Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-03 / 40. szám
12. oldal A NAGY TALÁNY Irta: HALÁSZ PÉTER Ha Sherlock Holmes, a nagy mesterdetektiv még ma is ott lakik a Baker-street 221/B alatt (márpedig számosán vannak, akiknek szent meggyőződésük, hogy ott lakik), akkor hűséges barátja és munkatársa, dr. Watson, ezen a reggelen borongó hangulatban lépett be a mester dolgozószobájába. — Rossz hírem van, Holmes. Nem jelent meg sem a Times, sem a Financial Times, sem a Daily Mirror. A három lap ellen ismét kitört a sztrájk. Mekkora volt azonban dr. Watson meglepetése, amikor Holmes a közlésre hűvös mosollyal bólintott. — Tudom, Watson! — Teringettét! — fakadt ki a derék doktor — honnan tudja, amikor még nem is mozdult ki a lakásból s az ablakok lefüggönyözve. — Nagyon egyszerű — válaszolta könnyedén Holmes — amikor meg akarta vásárolni három kedvenc lapját az Oxford-street és a Baker-street sarkán árusító újságosnál és ő közölte magával, Watson, hogy a Times, a Financial Times és a Mirror ma reggel sztrájk miatt nem jelenhetett meg, akkor maga ebbe, kétkedő természetű ember lévén, nem nyugodott bele és elhatározta, hogy máshol is utánanéz. Az errevezető utón a legközelebbi újság-stand a Montagu-square sarkán van, maga tehát megkockáztatta ezt a kis kitérőt. A három lapot természetesen ott sem kaptam meg. A Montagu-squaret azonban második hete zuzott-kő burkolóanyaggal kövezik s minthogy cipőjén világosan látom a makadám porát, igazán nem volt nehéz eljutnom a következtetéshez, hogy a Times, a Financial Times és a Mirror nem jelentek meg. — Bámulatos — nyögte dr. Watson. — Értesülése azonban bizonyos helyesbítésre szorul — folytatta finoman Holmes — e három kitűnő újság publikálása nem azért maradt el, mert sztrájk-akció folyik ellenük. — Hanem? Hanem azért, mert a grafikusok szakszervezete, a SOGAT. a regionális, tehát vidéki újságok ellen hirdetett sztrájkot. Ezzel a három lappal nincs vitás ügye. — Akkor miért nem jelenhetett meg? — Azért, Watson, mert a Thomson-organizációnak, amely a Timest adja ki, a Westminster Press-nek, amely a Financial Timest és az International Publishing Corporation-nak, amely a Mirrort, vidéki lap-érdekeltségeik is vannak. Ilymódon ezeknek a lapkiadó-vállalatoknak az országos napilapjai is beleestek a sztrájk rádiusába. Azok a londoni lapok, amelyek kiadóinak nincs vidéki újságja, vagy nyomdavállalata, vidáman megjelenhetnek. — Miért sztrájkol a SOGAT a vidéki újságok ellen? — A SOGAT azért sztrájkol a vidéki újságok ellen, Watson —magyarázta türelmesen Holmes — mert rá akarja kényszeríteni az összes regionális lapok kiadóit, hogy fogadják el a küszöb-megállapodást. — Mi az a küszöb-megállapodás, Holmes? — A küszöb-megállapodás értelmében. Watson, ha a havi drágulási index elér egy bizonyos százalékot, akkor a munkavállalók fizetése automatikusan heti egy fontsterlinggel és húsz pennyvel emelkedik. A nagyüzemek vállalták ezt, a helyi lapok kiadói azonban azt állítják, hogy ebbe tönkremennek. — S mit szól ehhez a SOGAT? — A SOGAT nem szól semmit. Watson. A SOGAT sztrájkol. — Ebben az esetben — sóhajtott Watson — a helyzet reménytelen. — A helyzet sohasem reménytelen — emelte fel mutatóujját figyelmeztetőn Holmes — a SLADE országos vezetősége ugyanis már bejelentette, hogy ha a grafikusokkal folytatott vita sokáig elhúzódik, akkor a SLADE tizenhétezer tagja szintén sztrájkba lép. — Mi ez a SLADE, Holmes? — kérdezte Watson siri hangon. — A SLADE a litográfusok, klisékészitők és nyomdai fotótechnikusok szakszervezete. — Dehát ez csak fokozná a káoszt! —zokogott fel A szép nyár sok látogatót hozott Torontóba. Nálam is voltak szinte a világ minden részéből, sok érdekes történetet meséltek. Egy mérnök barátom Észak Ontarióból jött és olyan kiváncsivá tett a vidék szépségéről és gazdagságáról elmondottakkal, hogy magam is elmentem megnézni, A Loon Lake és az Elbow Lake között, 35 mile-ra Thunder Bay-től van a világ legnagyobb ametiszt bányája. Egy utat