Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-16 / 20. szám
ÍMBEREK ÉS ESETEK AMERRÖL NÉZED Fiatalabb koromban gyakran megesett, de néha nég mostanában is előfordul, hogy autóbuszon vagy lutó hátsó ülésén utazva, felkavarodik a gyomrom. Képtelenül kínos, szégyenletes helyzetbe kerül az ;mber ilyenkor. Magam sem tudom, mi a rosszabb: ha ismeretlenek döbbent és fürkésző, vagy ismerősök kaján vagy ijedt pillantása mered rám. Családi körben szóba került egyik — nem olyan régen történt — kellemetlen esetem. Anyám vigasztalóan jegyezte meg: — Sose bánd, fiam. Hiszen ez a háborúban egyszer az életedet mentette meg. Valóban igy volt. Az első bevonuló szövetséges csapatokkal érkeztem Szíriába 1941 őszén. Az Eufrátesz parti Deir Ez Zorban meg sem melegedhettem, mehányadmagammal már is tovább vezényeltek Rákká felé. Nyitott teherautón utaztunk, öten vagy hatan ültünk hátul, puskánkat a térdünk közé szorítottuk, hátunkat az oldalpalánknak vetettük. A kocsit dugig megraktuk lőszeres ládákkal, cementes zsákokkal szerszámokkal százféle katonai felszereléssel. Egy-két órája utazhattunk, amikor a rázós utón egyszerre csak felkavarodott a gyomrom. Nagydarab, szélesvállu, fekete hajú katona ült elöl, a vezető mellett; nem a mi századunkban szolgált, akkor láttam először. Hátrafordult, és barátságosan felajánlotta: cseréljünk helyet, elől biztosan mindjárt jobban leszek. Megköszöntem, s úgy robogtunk tovább: én már elöl ülve a gépkocsivezető mellett, a felül és oldalt nyitott fülkében. Néhány perc múltán kanyarhoz értünk, a vezető tekeri a kormányt, mi pedig — döbbenten látom — mégis egyenesen rohanunk, le az útról, a sivatag hepe-hupás, gödrös, köves talaján. Mint utólag kiderült: a kormány tört el váratlanul. Egy pillanatig FURCSA TÖRTÉNETEK Egy Légy nevű amerikai orvos fejébe vette, hogy átussza a Panama-csatornát -— és váratlan költségekbe verte magát. A csatorna kezelősége ugyanis pénzt követelt: az orvosnak meg kellett fizetnie azt az illetéket, melyet az egy tonnánál kisebb teherbírású hajók számára ir elő a díjszabás.- o -Angliában történt: Iriena és Jack Dalton 51 évvel ezelőtt kötöttek házasságot, de háromhavi együttélés után elváltak. Aztán negyvennyolc évig nem látták egymást. A minap azonban összetalálkoztak. Mindkettőjükben föllángolt a régi szerelem és 76 éves fejjel ismét házasságot kötöttek.- o - ^ Marco Pontella torinói lakos végrendeletében egymillió lírát hagyott barátjára, Francesco Giovanolira, azzal a feltétellel, ha az' örökös megtanul úszni, és legalább egy kilométert úszik egyvégtében valamelyik folyón. A hatvanhét éves Francesco beiratkozott egy tanfolyamra, és mindjárt az első nekirugaszkodásra teljesítette a távot. — Világéletemben irtóztam a viztől — mondta. — De egymillióért a viz tetején járni is megtanulok.- o -Boston iskoláiban végzett közvéleménykutatásból kiderült: a tanulóknak több mint a fele azt hiszi, hogy a tejet — ugyanúgy, mint például a Coca-Colát vagy a sört — mesterséges utón gyárakban készítik, így változik a világ: régente azt hitték a városi gyerekek, hogy a fekete tehenek adják a kávét, fehérek a tejet... billegett, táncolt a kocsi, aztán bukfencet vetett és megállt, négy kerekével az ég felé fordulva. Én két kezemmel az ülésbe kapaszkodva, hátamat, lábamat kifeszitve, csodálatos módon szinte sértetlen maradtam, s a kormánykereket markoló