Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
6. oldal CSALÁDI SAROK: Dr.Spock: korán kell kezdeni a gyermek szexuális nevelését Dr. Benjamin Spock a világ leghíresebb gyermekorvosa. A gyermeknevelésről szóló könyve 24 millió példányba nkelt el. A modem pedagógia megalapítójának tartják, tanácsait szülők milliói követik. Most hetvenéves. — Doktor Spock, ön szerint mikor kell megkezdeni a gyermek szexuális nevelését? — Már egyéves korban. Nem arról van szó, hogy anatómiai ábrákat mutassunk vagy előalásokat tartsunk a kicsinyeknek. Az a fontos, hogy láthassák: apuka és anyuka szeretik, becsülik egymást, jól érzik magukat együtt. A gyermek számára ez a szexuális nevelés alapja, igy alkot képet a nemek közötti helyes viszonyról. Ha feszült családi viszonyban nő fel, az apa erőszakos vagy az anya túl kardos és az apa félénk, akkor felvilágosító előadásokkal már nehéz helyreállítani a gyermekben a helyes képet a nemek és a nemiség szerepéről. — Hogyan válaszoljanak a szülők a gyermekek kérdéseire? — Az apáknak és anyáknak tudniuk kell, hogy gyermekeik előbb-utóbb kérdezősködnek, és fel kell készülniük a válaszokra. De a szülők sokszor zavarba jönnek, és ha a gyerek például azt kérdezi: “Miért különböznek a fiuk a lányoktól?” vagy “Hogyan születik a gyerek?”, azt gondolják: “Jaj, most mindent meg kell magyaráznom!” A szülőknek tulniuk kell: a gyerek azt hiszi, hogy egészen egyszerű kérdést tesz fel, s természetes választ vár. Ha ezt megkapja, akkor hónapok és évek is eltelhetnek, mig ismét hasonló témájú, bonyolultabb kérdés jut eszébe. GYORSSEGÉLY SZÍVROHAM Áldozatoknak CHICAGO — Becslések szerint 350,000 amerikai hal meg szívrohamban évente, mielőtt még orvosi segítséget kapna. A halál eléri őket munka közben, ébren vagy álmukban, vendéglőkben, golfpályán, telefonálás közben, sőt kocsijukban a volán mellett. Nagyon sok esetben pedig meg lehetne menteni ezeket az életeket, mert tudjuk, hogy mit kell tenni egy hirtelen szívroham esetén, mégpedig az első 5-6 percben közvetlen a rosszullét után. Az egész, amit tenni kellene: mesterséges — szájból szájba — való lélegzést alkalmazni és masszírozni a mellcsont táján a szív környékét, hogy visszaálljon a szívverés normális ritmusa. Mindenkinek meg kellene tanulnia, hogyan ismerheti fel a szívrohamot és hogyan segíthet rajta, már az iskolában kellene a gyerekeket tanítani a szájból-szájba való lélegzés metódusára és a sziv-körüli masszírozásra. Különösen fontos lenne a fentiek tudása olyan családokban, ahol olyan szívbeteg van, aki csak éppen jobban lett az első szívroham után. Esetleg soha többé nem kap egy másik rohamot, de jobb felkészülni a segítségre. Az American Heart Association már elkezdte és tovább is folytatja a tűzoltók, rendőrség és több más hivatal alkalmazottainak oktatását arra, hogy szívroham esetén mit kell tenniük. Minden mentőkocsit el kellene látni azokkal a műszerekkel, melyek addig is segítséget nyújtanak a szívbetegnek, mig a kórházba kerülhet és természetesen kell lenni valakinek, aki ért ezeknek a műszereknek a kezeléséhez. Az ifjú halál Ne higgyétek, hogy csontváz vén kaszás — kisportolt testű ifjú a halál, aki heppeningre úgy invitál ne féljünk, jó buli lesz és a végén 5 majd mindent elboronál. ZELK ZOLTÁN — És, ha a zavarba jönnek? — Nyugodjanak meg, egyelőre “minden normális szülő” többé-kevésbé zavarba jön, ha gyermekével nemi kérdésekről kell beszélnie. Mindenkinek apránként kell megtanulnia, hogy ezt természetesnek érezze. A gyerek végső soron megkönnyíti a dolgot, mert kérdései egyszerűek és általában közönyösek. Szinte a gyerek tanítja meg a szüleit, hogy ezeket a dolgokat egyszerűen fogja fel. Ha az apa és az anya fokozatosan megszokja, hogy válaszoljon a növekvő gyerek bonyolultabb kérdéseire is természetesen tud válaszolni. — Mi a véleménye a fiatalok nemi kapcsolatairól? — Azt hiszem, hogy a szexualitás