Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-11 / 28. szám

MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal MÁLTÁI KÉPESLAP A FÜGGETLEN SZIGET NEM TUD SZABADULNI AZ ANGOL EMLÉKEKTŐL ugyanígy, ami persze nem nagy dolog, mert Marsaxlokk és Birzebuggia házaira csak a lakók keresztneve van ki­írva, legföljebb még annyi, hegy John’s flat, Mary’s House, vagy Freddy’s Inn, ami annyit tesz, hogy János lakása, Mary háza és Frédi kocsmája. A Fort St. Elmo előtt, ahol a Hadtest uzsonnázott, már együtt voltak az asszonyok. Mindig estefelé jönnek össze — a kisvárosokban ilyenkor ülnek ki sziesztázni a házak elé — kis sámlikon kézimun­kázni tanulnak. Elindultam — uj őrség vál­totta fel az erőd előtt ácsor­gó angolokat—, éjjel felszed­jük a horgonyt. kivételével elismerték bűnös­ségüket. Most a négy nagy, a leg­belső kör van soron: John Mitchell, H. R. Haldeman és John Ehrlichman, valamint Nixon elnök, aki várja a Kép­viselőház vádemelési határo­zatát. „ Mindazok ellenére, hogy a Fehér Ház tisztségviselői sor­ban vád alá kerülnek, ennek az ország népe issza meg a levét elsősorban, azok, akik bíznak a politikai rendszer­ben. Most az a kérdés, hogy azoknak, akik keresik a tör­ténelem értelmét, vajon mit jelent a Watergate-botrány elmúlt két esztendeje? Ha­rold Hughes azt mondta egy riporternek: “Remélem, hogy inkább szeretetet, mint gyű­löletet találunk mindezekben, és megpróbálunk reményked­ni abban a helyzetben, amibe jutottunk.’’ E második évforduló alkal­mából azonban a reményke­dés és szeretet helyett in­kább keserű iróniával lehet mondani Chuck Colson-nal együtt “Krisztusért rátapos­tam a nagyanyámra.” VALETTA, Málta. — Az autóbusz vadul söpört el az ut szélén emelkedő kőraká­sok mellett és én az apácák­ra gondoltam. A sofőr mögött zöfyögő faragott Madonnáról jutottak eszembe — minden máltai buszon kis oltárszobor biztosítja az utazás égi felté­teleit. Furcsa szántóföldek mellett rohantunk el. A 200— 300 négyszögölnyi parcellá­kat védő, habarcs nélkül ra­kott alacsony kőfalak egy ősi romvárosra emlékeztetnek, amilyenek errefelé Ggantija vagy Hagar maradványai — a sovány földet védik a kiszá­radástól. A papir-kenguru talán az Ausztráliába kivándorolt ren­geteg máltaira emlékeztet, a zöld autóbuszt is azért hív­hatják “Melboume”-nek -­­itt minden busznak van vala­mi neve. Az apácákkal Vallettán ta­lálkoztam, azazhogy ők egy kolostorban énekeltek, én pe­dig hallgattam őket. Ide tar­tottunk most, Vallettára. Bal, oldalon robogtunk — Málta 1962-ig brit gyarmat volt, ma is nagyon erős az an­gol hatás. Angol nevek és ut­canevek, az erősebb sziget ré­gi filmjei és uj cirkálói ma­gyarázzák a balkézszabályt. Dél múlt nemrég. Valaki meghúzta a zsinórra erősített rézcsengőt — a busz lassított. Aki akar, ilyenkor leugorhat. Elértük a külső védelmi vona­lat. Még a johanniták építet­ték — V. Károly adta nekik a szigetet 1530-ban, amikor a Szentföld után Ciprusról és Krétáról is kiszorultak a ke­resztesek. Jeruzsálemi Szent János lovagjai 35 évig erődí­tették a partokat — ezt egy vallettai gobelin előtt magya­rázta a parlament egyik biz­tonsági embere — 1565-ben azután szétverték az invázió­ra készülő törökök tengeri blokádját. Floriana fasorjai­nál jártunk — Valletta elő­városa ez — az ég kék volt, a nap