Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-11 / 28. szám
9. oldal SZERELMEM JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, nem vagyok szerencsés nő, kétszer is tévedtem a szerelemben rövid idő alatt. Jelenleg „nyugdíjban” vagyok, kipihenem az utoljára kapott lelki sebeket, de már lábadozóban vagyok. Most azonban először érdeklődök egy kicsit, hogy rájöjjek, hol követtem el hibát kétszer. Azt legyen szives megirni nekem, hogy mi kell az igazi, tiszta szerelemhez? VÁLASZ — Éppen az szükséges hozzá, ami levele hangja után Ítélve a maga úgynevezett szerelmeiből hiányzott: a legmagasabb fokú vágy egymás után és a legmagasabb fokú hit egymásban. FIATAL PÁR — Kedves Miss Homoki, nincs még egy olyan apa és anya, mint az én szüleim, igazán rajongok értük, mert megérdemlik és most mégis megharagudtak rám és a férjemre is akit pedig kisgyerek kora óta ismernek és eddig szerettek. Két éve lesz, hogy férjhezmentem. A férjem szülei már nem élnek, együtt haltak meg autóbalesetben. Az ő szülei és az enyémek jó barátok voltak. Ű akkor 18 éves volt. Nekünk szép nagy házunk van, a szüleim nem akarták, hogy ilyen korban egyedül éjjen, meghívták hozzánk és nálunk élt amig egyetemre járt. Második szüleinek tekinti őket. Most áttérek a lényegre. A szüleim hála Istennek fiatalok, de már nagyszülők akarnak lenni. Szemrehányásokat tesznek, hogy még nincs gyerek és szerintük ezzel kimutatjuk, hogy nem szeretjük őket. Pedig akarunk gyereket, csak még szeretnénk várni egy kicsit, olyan körűimének miatt amiket itt nem akarok részletezni. Mi a véleménye? VÁLASZ — Nem az első eset. A maguk esete kissé túlságosan kiéleződött. Ez azonban nem változtat a helyzeten. A nagymama-jelöltek és a nagypapa jelöltek rendszerint türelmetlenül várják az unokát. A maguk szülei szinte kötelezően elvárják, hogy sürgősen unokával ajándékozzák meg őket. Maguksem akarnak gyermektelenek maradni, vagyis mindnyájan egyetértenek abban, hogy legyen gyermek. A másik oldalon azonban ott a tény, mint Írja, hogy bizonyos körülményeik miatt egyelőre nem akarnak. Most sem maga, sem a férje nem vágyódnak gyermek után. így aztán másként fest a dolog. A gyermek világrahozásával a szülők nagy felelősséget vállalnak magukra. Tehát akkor kell gyermeket kapni, amikor vágyódnak utána, amikor szeretnék ha lenne, amikor abban a helyzetben vannak, hogy megfelelően gondozzák és megfelelő nevelést adjanak neki. Ha egyelőre nem vágyódnak utána és mégis jönne, még az a veszély is fennál,. hogy maguktól esetleg nem kapja meg azt a szeretetet amit kellene. Pusztán az, hogy a szüleinek unokát adjanak, nem elegendő arra, hogy sürgősen adják. A szülei iránt érzett szeretet semmivel sem csökkenti, ha maguk megmaradnak az álláspontjuk mellett és egyelőre elhessegetik a gólyát: jöjjön amikor maguk hívják. A szülei még elég fiatalok, hogy kivárják. *** NÁSZÚT — Kedves Erzsébet, nemsokára megtartjuk az esküvőt, a nászút tekintetében azonban nem vagyunk azonos véleményen a vőlegényemmel. A vita tárgya az, hogy kell a nászút vagy nem kell a házassághoz? VÁLASZ — Remélem nem kívánja, hogy a nászút célját részletesebben ismertessem. Gondolom, van annyira felvilágosodott, hogy tudja: az uj házasok otthon is át tudnak esni azon amin a nászuton átesnek. Tehát: a nászút nem okvetlen szükséges, ellenben kellemes kellék. Az orvosok és lélekbúvárok újabban komoly jelentőséget tulajdonítanak neki. Könyv is jelent meg róla. A mézeshetek édesebbek, ha rövidek, minél rövidebb nászút annál jobb és 14 nap a legtöbb amit ajánlhatok — ezt Írja Mr. Louis Seno. Ő pedig igazán tudja mi a helyes, mert 20 éve házassági tanácsadó és amellett nős ember, 4 gyermek apja. Mire alapítja a véleményét Mr. Seno? Az udvarlás idején a lány is, a fiú is igyekszik legjobb oldaláról megmutatkozni. így aztán mindegyik azt hiszi a másikról, hogy angyal. Úgy érzik, hogy ismerik egymást akár a saját tenyerüket. Aztán összeházasodnak és amint teljes 24 órát töltenek együtt egyfolytában, kiderül, hogy nem ismerik egymást annyira amint gondolták. Mindkettőből kibújnak az addig nem ismert tulajdonságok. Márpedig a legkisebb hiba is amit felfedeznek,, zavaróan hat. A mézeshetek, a nászút mind sok gyönyört hoz, de az állandó együttlét alatt amikor csak egymással foglalkoznak, túlsók alkalmat ad a rejtett hibák felfedezésére. Otthon azonban a munkás, hétköznapi környezetben a férjnek is, a feleségnek is megvan a maga elfoglaltsága, nincsenek a nap 24 órájában állandóan egymás mellett. A hétköznapi gondok is lekötik őket, nem érnek rá annyit foglalkozni egymással. