Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
10. oldal Szigeti veszedelem Irta: HALÁSZ PÉTER Két szigetcsoport sorsa foglalkoztatja rövidesen az angol parlamentet: az egyik a Seychelles-szigetek az Indiai-óceánon, a másik a Falkland-szigetek a Dél-Atlanti-óceánon, — ■ £ i mintegy hétszáz kilométerre Wí Mindkettő angol koronagyer■I mat, messzi maradványai a már BKj ugyancsak messzinek tűnő időkpB mondják, akik jártak ott, hogy mi ha van még paradicsomi éden- Halásx Pitaz kert a világon, akkor a csoport legnagyobb szigete, Mahe, valóban az. Csodálatos éghajlat, izes gyümölcsök, buja növényzet, egzotikus madarak, mesés tengerpart és gyönyörű lányok. A másik szigetcsoport, a Falkland, ennek éppen az ellenkezője. Az esztendő nyolc hónapjában megszakítás nélkül esik az eső, nincsenek fák, virágok, a heves szél állandó sós permet alatt tartja a sivár tájat, a talaj nem tartalmaz ásványi anyagokat, a házakat tőzeggel fütik, a tőzeget a zsombékos boglyáik égetéséből nyerik s az egyetlen hang, ami éjjel és nappal hallgató, a szél süvöltése. Ezek után talán nem meglepő, hogy Anglia mindenképpen meg akarja tartani a hátborzongató Falkland-szigeteket, viszont a törvényhozók közül sokan panaszkodnak, hogy a Seychelles-szigetek anyagi támogatása mind többe kerül és fölösen terheli az adófizetőt. Első hallásra ez nem hangzik logikusnak, valójában mégis az. A paradicsomi Seychelles-szigeteket ugyanis senkisem akarja elvenni Angliától, mig a kísérteties Falkland-szigeteket igen. Ez utóbbi igényli tehát a védelmező kiállást. Ilyen a dolgok belső logikája. Dehát kinek kellenek a Falkland-szigetek, ki az, aki nem örül annak, hogy semmi köze az esőverte szigetekhez? Argentina. Hogy miért, annak hosszú története van. Brit tengerészek pillantották meg először 1592- ben s brit hajóstiszt lépett partjára elsőnek, 1690- ben, Strong kapitány. A sziget lakatlan volt, a kapitány nem találta nyomát annak, hogy valaha is éltek rajta. Ma, közel háromszáz évvel később is csk kétezer lakosa van, angol, skót pásztorok és néhány skandináviai. A britek azonban, ha már megtalálták, III. György király nevében igényt tartottak rá. Ugyanabban az évben megérkeztek az elő telepesek, angolok, franciák, akik a szigetcsoport különböző szigetein telepedtek és egymásról nem is vettek tudomást. A bonyodalmat aztán az okozta, hogy három évvel később a franciák, akik roszszul érezték magukat a szigeten, amelyet “Malouines”-nak neveztek el, a franciaországi St. Maló kikötő után, településüket átadták a spanyoloknak. A spanyolok csak egy pillantást vetettek rá és elnevezték Malvin-szigeteknek. Nem sokkal később azonban ők is távoztak, sőt még az angolok is. Az angolok azonban hátrahagytak egy ólomtáblát, s az akkori nemzetközi jogszokásoknak megfelelően más módon is jelezték, hogy fenntartják jogaikat. A szigetcsoport azonban lakatlan volt és ekkor jöttek az argentinok: a múlt század közepén. Sőt, ők oly hamar otthon érezték magukat, hogy 1831- ben elfogtak egy amerikai hajót, amely a sziget közelében úszott el. Erre aztán már egy amerikai hadihajó érkezett, a Lexington órákon belül szétverte az argentin települést, mire visszajöttek az angolok és nem is távoztak többé, húsz év alatt a lakosság 800 főre gyarapodott és azóta is lassan. lassan gyarapszik. Az argentinok most azon az az alapon tartanak igényt a szigetekre, hogy mikor a latin-amerikai államok megalakultak a Spanyolországtól való elszakadás után, jogos örököseivé váltak mindazoknak a territóriumoknak, amelyek abban az időben spenyol fennhatóság alatt állottak. Az argentinok szerint a szecesszió idején a Malvin-szigetek spanyol uralom alatt állottak, az angolok szeiInt 1816-ban, amikor a buenos-airesi kormány kikiáltotta függetlenségét — a szigetek lakatlanok voltak. így áll tehát az esőverte szigetek ügye, amely íövidesen vagy az ENSZ, vagy a hágai nemzetközi biróság elé kerül. A csodás édenkert Seychelles nem okoz az angoloknak nemzetközi bonyodalmat, jóllehet az csakugyan a franciáké volt 1794-ig, amikoris egy lelkes angol hajóstiszt úgy döntött: túlságosan szép ahhoz, hogy az övék maradjon, hajójának ágyúit a szigetre szegezte, mint Hans Albers annakidején a “'Monte Carlo bombázása’’ cimü filmben a kaszinóra. A franciák elmenekültek és az angolok bekebelezték a szigeteket a brit birodalomba. Seychellesnek ma már 53 ezer lakosa van, a hajdani francia telepesek, afrikai rabszolgáik és ázsiai kalmárok