Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-06 / 23. szám
12. oldal A kéz mindent megmond Irta: SIMA FERENC A mai idők válságosságáról nem kell külön beszélni, érzi azt mindenki és vágyakozva néz a világ négy tája felé: honnan jöhetne valamelyes enyhülés vagy megváltás? Az emberek kétségeikkel, problémáikkal jövendőmondókhoz fordulnak és igy gyakran beleesnek a kártyavetők hálójába. Sohasem tudtam hinni a kártyavetésben. A keverés a vakvéletlenség szeszélyével csúsztatja egymás mellé a különböző kártyalapokat, ugyanigy az is puszta véletlen, hogy amikor az ember elemeli a kártyacsomót, ®IMA FERENC ez egy-két lappal feljebbre, vagy lejebbre sikeredik-e és ettől függ, hogy melyik lesz az éppen felütött lap. Eshet igy is, eshet úgy is. Életünk, sorsunk alakulása azonban nem ilyen esetleges, ennél sokkal nagyobb logikával, ok és okozati összefüggéssel történik. Ha előre nem is látjuk ezt, utólag mindig rájövünk, hogy ami történt, az az előzményekből ésszeűen következett. Ezért nem bírom elfogadni az ésszerűtlen jóslási módokat, mint amilyen a kávé-, vagy teazaccból történő jövendölés is. Mert hogy az a zacc mit mutat, az csakis az üledékanyag mennyiségétől, sűrűségétől és a kiöntés mozdulatának szándékos módjától függ. Az ilyesmire méltán szokták azt mondani, hogy maszlagolás, kóklerkedés. Egészen más a helyzet azonban a komoly és ésszerű, valóban tudományos alpon történő jövendölésekkel, mint amilyen a grafológia, vagyis iráselemzés, az asztrológia, vagyis csillagjóslás és a chiromantia, vagyis kézelemzés. Mindháromban hinni kell! Az első kettővel jómagam tevékenyen elég keveset foglalkozom, grafológiával az utóbbi évtizedekben majdnem semmit. Köztudomású azonban, hogy ez elfogadott tudománynak számit a jellemismeret terén, mert az irás módja, a betűk alakja elárulja az erélyt, a határozatlanságot, az üldözési mániát és igy sorjában a jellemvonások százait, kombinációik ezreit. Viszont a jellemvonások és azoknak különböző kapcsolódása, egymásrahatása határozza meg az ember sorsának alakulását, tehát a jövőjét. Az asztrológia a világűrből, más csillagokról reánkható erők tudománya. Ezeknek elemzésével készül a horoszkóp. Én az asztrológiának inkább a chiromantiával való összefüggését, szétválaszthatatlanságát hangsúlyozom. Kezünk ujjai, mint egy ötágú antenna, állandóan készen állnak a kozmikus erőhatások befogadására. Minél erősebben hatnak ránk ezek az erőáramok, annál határozottabb a kezünkön az ütjük rajza. A gyengébb áramok viszont elmosódottabb, vékonyabb rajzzal mutatkoznak meg. Ellentétes áramok kereszteket, csillagokat, köröket, szigeteket, rácsokat képeznek a tenyérnek azon a részén, amelyre az égitestek erőkisugárzása vonatkozik. Ezt a sokszor ezernyi, kétezernyi jelből álló térképet a chiromantia segítségével fejti meg a szakképzett kézelemző! A kézelemzés tudományával több mint 30 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, amikorDr.Sambaho a kalkuttái egyetem hírneves chiromantia-professzora Budapesten rekedt mint angol állampolgár, a magyar-angol hadiállapot • hirtelen bekövetkezése miatt. Történetesen mindketten eszperantisták voltunk, ami baráti közelségbe hozott bennünket. Nekem anyai nagybátyám volt Bonczos