má­sodpilótája és rádiósa étel­­mérgezésben hirtelen megbe­tegednék, görcsökben és fél­eszméletlenül fetrengene a pi­lótafülkében, a stewardess pedig sápadtan megkérdez­né: — Van-e az utasok között valaki, aki pilóta-képzettség­gel rendelkezik? Nos, véletle­nül van: egy volt hadipilóta, aki a második világháború alatt vadászkgépek repült, dohát persze a mai modern iVasszállitógépek bonyolult berendezéséről nem sokat tud. Mindegy, nincs választása, a saját és a gép százötven uta­sának élete az ő kezében van — az acélmonstrumot le kell hoznia a tízezer-méteres ma­gasságból a repülőtéri beton­ra. Hailey televíziójátékot irt az ötletből: “Repülés a ve­szélybe” cimmel, a televízió­játékból később nagy film készítettek. Sikere volt. Ez­után orvosokról irt regényt, az volt a cime: “A végső di agnózis.” Megfilmesítették és lett belőle a ‘“Fiatal Orvo­sok.’ ’ Hailey tehát rájött arra, amire ő előtt már más irók is rájöttek, de az övénél mérsé­keltebb sikerrel, hogy ha egy regényben a tényszerűség és az elképzelt cselekmény a megkívánt arányban kevere­dik, akkor a kettő kölcsönösen segíti egymást — a tények érdekesebbé teszik a cselek­ményt és a cselekmény a té­nyeket. Ebből kiindulva irt regényt egy nagy nemzetközi szálloda életéről és könyvének ezt az egyszerű, semmikép­pen sem hangzatos címet ad­ta: “Hotel.” A cim szűksza­vúságában rejlett a zseniális koncepció. “Grand Hotel” — az regény. “Hotel Imperial” — színdarab. De igy, egysze­rűen “Hotel”’ — az kortörté­neti dokumentum. Hotel — minden nagy hotel. -A belső mechanizmus. Az autentikus szintér. A szereplők szinte ön­­maguktól kelnek életre. Hai­­ley-nek ez a könyve már vi­lág-bestseller lett. A következő ugyanerre az elgondolásra készült. A cime: “Repülőtér”. Melyik? Akár­melyik. Egy nagy nemzetközi repülőtér. Gépek jönnek — mennek. Pilóták, rádiósok, utasok. És stewardessek! Ez nem mellékes. Akinek a fan­táziáját ilyen szinterek nem hozzák lázas működésbe, az — nyisson hirdetőirodát. Hailey, persze, nem nyitott, ő csu­kott. A torontói boltra már régen kitették a táblát: “Ez a helyiség kiadó!” Legújabb könyvének, amely most jelent meg, ugyanolyan rövid, egyszavas cime van, mint a többieknek. “Kere­kek.” Egy nagy autógyárról szól. Belső mechanizmus, au­tentikus szintér és keretében az összes ismert típusok. “A General Motors elnöke rosszkedvű volt.” Ezzel a mondattal kezdődik la regény. Állítólag a General Motors elnöke csakugyan rosszkedvű lett, amikor elol­vasta Hailey könyvét. Azt ál­lítja benne ugyanis, hogy minden hétfőn és pénteken tö­kéletlen gépkocsik készülnek a gyárban. Hétfőn még nincs kedvük dolgozni a munkások­nak. Pénteken már nincs. Hailey kinyomozza az ilyes­mit Világreputációjának egyik előfeltétele, hogy téved­nie nem szabad. őmaga egyébként Volkswa­gent hajt, mert mint mondja a sziget keskeny utjain az a legalkalmasabb autó. De ha akarna, vehetne, persze, hó­fehér Lincoln Continentalt is. Olyat, amelyik — szerdán ké­szült. Burt Peters

Next

/
Thumbnails
Contents