Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-08 / 32. szám
1 LAOSZI UTUEGYZETEK LUANG PRABANG-ARANY BUDDHA VÁROSA Szavang Vattana királyt kell okolnom, hogy olyan rövidre sikerült Luang Prabang-i látogatásom. Igaz, Vientianéban, a Mekong-parti laoszi fővárosban mindenki azzal nyugtatott, hogy egyetlen nap untig elegendő a királyi székhely megtekintésére, mert az országnak ebbe a „második” fővárosában csak a laoszi holdujév napjaiban érdemes hosszabb ideig tartózkodni, amikor Luang Prabang ünnepi külsőt ölt, elefántok vonulnak fel, s természetesen mindenki láthatja az uralkodót. A király ugyanis holdujévkor egyik pagodából a másikba zarándokol, a szines ősi jelmezeket öltött, napernyős diszkiséretével. Ahogyan az egy ilyen ősi buddhista ország uralkodójához illik. Ezúttal azonban a király elhagyta székhelyét. persze, a tájékoztatási főnök lelkén szárad, amiért nem szólt, hogy éppen Luang Prabangba való elutazásunk idején érkezik a király — Luang Prabangból. A királyi légierő öreg DC—3- val szállt le Szavang Vattana, s meg kellett várnunk, amig Souvanna Phouma miniszterlenökkel az előkelőségek sorban meghajolnak és letérdelnek az idős uralkodónak. Vattana a nemzeti ünnepre érkezett az adminisztratív fővárosba, igy nélküle kell eltölteni időnket a királyi székhelyen. Ráadásul A Royal Lao Air Force gépének fogadtatása miatt kétórás késéssel indulhatott a mi repülőnk — a király nélküli királyvárosba. Úgy tűnt, hogy a csinos légikisasszonyok is megsejtették lehangoltságunkat, amit persze elsősorban a trópusi hőségben eltöltött várakozás okozott és alig emelkedtünk a magasba, forró törölközőt osztottak az utasoknak. Ezzel frissítettük fel magunkat, mivél a rozoga gép légkondicionáló berendezése a masinánál is rozogábbul működött. Csak egy felirat ragyogott a gép belsejében, mintha naponta fényesítették volna: lao, angol, kínai és thai nyelvű felhívás az utasokhoz!- Miszerint tilos a gépen ópiumot szállítani, vagy bármilyen ópiummal kapcsolatos üzletet lebonyolítani! Miután megnyugtattuk a légikisaszszonyt, hogy ilyesmivel mi nem foglalkozunk, megkérdeztem, hány órás repülés vár ránk Luang Prabangig. „Másfél” — válaszolta, s majdnem az lett a bajunk, hogy ezt komolyan vettük. Ugyanis csaknem ennyit repültünk, amikor a gép a Mekong völgyében leereszkedett egy — jóakarattal — kifutópályának vélt földcsíkra. Egy faház elé gördültünk. Persze, itt nem volt felirat, csak néhány álmos királyi katona, meg egy büfészerű pult, ahol méregdrágán colát kínáltak. Lao nyelven kívül mást még a repülőtéri felügyelő sem értett, s már kezdtünk aggódni, hogy „eltérítettek” bennünket, avagy ilyen isten háta mögötti repülőtere lenne a király városának? Szerencsére siettünk vissza a géphez, elvégre a pilótának tudnia kell, hogy hová szállt le gépével. Különösen, ha amerikai! Még a Far Eastern Economic Review útikönyve is azt ajánlja, hogy aki Laoszban vidékre utazik, az útviszonyokról és a pillanatnyi katonai helyzetről az amerikai segélyszervezet, az USAID irodáitól kérjen tájékoztatást. Ök ugyanis tájékozottabbak, mint a kormány — ami itt nem véletlen. Az USAID az észak-amerikai Cl A kémhálózat laoszi fedőszerve, rengeteg pénzzel és sok ügynökkel, akik állítólag készségesen adnak felvilágosítást! (Ugyan, mit szólnának, ha ezt mi kérnénk tőlük?) Szóval, igy tudtuk meg, hogy a gép félúton leszállt, Sayabouryben, s hamarosan repültünk tovább északra,Luang Prabangba. Fél óra múltán a gomba módra sokasodó pagodák elárulták, hogy végre Luang Prabanghoz értünk. Taxit fogtunk — mert Luang Prabangban ez is van! és berobogtunk a mély völgyben hömpölygő Mekong bal partján épült városba. Szerencsénkre a légitársaság irodája előtt hajtottunk el, ahol krétával irt felirat figyelmeztetett: gépünk két órával korábban indul vissza Vientianéba! Ha nem szegődik mellénk egy motoros „számoló”, ahogyan Laoszban a háromkerekű, riksaszerű motorkerékpárt nevezik, alig láttunk volna valamit Luang Prabangból. De itt most kevés az idegen, a csodás, aranyozott kupolás pagodákra kiváncsi turista — s a fekete sapkás, fékét ruhás, meo törzsbeli számlóvezető szívesen préselt kettőnket a napernyős ülésre, hogy végigkarikázzon velünk ezen az alig 30 ezer lakosú városon. Nevét is érdemes magyarrá fordítani: Pra Bang Arany Buddhát jelent, Luang Prabang - Arany Buddha városa. Itt székel a király, kívülről egyszerűnek látszó palotájában, s ez a város a laoszi buddhista egyház fejének székhelye. Laoszban sehol másutt nem találkozni annyi narancssárga kámzsás