Miklós, a későbbi belügyminiszter, akkor belügyi államtitkár, és kieszközöltem nála, hogy Dr.Sambahot, — mivel nem veszélyes elem — ne internálják. Felelősséget vállaltam a professzorért. Ö erre azt kérdezte, hogyan hálálhatja ezt meg nekem? Azt feleltem: tanítson meg a chiromantiára! A háború még évekig tartott. Ezalatt Dr.Sambaho professzor eszperantóul beavatott tudományának minden rejtelmébe. így lettem én is kézelemző, ami temérdek élményem és érdekes tapasztalatszerzésem forrása lett. Ezekhez hozzá se nyúlok egy ilyen rövid cikk keretében. Oknyomozóan nem lehet kimutatni, hogyan és mikor keletkezett a chiromantia. Az örök kíváncsiság hozta létre, amellyel életünk rejtélyét figyeljük, titkainak nyitját feszegetjük. Az ember megfigyelte a saját kezét, mások kezét és rájött, hogy — a kéz mindent megmond! Miért éppen a kéz? — kérdezhetik a hitetlenkedők. Hiszen az egész csontszerkezet, az arc, a szem, a beszéd, a járás, a gesztus is ÖRIZÖK, VIGYÁZOK, ÓRAKIÁLTÖK (Folyt, a 9. oldalról) Clusius németalföldi botanikus 1589-es tudósítása nyomán Takáts Sándor is leírja a Rajzok a törökvilágból című háromkötetes kulturhistória művében. „Este háromszoros Jézus-kiáltással bezárták a vár kapuját. Rátették az őrlakatot s a porkoláb magához vette a kulcsokat. Kapuzáráskor kezdődött a virrasztók dolga s tartott kapunyitásig. Hogy az álom el ne nyomja őket, énekelve kiáltgattak egymásnak. Szólalj, szólalj, virrasztó! Ha az ének nem hangzott, az őrök feje, akit vigyázónak hivtak, hangos szóval még egyszer kiáltotta: Szólalj, virrasztó! Ha a választétel elmaradt, a vigyázó azonnal böjtvasra szorította őkigyelmét. Mikor pedig a pirkadás első jeleit látták, hangos szóval kellett énekelniük: „Hajnal vagyon, szép piros; hajnal, hajnal vagyon. Mgjd megvirrad, hajnal vagyon, szép piros hajnal.” Szomjas-Schiffert György a várvirrasztók hajnalköszöntőjének valószínű folytatását egészen a lakodalmas hajnali énekig és az erdélyi regölésig kiséri nyomon. De erről inkább csak jelzéseket ad. Könyvének főrészében a saját, Csallóközben végzett kutatásairól ad beszámolót. Még ma is élő órakiáltó éjjeliőröket, vagy közvetlen leszármazottaikat látogatta meg a hatvanas években. Harmincnégy első kézből való szöveg és dallam adata mellett az öregek elbeszéléseiből részletes és érzékletes képet fest erről a sajátságos foglalkozásról, melynek utolsó gyakorlója 1948 december harmincegyedikén szólalt meg az éji nyilvánosság előtt, bizonyítandó, hogy a községtől ráruházott feladatot óráról órára maradéktalanul teljesíti. A falusi éjjeliőr foglalkozása állandó jellegű volt; rendes évi fizetéssel. A falusi közösség alkalmazta őt, a közbirtokosság képviselője révén, akit régebben kamarásnak hivtak. Tennivalója besötétedéstől kivilágosodásig tartott. Ezalatt — óránként vagy kétóránként — be kellett járnia a falu utcáit. Énekének szövege, amely közölte az éppen esedékes órát, figyelmeztetett a gondos takarodásra és a konyhatüzek kioltására is. Hatósági jelvénye az alabárd volt, később csak az egyszerű görbebot. Legtöbb helyen strázsa is kisérte, méghozzá ingyen, a frissen béresnek szegődött legények közül, havi váltásban. Fizetése általában kéményszerint járt. Ez házanként évente mind-mind