Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
9. oldal FIÚ VAGY LÁNY? Irta: SÁGI PÁL Fiú lesz vagy lány ? . . . Már nem sokáig törik a fejüket a mama- illetve papajelöltek. Erős Gyula budapesti újságíró éppen 60 évvel ezelőtt irta le egy orvosi cikkben a “kormányozható gólya” kifejezést, amit az egész világ átvett. Magát a témát akkor u j ságiró-f antázia játékának tartották, ma azonban a tudomány már meg is valósíthatja a kormányozható gólyát. Nem azt, hogy nyerget teszünk a hátára, zablát a csőrébe és kantárral-sarkantyuval dirigáljuk, merre repüljön. Sokkal jelentősebb dologról van szó! Kormányozhatjuk a gólyát, hogy tetszés szerint fiút hozzon vagy lányt, vagyis a papák-mamák rendelésére szállítsa a bébyt. Az emberi élet még ismeretlen titkait fürkésző biológusok természetesen már túl vannak a gólyamesén legalább annyira, mint a mai gyerekek és nem a gólyafészekben kutatják a kormányozhatóság titkát, hanem élettani kísérletek sorozatával próbálják megoldani a problémát. A munka évek óta folyik, egyelőre még mindig csak békákon és nyulakon kísérleteznek, a legújabb jelentések azonban arról számolnak be, hogy már jó nyomon járnak. Talán egy évtized sem telik bele és a szülők megrendelik: lány vagy fiú legyen a béby. Mindössze egy injekció kell hozzá. A tetszés szerint rendelhető gyerek nagy győzelme lesz a biológiai tudománynak, a szociológusok, a tái-sadalomtudósök azonban nem rajonganak érte. Attól félnek, hogy ez a beavatkozás a természet törvényeibe könyen felboríthatja a társadalmi fejlődés és egyensúly mai rendjét. Néhány szociológus nyíltan hangot is adott ennek a véleményének. Főként amerikai szociológusok féltik tőle a jövőt. Éppen Amerikát hozzák fel példának, ahol valamennyi korcsoportot beleértve ma 100 nőre 96 férfi jut. Az amerikai szülők többsége fiút szeretne. Különösen a. kisjövedelmű és az alacsonyabb középosztálybeli házaspárok. Akad ugyan itt is jövendőbeli mama, aki lányért imádkozik, a leányváró férfi azonban ritka, mint a fehér holló. A legtöbb apa büszkébben hangsúlyozva mondja, hogy a “fiam”, még akkor is, ha szereti a lányát. Az utóbbi esztendőik statisztikái mutatják, hogy évenként körülbelül 3.5 millió gyermek születik. Ha megvalósul a kormányozható gólya, valószínű, hogy a szülők 80—85 százaléka fiút rendel, tehát évenként több mint 2.5 millió fiú jön világra és néhány évtized alatt aránytalanul több lesz a férfi, mint a női. A felületesen gondolkozó nő azt mondhatja erre: nem is baj, legfeljebb le-HÓ Nem hullik úgy már hó soha nem lesz csoda meglepetés befödi reggelig a várost délig lucskosan összeáll nincs zúzmara az ablakon a tetőn jégcsap-orgona agyonszögelt bakancsod sarka szikrázó ívet nem hasít soha semmilyen tótükörre s szánkóid is mind elvonultak nem surran fácán a füzesből az ólommázas ég felé a jó havakat odahagytad kölyökkorod tágas mezőin nem hullik úgy már hó soha nekitüzesült homlokodra Demény Ottó törik a manapság olyan büszke férfiak szarvát, már amúgy is túlságosan elbizták magukat és válogatósak, mivel sok a nő. Van valami igazság ebben, de messzibbre kell tekitnteni, minthogy a férfibőség a változások egész láncolatát alakítja ki. Például a nők általában vallásosabbak, mint a férfiak: ha nagyon csökken a nők száma, az egyházak rengeteg hivőt vesztenek, ami a feltevések szerint az általános erkölcsök hanyatlását hozza magával. A nők tekintélyes része a republikánusokhoz, a férfiak többsége a demokratákhoz húz: megeshet, hogy a republikánus párt elsorvad, a demokrata párt nagyon erősödik. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy esetleg felborul a kétpárt rendszeren alapuló politikai váltógazdaság és Amerika — a diktatúrák példájára — egy-párt uralom alá kerülhet. Gazdasági téren sem maradna hatás nélkül a nőik számának lényeges csökkentése. A nők sokkal igényesebbek, mint a férfik. Az átlag férfi nem ragaszkodik a jobb minőségű háztartási cikkekhez, a kifinomultabb étkezéshez, nem nagyon vásárol luxus-holmikat, dísztárgyakat, kevés kivétellel nem vágyódik szőrmére, ékszerre, tehát nemcsak a kozmetikai ipar, hanem vele együtt más virágzó iparágak pangásával is kellene számolni. A kifejezetten nőknek dolgozó iparágakat nem mentené meg az a párszor tízezer hippy, aki hajszoritót és nyakláncot visel. Ott van aztán még jónóhány veszélyesen alakuló probléma. A férfiak zöme ma 24—30 év között nősül. Milliókkal több férfi, milliókkal keveseb bnő azt jelenti: kisebb a választék, a férfi csak a mainál jóval idősebb korban tudna nősülni és férji-férfi “minőségben” kevesebb idő alatt jut abba a korba, amikor már nem lehet apa, vagyis a születések száma csökken. Továbbá a lányok jobban