tűzött — mint égés: évben — a máltaiakra, akik nem lettek angolok. Százhai­­van év után éppúgy megtar­tották sajátos máltai élet­módjukat, kultúrájukat, büsz­keségüket, mint ahogy nor­­manná, arabbá vagy olasszá sem vált soha a fegyverrel annyiszor meghóditott szi­get. Csak katolikussá vált. fisak a lovagok végeztek jó munkát, s ők is úgy, hogy máltaivá lettek. Az autóbusz a Tritonok szökőkútjánál megállt. Elér-Szakemberek szerint az az egyetlen jó napbamitottság, ha valaki nem bárul le, mert minden napbamitottság ve­szélyes. Dr. Michael Fisher, a Bronx Municipal Medical Cen­ter dermatológiai osztályának vezetője vésztjóslóan mond­ja: “Miközben az emberek sütik és pirítják a bőrüket a fiatalság és a szépség nevé­ben valójában időelőtti elöre­gedéshez segítik a bőrüket. Csak hasonlítsuk össze test tünknek azokat a részeit, amelyeket soha vagy nagyon ritkán ér a napsugár. Milyen nagy különbség van a két rész finomságában.” A bőrgyógyászok éveken át figyelmeztettek a napsugár­zás veszélyeire, főként a szá­ritó hatásaira, de az emberek azzal válaszoltak, hogy kré­meket kezdtek használni. Az­tán arról beszéltek a szakem­berek, hogy az ultraviola su­garak kártékonyak, mire az emberek színezőanyaggal kenték be magukat. Ekkor az orvosok a bőrrák veszélyre hivták fel az emberek figyel­mét, mire úgy reagáltak, hogy a bőrrák nem halálos. Dr. Fischer a következőket mondja: “Az elnyelt ultra­­viola sugarak aláássák a bőr szerkezetét. Az ultraviola su­garak hatása többszörös és el­kerülhetetlen. Sok tekintet­len hasonló a röntgensuga­rak hatásához. Különböző személyek kü­lönbözőképpen érzékenyek er­re, ami függ attól, hogy vala­ki milyen öröklöttségeket hor­doz és mire allergiás.” A legtöbb dermatológus megegyezik abban, hogy a napbarnitó kenőcsök haszno­sak, ha helyesen alkalmazzák. De ha valaki huzamosabb ideig a napra fekszik, akkor még a hosszuujju ing, nad­rág és széles karimáju kalap sem ad védelmet ellene. A ke­nőcsök, olajak és ehhez ha­sonlók csökkentik ugyan a leégés veszélyét, de a nap ha­tását nem küszöbölik ki még akkor sem, ha ez nem okoz fájdalmat. A legtöbb hal mérgezett Nyugat-Németországban A Rajnában élő 18 halfajta közül mindössze egy olyant találtak a szakemberek, mely — a viz szennyezettsége mi­att —■ még emberi fogyasz­tásra alkalmas. Tizenhat hal­fajta olajszagú és -izü, egy vegyszerizü, s mindössze egy fajta fogyasztható. Terjessze lapunkat! tűk a vallettai félsziget bel­ső védelmi erődítését, a fő­város kapuja előtt otthagy­tuk az öreg Leylandet. Na-­­gyón szép kép volt az oltár felett, az apácák legalább hú­szán lehettek. A Strait Streeten kellett átvergődnünk, hogy aztán Valletta főutcájáról elérjük a Tritonok terét a Strait Street tehát közvetlenül e félszigetet átszelő Kingsway mellett nyúlik le egészen a St. Elmo erődig, ami már a tengerparton van. Ennek az utcának lakói kizárólag höl­gyek, de hiszen az egésznek csak igy van értelme. A mál­taiak, ha sietnek, elkerülik a Strait Streetet, mert az ame­rikai és angol katonákon ne­velkedett lányok igen kezde. ményezőek, bár egy póruljárt barátom szerint meglehető­sen anyagiasak. Tény, hogy Máltán nem könnyű az élet, a hajójavító dokkon kivül ipara alig van, sziklás vidé­keire valamikor úgy hozták hajókkal a termőföldet. Marsaxlokk kis