Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-11 / 28. szám
7. oldal BORÚLÁTÓK Irta: PAPP VARGA ÉVA A modern időkben a hires Hawley-üstökös annyira foglalkoztatta az emberek képzelőerejét, hogy sokan a világ vége bekövetkezésének előjelét vélték megjelenésében. Azután elmúlt ez is. A harmincas években egy rádió előadást félbe kellett szakítani, mivel Orson Welles, a darab kitűnő rendezője, olyan élethűen hozta színre a Marsbolygó lakóinak Földünk elleni támadását, hogy sokan el is hitték. (Nem egy középnyugati farmer puskával vagy vasvillával akart védedezni, hogy megakadályozza a Föld meghódítását.) Azután ez is feledésbe merült. Napjainkban oly sokat beszéltek már az UFO néven emlegetett mindenfelé repdeső, ismeretlen eredetű repülő-korongokról, hogy már magam is foglalkoztam azzal a gondolattal hogy hozzászólok. (Kevés kolléga akad, aki ezt máig meg nem tette.) Csak azért nem tettem, mert amikor már meg volt a cikk-téma, agyonütötte egy kedves ismerős. Azt olvastam ugyanis egy újságban, hogy a Michigan állam Bad Axe faluban nemcsakhogy látták az UFO-t, de szavahihető tanuk adtak róla pontos „személyleirást.” Egy kedves barátunk, Kovach Ethel, aki az amerikai Légierő ezredeseként szerelt le, véletlen oda való. Magyar farmerek már Amerikában született gyermeke, akinek több rokona él ott. Miután gyakran találkozik a Fővárosban élő fiammal, gondoltam: itt az alkalom arra, hogy én is hozzászóljak az UFO vitához. Megtudtuk Etelkán keresztül, aki — ha amerikai kiejtéssel is — szépen beszél magyarul, hogy a hir (Pesti ujságiró-nyelven) „Kacsa” volt. Nem láttak ott semmit, egy vicc volt az egész, — közölték Etelkával a szavahihető tanuk. így azután, valahányszor olvastam az UFO híreket, mindig eszembejutott a kedves második generációs magyar nő, aki maga is cikk-téma lehetne, hiszen ő volt az amerikai Légierő legfőbb nurse-e. Szóval, miközben olyan cikket is olvasok, hogy az UFO nem más mint egy távoli bolygó kém-űrhajója s mihelyst elegendő fényképfelvételt készít a világról, jön a támadás a földteke ellen, egyszerűen hiányzik belőlem a félelem-érzet. Két uj fejlemény is történt, amelynek kapcsán ismét felmerül a világ, de legalábbis a nyugati kultúra és az amerikai intézmények pusztulásának lehetősége. Az egyik jóslat magyar embertől származik. Hozdik László, New York-i lakos, lapunk régi olvasója, meggyőződéssel fejtegeti hozzám irt levelében, hogy el kell hogy készüljünk a világ végére. Azt írja, „Tájékoztatásul Mindenkinek,” hogy jön a második Özönvíz, mégha nem is abban.a formában, mint az első. „Mint a Szentirásból (Ószövetség) látható, — Írja Mr. Hozdik — az akkori emberiség, Istennek és Izgalmas vadászkaland törvényének ismerete hiányában elfajult... Emberietlenné, veszett állattá lett, ahogy az korunkban is, akiknek megmaradása már akkor is veszélyeztette a Föld épségét, megmaradását. Az Úristen, mivel látta Noé és családja Isten iránti hűségét, kitartását, hagyta, hogy a Noétól és családjától leszármazottak újra megszaporodjanak a Földön.” Mr. Hozdik szerint igy lesz az, „mindaddig amig az Ur Isten meg nem unja az emberiségnek újra felgyülemlett gonoszságait, amikor is véglegesen felszámolja a Föld és rajta-élők bűneit, ahogy arról kijelentéseket és figyelmeztetéseket adott az Ó- és Újszövetségi prófétákon keresztül.” (Mr. Hozdik úgy látja, hogy a napjainkban divattá lett „Ördögűzés,” valamint uj vallásfelekezetek alapítása, siettetni fogják a Végítélet Napját, — hacsak meg nem javul az emberiség.) Egészen más szemszögből látja, ha nem is a világ, de a megszokott amerikai világrend és a mindennapi életformák végét egy amerikai pénzügyi specialista. Harry Browne, kinek angol nyelven megjelent könyve nemzetközi szenzáció, azzal kezdi, hogy „Miként Lehet Hasznot Huzni Egy Pénzügyi Krízisből” és azzal zárja jóslatát, hogy —- a bibliai intéssel ellentétben — nem az fog elpusztulni fegyver által aki előbb fegyvert fogott, hanem az, akinek nincs. Browne-t könnyen lehetne elintézni azzal, hogy tehetséges amatőr, borúlátó jós, vagy afféle siratóasszony. Most kiadott uj könyvét azonban az teszi keresetté, hogy bejósolta három év előtt a mai gazdasági válságot. Nemcsak a Dollár és a nyugati pénznemek leértékelését látta előre, hanem azt is, hogy milyen óriási hatalom lesz a nemzetközi pénzpiacon a parányi Svájc. Bejósolta az arany és a nemesfémek nem várt áremelkedését és árra a következtetésre