Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-06 / 23. szám
KANADAI LEVÉL Felfordult világ Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Torontóban nagyon el vannak vadulva az állapotok, az emberek kezdik azt csinálni, amit akarnak. A postás szakszervezet kimondta a jelszót, hogy legyen sztrájk, hát itt a sztrájk. A szakszervezetet nem érdekli, hogy szerződése van egész jövő év januárjáig és arra is fittyet hányt, mikor a bíróság visszaparancsolta, a munkásokat. Törvény ide, vagy törvény oda, legfőképpen sehova, egymás után mondták ki a sztrájkot, egy ideig még a kihordók lődörögtek az utcákon, egy kevéske postát immel-ámmal kihordtak, de nem volt abban köszönet, mert rendszerint nem hoztak semmit. Látszatra a posta nem állt meg, igaz a nép nem kapott semmit, de a kihrdó, az megkapta a fizetését. Az infláció már olyan méreteket ölt, hogy már nemcsak bosszankodni, de nevetni is lehet rajta. Főleg azok nevetnek, akiknek nincsen semmijük, de eltartják őket. Már hogyne nevetnének azon, ha valaki például egész életében dolgozott, nem kap több nyugdijat, mint ők, akik nem dolgoztak semmit. Nem olyan látvány ez, ami fokozná a munkateljesítményt, vagy valakit is munkára csábitana. Sokunkban felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalában valamit is csinálni? A magyarok már régen felfedezték ezt a titkot és az élelmesebbje nem nagyon töri magát a munka után. Többről Tüdők, akik hosszú kanadai ittartózkodásuk alatt sohasem vállaltak munkát, de azért tellett rádióra, televízióra, sőt töbször haza is járkálnak abból a pénzből, amit segélyként kapnak. Különösen most folyik nagyban a segítés, hogy tudják, Truedau és pártja alól kiszaladt a talaj,nincs többsége, választásra készül, azért édesgeti magához a választókat. Nem tudja, vagy nem hiszi, mert nincs tapasztalata arról, hogy az ilyenfajta engedékenység sokszor átváltozik bumeránggá, mert az emberi természetrajzhoz az is hozzátartozik, hogy soha sincsenek megelégedve azzal, amit kapnak, s mennél több van, annál többre vásik a foguk. A rendezetlen állapotokból, akinek csak a legkisebb lehetősége is nyílik, igyekszik kikapcsolódni. Hova menjen ilyen télidőben, ahol a hasznost összekötheti a kellemessel? Az irány legtöbbnél Miami. Egy hétig voltam én is úgynevezett fizetővendég. Meghívtak — hát mentem. Ezt a szokást még Móricz Zsigmond hozta divatba Magyarországon, mert rájött arra, hogy ezzel mindenki jól jár. A vendég is, aki országot látott és a vendéglátó is, akinek jól jött a társaság meg a pénz. A jó idő, a’ bársonyos homok, a Golf-áramtól meleg tengervíz valósággal vonzza, csalja oda a turistákat. Miami az idén egészen más képet mutatott, mint az előző években. A drága hotelek még meg voltak pakolva, mert azokat előre lekötötték a vendégek, de a kisebb szállodák, motelek és fogadók már kongtak Vetőbúza éneke Ez a jó föld — ide vessetek, langyos esők majd ide essetek, szelek, majd itt szeressetek, sugarak barnára fessetek, kaszák, ropogva szedetek, malomkerékbe vessetek, pékek, kenyérré gyúrjatok, eső, föld, napfény! Itt vagyok! Bencze József az ürességtől. Nem volt nehéz szállást kapni, mindenkinek jutott szoba a saját zsebéhez mérten, ezeken a helyeken 8-10 dollárnál nem kértek többet naponta. Egy barátom mesélte, hogy 110 dollárért hetenként kényelmesen lakott együtt a feleségével, s még külön főzőhelységet is kaptak edényekkel, hűtőszekrénnyel, tűzhellyel. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy minden olcsóbb volt, mint Kanadában. Talán csak a tej és a gazolin ára volt magasabb, de például a cukor, ami Kanadában 1,64 dollár, Miamiban 69 cent volt. A - turista elgondolkozhatott ezen a helyen. Amerika nincsen jóba Kubával, nem vásárol tőle semmit, itt kellene a cukornak drágábbnak lenni, mint Kanadában, mert Kanada üzleti kapcsolatban áll Kubával, s hajórakományszámra veszi tőle az olcsó cukrot. Ez is mutatja, hogy milyen visszás helyzetet teremt a diplomácia, mennyit ér a nemzetek közötti barátság. FONTOS TELEFON — Halló, itt a pénz beszél! — Halló, itt meg a kutya ugat! az Életkor maximuma Az emberek átlagos életkora 1973-ban 70 év. 1890-ben 40 év volt. Ugyanakkor az idén sem élt több százéves, mint 1673-ban. A 90 esztendősek száma viszont növekedett. — Az emberi öregedés okairól cikket közölt a Paris Match. A francia újság munkatársa ismerteti a szakemberek négy hipotézisét. Eszerint 1. az emberi szervezetet alkotó több milliárdnyi sejt reprodukciója genetikai kód szerint „programozott”. Vannak olyan sejtek, amelyek mindössze ötször újulnak meg. Az ötödször megújulás után ezek a sejtek elhalnak. 