Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-11 / 28. szám
6. oldal BÁBEL, 1974... Irta: SÁGI PÁL Veszélyes szelek fújnak Kina felől New York irányába. Azt rebesgetik, Peking rövidesen követleni fogja, hogy az Egyesült Nemzetek a Pekingben beszélt hivatalos kínait is vegye fel az eddigi hivatalos nyelvek, az angol, francia, spanyol és orosz mellé. Sokan megjósolták ezt, amikor Kommunista Kínát felvették a tagok sorába. Érthető is. A Szovjetunióval rivalizáló Kina azt mondja: ha a 200 millió orosz nyelve hivatalos, nemzetközi nyelv, akkor miért ne legyen az a 800 millió kínaié. A követelés azért veszélyes, mert ha teljesitik, rengeteg pénzbe kerül. Csak egyetlen példa: még egy nyelven is ki kell nyomtatni a megszámlálhatatlanul sok-sokntillió oldalnyi kidobni való nyomtatványt, jegyzőkönyvet amit az UN évenként termel. Más egyebet ugyanis nemigen tud, ezenkívül legfeljebb arra alkalmas, hogy tagjai időnként összeüljenek és kevés kivétellel szidják, gyalázzák, lepocskondiázzák Amerikát, amely a legtöbb pénzt adja hozzá és legtöbbet teszi érte. Az anyagi gondokkal küzdő szervezetnek újabb nyelv bevezetésével újabb évi sokmillió dolláros költség szakadna a nyakába. Eddig is éppen elégbe került, hogy élőszóban megértesse magát, de azt meg kell hagyni, tolmácsrendszere kitűnően működik. A nemzetközi vitákban a delegátusok ugyan a főszerep-, löket, a háttérben álló láthatatlan szereplők nélkül azonban még egymást sem értenék meg. A teremben S'Z'E'M’L'E A technológia ellenőrizhetetlen fejlődése a legnagyobb fenyegetés az emberiség jövője s egész földünk számára. A nukleáris fegyverkezési verseny a legkirívóbb példája annak a veszélynek, hogy a techológiai fejlődés kicsúszhat az ember ellenőrzése alól. Ám még ha sikerül is elkerülni a nukleáris háborút, a technológiai haladás — bár kevésbé látványos módon — akkor is veszélyes következményekkel fenyeget. Jó példája ennek a hatalmas olajszállító tartályhajók számának gyarapodása. A második világháború vége felé a legnagyobb tartályhajó 18 ezer tonnás volt s egy évtizeddel ezelőtt jelentek meg a 100 ezer tonnás tankerek. Az 1967-es hatnapos háború, s a Szuezi-csatorna lezárása után tovább nőtt a tartályhajók mérete: minél nagyobbak voltak, annál gazdaságosabban tehették meg a hosszú utat a Perzsa öbölből — a Jóreménység-fok érintésével — Európába. Több tucat 200-250 ezer tonnás tartályhajó jelent meg, s napjainkban már egy és negyedmillió tonnásat is terveznek. A kritikus tengeri átjárókban, olyan helyeken, mint például a La Manche-csatorna, vagy Dél-Afrika viharos partjai, olykor már valóságos közlekedési dugók fordulnak elő. Ha baleset következne be, több százezer liter olaj ömölhetne a tengerekbe. Minthogy ezk a tartályhajók akkorák, hogy fogadásukra alig egy tucat kikötő képes, bármiféle hiba esetén hetekig kellene a tengeren hánykolódniuk, amig dokkba jutnának, s közben — mentvén magukat — az olaj nagy részét a tengerbe engednék. Az olaj az óceánok legveszedelmesebb szennyező anyaga. Megöli a halakat, elpusztítja az ikrát, rátelepszik a tengeri madarak szárnyára, s igy azok képtelenek repülni. Márpedig sokmillió ember élelme függ attól, hogy sikerül-e megőrizni az óceánok kimeríthetetlen gazdagságát. üvegfülkékben ülő tolmácsok a szónokkal egyidőben. egyszerre fordítják a beszédet, a diplomaták ott ülnek az asztalnál vagy a padsorban, fülükön a hallgató, és árnyalati