jutott, hogy elkerülhetetlen egy olyan infláció, amely katasztrofális eredménnyel jár majd. Többek között vezetni fog olyasfajta inflációra Amerikában, mint amit átélt Magyarország is a második világháború után. Ennek eredménye az lesz, hogy — mármint Browne szerint Amerika nagyobb depresszión meg majd át mint 1929-ben, vagy 1933-ban. Ami azután következik és — a jóslat szerint sújtja mindazokat akik Browne tanácsát nem követvén, egyszerűen nem teszik pénzzé mindenüket és fektetik a pénzüket svájci bankba, vagy nemesfémbe — egy teljes összeomlás. Az állástalanok és munkanélküliek közül annyi embert tesz majd tolvajjá és fosztogatóvá a helyzet, hogy — Browne szerint — akinek nincs elrejtett aranya, nemesféme, vagy készpénze, az éhenhalás küszöbére jut. Azt ajánlja a fogadatlan prókátor, aki egyébként befektetéseiből és könyveiből állítólag dúsgazdag ember lett, hogy mindenki, aki teheti rendezzen be magának egy rejtett kis kunyhót vagy házat valahol s tegyen félre oda annyi ételt és italt, amelyből hónapokig tud létezni, az összeomlást követően. (A puska persze arra kell, hogy hívatlan ,,vendégek”-et távol lehessen tartani.) ¥ Az elásott arany legendáját nemrégiben ismertettem egy cikkemben. Szomorú dolog, hogy egy ember, aki — saját bevallása szerint — közel 1500 dollárt számit fel pénzügyi tanácsért annak aki őt kanadai otthonában emiatt felkeresi, híressé — mondhatni hírhedtté — válik csak azért mert bizonytalan időkben félnek az emberek. Akármerre halad is a gazdasági helyzet, régebben jelent ennélis nagyobb veszélyt az atom és hidrogén-bomba. Annak árnyékában kellett felnevelni immár egy generációt. Ez meg is történt. Az az ismerősünk, aki a Virginia állambeli Blue Ridge Mountain-beli birtokán 1956-ban atombomba elleni védőpincét rendezett be, azóta már meghalt — anélkül, hogy igénybevette volna a nagy munkával megépített pincét. Aki most Browne-ra hallgat, kezdheti építeni és berendezni rejtekhelyét, amelynek — ki tudja — valaha még hasznát is veheti. Nem vagyok szakértő gazdasági téren, ám azt már mindannyian láttuk, miként teremthet pánikot és vezethet egyes cikkek hiányára csupán az, hogy hirtelen keresetté válik. Mindennél ékesszólóbban zárja e vitát az, amit pár nap előtt láttam: egy szomszédunk úgy nevezett ,,jerry can” benzintartály tartalmát töltötte házunk előtt álló autójába. Miután üdvözölt, azt mondta: van már elég gasoline, elhasználom amit félretettem, mielőtt még megromlik... Úgy tündökölsz emlékeimben mint égő Nap a víztükörben. Bűvös tükörkép vagy te tiszta, álmok s emlékek fényjátéka —, kettős léte egy oly világnak hol az élők árnyakká válnak s az árnyak élnek pedig holtak: tükröződnek, vannak és voltak. De mikor hirtelen kilobbansz mint a lebukó Nap olyan vagy —, még itt ragyogsz ezen a tájon s már túl a földi láthatáron. A DIPLOMÁCIA BOSZORKÁNYKONYHÁJA A Kissinger külügyminiszter lemondásának fenyegető kilátása az egész U.S. nemzeti biztonságát fenyegette. Jelenlegi világunk ugyanis több veszélyes problémával van tele, mint 50 évvel ezelőtt volt. Temérdek pusztító eszköz van felhalmozva plánétánkon, ami lágnbaborithatná a földet. De nincs semmi ut a múltba való visszatérésre. Ezért naiv dolog Kissingert azzal vádolni, hogy elektromos lehallgatókészülékekkel való vizsgálatot rendelt el biztonsági okokból, egyik elődjének, Charles Evans Hughesnek a példájára. Tény az, hogy a lehallgatás a mi mostani életünknek egy kellemetlen velejárója, bár nem annyira elterjedt demokratikus berendezkedésű országokban, mint önkényuralom alatt. És jóllehet nem szeretünk róla beszélgetni, évtizedeken át gyakorlatban van az Egyesült Államokban, Nagybritanniában. Franciaországban és más szabad társadalomban is. Néhány évvel ezelőtt egy párizsi vacsora közben mondta nekem a francia titkosszolgálat vezetője, hogy minden telefonbeszélgetésünket lehallgatják a lakásunkban éppenugy, mint az irodában. Nem haragudtam érte, csupán együttérzésemet fejeztem ki a lehallgatást végző alkalmazottak iránt, akik arra kényszerülnek, hogy feleségem három — angol, francia és görög — nyelven keveredett beszélgetéseit hallgassák. Washingtonban, Londonban és Párizsban bizonyos szállodai lakosztályok állítólag állandóan lehallgatás alatt vannak, mert igen gyakran fontos külföldi személyiségek lakóhelyéül jelölik ki. Természetesen, (Folyt, a 9. oldalon) VARGA ÉVA — Na, mesélj! Csupa fül vagyok! MIKES MARGIT: Úgy tündökölsz