2. a meg-nregujuló sejtek mind kevésbé alkalmasak rá, hogy nemes anyagot „gyártsanak”. Egyre inkább selejtes sejteket hoznak létre. — A3, hipotézis: ilyen selejtes sejtekkel fordul elő, hogy az öregedő szervezet — idegen testként — igyekszik kivetni magából. Ez a folyamat a sejtek önronesolásához vezet. És a 4. az évek folyamán a szervezet olyan sajátos anyagokat (peroxidok) szabadit fel. amelyek elpusztítják a sejteket. Az orvosok jelen pillanatban még nem tudják megakadályozni bizonyos sejtek vagy egyes szövetek elöregedését. — A kutatók nemrég fedezték fel az érelmeszesedés mechanizmusát. Az ok: az érfalból eltűnik az elasztin, amely a rugalmasságát adta. A húszéves kor után az ember szervezete nem termel több elasztint, pedig erre szüksége lenne. Elképzelhető, hogy tudományos beavatkozással mesterségesen előidézhető majd az elasztintermelés. Egyetlen szerv viszont, amelynél az öregedési folyamat megállítása lehetetlen: az emberi agy. Az idegsejtek ugyanis nem reprodukálhatók. Az öregedés folyamán az ember naponta Székely-Molnár Imre tízezer idegsejtet vészit. Ismert: egyes országokban a nők általában tovább élnek, mint a férfiak. E jelenség legvalószínűbb magyarázata, hogy az érelmeszesedés tiz évvel később támadja meg a nőket, mint a férfiakat. MAGYAR NÉPSZOKÁSOK ÉLŐ HALOTT-KULTUSZ BUDA KÖRNYÉKEN A magyarországi szerb lakosság körében a halott-kultusz még ma is virágzik. Különösen a szentendrei járás községeiben élnek elevenen az elhunytak emlékének szentelt szertartások. A halálesettől függő megemlékezéseket családi jelleggel egy évig gyakorolják s ezeket később közösségi emlékünnepek váltják fel. Egy részük zadusnice néven ismeretes, s szorosan a pravoszláv egyház rituáléjával függ össze, mig a „ruzicalo” viszont csak lazább szálakkal kötődik ahhoz. A halottal kapcsolatos első családi ünnepre a beszentelés alkalmával s a temetést követően kerül sor. Ősi szokás szerint ekkor adják tiszteletére a főtt búzából készített „első koljivót,” amely a szertartás alatt egy csészében a halott feje mellé helyezett széken áll. A ceremónia végeztével régebben mindenki fogyasztott belőle néhány szemet: újabban ez már csak Budakalászon szokásos. A temetést követően mindenki kezet mos, beszentelik a szobát és megkezdődik a halotti tor: egy falatot esznek, egy kortyot isznak, miközben ezt mondogatják: „Isten kegyelmezzen lelkének.” A temetést követő napon a rokonságból néhány asszony kimegy a sirhoz — de számuk csak páratlan lehet —, s parazsat, tömjént és gyertyát visznek magukkal. Háromszor járják körül a sort: a halott fejétől indulnak el, egymás után lépkednek és a kezükkel kapáló mozdulatokat végezve a hantokon „körülkapálják a sirt.” Ezeket az asszonyokat „nyugodalmat vivőknek” nevezik. Az újabb családi jellegű megemlékezésre a temetést - követő hatodik héten kerül sor. Ekkor már koljivót adnak a tiszteletére, amely formáját tekintve eltér az „első koljivótól,” s elkészítésének külön „technológiája” van. A koljivó-adás a templomban történik, ahonnan kimennek a temetőbe „értesíteni” a halottat, hogy másnap „koljivó” lesz — Pomázon ugyanis magát a szertartást is igy nevezik. A következő napon a halotti étket megtömjéneztetik a pappal és a jelenlévőknek kiosztják. A templom előtt kenyérrel és pálinkával vendégelik meg az ottlévőket. Ebéd után ezt a vendéglátást a temetőben is megismétlik a falu szegényeivel. A ruzicalo már közösségi emlékező ünnep. A Buda környéki szerb temetőkben rendszerint a husvét utáni hét hétfőjén tartják. E napon minden családra kötelező érvényű halottjaik sírjának felkeresése s tiszteletükre étel- és italáldozat bemutatása. Ezt általában nők végzik, akik fekete kendővel kötik be fejüket. A ruzicalo templomozással kezdődik, ahova már magukkal viszik a temetőbe szánt gyertyát és élelmet: piros tojást, pálinkát, tejeskalácsot, bort és húst. A tojást külön erre az alkalomra festik: Pomázon és Csobánkán pirosra, Budakalászon más színűre is. A kalácsból, borból és pálinkából bárkit megkínálnak, de piros tojást csak a rokon gyerekek kapnak. A tojást a sírra helyezik el: egyes helyeken a kereszt elé, másutt mellé, s onnan kell felvenni. Gyakran pénzt is ajándékoznak vele. A temetőbe vitt élelemmel egymást is kinálgatják, s ezt mindig a „lélekért” teszik. -