körüli nyíltság és őszinteség, amely a mai fiataloknál tapasztalható, jó dolog. Nincs bennünk például álszemérem. De megvallom, nem örülnék, Íja fiam vagy lányom 12, 14 vágy 16 éves korában belevetné magát a nemi életbe. — Hogyan viselkedjenek a szülők serdülő gyermekeikkel? — Ne féljenek feltárni előttük saját elveiket. Amerikában az erkölcsök és szokások gyors változásának egyik jele, hogy a szülők elveszítették önbizalmukat, s nem merik elmondani v é 1 e m é n yüket gyermekeknek. Rettegnek attól, hogy ódivatúnak és begyepesedettnek kiáltják ki őket, inkább nem mondanak semmit. M e g g y ő z ődésem, hogy ez helytelen. Szerintem a szülőknek igenis el kellene magyarázniuk a gyermekeiknek, mi a véleményük a nemi kérdésekről. Bátran vállalhatják : helyeslik, hogy barátkoznak a másik nem képviselőivel, de a csókolózáson túlmenő kapcsolattal jobb megvárni, amig érettebbek lesznek. — Beszélhetünk a nemzedékek közötti törésről? — Igen. A szülők és a gyermekek ma más értékeket ismernek el. A felnőttek türelmetlenek a fiatalokkal szemben. Én, aki két nemzedékkel idősebb vagyok, kétszer olyan türelmetlen vagyok. Szeretem például a tiszta, rendes, sötét öltönyöket, szeretem, ha az emberek külseje rendezett. Egyáltalán nem tetszik nekem, ahogy ők ma járnak. — önt keményen támadták az amerikai feminista nők. Mit vetettek a szemére? — Egyetemi előadásaim kapcsán azt mondták, előítéletek táplálok a nők iránt. Szerintem ugyanis az értékek képtelen megfordítása, ha csak a házon kívül végzett, megfizetett munkát ismerik el a társadalom számára végzett munkának, az anya otthoni munkáját nem. Szerintem boldog gyerekeket nevelni, kellemes és örömteli otthont teremteni nagyszerű feladat az asszony és a férfi számára egyaránt. — Mi a vélemény ezek után arról, hogy a gyermekkeket férfi vagy női szerepre nevelik? — Egy időben, tekintettel pszichoanalitikus múltamra, azt javasoltam, hogy a fiukkal férfi-személyiségük fejlesztése céljából végeztessenek nehezebb munkát, tehát segítsenek az apjuknak autót mosni, füvet nyimi, a pincét kitakarítani, mig a lányok segítsenek inkább a mamának. Már belátom, hogy ez a módszer mesterséges megkülönböztetéseket, sőt előítéleteket teremthet a lányok iránt. Most az a véleményem: a gyerekeket egyformán hozzá kell szoktatni a kisebb házi munkákhoz, nembeli megkülönböztetés nélkül. A múlt idők dohányosainak sorsa: tortúra és halál — de nem hagyták abba MARSHFIELD, Wise. — Dr. Richard D. Sautter bocsájtott közé egy cikket a Medical Journal-ban, melymelyben leírja, hogy a nemdohányzók nemcsak most protestálnak a dohányzás ellen, hanem évszázadok óta folytatnak hiábavaló harcot. 1634- ben az oroszok elrendelték, hogy a dohányárusoknak le kell vágni az orrát, meg kell fosztani őket férfiasságuktól, meg kell ostorozni és kiközösíteni a társadalomból. Perzsiában a fül, orr és ajkak lemetszését alkalmazták a dohányosok büntetéseként. Törökországban 1605 és 50 között kilyukasztották az orrát annak, aki dohányzott, vagy kifüggesztették és otthagyták, mig meg nem halt. A mai nemdohányzók már nem kivannak ilyen drasztikus büntetéseket dohányos embertársaik ellen, csak éppen az a véleményük, mint volt I. Jakab angol királynak, aki úgy nyilatkozott, hogy a dohányzás “a legmegvetendőbb látvány a szemnek, leggyülöltesebb szag az orrnak, ártalmas az agynak és a tüdőnek és a büdös fekete füst nem hasonlítható máshoz, csak a pokol mélyéről előtörő meg nem szűnő füsthöz.” Manapság a nemdohányzók részére külön területeket biztosítanak, de vannak, akik saját kezükbe veszik sorsuk, illetve a dohányosok sorsának intézését, igy ha valaki pld. Ralph Nader mellé kerül valahol és rágujt egy cigarettára, olyan szóáaradatot kap a dohányzás borzlmas egészségtelen voltáról, és más káros hatásairól, hogy kívánja: bár sohasem dolhányzott volna. TERJESSZE LAPUNKAT! KEZDŐ TEJIVÓ- Két decit tisztón!...