vezetőnek sem történt néhány zuzódáson kívül komolyabb baja. De, akik hátul ültek! Csak hörögtek, jajgattak a rájuk borult katonai teherautó alatt. És közülük is a legrémesebb állapotban az a fiú volt, aki az én helyemre ült. A súlyos kocsi oldalpalánkja pontosan a mellkasára esett, a bordáit Toppantotta össze, ládák, cementes zsákok zúdultak a vállára, fejére. Törött tagjaiból, szája szrkából ömlött a vér. Mi lett volna énbelőlem, az én gyengébb testalkatommal ott? Összeszorult a torkom, rázott a hideg. Meg sem tudtuk mozdítani ketten, a vezetővel, a felborult kocsit. Hogyan huzzuk ki a fiukat? Hol ragadjuk meg őket? Hol lehet itt, az egymásba ömlött szerszámok közt az emelő? Aztán csak érkezett valami segítség. Fontos hadi ut volt az akkoriban, Aleppo és a török határvidék felé vonultak az angolok, ausztrál és szabad francia egységek. Együttesen fölemeltük a kocsit, kiszabadítottuk a sebesülteket. Az atlétatermetű fekete fiú már alig lélegzett. Óvatosan raktuk fel őket egy háromtonnás teherautóra, s az őrizetünkre bízott roncsok mellől néztük, elszoruló szívvel, amint a kocsi visszafelé indult velük: Deir Ez Zorban működő angol tábori kórházba. Soha többé nem hallottam a fiúról, aki akkor helyet cserélt velem. Vitt, sodort tovább a szolgálat, a háború. Felépült-e valaha a szerencsétlen? Vagy egyáltalán, elérkezett-e még elevenen a kórházba? Az biztos, hogy anyám megjegyzése igaz volt. Az életemet mentette meg akkor, azon az utón, a rosszullétem. Sose bánjam azt a gyengeséget, örüljek neki. De jóságos ég, hogyan emlegetheti ugyanezt az esetet annak a fiúnak az édesanyja?! , ,, Nemes László UJ ADATOK SZODOMA ■ ÉS GOMORRA PUSZTULÁSÁRÓL (Folyt, a 14. oldalról) lések, hol helyezkedtek el, mert ezeknek romjait mind a mai napig nem sikerült felfedezni. J.P. Harland amerikai történész 1961-ben megjelent könyvében annak a véleményének adott kifejezést, hogy a biblia, valamint bizonyos későbbi görög és latin szerzők munkái alapján ítélve gazdag termőföld létezett valamikor a Holt-tenger déli részénél, de minthogy a Holt-tenger szintje az elmúlt százasokban tetemes mértékben megemelkedett (N.Rosenan izraeli klimatológus szerint például 1820-ban —402 méteren állt, szemben a jelenlegi —392 méterrel; — ezért a városok rondái a víz alá kerültek. A szintemelkedést igazolja, hogy bizonyos, a múlt században még említett szigetek ma már nem láthatók többé, s a partvonal dél felé nyomul tova. R.Graves és R.Patai, a „Héber mitoszok” címmel 1969-ben a Gondolat Könyvkiadónál magyarul is megjelent művükben azonban kétségbe vonják, hogy ezen a katlanszerűen forró és száraz vidéken egyáltalán létezhettek-e valamikor virágzó városok. De ha városok nem is voltak, ott, kisebb települések talán lehettek. Graves és Patai egyébként az eseményeket i.e. 1900 körűire datálják, és megjegyzik, hogy az ekkor bekövetkezett földrengések is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Lisan-félsziget körüli területet sós viz öntse el. A nagyobb rengések ugyanis gyakran járnak együtt a táj természeti képének gyökeres megváltozásával, egyebek mellett egyes tön bök Szökkenésével. 