Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-17 / 3. szám
10. oldal Néger volt-e Kossuth? Irta: VASVÁRY ÖDÖN «MA frtMtajtf! M gg# ‘ ' Vasváry Ödön Ha Kossuth Lajos most jönne Amerikába, a mostani divat szerint egyesek bizonyosan megtennék négernek. Fekete bőrű polgártársaink körében erősen hódit a divat, hogy akit csak megközelítőén lehet, néger származásúnak minősiteneík. Az már nem uj dolog, hogy Jézust is annak mondják, anyjával, Máriával együtt, de azért mégis meglepetést keltett, hogy már vannak az Egyesült Államokban protestáns néger egyházak, amelyek képeiken, szobraikban a néger Jézust és Máriát állítják híveik elé. Hogy a katolikus egyházban van-e ennek valami nyoma, nem tudom. Kossuth több mint 120 esztendővel ezelőtt járt az Egyesült Államokban, ahol hét teljes, felejthetetlen hónapot töltött. Igaz, hogy az ut eredményessége miatt ő maga szerette volna legjobban elfelejteni ezt az utat, ettől függetlenül azonban az ut emlékei örökre felejthetetlenek maradnak az emberiség politikai életében, amely ma is mint a politikai tudomány egyik legnagyobb géniuszát tartja számon a nagy magyart. Kossuth útja idején a rabszolgaság gyalázatos intézménye még életben volt az Egyesült Államokban, sokan voltak, akik ezt a szégyenfoltot le akarták törölni a nemzet nevéről. Ezek, a rabszolgaság ellenségei, Kossuth ideérkezése előtt azt remélték, hogy a nagy miagyar, a szabadsáv hőse, melléjük áll és segít nekik. Amikor Kossuth arra hivatkozva, hogy mint idegen, nem avatkozik bele egy ilyen súlyos belügyébe az országnak, ellene fordultak és segítettek útját eredménytelenné tenni. A harc a rabszolgaság ellenzői és pártolói között óriási arányú volt. Egy csomó újság évtizedeken keresztül kizárólag a szégyenteljes intézmény megszüntetése mellett harcolt. Ezek a lapok elkeseredéssel beszéltek Kossuth állásfoglalásáról és a szabadság-eszme árulójának nevezték. A fenti kérdésre: “Néger volt-e Kossuth?” az egyik ilyen lap próbált válaszolni. Az egyik néger lapszerkesztő, Frederick Douglass adott helyet lapjában egy cikknek, amelynek írója szerint Kossuth nem volt “fehér” ember, hanem legjobb" esetben fehér-fekete keverék, (mulatto) vagy talán “quadroon”, vagyis egy negyedrész néger. A cikk ilyenformán irja le Kossuth személyes megjelenését: “Kossuth személyes megjelenése egyáltalában nem feltűnő. Olyan, mint akárhány ember, akit ismerünk, de nem emlékezünk rájuk világosan. Ez sok nagy ember felől is igy igaz. Kossuth kétségkívül ihletett nagy ember, aki felette áll sok úgynevezett “nagy” embernek. A dologban azonban az a mulattató, hogy az amerikai népnek ez a bálványa nem fehér ember. Nem a kaukázusi népfajból való és — hála Istennek, — nem angolszász, tehát nem fehér. A kereszténység legnagyobb embere tagadhatatlanul nem fehér. Arcbőre sötét, mint a mulattoké és quadronoké. Koponyájának formája is különös. Homloka sem magas és nem egyenesen felfelé irányuló. Koponyája a fülei előtt a legmagasabb, vagyis a prenologusok szerint az önbecsülés és összefogó képesség hiányzik belőle. De otthon- és családszeretetének szervei hatalmasan ki vannak fejlődve, valamint az a távolság is, amely a fülei között van. Orra közönséges, mintha csak mondani akarná, hogy ez a magyarázata annak, miért nem akarta vállalni a diktátorságot, hogy ezzel egy csapással szabadítaná meg Magyarországot az osztrák uralomtól. 1949 áprilisában Bonaparte vagy Jackson ezt tette volna Ferenc Józseffel és környezetével. Mondtam, hogy nem kaukázusi fajta. Vérszerint mongol és ezért az anthropológia szerint az emberiség második legkiilönb fajtájához tartozik. Ezen felül még csak nem is magyar, hanem szláv (Sclave). Már pedig a “sclave”-ok, akiknek elangolositott neve a “slave” (rabszolga) szóból származik.” Érthető, hogy ezt a cikkecskét az amerikai lapok nem voltak hajlandók komolyan venni és csak a rabszolgaság-ellenes lapok közölték le több Ízben. Kossuth maga minden valószínűség szerint szintén olvasta és természetesen nem méltatta még csak válaszra sem. Mindenesetre ez érdekes példája annak, hogy annakidején milyen színvonalon folytak le az amerikai élet nyilvános vitái. Ha már ennél a témánál vagyunk, nem lesz érdektelen egy másik, hasonló, bár nem rosszindulatú véleményről is beszélni, ami szintén Kossuth amerikai utjával van kapcsolatban. A nagy magyart az amerikai zsidóság szívesen fogadta, mert a szabadság és az egyetemes emberi jogok kimagasló szószólóját látták benne. Sokféléi