Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-17 / 3. szám
9. oldal Szexuális öngyilkosság Irta: SÁGI PÁL Könnyű lenne tréfásan írni arról, hogy a newyoríki rendőrfeleségek utcai tüntetést rendeztek, mert a rendőrfőnök a kétszemélyes autós-őr járatokba, a patrol-earokba rend-, őmőt ültet partnernek a rendőr mellé. Féltékenyek a rendőrfeleségek? Eszükágában sincs. — Amint hogy nekem se jut eszembe tréfálkozni rajtuk. Komoly dolog ez: a Womens Lib. mozgalom egyik torz kinövése, amely egyformán veszélyes a rendőrre, a közbiztonságra és a rendőrnőre. Arra a rendőrnőre, aki végeredményben nem is tehet róla, hogy egy túlzó, úgynevezett liberális polgármester túlbuzgó rendőrfőnöke abban látja a női egyenjogúságot, hogy szolgálatban mindegy: — rendőr az rendőr, akár nadrágot, akár szoknyát visel. A rendőrfőnök azonban ugylátszik nincs tisztában bizonyos lelki, alkati és élettani problémákkal. A rendőr, aki eddig is elég veszéllyel nézett szembe, segtiőtárs helyett védencet kap, amikor rendőrnőt ültetnek melléje. Mert magyarázhatja nekem a rendőrfőnök a női egyenjogúságot egy teljes műszakon át, mégsem hiszem el, hogy egy százfontos vékony rendőrnő megállja a helyét kézitusában a testes, izmos, brutális banditával vagy pszichopátiás, tomboló bűnözővel. Egy has. barugás, egy mellbevágás és a rendőrnő megszűnt aktív rendőrré Jenni, jajgató nővé válik. Csak egyszer-kétszer történjen meg ez és itt lesz a következmény: a rendőrnő a támadótól félve idő előtt használja a revolverét, sőt esetleg ártatlan embert puffant le. Helyesen látják a rendőrfeleségek: az őrjárat < MIKES MARGIT: j KESERÉDES IZEK ! <( < Keserédes izek számban és szivemben: megtörtént, eljöttem, és emigráns lettem. Emigráns, emigráns . . . Mit jelent ez a szó? földrengés, vaskényszer, azt hogy földönfutó. Befogadó hazám jó is vagy te szép is, de nem az iigazi, de nem az a régi, másik tagja, a rendőr, akkor is férfi, amikor rendőr, tehát férfias kötelességének tartja megvédeni a kolléganőjét. Csakhogy ez a védelem könnyen azzal jár, hogy mig a rendőr a rendőrnőt védi, ő lesz a támadás áldozata és még az eddiginél is több rendőrfeleség Írja alá az özvegyi.nyugdij nyugtákat. A hat éven felüli gyerekek általában tudják, de a rendőrfőnök talán nem hallott arról, hogy a nő szervezetében minden hónapban egy élettani funkció zajlik le. Néhány napig tart és ezalatt fejfájás, görcs gyötri, idegei sokszor vitustáncot járnak. A magyar bíróság nem egyszer figyelembe vette és enyhítő körülménynek tudta be, ha a vádlott nő éppen ebben a periódusában követte el a bűncselekményt. No mármost kérem, mivel a newyorki rendőrnő sem kivétel az általános élettani szabályok alól, ezekben a napokban éppen úgy, mint a “civil” nő, ellátja magát az ilyenkor szükséges ruhadarabbal és töltött revolverrel az oldalán beül a patrol-autóba. Persze akárcsak a gyógyszertárakban kapható bizonyos ruhadarbot, a hangulatát, idegességét, görcseit sem tudja otthonhagyni. Brrr . . . nem tudok rá mit mondani. Legfeljebb a traktor-lázra emlékezhetek vissza. A szocialista országokban, Magyarországon is, eleinte traktorra ültették a nőket, ebben látták a Szocializmus egyik vívmányát. — Fényképezték jobbról is, balról is a vidáman integető traktorosnőket és addig fényképezgettek, amig kiderült, hogy a traktor néhány hónap alatt szétrázta női fiziológiai berendezésüket. Akkor persze szép csendben leszedték őket a traktorról. Itt Amerikában — mint a rendőrök esete is mutatja — a nőfelszabaditók még nyakig benne vannak a traktorosnő-játékban. Nem veszik tudomásul, hogy egyenjogúság ide, egyenjogúság oda. van munka, ami nem nőnek való, vagy mondjuk, meg magyarán: nő nem alkalmas rá. De a mi nőfelszabaditóink nem ismernek hatá rókát: rendőrautótól kezdve minden munkában, társadalmi életben, házasságban egyaránt meg akarják változtatni a nőt, sőt tetejébe még a