bonccal és boncnövendékkel, mint az Arany Buddha városában. Délelőtt koldulnak, összegyűjtik az ebédre valót, s délután pihennek, hűsölnek, Buddha tanaival ismerkednek. Ma is sokan szegődnek boncnak, hiszen bármikor kiléphetnek a pagodából, és folytathatják civil életüket ott, ahol megszakították. Hiszen a buddhista papoknak szigorú önmegtartóztatást kell fogadniuk, nem nősülhetnek. Ha mégis megtetszene egy csinos lány, egyszerűen hátat fordítanak a boncságnak... Motortriciklis kísérőnk fáradhatatlanul járta velük a pagodákat, kinyittatta előttünk a bezárt buddhista templomokat, levitt a Mekong-partra, azután irány a Phuosi-Akhane hotel! Ebben szállnak meg a civil ruhás amerikai kiképzőtisztek meg az Air America emberei, itt bőven van pénz, s folyik a whisky, a konyak. .. Nekünk szerencsénk volt. Éppen szieszta idején érkeztünk, amikor az amerikai colonelek, majorok délutáni horkolása volt az egyetlen zaj, ami az udvari kerek bár felé kiszűrődött. I 5. oldal ( Ezeknek a civil ruhás jenki tiszteknek most távozniuk kell Laoszból — ezt Írják elő a Vientianéban aláirt jegyzőkönyvek. ..Amikor néhány hónappal ezelőtt Luang Prabangban jártunk, ezt a Hotel Phuosi-Akhane bárpultjánál whiskyt vedelő amerikai tisztek rossz viccnek vették volna. Most távozniuk kell Arany Buddha városából. Sebes Tibor NEM LESZ TARTÓS PERON ÖZVEGYÉNEK URALMA BUENOS AIRES - Juan Domingo Peron halálával Argentina a bizonytalanság időszakába jutott. Jóllehet ő több mint egy generáción át uralta az argentinok életét — amihez eddig nem volt hasonló —, mégis nagyon gyenge politikai hatást hagyott maga után. Sokan úgy vélik, hogy a peronista mozgalom most már el fog halványulni, és Argentina közvetlen jövője igen kétséges. Peront felesége — aki alelnöke volt Argentínának -— követte az elnöki székben, és az argentin hadsereg már hűséget is esküdött neki. Ő az első nőelnök Latin-Amerika történetében. De hogy képes lesz-e viselni ezt a tisztséget és vezetni Argentina népét,ez nyitott kérdés. Jelenleg úgy látszik, hogy a hűséges peronisták körülrajongják, mint ahogy a hadsereg is tette, de hogy ez a támogatás meddig folytatódik, az nagyon is vitatható. Argentina egyik legnagyobb problémája most éppen az, hogy nincs megfelelő politikai egyéniség. Mégis, az argentinok a politikát nemzeti időtöltésnek tekintik, és Peron elnök eltávozása után valószinüleg megerősödik a politikai tevékenység. Peron magát úgy tekintette mint Argentinia megmentőjét. A történelem ezt másként Ítéli meg, de kétségtelen, hogy az argentinok milliói őt látták egyedül alkalmasnak arra, hogy az egyre szaporodó politikai, gazdasági és társadalmi problémák megoldására képes. Igen erős támogatást kapott az alacsonyabb néposztály részéről, és több mint egy generáción keresztül ő volt az argentin politika megtestesítője. Rendszerint nagytöbbséggel nyerte a szavazásokat, és ezt nemcsak a szegények részéről történő támogatásnak köszönheti, hanem annak is, hogy a jómódúak — bal- és jobboldali érzelmüek —, az üzletemberek és a munkások is mellé állottak. A Play Boy meztelen képei MADRID — A spanyol Legfelső Biróság Ítéletet hozott az amerikai Playboy magazin ügyében, amely előszeretettel közli ruhátlan hölgyek vonzó képeit. Az alsóbb bíróságok egész sora előzőleg jóváhagyta azt a négyhónapos börtönbüntetést, amellyel Ramon Gomez Lopez madridi lakost sújtották, mert (egy szomszéd feljelentésére) lakásán Playboy magazint találtak. A törvény legfőbb madridi őrei a vádlottat felmentették. A széplánymagazint ugyanis tilos bevinni Spanyolországba. Ám — mondta a Legfelső Biróság határozata — „Gomez Lopez ur nem terjesztette a szóban forgó sajtóterméket és igy Spanyolország nemzeti becsületét nem érte sérelem”. SZÖKNI PRÓBÁLT A BÖRTÖNBŐL ... 4 HALOTT LETT AZ EREDMÉNY Mrs. Beseda Mrs. Standley Dominguez Carrasco TEXAS — 2 túsz, a 47 éves Elizabeth Beseda, tanár és a 43 éves Julia Standley, könyvtáros valamint Fred Gomez Carrasco és Rudolfo Dominiquez fegyencek vesztették életüket annak a tüzpárbajnak a során, amelyre 11 napig tartó bezárkózás és sikertelen alkudozás után került sor. Carrasco eredetileg 16 tússzal zárkózott be a Huntsville-i, texasi börtön könyvtárába és a túszok életének fejében saját szabadságát követelte. A börtönhatóságok megtagadták a kérést, de 11 napig húzták az időt abban a reményben, hogy kimenthetik a foglyokat. A reménytelen helyzetből véletlenül szabadult meg további 8 túsz. Egyikük könnyebb sérülést szenvedett. Vattana király palotája, a rácsos kapu mögül