leszármazottai. A pálmafákon papagájok, paradicsommadarak rikoltoznak, rigók fütyülnek, amerre a szem ellát orchidea, hituscus, kancsóviráik nyílik, a banánért, kókuszdióért csak föl kell nyúlni a fára, a dinnyéért csak le kell ahjolni. Ettől sajnálják a törvényhozók a szubvenciót. A Malvin-szigetekért azonban, ha kell, perre mennek. KARÁCSONY ASSISIBEN (Folytatás a 9-ik oldalról) szolt. A Szentföldön jártában született meg benne a gondolat és hazatérve Assisiben megvalósította. Kifaragta fából a kis Jézus, Mária, József és a pásztorok, valamint a napkeleti bölcsek alakját, A jászolt szalmával bélelte ki, belefektette a kis Jézus szobrát és a szive megtelt csodálatos boldogsággal és szeretettel. Leborult a kis jászol előtt — de nem volt egyedül, mert jöttek a többi rendtestvérei, jött Assisi egyszerű népe, s a bársonyruhás nagyurak, akik a barlang-istállóban ledobták pompás köpenyeiket és egyszerű szőcsruhával cserélték fel. Brúnótól hallottam ezt, aki erről beszél mostanában a gyermekeknek az iskolában. Nem mese, nem legenda, de a szent igazság ez. Hozsannát és glóriát énekeltek ott és a mennyei angyalok is csatlakoztak énekükhöz. Egyszer megmutattam Brúnónak édesapám fényképét, ahol hegedűt tart a kezében. És ezen a karácsonyon, ahol előzőleg a házmegáldáson Bruno is ott volt, átjött hozzám és áthozta karácsonyi ajándékát: egy régi-régi hegedűt. Megnéztem a feliratát: Antonius Stradivárius Cremonensis, Anno Domini 1736 ... A hegedükészités királyának mestermüve! . . . Csodálatos, csodálatos a karácsony! . . . Ünnep . . MINT MARCI HEVESEN . . . BÖRTÖNÉLET AMERIKÁBAN Irta: SZILASSY SÁNDOR Amikor beléptem az épületbe, az volt a benyomásom, hogy egy modern szálloda fogadótermében vagyok. A linóleum padló ragyogott a tisztaságtól, Kékfüggönyös, nagy ablakokon ömlött ke a napfény. A pult mögött egyenruhás férfiak jíkosgatták a leveleket a lakók számozott rekeszeibe. Néhány perces várakozás után megérkezett az épületben dolgozó ismerősöm, mire az egyik egyenruhás fiatalember kilépett a pult mögül, megkért, hogy emeljem fel mindkét karomat és körülszagolgatott egy hordozható motoros fűrészre hasonlító halkan doromboló szerszámmal. — Kérem, vegye le a kalapját — mondta a művelet elvégzése után. Miután látta, hogy nincs csempészáru a fejem tetején, útnak engedett bennünket. Széles folyosón haladtunk keresztül egy rácsos ajtó irányába, gombnyomásra megnyílt és rögtön be is záródott utánunk. Egy zárt, napos udvaron át szükebb folyosóra jutottunk. Jobbról, balról cellasorok. Benéztem az első ajtó üvegablakán. Zuhanyozó volt mögötte. A cellák egyszemélyesek voltak. Mindegyikben ágy, hordozható televíziós-készülék, mosdó, WC és Playboy-magazinból kivágott színes fényképek voltak láthatók. — Hideg-meleg folyóvíz van minden cellában — jegyezte meg az ismerősöm. — A telefont még nem vezették be? — kérdezem. ^ —• A cellákba még nem, de havonta kétszer telefonálhatnak a rabok, ahová csak a kedvük tartja ... — Milyen bűncselekményekért Ítélték el a legtöbbet ? — Van itt sokféle bűnöző — mondta az ismerősöm. — Talán tiz százalékuk került ide gyilkosságért, de akadnak köztük rablók, betörők, tolvajok, sikkasztok és nemi erőszak miatt is ülnek jónéhányan. Negyven százalék fehér, a többi fekete. — Látogatót milyen gyakran fogadhatnak?- Kétszer egy héten. A fogadószobában minimális ellenőrzés mellett folyik a beszélgetés. A rabok nincsenek elkülönítve a látogatóktól, igy gyakori a csókolózás és ölelgetés. Később azt is megtudtam, hogy a börtönben mindenki -dolgozik. Aki megtagadja a munkát, azt szigorított fegyházba viszik, ahol a szórakozási, és tisztálkodási lehetőségek korlátozottabbak. Egyébként a börtönökben készülnek az autók rendszámtáblái az egész állam területére. Szabadidejükben a börtönlakók sportolhatnak a szabad ég alatt éppúgy, mint a falakon belül, ahol hata'mas tornaterem áll rendelkezésükre. — Több zenekar próbál a nap minden szakában. Az egyiket én is meghallgattam. “Hard rock“ jazz volt a zenészek specialitása. Három könyvtár anyagából válogathatnak a rabok. Az egyik kizárólag jogi könyveket tartalmazott, valamennyi vadonatújnak látszott. — Az elitéltek egy csoportja beperelte az államot, mert a börtönfelügyelőség nem volt hajlandó jogi könyvtárat létesíteni — jegyezte meg kísérőm. — Néhány hónappal ezelőtt a biróság jogerős ítélettel kötelezte a felügyeleti hatóságot a könyvek beszerzésére. Vannak itt a jogban meg(Folyt. a 11. oldalon)
