Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-17 / 3. szám
8. oldal 1973 MÉRLEGEN Irta: VÁRKONYI ANDOR “Megmérettél és könnyűnek találtattál” — ezekkel a biblikus csengésű, immár klasszikussá nemesedett szavakkal jellemezhetném a legtalálóbban a “nyugdíjba vonult” ezerkilencszázhetvenhármat. Mert amig körülöttünk nyüzsgött, nem sok örömünk telt benne. “Könnyűnek” csak jelképesen “találtatott” — fajsulyát illetőleg —, (lásd könnyű-faj súlyú ember, könnyüvérü nőcske, stb.) mert különben éppen el- Várkonyi Andor lenkezőleg —, nehéz időnként nagyon nehéz esztendő volt, 1973 őikelme! Pedig az év nagyon reményteljesen indult. Ja’uárban végétért a vietnámi háború; Nixon elnök üszkén jelentette az ország népének, hogy a vérontást tisztességes békével, azaz “Peace with honor”-ral fejeztük be. Az év végére aztán kiderült, hogy a peace with honor-ból csupán a “with” ma. radt meg; a “peace” és az “honor” eloszlott, mint Mig a földlakók kényelmesen gondolkoztak: tegyenek-e egy sétát'az ünnepi ebéd után, a Skylab két utasa, Gerald P. Carr és William R. Pogue 7 óra hosszat az űrben sétáltak. Fényképeket készítettek a Kohutek üstökösről, hogy megállapítsák: az • otökös valóban négy és fél billió éves-e, mint eddigi feltevések becsülik korát. A föld mesterséges fényei elsötétedtek, a fenyegető energia-válság letompitotta a máskor ragyogó kivilágítást. De az üstökös természetes fénye ragyogott és világított az űrben, ha a Földről nem is lehetett látni. Talán valami messziről jött figyelmeztetés volt ez a fáradt emberiségnek, csak az emberek nem látják meg ragyogását. ‘Mikor Carr parancsnok visszatért az űrállomásra, felkiáltott: “Otthon, édes otthon”. És ezt érezte minden embertársa lenn a földön, a meleg családi körben. Rómában VI. Pál pápa újévi szózatában az emberiség békevágyát hangsúlyozta. A béke kérdése az amely megelőzi az energia-krizist, a gazdasági válságot és minden más súlyos problémáját a mai életnek. A béke, ami boldogságot hozhat a földre, hogy ne kelljen állandóan a háború fenyegető rémétől félni. A több mint 600 millió római katolikus lelki vezetője Róma Szent Antal templomában beszélt újév napján és 1974 első napját a Világbéke Napjának nyilvánította. A béke, mondta, nemcsak disze az életnek, hanem lényege. Nemcsak az ember testi biztonságáról és védelméről van szó, hanem lelkünk békéjéről is, mely igazán csak akkor biztosítható, ha nem lesz többé háború a földön. Minden nemzetnek kell élveznie a békét, a béke áldásos gyümölcseit. Lelkiismereti kérdés is a béke és testi-lelki jólétünk alapfeltétele. Minden más kérdést háttérbe szőrit a béke fontosságának kérdése. Beszédét egy drámai kérdéssel fejezte be a pápa: “Eljön egyszer a béke? Igen, vagy nem? Képesek leszünk-e megadni és biztosítani gyermekeinknek az eljövendő nemzedéknek a békét, a nyugalmat, az élet rendjét és örömét, mit csak a béke nyújthat? Vagy egész életünket és a jövő nemzedék egész életét is állandó félelemben, a tragédiák előrevetett árnyékában és ránkzuhanó borzalmában kell leélni?” a buborék, elolvadt, mint a napon a vaj, s maradt mi volt — a csatazaj! Februárban Sam J. Ervin észak-karolinai demokrata szenátor további vizsgálatot kezdeményezett az egyre terebélyesedő Watergate-ügygyel kapcsolatban. A javaslat meghallgatásra talált, a vizsgálatok megkezdődtek, s hogy a polgárok is tudják, honnan fuj a szél, a szenátusi bizottsáig előtt folyó kihallgatásokat a televízió is közvetítette. A feltálalt “Watergate-kosz” a legtöbb embernek alaposan megfeküdte a gyomrát; akadtak azonban olyanok is, akik a terítékre került anyagot “rizs-felfujt”-nak vélték csupán . . . Ha Herczeg Ferenc élne és itt élne, biztosan megírta volna egykori nagysikerű színmüvének, a “Kékróká”-nak amerikai változatát: “A róka és a sajtó” címmel, — a Watergate-ügyről. Ennek a színjátéknak az alapkérdése nem az lett volna, hogy járt-e Cecil a Török utcában — ahogy a Kékrókában történt —, hanem az, hogy “tudott-e Nixon elnök arról, miszerint . . . . ” Herczeg Ferenc bizonyára megtalálta volna a választ a kérdésre, mert a vígjátékokat megnyugtatóan kell befejezni. A Watergate-ügy azonban nem vígjáték, hanem szomorú játék, s igy a megnyugtató megoldást az év végéig nem sikerült megtalálni. Pedig az amerikai polgárok többsége szeretne végre tisztán látni ebben a zavaros ügyben, mert — úgymond ehhez igaza van, s e jogáról nem hajlandó lemondani. Nixon elnök ugyanakkor kijelentette: ő sem. Már mint az elnökségről. Májusban elkezdődött az autósok ijesztgetése. Mitől ijednek meg igazán, a sok vihart, balesetet és forgalmi ticketet látott autósok? A gazolinhiánytól. Ebben az időben még bőven volt üzemanyag, de a sok ijesztgetéstől az autósok elvesztették nyugalmukat. Ezzel szemben áll az olajipar bevétele. Egekig