Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-03 / 40. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA SZEGEDI FÉRFI — Kedves Miss Homoki, 56-ban jöttem ki. Eddig még nem nősültem meg és már kezdem unni a legényéletet. Legjobb lesz ha minél előbb megnősülök. Hogyan fogjak neki a házasságnak? Nagyon kérem legyen szives adjon erre egy legegyszerűbb tanácsot. VÁLASZ — Sokan kérdezték már ezt és sokféle tanáccsal próbálkoztam. Maga a legegyszerűbbet kérdi, tehát a legegyszerűbbnél maradok, mégpedig egy régi spanyol közmondásnál. Ha tengeri hajóra szállsz, mondj egy Miatyánkot. Ha háborúba indulsz kettőt, ha nősülni készülsz hármat mondj. * * * JÓ TANÁCSOT JELIGE — Kedves Miss Homoki, személyes és ritka magányügyben kérem szives jó tanácsát. Sok vitát hallottam már arról, hogy jól teszi-e az a férfi, aki többször elvált asszonyt vesz el. Majdnem mindig az volt a vélemény, hogy nem teszi jól. Most azonban éppen az ellenkezőjéről van szó. Fiatal özvegy asszony vagyok. Megismertem egy remek férfit. Fülig szerelmes lettem, de azért annyira még elég józan vagyok, hogy megkérdezzem, meiyek-e hozzá, miután esküdözik, hogy igazán szeret, viszont már négy felesége volt, és mind a négytől elvált. Én lennék az ötödik. Lehet ebből jó házasság? VÁLASZ — Minden lehet. Szerencse dolga. Lehet, hogy a férfi nem hibás a sűrű válásokban. De mindenesetre gyanús. Még akkor is, ha igazat mond, amikor a m? iránti szerelemről beszél. A tapasztalat *r hogy-vannak férfiak, akik ha beleszeretnek .. ;»_nyomban hajlandók elvenni, de csak rövid lejáratra. Ezeknél a szerelem nem más, mint fellobbanó szenvedély, amely abban a pillanatban amikor fantáziájának színesítő erejét elveszti, többé nem jelent nekik értéket. Márpedig a házasság egy életre vadó szövetség és nem egy szenvedély tartamára. Bármilyen szép és csábitó a gondolat az ilyen tűzhányó kitörésének minden félelmetes és egyszerű játékát megizlelni. higgadt, komoly nő a férfi alapos kiismerése előtt ilyesmire nem vállalkozik. Mégis gyakran akad nő, akinek tetszik, hogy ilyen veszedelmes aszszonyfaló hódol előtte és természetesen szentül meg van győződve arról, hogy ő lesz az a bizonyos kivétel, aki kezesbáránnyá szelídíti majd a tigrist. Nem árt azonban arra a mondásra gondolni amely azt tartja. * hogy vasvillával sem űzheted ki valakiből az ördögöt, az igazi természetét. A hirtelen szerelmű férfiak közül rövidlejáratii házasságra általában a nagyon szegények és a nagyon gazdagok szoktak berendezkedni. A szegények azért, mert előre tudják, hogy az asszony ha látja, hogy vége a regényes lobogásnak és a szerelem tartalom nélkül maradt, könnyű szívvel, nagyobb ellenállás nélkül fog megválni a sivár szegénységtől, magyarán mondva könnyebben válik és a férfi mehet szerelmet vallani másik nőnek. A gazdag férfi viszont előre számol azzal, hogy legfeljebb tartásdijat. végkielégítést fizet és ezt egyszerűen belekalkulálja a dologba. Végeredményben arra kell felelnem amit kérdezett: lehet-e jó házasság olyan férfival, aki már négy feleségtől vált el. Ha biztositó intézet lennék, nem vállalnám a biztosítást. * ❖ * N. N. — Kedves Miss Homoki, egy nem mindennapi kérdést szeretnék feltenni. Nem én vagyok az esel szereplője, hanem egy barátnőm azonban nagyon kiváncsi vagyok erre az ügyre. A barátnőm 35 éves független nő. Mindenkinek az a véleménye róla, hogy kitűnő megjelenésű asszony, elegáns, művelt, több nyelven beszél, jó társaságokba jár, fl lakása gyönyörű ízléssel van berendezve, anyagilag nagyon jól áll. Hónapokkal ezelőtt társaságban összekerült egy szintén jó megjelenésű, jól szituált, művelt férfival. Azóta partnerek voltak. A férfi most minden magyarázat nélkül szakított vele és egy külsejére teljesen jelentéktelen, a barátnőmet műveltségben meg sem közelitő egyszerű fiatal özvegyet választott partnernek. Mi lehet ennek a magyarázata? VÁLASZ — Azt írja, nem mindennapi kérdés. Válóban nem mindennapi, de nem túl ritka. Vannak drága elegáns éttermek, ahol káprázatos fényűzéssel tálalnak fel nagyszerű alakú, remek színű és raffinált izű pástétomokat amik azonban idővel megfekszik az ember gyomrát. Viszont akad kiskocsma ahol cseréptálban. cifrázás nélkül teszik eléje az