15. oldal Hátra van azonban még egy, meglehetősen súlyos kérdés. Hogyan hozható kapcsolatba egymással a földrengés a régiek által olyannyira erősen kihangsúlyozott „tűzesővel,” ha a vulkánosság lehetőségét, a fentebb mondottak alapján, 'végérvényesen kirekesztjük? Az „Aszfalt-tó,” ahogyan a Holt-tengert az ókorban nevezték, épp azért kapta ezt a szokatlan nevet, mert felszínén időről időre hatalmas bitumentömbök jelentek meg, főként földrengések után. Ezt 1843-ben közvetlenül is megfigyelték egy rengéssel kapcsolatba. A bitument Palesztina egykori lakói összegyűjtötték és kereskedtek vele. A természetes eredetű aszfalton kívül olyan kőzetek is előfordulnak itt, amelyek igen nagy bitumentartalmuk miatt meg is gyulladhatnak. Emellett a Holt-tenger közvetlen környékén gyakoriak az olajszivárgások is. A klasszikus szerzők sokszor tettek említést a Holt-tengerből áradó elviselhetetlenül kellemetlen szagról és valamilyen „láthatatlan korom”-ról, amely homályossá tette a fémtárgyakat. Valószínűleg kénes gázokról volt szó. A kőolaj, a bitumen és a különböző gázok jelenléte kapcsolatban áll az itteni hatalmas méretű sódombbal, amely a Jebel Uszdum területén található. Graves és Patai szerint ez egy valóságos fantomvárosnak tűnik az utazó szemében — emitt tornyok, amott háztetők látszanak. A Holt-tenger párján pedig az utas egy függőlegesen álló sótömböt talál, amelyben felismerheti a bibliai Lót feleségét, aki kíváncsian hátrafordult, hogy a város pusztulását láthassa, és azonnal „sóbálvánnyá” változott. A valóban szoborszerűnek tersző sótömb egy kötényszerű ruhát hordó asszonyhoz hasonlít, aki arccal a fantomváros felé tekint. Nyilvánvaló, hogy a természet sajátságos játékával: az erózió munkájával állunk szemben, amely ily különössé preparálta az eredetileg alaktalan sótömböt, s ezzel tápot adott egy legenda megszületéséhez. Egy tűzáldozat — hja Dorothy Vitaliano —, amelyet a régiek valamikor ezen a tűz szempontjából olyannyira veszélyes vidéken bemutattak, elegendő lehetett ahhoz, hogy katasztrófát idézzen elő. Ez azonban szükségképpen csak helyi jellegű tűzvész lehetett volna, és nem semmisített volna meg több, egymástól távol fekvő települést. A biblia „égből érkezett tűz”-ről tesz említést, ami azonnal a villám lehetőségét juttatja az eszünkbe. Ezen a pokoli hőséggel megvert vidéken azonban a villámlással, mennydörgéssel járó vihar rendkívül ritka jelenség, másrészt ez sem oldja meg azt a problémát, hogy miért semmisült meg több város is. A valószinűleg helyes magyarázatot az a feltevés szolgáltatta, hogy egy nagy földrengés pattant ki a Holt-tenger környékén i.e. 1900 és 2000 között. A rengés alkalmával hirtelen, gyors ütemben óriási mennyiségű gáz szabadult ki a földből. Emberi településeken a földrengések gyakran vezetnek tüzekhez — elegendő, ha egy mécses felborul —, s a holt-tengeri katasztrófa alkalmával a völgy annyira megtelt gázokkal, hogy ez a tűz azonnal elharapódzott. Ha a városokat bitumenes anyagokat is tartalmazó köböl épített falak övezték, ez a körülmény még inkább hozzájárulhatott a kataklizma kiteljesedéséhez. Lehetséges továbbá, hogy ilyen anyagokat a házak építésénél is alkalmaztak. így történt-e minden valóban? — ma még nem állíthatjuk határozottan. De az bizonyos, hogy a vázolt geológiai elmélet mentes minden miszticizmustól, reális tudományos alapokon nyugszik. Összehasonlíthatatlanul értékesebb tehát, mint Danikén fantázia szülte „elmélete”, amely szerint Szodomát és Gomorrát a világűr távoli részéből érkezett űrhajósok semmisítették meg atom- vagy hidrogénbombával. Dr. Hédervári Péter