pontossággal hallhatják a más nyelven szónokló kollégákat. A diplomácia elfogadott nemzetközi nyelve valaha a francia volt. Francia tudás nélkül senkiből sem lehetett hivatalos diplomata. Az idő azonban megszüntette ezt a kiváltságot. Ma már a nemzetközi fórumokon sehol sem kötelezik franciára a szónokot. Beszédét szimultán tolmácsolják,más nyelvekre. Nem könnyű feladat. Meg is válogatják, hogy ki kerül be a konferencia-tolmácsok nemzetközi szövetségébe. Több színvonalú iskola működik, az egyik Genfben. Nagyon szigorú vizsgákon kell átesni, amig valaki diplomát kap és aztán bejut a szövetségbe. Magyarok is vannak a szövetségben, közülük az egyiket 6 nyelvű tolmácsnak ismerték el. A jelöltnek legalább 3-4 nyelven kell beszélnie, legmagasabb színvonalon, ráadásul pedig megkövetelik, hogy „kapásból,” gyorsan fordítson. Ez nemcsak nyelvi készséget, hanem nagyfokú koncentrálási képességet és vasidegeket kíván. Kapkodják is a jó tolmácsokat a nemzetközi konferenciákra. A UN genfi intézményeiben 20, a New York-i központban 60 állandó, fixfizetéses tolmács dolgozik és mellettük jónéhány free-lencer. A nagya konferencia-városokban, Párisban, Londonban, Genfben, Bécsben, New Yorkban tárt karokkal várják őket. A fizetésük aránylag jó, de meg is érdemlik. Munkaidejük évi 150-180 nap. Naponta legfeljebb 6 órát dolgoznak, de nem egyfolytában. Nem is lehetne. A 6 órás munkaidőt megszakításokkal dolgozzák le, legfontosabb üléseken negyedóránként váltják egymást, azonban sokszor még igy is alaposan megviselt idegekkel kerülnek ki az üvegkalitkából. A bibliabeli Bábel Tornya körül azt hiszem nem volt olyan tarka nyelvkavarodás, mint amilyen a modern Bábel Tornyában, az UN üvegpalotájában uralkodik. 130 nemzet delegátusai legalább 40 nyelven beszélnek és körülbelül ennyit a tolmácsok, ha valamennyinek a tudományát egybeszámoljuk. Persze ők sem beszélik a világ minden nyelvét, ami nem is csoda, hiszen a tudósok egyik tábora ezerre, másik tábora kétezerre teszi a nyelvek számát. Mi a nyelv és mi a nyelvjárás, a dialektus? Nehéz megvonni a határt a kető között. Nigériában például 254 dialektusban beszélnek a fekete polgárok. Magam is beszéltem már magyarul magyarral, mégis tolmács kellett hozzá. Erdély visszacsatolása idején Kolozsvárott, Erdélyből Bukovinába kiszármazott székelyekkel, csángókkal találkoztam. A magyar kormány meghívására jöttek körülnézni. Vissza akarták telepíteni őket Erdélybe. Kérdeztem az egyiket, hogyan tetszik neki Kolozsvár? — Szép, ám nem jóföldinek való, nagyok a szállások, kötik a porhanyót, szentülettül zajganak a vonók, hunyni se módos. A pecsenyét fenten kaszabnál szerzik a népek. Egy Csángóföldet megjárt erdélyi kollégám tolmácsolta az atyafi szavait ekként: — Szép, de nem falusi parasztnak való, nagyok a házak, kövezik az utcát, hajnaltól zörögnek a kocsik, aludni sem lehet tőlük. A húst meg mészárosnál veszik az emberek. Még szerencse, hogy ott volt az erdélyi kolléga, különben magyar létemre megesett volna rajtam a szégyen, hogy nem értem, mit mond a másik magyar. De hát 100 dollárba fogadok 1 dollár ellenében, hogy a UN nagytudományu tolmácsai között egyetlen egy sem akad, aki csángóul fordítana. Mert azért ők sem tudnak minden nyelven. Tolmácsegyetem ide. tol-SAGI PÁL máesegyclem oda. manapság nem akad Mezzofanti fajta nyelvzseni. Giuseppe Mezzofanti olasz nyeltudós a bolognai egyetem tanára volt, később pápai szolgálatba lépett, a vatikáni könyvtár élére állították és utóbb bíborossá avatták. 