válogathatnak a kérőkben. Következmény: a kisebb keresetű, a szegényebb férfi nehezen jut feleséghez, óriási mértékben növekszik a kényszer-agglegények tábora. Az asszony nélkül maradt férfiak kénytelenek pénzen vásárolni a csókot, tehát fellendül a prostitúció. Márpedig ebben az üzletágban kíméletlenül érvényesül a gazdasági elv, hogy a kereslet szabályozza a piaci árat. Ilymódon a kispénzű férfi alig tud nőhöz jutni: elburjánzik a homoszexuálitás, azonfelül több lesz az alkoholista és a kokainista, mert a rideg sorsra jutott férfi italban és kábítószerben keres kielégülést. A jogászok, a kriminalisták egyöntetűen vallják, hogy a prostitúció, az alkoholizmus, a homoszexualitás és a kábítószer-élvezet mocsara "kitűnő termőtalaja a bűnözésnek és at idegkibicsaklásnak: több lesz a börtön és az elmegyógyintézet, amiből már ma is éppen elég van. Jó, jó, de mit csináljunk, ha a társadalomtudósok ilyen sötéten festik a jövő láthatárát — gondolják a férfiak. Mit tehetnek? A politikai, társadalmi és gazdasági következményekbe talán még nagynehezen valahogy belenyugodnának, de a nőhiány fenyegető réme nyilván tettre serkenti őket. Azzal nem segítenek, ha megpiketelik a kormányozható gólyát. Erélyesebb eszközökkel kell védekezni. Talán nem marad más hátra, csak egy: a szerelem perce előtt kötelezvényt iratnak alá a feleségükkel, hogy egyik alkalommal fiút, másik alkalommal lányt hozatnak a gólyával. Vagy mi lenne, ha nem ütnénk bele az orrunkat a természet dolgába és miként a világ teremtése óta rábíztuk, továbbra is a gólyára, a kipróbált szakértőre bíznánk a döntést. SÁGI PÁL OLASZORSZÁGI LEVÉL KARÁCSONY ASSISIBEN Irta: MAJOR ILONKA Mikor Párisban vagyok, mindig alig várom, hogy visszatérjek Assisibe, a rózsaszínű márványfalak közé, ahol antik kis házam áll egy ősrégi római kút mellett. a Assisi csodálatos kis város. Fodrásza, Rino vetekszik a párisi Antoine szalonjával. Elegáns, mint egy angol lord és értékes régi bútorokkal berendezett üzletházában mindenkinek egyéniségéhez legjobban megfelelő hajviseletet varázsol elő. És Major Ilonka mit szóljon az ember Gaitano cukrászdájához a fejedelmi tortákkal? Gaitano agyondolgozza magát, vagyona növekszik, de fájós lábán alig tud járni. Mégis: tortáit nem pénzért készíti, hanem ez élete boldogsága, passziója. A kanyargós kis utcát, ahol lakom, fehér márvány Mária-szobor őrzi. És ő vigyáz a sok-sok kis öregasszonyra, akik az utcán sétálnak és akik engem Chiara-nak hívnak. (Ilona a második nevem. Franciaországban Claire-nek neveznek, itt meg kellett barátkoznom a Chiara-val.) Mellettem levő házban egy 82 éves hölgy lakik, aki a fehér bort kedveli és éjfélkor azt énekli: “Signo-u Chiara e cattiva”, ami azt jelenti, hogy rossz vagyok, de reggel már -kijózanodik és szeret és hálás minden kis szóért és kényeztetésért, amivel bőven elhalmozom én, aki olyan “rossz” vagyok. A harmadik házat mellettem két magas fe.. ff a őrzi. Emeletes kis barokk palota ez kis kertel ahol ősszel piros almák mosolyognak a fákon és a fü között fehér margaréták mosolyognak az égre. Az egyik tetőn hatalmas, három ágú fagyökér rueredezik, mint egy modern szobor. Ez a ház és kertecske Brúnóé, aki tanító, de van egy szállódé; a is, meg egy kunyhója fenn a hegyekben és a hegyi ház, ahol igazán jól érzi magát, ahol bol.kg. Neki még Assisi is fárasztó. Édesanyjával él együtt, akit rajongásig szeret. Házában 8 fürdőszoba sorakozik, (de kétlem, hogy valamelyiket is használják). Kétszer hetenként Bruno eljön meglátogatni kitünően szabott öltönyben. De alig várja, hogy hazaérve újra felvegye nyitott ingét, elnyűtt nadrágját és építhessen, javitgat:s-sam a házán. Mikor meghívott, nagy meglepik-., várt rám. Édesapja szobrász volt és műtermében még ma is úgy sorakoznak kész és féligkész szobrai, ahogyan otthagyta azokat, hogy Isten mennyei műhelyében folytassa mesterségét. Karácsony közeledtén Assisi uj püspöke eljött megáldani a házamat. A püspök a város szülötte. Fiatal, bársonyszemü, bársonyhangu férfi. Maga a szent egyszerűség. Embersége, természetessége mindenki csodálatát és rajongását vívta ki számára. Micsoda feledhetetlen látogatás volt ez. Úgy éreztem: földön járó szentet üdvözölhetek házamban. Az áldás után olasz nemzeti szin, zöld-fehérpiros szalagon függő kis érmeket adott a jelenlevőknek. Újonnan felszentent házamban várhattam a karácsonyt. Mindenütt nagy ünnep az isteni Gyermek születése, de talán Assisiben nyer olyan jelentőséget, mint talán Betlehemen kívül sehol másutt a világon. Hiszen Francesconak, Assisi nagy szentjének köszönhetjük az éjféli misét, Francesco építette meg az első barlang-istállót és benne a já(Folyt. a 10. oldalon)