érő bevétele. Az esztendő az “Infláció” nevű csillagkép jegyében állt. Enmek megfelelően az árak egymással versengve emelkedtek. Ha valaminek az ára a nagy versenyben lemaradt, igyekezett összeszedni magát és utolérni a többieket.. A polgárok idegesen, vérző zsebbel figyelték ezt a jelenséget. A kormánynak azonban sikerült megnyugtatni az ország idegeskedő népét azzal, hogy másutt is van infláció, nemcsak nálunk. Szeptemberben Rogers külügyminiszter lemondott állásáról. Rogers passzivitása nyomasztólag hatott Nixon elnökre, ő uj, friss ingerre vágyott. Kiss ingerre. Alig száradt meg kinevezési okmányának aláírásán a tenta, Kissinger külügyminiszter rendkívül fontos megbízást kapott. A megbízás igy szólt: haladéktalanul teremtsen békét a Közel- Keleten. Október 6-án ugyanis, mialatt Izrael népe a zsinagógákban tartós békéért imádkozott, Egyiptom és Szíria megtámadta a kis országot. Kissinger sikeresen birkózott meg a nehéz feladattal; egyelőre béke van a Szuezi csatornán innen és túl, de a béke nagyon törékenynek látszik. A fegyverszünetet sokszor megsértették, márpedig nincs olyan fegyverszünet, amelyet sokáig lehet büntetlenül sértegetni . . . Az év utolsó hónapjaiban tört ki az energia-válság. Ez a probléma azonban olyan bonyolult, sokrétű, annyi ága-boga van, hogy arról részletesebben beszámolni már nincs energiám. Viszont a teljes tárgyilagosság kedvéért feltétlenül le kell szögeznem azt, hogy az 1973-as évnek nemcsak árnyoldalai voltak. Az esztendő folyamán néhány örvendetes eseményben is volt részünk. Melyek voltak ezek az örvendetes események? Az űrkutató rakéták, más néven a skylab.ek sikeres utjai, a Kohutek üstökös feltűnése az égbolton, és Agnew alelnök letűnése a politika égboltozatáról... Infláció, Watergat-ügy, energia-válság, törékeny békék ... ha ezekhez még hozzáveszem azt, hogy a statisztikai adatok szerint a bünhullám is növekedett, s hogy a terroristák tevékenysége is fokozódott —, szerény mérlegemet ezzel a mélabus megállapítással kell zárnom: Istenuccse nem bánom, hogy az uj esztendőben egy évvel megint idősebb lettem. Ellenkezőleg: örülök neki. Mert igy ismét egy évvel kevesebb az idő, melyet a Földön egy ilyen világban kell eltöltenem... Hacsak . . . Hacsak az uj esztendő nem hozza el a hőn áhitott változást, az igazi békét, a nyugalmat, a stabilitást. Ha mindez bekövetkezik, akkor, de csakis akkor, majd sajnálni fogom azt, hogy két évvel idősebb lettem! . . . . EMBEREK ÉS ESETEK MODERN MESE Amikor elutaztak, Rolls Royce-on suhantak a repülőtérre. Most egy kis Austin várta őket. Még mindig jó kocsi, de nem — Rolls Royce. Akkor tavaszt játszott az ősz, aranyszinüek voltak a falevelek. Most már régen lehullottak, elseperték mindet. Az M-4-es autóúton, amely a Heathrow repülőtérről vezet a városba, egy felborult teherautó eltorlaszolta a forgalmat és a kocsik lépésben haladtak. A Buckingham-palotában sötétek voltak a folyosók. Áramtakarékosság. A termek hűvösek, a temperaturát csökkentették. Fűtőanyag-takarékosság. A palota udvaráról eltűntek a Rolls Royce-ok, kisautók parkoltak egymás mellett. Üzemanyag-takarékosság. így érkezett vissza Mark Phillips kapitány és ifjú hitvese, Anna hercegnő — mint a lapok romantikusan írták: a mennyekből a Földre, a bársonykék karébiai égbolt alól a valóság világába és az országos válságba. De nem látszottak éppenséggel elkeseredettnek — mindketten napbarnítottak, Anna könnyű, türkizkék kabátot viselt, a kapitány kabát nélkül volt, szürke öltönyben. De azért amikor a -torlódó forgalom és a Chiswick-nél támadt közlekedési dugón végülis áttörte magát az Austin, valószínűleg mindkettőjüknek eszébe jutott az a verőfényes őszi nap, a lelkesen éljenző tömeg, a katonai sorfal és az üveghintó. Ilyen az élet még akkor is, ha a királyi családba születik az ember. Egy ponton — minden ut Chiswickhez vezet. Persze, nem mindenki vesztegel azonos ideig Chiswicknél. Van aki ottmarad, Van, aki továbbmegy. Érkezésük azonban nem volt híján minden népmese-motívumnak: valaki várt reájuk Angliában, aki a költészetnek még sokkal régibb világából, mintha egyenesen az ezeregyéjszaka bűvös atmoszférájából lépett volna a mába. Egy hetvenhét esztendős pakisztáni, bizonyos Miszter Noor Husain. Husain a Perzsa-öbölnél lakik, hire azonban tulsárnyalja az öblöt, sőt a messzi tengereket, a Kelet egyik legmüvészibb fafaragója, akinek keze alól csudás ornamentumok és mübutorok kerülnek ki. Amikor Husain hírét vette annak, hogy férjhezmegy az angol királykisaszszonyl, elhatározta, hogy ő faragja hitvesi ágyát, ébenből, rózsafából, mahagóniból, a legszebb és és legnemesebb anyagokból, amelyeket a kincses kelet kínál. Éjt-nappá téve dolgozott az idős művész, fejébe vette, hogy megalkotja élete mester(Folyt a 13. oldalon)
