Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-05 / 36. szám
1 13. oldal NYUGAT-EURÓPAI ŐRJÁRAT Európa nagy szenvedélye Irta: KLAMÁR GYULA Aki keletről érkezik Nyugat-Európába, annak elsősorban az állandóság tűnik fel; üzletek, lakások, házak nemzedékek óta a „család birtokában”. A hágai csemege-üzlet tulajdonosa az apjától örökölte a boltot a főutca sarkán, az meg szintén az apjától vette át és igy vissza a generációk során nem is tudni meddig. Az üzlet mögötti iroda időtálló bőrgarnitúrája még valamelyik ős-apától származik, úgyszintén a fényesre kopott Íróasztal, amely Gyula fölé szorgalmas kereskedők hajoltak és számolták az arany guldeneket. A kereskedői udvariasság is régi hagyomány, de a keletről érkező szinte zavarba jön tőle és azt hiszi, hogy a kereskedő gúnyolódik rajta... * * * Persze, nem mindenütt divik az udvariasság, inkább csak a kisebb helyeken. Rotterdamban már például nem; a világ legnagyobb kikötővárosában ilyesmire nem nagyon érnek rá. A város még ma is lázas tempóban épül; a háború befejezése óta egyfolytában tart az épitkezés. A nácik elpusztították a régi várost és újjá kellett mindent építeni, persze elsősorban a kikötői részt. Most folyik a lakónegyedek, üzleti város-részek építkezése, jobban mondva az újjáépítés befejezése. Rotterdam nem szép város roppant sugárutjai, hatalmas bérházai ellenére — vagy talán éppen ezért...!? A legérdekesebb látvány Rotterdamban az itt-ott megmaradt régi városrész. A helytörténeti múzeumban azonban mindent együtt talál az idegen, a festmények, rajzok, fotók eléje varázsolják a régi, romantikus kikötővárost, amilyen valaha volt. * * * A gazdag Hollandiában is lakáshiány van, mint mindenütt egész Európában. Kivétel az egyetlen Brüsszel, ahol ma is ugyanúgy, mint régen Bécsben vagy Budapesten, ott látható a kapura kifüggesztett tábla, hogy „lakás azonnal kiadó.” Ami azt jelenti, hogy csak a havi lakbért kell leszurkolni és máris be lehet költözni, normális bér ellenében. * * * Furcsa szokásuk a hollandoknak, akárcsak a belgáknak, hogy különböző dísztárgyakat tesznek közszemlére az ablakukba. Vázák, lámpák, kancsók, szobrok, virágcsokrok tekintenek az ablakokból az elsuhanó autók után — ki tudná megmondani, honnan származik a Közép-Európa-i ember számára furcsa szokás, valamint az, hogy Hollandiában nem húzzák be a lakás függönyét, sőt csakis olyan függöny lóg alá az ablak felső részéről, amely szabad bepillantást enged a szobába. Az autóban ülő, az utcán elhaladó idegen látja a békés holland családi idilleket: a család vacsorázik, a nagymama kézimunkázik, a családapa bodor füstfelhőket eregetve pipájából az újságot olvassa; mint a színpadon a színészek, úgy mozognak a nagy nyilvánosság előtt a holland családok tagjai. Azt mondják, hogy egy becsületes hollandi polgárnak nincs mit titkolnia a nyilvánosság elől — ebből a felfogásból ered ez a furcsa kitárulkozás. * * * Nyugat-Európa rendkívül mozgalmas a nyári hónapokban. Mindenki utazik, az utak minden irányban zsúfoltak; aki délen lakik, északra igyekszik, az északi délre, a keleti nyugatra, és a nyugati keletre... Ennélfogva az autók állandóan zugnak, a lámpák szorgalmasan váltogatják a zöldet a vörössel; a korcsmák, éttermek, hotelek dugig tömve, szinte kicsordul belőlük a sok ember. Elsősorban erre kell a pénz: az utazásra, a benzinre, az ajándék- és emléktárgy vásárlásra. Ezeken az utakon szórják el azt a sok pénzt, amit évközben nem költöttek el, amiért spóroltak, esetleg csaltak-loptak, vagy éppen: amiért kitartóan sztrájkoltak heteken át. Az emberek ma már nem elégszenek meg azzal, hogy a nyári vakációt a kertben üldögélve töltsék el. Ma mindenki utazni, látni, tapasztalni akar. Valamikor csupán