58 nyelven beszélt, magyarul is tudott. József nádor 1817-ben Olaszországban utazgatott és Mezzofanti magyar beszéddel köszöntötte. A bíboros egyébként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt és hagyatékában több magyar verset találtak. József nádor és Mezzofanti találkozásáról kedves anekdota maradt fenn. Mikor a bíboros befejezte a magyar nyelvű üdvözlő beszédet, a nádor, aki németül, magyarul, franciául, oroszul és olaszul beszélt, magyarul köszönte meg a fogadtatást aztán olaszra fordította a szót: — Eminenciád Felséges Urnák szólított, de engem csak a Felséges cim illet meg. Felséges csak a császár. Ha Bécsben megtudják, hogy itt Felséges urnák címeznek, még perbefognak összeesküvésért, hogy trónra akarok kerülni. A nádor családjában különben örökletes volt a nyelvtehetség. Fia, József főherceg, a kiegyezés után a magyar honvédség főparancsnoka, még cigányul is beszélt, sőt tudósa volt a cigány nyelvnek. Ö szerkesztette az első cigány nyelvtant. Romane Sziklaribe Csibakáró címmel adta ki a Tudományos Akadémia. Még arra is fogadok, hogy a UN tolmácsok nagy zavarba jönnének, ha egy napon megalakulna Cigányország. Pedig a cigányok Frankfurtban rendezett nemzetközi konferenciáján be is jelentette a cigányok között szokatlan nevű Rosenberg fővajda, hogy a világban szétszórtan élő cigányságnak joga van egyesülni és önálló országot alapítani. Miért is ne alakulna meg, hiszen manapság olyan szaporán teremnek az országok, mint eső után a gomba. Legfeljebb az East River partján büszkélkedő UN palota előtt eggyel több zászlót lengetne a rudakon a szél. Szóval: mit csinálnának a tolmácsok, ha megalakulna Cigányország, bevonulna az ülésterembe a delegációjuk és a vajda rákezdené: — Devla lime phiravel, upre cserosz isbinel... Azt hiszem, Bábel kalauzai gyors fordítás helyett szótár után kapkodnának. Ajánlom is, hogy Mr. Kurt Waldheim főtitkár idején szerezze be a Romane Sziklaribe Csibakárót néhány példányban. Én is onnan vettem a mondatot. A KÉZ A BOMBA MÖGÖTT... A könyvnek, amely most jelent meg Londonban, a cime mindössze három betűből áll: KGB. A szovjet állambiztonsági szerv nevének kezdőbetűi. írója, John Barron, öt és fél-esztendőn keresztül járta a világot, tudományos módszerességgel kutatta és gyűjtötte készülő művének anyagát, interjuolta a szovjet titkos-szolgálatnak azokat az ágenseit, akik egy napon, megborzadva feladataiktól, hátatforditottak megbízóiknak és nem tértek vissza „támaszpontjukra” (ilyenek nincsenek kevesen) és interjuolta a nyugati országok kémelhárióit — a nagyterjedelmű és enciklopédia-szerűen dokumentált könyvet angliai kuadója Hodder és Stoughton most, az iró jelenlétében sajtókonferencián mutatta be. Döbbenetesebb időszerűséggel a könyv nem jelenhetett volna meg, amikor a londoni Parlament-terén még alig ült el a Whitehall tövébe plántált boma detonációjának zaja — John Barron ugyanis részletesen foglalkozik művében az ir terroristák organizációjának, az IRA-nak és a szovjet KGB-nek kapcsolatával is. Barron szerint az orosz titkos-szolgálat érdeklődése az ir terroristák iránt 1969-ben 'ébredt föl először komolyan, az Észak-Irországban abban az esztendőben kirobbant terrorcselekmények alkalmával látták meg bennük a fantáziát. A titkos kapcsolat megteremtése nem (Folyt, a 8. oldalon)