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szeretet csökkent sőt ellenkezőleg, a mindennapi problémák még közelebb hozzák, még inkább összefűzik a házastársakat. Mr. Seno korántsem száraz, rideg ember. Hangsúlyozza, hogy ha az anyagi helyzet megengedi, akkor a mézesheteket, a nászutat nem szabad elmullasztani. A legfontosabb két feltétel: a fiatalok lehetőleg romantikus helyre menjenek, de csak rövid időre. A DIPLOMÁCIA BOSZORKÁNYKONYHÁJA (Folyt, a 7. oldalról) olyan fővárosokban, mint Varsó, vagy Moszkva, még a legártatlanabb látogatók is számíthatnak erre. A nagykövetségek is gyakran elektromos megfigyelőkészülékek ellenőrzése alatt működnek. Henry Cabot Lodge nagykövet egyszer a moszkvai amerikai nagykövetségtől érkezett, alaposan átvizsgált pecsétet mutatott be az ENSz-közgyűlés előtt. Az effajta gyakorlat ellen sok erkölcsi ellenvetés támad fel időről időre. Nálunk különösen a Watergate-lehallgatás óta gyakori ez. Franciaországban is erőfeszítéseket tesznek, hogy ezeket megszüntessék. Valéry Giscard d’Estaing elnök május 29-én kijelentette, hogy eltörli a lehallgatást és megsemmisíti a felhalmozott szalagokat. A titkos lehallgatás már régóta be van vezetve Párizsban, amióta XIV. Lajos épületében ezt alkalmazták. Azt hiszem, hogy Giscard elnök aligha tudja majd eltörölni ezt a módszert, jóllehet tiltani fogja beosztottait ettől. Valószínű, hogy ugyanez következik be az Egyesült Államokban is, a most feltámadt hullám után. De hogy Kissinger és más hivatalos személyiségek a legmagasabb vezetésben, különösen külpolitikai és hadügyi területen, amiatt aggódnak, hogy titkos tájékoztatások szivárognak ki, amelyek veszélyeztetik kapcsolatunkat a külfölddel, ez sem nem meglepő, sem nem becstelen. Ugv vélem, hogy Kissinger csak abban tévedett, hogy olyan túlfűtötten és gyorsan reagált erre a kérdésre. Valószínű, hogy a külügyminiszter elfáradt a békéért tett erőfeszítések után, és a fáradtság nem mindig bölcs tanácsadó. C.L. Sulzberger Istálószagu árnyék lóg a fákon Ha végigmegyek a kelő reggelen Elüldögél még rajtam ifjúságom s a foltos szájú vén szederjesen Hecsedlibokrok hosszú málnasorban Kocsi-port emésztő lázas „Afrika” Délibáb fülébe átkolompol Puli-vicsortól megvadult bika Rámröhög nagyapám aranyszőrű borja Beszélek hozzá a régi furulyán Szalonna fordul apró tüske-nyárson Lopótök könnyezik szaporán Eldalolászunk füstös alkonyaiban Cirip-hegedű a tájon átszalad Hozsannát mondok én az elmúlásnak ha öregapámból valami megmarad Boór András HUMOR A texasi fogadóba berobban egy vendég. Elterpeszkedik az ivópultnál, és elorditja magát: — Semmi sincs ezen a szemétdombon? — Pillanatnyilag semmi, a fiuk éppen egy messziről érkezett idegent temetnek — válaszolja a csapos. — Miben halt meg? — Becsörtetett ide — válaszolja a másik — és azt kérdezte: Semmi sincs ezen a szemétdombon? *** Két alaposan becsiccsentett férfiú tántorog a hosszú dűlőuton hazafelé, amikor megpillantanak egy lovas szekeret. — Mennyire irigylem én ezeket a lovakat, komám — sóhajt az egyik. — S ugyan, miért? — Mert senkinek sem tűnik fel, hogy négykézláb mennek haza. **• A tóparton üldögél egy festő, és a naplementét örökíti meg a vásznon. Mögötte megáll egy férfi, aki egy kisfiút vezet. Egy ideig figyelik a munkáját, aztán az apa oktatóan mondja: — Látod fiacskám, mennyit kell gürcölnie annak, akinek nincs fényképezőgépe! *** Pszichiáter a betegéhez: — Önt tehát lidérces álmok gyötrik... — Gyötrik? — kacag fel a páciens. — Doktor ur, én élvezem őket... *** Az utcán a mama alig tudja magával huzni bőgő kisfiát. — Mi baj van? — érdeklődik egy barátságos ur. Meglátott az üzletben egy hintalovat, azt akarja. Pedig 20 dollárba kerül, ennyit nem tudok kiadni. — Ugyan, ugyan, — mondja a férfi, s előhúz egy vadonatúj százast. — Vegye meg a gyereknek a hintalovat, a többi pénzt meg adja vissza nekem. Nemsokára vissza is jön az asszony boldog fiával. Miközben a férfi elteszi a maradék pénzt, mosolyogva mondja: — Most mindenki örül. A kisfiunák megvan a hintalova, önnek, asszonyom, nem kell mérgelődnie. A játéküzlet tulajdonosa keresett az ügyön, én meg túladtam a hamis százdollároson.