halászvá­ros a sziget délkeleti részén, itt várt a parti kocsmáros csónakja, hogy a Delimara Pointnál horgonyzó hajónk­hoz vigyen. Beültünk tehát a zöld Leylandbe, négy cent a jegy, nálam csak három volt, de ez itt nem baj. Hátam mögött az Első Mál­tai Pionír Hadtest uzsonná­zott, lábaimat a Szent Lázár függönyre lógáztam — Lu­kács evangélistának igaza volt, a máltaiak barátságos emberek. — Egy barátságos máltai hölgy az öböl túlolda­lára mutatva mondta: Kalka­­ra, egy barátságos máltai ur szintén a Szent Lázár füg­gönyre telepedett és barátsá­gosan olvasni kezdett. Az újságos ur az “I-oriz­­zon”-t olvasta és amennyire igy oldalról láttam, még a ko­lerajárványnál tartott. Ezt a számot- kívülről ismertem, — bent hevert a kabinomban, a hajókra küldött rendőrök hagyták ott. Ezek a rendő­rök a mi asztalunknál ettek — Kész a vacsora — inte­gettek egy este, amikor kiúsz­tam a világítótoronyhoz, néz­ték, amint horgászunk, s reg­gelenként maguk is nem egy repülő halat fogtak. Kedvelt esti lap volt ez az “I-orizzont” sportrovattal és keresztrejtvénnyel, amit a rendőrök mindig megfejtet­tek. Rendesen beszámolt a szeptember 8-i nemzeti ün­nep előkészületeiről, hogy már kint lógnak a nagy fehér­piros máltai keresztek — ami úgy is volt,, sőt nemcsak a Kingsway házait, de a St. John és a St. James bástyák által közrefogott városkaput és a környező kocsmákat is nemzeti zászlókkal és szines villanykörtékkel rakták tele. Ilyeneket olvastak a rend­őrök, akiket keresztnevükön ismer a Szent György-öböl legtöbb halásza és csaposa. Ök meg a halászokat ismerik WATERGATE NYOMÁBAN: Meg lehet-e állítani az egyre növekvő hullámokat? WASHINGTON — 1972. junius 17-én történt, hogy a Democratic National Commit­tee irodáiban letartóztattak öt betörőt, és akkor kezdődött a Waergate-botrány hullám­zása. H. R. Halderman már akkor megmondotta, hogy ez “hihetetlen csapás lesz reánk nézve”. Az ország népe már torkig van a Watergate-üggyel, és azt kívánja, hogy minél előbb, lehetőleg már “tegnap” érjen véget. Ugyanakkor nagyon kiábrándultak a Fehér Ház-i átiratok nyilvánvalóvá tétele óta az elnöki tisztségviselővel szemben. Az ügyből még maga Kis­singer külügyminiszter vagy Leon Jaworski különleges vizsgálóbiztos sem húzhatja ki magát. Kissinger kimerítő és nyilvánvalóan eredményes közel-keleti békemissziója után hazatérve, kérdésekre kell, hogy válaszoljon, vajon igazat mondott-e, amikor ta­gadta, hogy a Fehér Ház 17 tanácsadójának és ujságirói­­nak a lehallgatására ő adta ki az utasítást. | Jaworskit azért bírálják, mert megengedte, hogy Ri­chard Kleindienst volt igaz­ságügyminiszter beismerje bűnösségét abban, hogy a Sze­nátus vizsgálóbizottságát fél­revezette, amikor az Interna­tional Telephone and Tele­graph ellen eljárást folytat­tak. Most egymás után hulla­nak a legnagyobbak. Hónapo­kon át ártatlannak tartotta magát Colson, az elnök négy tagból álló belföldi és politi­kai belső tanácsadó körének tagja, most azonban beismer­te bűnösségét még annak árán is, hogy esetleg börtönbe ke­rül emiatt vagy törlik az ügyvédi kamara tagjai közül. így hullanak egymásután, mint a tiz kicsi indián: La- Rue, Magruder, Dean, Cha­pin, Porter, Kalmbach, Krogh, Colson — azok, akik Chapin ORVOSSZEMMEL: A napbamitottság veszélyes

Next

/
Thumbnails
Contents