egy vékonyka réteg engedhette meg ezt a luxust magának, ma londoni gépiró-kisasszonyok lepik el Velencét; belga gyári munkások fürödnek a kék görög tengerben, francia kistisztviselők autói rójják Ausztria aszfalt útjait — arról már nem is beszélve, hogy a Kelet-Európa-i szocialista államok lakosai sem akarnak kimaradni a nagy mozgalomból. Az utazás a mai ember legnagyobb és tegyük hozzá: legköltségesebb szenvedélye. És minél több és több ember vesz részt ebben a hatalmas nyári akcióban, annál drágább lesz az élet, annál magasabbra szöknek az árak: az élelmiszer-, a benzin-, a kenyér-, a lakás-árak és a többiek. Egész esztendőben kell megkoplalni azt a néhány könnyelmű hetet, amit eltöltünk a nyáron. * * * Nagy „sláger” minden hollandi városban a gyulai kolbász. Sehol annyit, mint Németalföldön! (Talán még Magyarországon sem...) És a middelburgi főpostán szünet nélkül magyar csárdásokat játszik a hangos-hiradó... „Az a szép, az a szép” melódiái mellett adjuk fel leveleinket a szép hollandi postáskisasszonynál. FEJLŐDÉS EGY KAMASZFIU NAPLÓJA (Folyt, a 12. oldalról) HÉTFŐ — Ma nem történt semmi. Illetve történt. Apám beszélni akar velem, mint férfi a férfival. Sejtem, hogy miről. Nagymamától kaptam egy felhúzható kisautót. Még mindig azt hiszi, hogy ötéves vagyok. Az autót valószínűleg odaadom a szerelmemnek, az elvált asszonynak, mert ő szenvedélyesen gyűjti a kisautókat. KEDD — Nagy nap a mai. Dolgozom. Ugyanott, ahol az apám. Hazafelé söröztünk a haverokkal. Este moziba akartam menni, de a jegyszedő nem engedett be, mivel még nem vagyok tizennyolc éves. „Kisfiam — mondta oktató hangon — ez a film még nem neked való!” SZERDA — Balhé az üzemben. Néhány haverommal labdázni kezdtünk a műhelyben, mire a művezető huszonkét percig káromkodott. Óriási teljesítmény. „Úgy viselkedtek, mint a gyerek” — ordította. — „Mikor veszitek már végre tudomásul, hogy felnőttetek?” CSÜTÖRTÖK — Randevúm volt az elvált asszonynyal, de nem tudott eljönni, mert az anyukája megtiltotta. Büntetésből, mert cigarettázáson kapta. PÉNTEK — Nagymamától kaptam egy bugócsigát. SZOMBAT — Randevúm volt az elvált asszonnyal, de nem tudtam elmenni. Nincs mit felvennem. Kinőttem az összes ruhámat és most az apám hordja őket. VASÁRNAP — Azt mondják, a kamaszkor a legnehezebb. Ez igaz: nem tudom, hogy gyerek vagyok-e még, vagy felnőtt. Minden olyan zavaros. Ma egész nap a bugócsigával játszottam és a szerelmemre gondoltam. Istenkém, de nehéz az Mikes György ELLENTETEK Mindig csak az van, ami van. Mindig csak az nincs, ami nincs. Mindig csak az nincs, ami van, Mindig csak az van, ami nincs. Ami van, folyton változó. Ami nincs, folyton ugyanaz. Ami nincs, folyton változó, Ami van, folyton ugyanaz. A mozdulatlan nem mozog. A nyughatatlan nem pihen. A mozdulatlan is mozog. A nyughatatlan is pihen. Aki él, az életben él. Aki holt, nem él soha már. Aki él, a halálban él. Aki holt, nem hal soha már. * Ha nem érted: jobban figyelj. Ha érted: hallgass, menj tovább. Ha érted: többé ne figyelj. Ha nem érted: hagyd s menj tovább. Weöres Sándor KIS TÖRTÉNETEK A papa gyakran küld pénzt a városban tanuló fiának. Amikor újabb kérés érkezik, a papa küld egy százast a fiának, és a következő levelet mellékeli hozzá: „Tanulj meg végre helyesen imi. A 100-at két nullával Írják és nem hárommal...”- o -Közeledik a kislány születésnapja és a fiú tanácstalan. Mit vegyen neki? Anyjához fordul: — Mama, ha holnap lennél 17 éves, mit szeretnél magadnak? — Semmi többet!- o -A százados mérgesen szól az őrmesternek: — Miért állítja az első sorba a magas, jól kinéző regrutákat, a hátsó sorba meg a kicsiket, a kripliket? — Elnézést, százados ur, de mielőtt bevonultam, gyümölcsösstandom volt. i