egy sereg jellegzetességet árul el az emberről. De a kéz formája,szerkezete, puhaságának, vagy keménységének minősége, szárazsága, lágysága, vonalainak és dombjainak egymáshoz való viszonya egységesebben és gazdagabban, összpontosítva adja meg az ember hajlamainak, képességeinek térképét. Ez a test más részén nincs igy. A kéz jeleinek elemzésével való foglalkozás tudománya jónéhány ezer esztendős, ősibb a kereszténységnél és Krisztus előtt kétezer évvel már ismerték a Himalája vidékén. Ott támadt először valakiben a gondolat, hogy a lélek, ez a testbe zárt rab valahol, valamiképpen megírja a maga történetét, mint ahogy a bebörtönzött rab is odavési nevét és történetét cellája kőkockáiba, akár elolvassa azt valaki valaha, akár nem. És ha utánajárunk a dolgoknak, meggyőződhetünk róla, hogy a görög civilizáció fénykorában olyan tudósok, akiknek bölcseletén és tudásán a mai modern műveltségünk felépül, mint (Folyt, a 15. oldalon) egy 3-4 kilós parasztkenyér és tizenkét kiló gabona volt, ami azt jelentette, hogy 100 kémény tudott eltartani tisztes szegénységgel egy éjjeliőr-családot. Vas megye celldömölki járásának Borgáta nevű községéből maradt fönn az a gyakorlatiasan Ízes szerződésszöveg, amely részletesen pontokba szedi; miféle főhatalmat is adott a „hűtős és több érdemes elöljáróság” 1840-ben egy Pillér nevű őrjáró kezébe. „Először: tartozik az néki kirendelt órákat meg kiáltani. Másodszor: Az konyhákat meg vizsgálni; nem különben az istállókat a hol azokban világolnak, hogy a világ ottan lámpáson kívül ne égettessék. Harmadszor: ha kendert talál a kemencében, letett hite szerint azt tartozik abból kihúzni és az elrendeltetett mód szerint a Biró házához vinni, mely kender kótyavetye által eladattatik a helység részére; nem különben kötelességében áll 9 óra után a kortsmában dézsölőket onnét haza küldeni, úgy az Istent fenyegető káromlókra, az utcákon, pajtákban, istállókban, takarmányos kertekben és udvarokban való pipásokra fölügyelni, egyszóval tartozik mindenben szorgalmatosán vigyázni mely túlírt vigyázataiért és fáradságáért lészeil fizetése.” A hattyúdal Az utolsó hangos éjjeliőr, Füsi Móricz 36 éves korában lett Csiliz-Patas volt Győr-megyei község kiáltója. Tizenkét évig szolgált. Ő énekelte el a hattyúdalt'az egész magyar nyelvterületen. Amikor a gyűjtő 1962-ben, hatvanegy éves korában fölkereste, „a széles vállu, vastag nyakú, sovány ember hangja majd szétvetette a falakat, úgy beleélte magát nagyhangú mesterségébe.” Pedig amit ő énekelt, az bizony már csak a fele volt az 1790 táján virágzott győri éjjeliőr szövegnek. Ezt Jakubovich Emil találta meg a győri Sibrik-család levéltárában. Az Éjjeli vigyázok éneke címet viseli. Ismerkedjünk a szép szöveg részleteivel Szomjas-Schiffert György sok tanulságot hordozó munkájában: 3. Hallja minden háznak ura! Már tizet ütött az óra; vigyázz Ember azon szóra, elmégy a nyugodalomra, de nincs Írva homlokodra, miképp virradsz fel holnapra, örömre kelsz-e, vagy bura? imádkozzál tiz az óra. 1 • Már most az óra is három, hogy többet üssön, azt várom ha alusztok, azt se bánom én pedig a várost járom, hogy nem aluszom, az én károm, szemem majd én is bezárom, már most az óra is három. Iszlai Zoltán