akartak itt építeni a turistáknak, mert nagyon szép kilátás nyílik a dombról. A buldózer kristály ametiszt köveket fordított ki a földből. így kezdték el a bányászást 1967-ben. A kövek sötétlila és barna színűek, nagyon szépek, a most divatos gyűrűk, nyakláncok, karperecek készítésére. Persze még minden elég kezdetleges. A kibányászott kövek ki vannak rakva hosszú asztalokra, mindenki válogathat belőle amennyit akar. s csekély fizetés ellenében megveheti. Van egy kis üzlet is a bányánál, ahol ékszereket és a kiválogatott legszebb köveket is meg lehet igen olcsón vásárolni. Nagy gránitkövek tetején van az ametiszt, igy remekül fel lehet használni építkezéseknél. Sokan lakásdisznek és építkezéshez is veszik a köveket, gyönyörű kandallókat csinálnak belőle. Veszik templomok. középületek, színházak díszítésére, szobrokat is csinálnak belőle, a gazdagok még ebből csinálják a patiokat is. Lapozgatom a vendégkönyvet, Kanadának minden részéből jártak itt látogatók. Külföldről is nagyon sok vendég volt itt, természetesen déli jó szomszédaink is jönnek csodájára járni a kristályköveknek. Több az amerikai látogató, mint a kanadai. VERS Lekonyul lombja a fának, hogyha kiszárad. Gyökere nincs, kopik a törzse. Mi tartja össze? Aki elszakad a gyökértől mi jogon kér a közös kenyérből? Kiszakadva a talajból csak céltalanul barangol... És szobor lesz... és kő marad. De villámok közt széthasad. Zsadányi Lajos Watson. A nagy detektív megadó mosollyal dőlt hátra fotőjében. — Ahá, még mindig nem érti, barátom! A litográfusok, klisékészitők és nyomdai fotótechnikusok nélkül az állami nyomdák sem tudnak dolgozni. Nem tudnak több bankjegyet nyomni. S ha nem nyomnak több bankjegyet, megáll az infláció. Megtorpan a havi drágulási index és nincs szükség küszöb-megállapodásra. Újra megjelenhetnek a vidéki lapok s velük együtt a maga három kedvence, a Times, a Financial Times és a Mirror. Szárítsa fel tehát könnyeit. — Értem — sóhajtott fel Watson dr. — Most még csak egyet magyarázzon meg nekem, Holmes. — Nos, Watson? — Mindezt a cipőmre tapadt makadám-porból következtette ki? A világ minden részéről van érdeklődő, angol, dán, finn, holland, skót, ir, német, belga, francia, japán, indonéziai, indiai, ceyloni, még Kínából is jártak itt. A terv az. hogy a követ Ontario Kőnek fogják elnevezni, mert más, szebb, mint általában az ametiszt kövek. A vidék gyönyörű szép, vízesések vannak a közelben, s a közeli város Thunder Bay minden igényt kielégítő szállodákkal, éttermekkel, kényelemmel és saját nevezetességeivel is a turisták rendelkezésére áll. Kedves olvasóim! Akit érdekel, látogassa meg a bányát, most még nagyon olcsón hozzájuthat szép kövekhez, én is hoztam párat magamnak^ HUMOR — Mi az utolsó kívánsága? — kérdi a biró az elítéltet. — Szeretném látni a gyerekeimet... — De hiszen maga nőtlen és tudtommal gyerekei sincsenek? — Éppen ezért. Szeretnék szerelmes lenni, megnősülni, látni a gyermekeimet és aztán nembánom, kivégezhetnek. * - e -— A kocsmában egy vendég megfigyeli, hogy a pincér minduntalan egy-egy üveg bort szolgál fel a kocsma küszöbén túl ácsorgó férfinak. — Maguknál utcán át is lehet fogyasztani? — Csak ezzel a boldogtalan vendéggel teszünk kivételt. Ugyanis megesküdött a feleségének, hogy soha az életben nem lépi át egy kocsma küszöbét.- o -A pszichiáter igy szól a pácienshez: — Nos. most szépen mondjon el mindent, de kezdettől fogva. — Kéremszépen. Kezdetben teremtettem a földet és az eget...- o -Miért nem voltál tegnap iskolában? — Mert szaporodott a családunk. — Hugód született vagy öcséd? — Egyik se. Féijhez ment a mama, és megnősült a papa...- o -Az orvos megvizsgálja a páciensét, majd igy szól: — Nincsen semmi komolyabb baja. barátom. Ezzel a betegséggel elélhet akár hetvenéves koráig is. — De doktor ur, éppen hetvenéves vagyok! — Na? Mit mondtam?! — Ö, nem, Watson. A rádióban hallottam. TORONTÓI POSTA AZ AMETISZT BÁNYÁBAN Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Székely-Molnár Imre