üdvözölték, főleg, amikor megtudták, hogy Kossuth a héber nyelvhez is ért valamit. Beszédeiben ugyanis néha héber nyelvű idézeteket is mondott. Cincinnatiban (Ohio) volt egy izraelita jótékonysági intézmény, amely üdvözlő levéllel fordult Kossuthhoz, amelyben — többek között — ezeket mondják: “A Biblia 60. zsoltárában találjuk azt a prófétai kijelentést, amely reményünk szerint nemsokára valóra fog válni Magyarország és Kossuth életében. (Itt következik a héber szöveg kiejtésének mai betűkkel való leírása, amely a magyar Bibliában igy hangzik: “Adtál a téged féléknek 1 Valaki mindig sir értem és a könnyeit nem törölhetem le, valaki mindig szenved értem és a szenvedését nem vehetem el, csak azokat vigasztalom egyre, kik, ha sírnak, másért sírnak, de miért, miért nem, én nem tudom .sohasem tudom, ki fog sirni értem. Ha szerettem valakit, vétkeztem vele, mert mig szerettem, mást nem szerethettem. Ó, nem való nekem a szerelem, nekem mindenkit szeretnem kell. Mindenkit szeretnem kell, mikor nem szeret a világ, s a föld két arca egymással szemben áll. Mindenkit szeretni, hogy szeressek egyszer igazán és úgy éljek, mint aki tudja, hogy a szeretet több, mint a halál. zászlót, melyet felemeljenek az igazságért." (Zz. 60:6.- A rövid mondat utolsó szavát “Kossuth”nak irja. Ez az utolsó szó a héberben az “igazság” szónak felel meg, vagyis az üzenet szerint a később megszületendő Kossuth nevét már Dávid király mint az igazság szószólóját említi zsoltárában. Abban az időben is voltak a héber nyelvnek tudósai Amerikában, akik az üzenet elolvasása után rámutattak, hogy ezt az utolsó héber szót többféleképpen lehet kiejteni és eszerint az értelme is változik. A legáltalánosabban elfogadott olvasás azonban nem “Kossuth”, hanem Ko-shét, és senkinek sincsen tudomása arról, hogy eddig bárki is Kossuth-nak olvasta volna. Egy idevonatkozó kis cikk Írója nagyobb nyomaték kedvéért még az eredeti héber betűs idézetet is közli. A nagy amerikai Kossuth-láznak ilyen kis mellék-epizódjai is voltak. POLITIKAI TÜKÖRKÉP KÜLÜGYI STRATÉGIÁNK Nixon elnök legutóbbi San Clemente-i vakációján Henry Kissinger külügyminiszterrel közösen dolgozott az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalának uj stratégiáján. Két drámaian ellentétes személyről van szó. Az elnök politikailag megtépázva, izolált emberként küzd hatalmonmaradásáért. A külügyminiszter viszont egy újabb diplomáciai küldetéstől felfrissülve, brilliáns karrierjének tetőfokán áll cs a közvélemény egyre nagyobb figyelmét és csodálatát élvezi; a Gallup közvéleménykutató intézet szerint ma ő a legnépszerűbb — helyesebben legcsodáltabb — ember Amerikában. Átlépve az újév küszöbét, nem kétséges, hogy Nixon elnök több külpolitikai sikerre építi reményét, hogy eltérítse a közvéleményt a belföldi problémáktól és visszaszerezze megtépázott tekintélye maradékait. Az a tény, hogy Dr. Kissinger — kétségtelenül Nixon elnök legütőképesebb politikai kártyája — San Clementében tartózkodott, éppen erre utal. A Fehér Ház úgy állította be a San Clementei tanácskozásokat a közvélemény előtt, hogy azok elsősorban a közel-keleti problémák körül összpontosultak. Ugyanakkor általában elismerik az elnök közeli munkatársai, hogy Dr. Kissinger és Nixon elnök az amerikai diplomácia sok egyéb aspektusával is foglalkozott. Közöttük: © A GENFI BÉKEKONFERENCIA A külügyminiszter nyilvánvalóan óhajtja, hogy a reményre biztató kezdő lépések tovább folytatódjanak, különösen most, a pénzügyi káoszt előidéző olajárak mellett, amelyek könnyen okozhatják a nyugati világ jelenlegi monetáris és kereskedelmi rendszerének alapjaira bomlását. Minden jel arra mutat, hogy sikerül hamarosan nyélbe ütni- az izraeli és egyiptomi haderők kettéválasztását, ami csak segíthet a két ország közötti feszült viszony enyhítésében. Ha egy ilyen egyezményre valójában még januárban sor kerül, akkor Kissinger külügyminiszter visszatér Genfbe, hogy “áldását adja” a paktus aláírása előtt. A következő fázis lenne az Egyiptom és Izrael közötti határok rendezése. — Egyelőre ugyan Egyiptom ragaszkodik ahhoz, hogy Izrael teljes mértékben, kompromisszum nélkül vonuljon vissza a 67-es határvonalak mögé. Egyidejűleg Jordánia is bejelentette, hogy megkezdi tanácskozásait Izraellel a két ország haderőinek kettéválaszátásáról. • ENERGIA Dr. Kissinger és külügyminisztérium-beli munkatársai nagyban tervezik, már a külügyminiszter nemrégiben tett javaslatának kidolgozását, a (Folyt a 15, oldalon)