egyszerű, de mindig jóízű, úgynevezett „szívvel főzött” ételt, amely után megnyalja a tiz ujját. Lehet azonban, hogy ez a férfi egyszerűen csak szereti a változatosságot. Talán csak megunta az elegáns vendéglőt, átmenetileg egyszerűbbhöz pártolt, de talán hamarosan ismét törzsvendégnek jelentkezik az elegánsban. * * * ÜZENETEK — 1. Bajban jelige — Több olvasónk irt. hogy segitene magán. Levelében azonban csak jeligét adott, cimet, nevet nem. Ha reflektál a segítségre közölje velem a nevét és a címét. — 2. Rökk — Rökk Szilárd (1799-1888) ügyvéd volt, 750 ezer forintnyi vagyonát jótékony célra hagyta. TECHNIKAI AKADÁLY — Állítólag beszélő papagáj, de a feleségemtől még nem tudott szóhoz jutni... EGY TV-KÉSZÜLÉK ELROMLIK... (Folyt, a 10. oldalról) feleségét... Dehát most maga is itt van, én is itt vagyok. Hol itt a hiba? — A hiba ott van — suttogtam megtörtén, — hogy mivel azt hittem, ezúttal is három napig tart, amig szerencsém lesz önhöz, s ennyi időt nem voltam hajlandó várakozással eltölteni, kihívtam egy másik vállalat emberét. S annak, most — mivel hiába jön ki — ki kell fizetnem a tizenöt dolláros service-chargeot. Kifizeti ezt vissza nekem? — Én nem. az biztos, — telepedett le a padlóra a készülék mellé — de ha inkább a másik emberrel akarja megjavittatni a készüléket. — megyek haza... És megragadta táskája foggantyuját. — Nem. nem. ne menjen! — intettem le —, maga már ismeri ezt a jószágot... Ha már itt van, maradjon. De a számla összeállításánál vegye tekintetbe azt, hogy maga miatt történt ez a kisiklás... Ha a titkárnő nem mondja azt megint, hogy a „legrövidebb időn belül”, akkor nem történt volna semmi.. Miért nem mondta, hogy ma délután itt lesz? — Mert azt nálam sohasem lehet tudni. Én mindenhova elmegyek a legrövidebb időn belül. S nem jöttem-e el valóban a legrövidebb időn belül? Már nem volt sem erőm, sem kedvem vitatkozni. Tiz perc múlva kisiettem a ház elé, ahova éppen akkor érkezett meg a másik vállalat embere, nagy táskát cipelve. — Rettentően sajnálom — hadartam, kezébe nyomva az előre kiállított tizenöt dolláros csekket — de a feleségem, tudtom nélkül már korábban kihivatott egy másik TV szakembert, aki már rendbe is hozta a készüléket. így hát ne haragudjék, de most nem vehetem igénybe szolgálatait... De legközelebb, ígérem önt fogom, illetve... ' Még beszéltem egy darabig, miközben a szakember zsebrevágta a csekket, és szó nélkül eltávozott. Haragnak nyomát sem láttam rajta, különben is miért haragudjék, ha ilyen könnyen kereshet tizenöt dollárt? Én azonban annál dühösebb voltam; már csak az a remény éltetett, hogy Mr. Fabrits valamit mégis csak enged majd a költségből. Sajnos e reményem — mint oly sok más — nem vált valóra. A félórás munkáért barátunk húsz dollárt számított. Nem beszélve az „alkatrészekről” amelyeket nyilván akkor „helyezett el” a készülékben, amikor én nem voltam a szobában. — Húsz dollár, munkabér címén, egy félórás munkáért?! Nem sok ez egy kicsit, miszter? Csináljunk egy gyors fejszámolást. Negyven dolláros órabér mellett napi nyolc órás munkanapon, ötnapos munkahéten, egy év alatt nyolcvanháromezer kétszáz dollárt keresne. Ennyi fizetése barátom, még egy szenátornak sincs! — Az igaz, — somolygott Mr. Fabrits — viszont egyetlen szenátor sem tudta volna megjavítani ezt a televíziós-készüléket! ÍGY EGYSZERŰEN Ne higgyétek a szív zajától nem hallom az emberek elhaló énekét, a föld bus moraját néha csak álmodom, hogy vagyok a világ hatalmas vasi üdéjével sorsok artériáin szivek ritmusán forró fénnyel és virágok gyönge illatával igy egyszerűen csak túlélem magam Fodor László RÉGI HISTÓRIÁK (Folyt, a 9. oldalról) Kálmán Imrét a bécsi szinészkávéházban megkérdezték, hogy mit szól egy vidékről jött operett csillaghoz. — Hát kérem — tűnődött Kálmán — nem jó táncosnő... nem jó énekesnő... nem jó színésznő... de jó ötvenes. * * * Johannes Brahms nagy barátja volt a nőknek, erre számított egy impresszárió mikor felkereste ingerlőén szép kegyeltjével, hogy a hölgy Brahms-dalokat szeretne előadni, engedélyezzen neki néhányat. A „művésznő., mindjárt próbát énekelt, mire az ősz mester lemondó sóhajjal igy szólt: „Nem bánom énekelhet Brahms-dalokat, de majd csak a hagyatékomból".