férfit is. Pedig akármilyen divatos is ez a modern já ták, itt-ott már jelentkezik a józan ellenzék az egyenjogúság megfékezésére. Legújabban Sexual Suicide, (magyarul: szexuális öngyilkosság) címmel egy amerikai szerző, George Gilder, ékesszóval és meggyőzően érvel a szex-szabadság és a női felszabaditási mozgalom ellen. Mégpedig a New York Times vállalatának kiadásában most megjelent könyvében teszi ezt. Azért hangsúlyozom, hogy “mégpedig”, mert a New York Times politikai és társadalmi kérdésekben egyaránt liberális felfogású. Gilder tanulmányának tétele alapjában a következő: a házasság, a régimódi, de jó értelemben vett házasság egyáltalában nem jelentette a nők elnyomását és az elnyomó férfiak jogtalan előnyeit. Éppen ellenkezőleg: a házasfelek, a két nagyon is két különböző nemhez tartozó feleség és férj azt kapták benne és tőle, amire szükségük volt. Gilder bizonyítva látja, hogy a feleség a szerelem, házasság és az utódok révén hosszútávra lekötötte oldalára a férjét. Mindennek az alapja persze a szerelem volt, amely nélkül a szex is, a házasság is üres és múló pillanat. George Gilder szerint azonban a családról gondoskodó férj nemcsak adott, hanem kapott is ellenszolgáltatásokat a családi fészek alapításáért. A jó házasságban élő férfiak — ezt a statisztikai adatok igazolják —, jobban megállják helyüket a munkájukban, hivatásukban és jóval huzamosabban, mint a swingelő, ide-oda táncolgató agglegények, vagy egyébfajta nőtlenek. Lelki ellenállásuk is jóval nagyobb a swingelőkénél. A patologikus esetek körülbelül 80 százaléka Amerikában a swingelő agglegények sorából kerül ki. A férfi, akit a házasság nem illesztett be a “társadalom keretébe”, rendszerint nomád vadászemberként éli le életét. Azonnali szükségleteit elégíti ki, ugyanakkor azonban kielégületlennek érzi magát. A “szabadságnak”, — mondja szerzőnk — ára van és gyakran érzelmek kiapadásával és pszichológiai rendellenességekkel kell fizetni érte. Ezekután aligha lepi meg az olvasót, hogy George Gilder mélységesen elitéli a női felszabaditási mozgalmat, amely a “szabad férfit” választotta ideálként. Legalábbis igy látja, igy Ítéli meg az iró. Szerinte, ha ez a mozgalom valóban megvalósítaná céljait, felrobbantaná a társadalom kereteit. Nemcsak a nőket tenné szerencsétlenné azzal, hogy megváltoztatja egyéniségüket és beállítottságukat, hanem a férfiakat is, mert a férjektől például azt kívánja, hogy a jellegzetességeket, amelyeket a felszabadult nők elvetnek, ők vegyék fel. Törődjenek az otthonnal, etessék a bébyt, vegyenek fel úgynevezett finom érzéseket, legyenek gyengédek ... és igy tovább. George Gilder szerint a szexuális forradalom meg akarja változtatni a nőket és a férfiakat. Ezt pedig öngyilkossággal egyértelműnek tartja, — mert amint Margaret Meade, a haladó körökben ismert és elismert neves amerikai antropológusnő* megállapította: az emberi társadalom csak úgy tud fennmaradni, ha ragaszkodik társadalmi berendezéseihez és hajlandó beletörődni abba, hogy más a nő hivatása és más a férfié. A könyv mindenesetre újabb vitahullámot kavart az egyen joguság körül zajló amugyis túl hangosan zuhogó vitaáradatba. A legnagyobbat mióta Betty Friedman, a Womens Lib. egyik elismert vezetője, ideológusa és hivatalos írónője leirta azt a mondatot, hogy a Womens Lib. politikai-társadalmi, nem pedig hálószoba-forradalom. az az ős televény, amiből sarjadtam, aminek leikével azonos maradtam, sejtjeiből lettem, kötőanyagából, örökös marad a hozzátapadásom. Hontalanság Földjén, omló sziklán állok, süppedő talajról szakadékba látok: hontalanul itten, hontalanul otthon —, ez a rendelésed hajszolt magyar sorsom. Keserédes Ízből a keserűséget fölszivtam, lenyeltem azt a gyilkos mérget: habzó keserűség torkomon, nyelvemen, habzó keserűség fuldokló lelkemen. ELŐRELÁTÁS 1974-ben takarékoskodnunk kell a vizi energiával is . . .
