Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-16 / 20. szám
16. old«! KISKUNSÁGI KÉPESLAP TANYAI EMBEREK Kunsági tanya Kiskunszentmiklós, 1974., május hó . . . Ez a táj fehér. A napfény úgy törik meg a szik foltjain, akár a szétszórt csontokon. A pödrött fü közül villannak elő a föld hegedő sebei, a kopár mészszinü, csipkézett szélű körök, négyszögek, szabálytalan síkidomok; bántó élességgel lökik vissza a fényt. Fehérek a tanyák is és valamiképpen hasonlítanak a szik virágaihoz, csupasz, árnyéktalan magányukban. Kunszentmiklóst úgy veszik körül ezek a tanyák, mint az emberi létezés előőrsei, bármelyik utón indulunk el kifelé a községből — akár Kecskemét, akár Kunpeszér, akár Kiskőrös irányába — e fehéren hámló hátú mezőségek következnek, s egy-két kilométernyi távolságra egymástól magányos épületek állnak időtlenül. Figyeljük meg a tájban a mozgást. Ne a vadmadarak röptét kövessük, hanem a háziállatokat: a sötétbőrü sertések lassan mozgó csoportját, vagy a juhnyáj tömbjét — a gyapjas testek valamifajta süni növényzethez hasonlítanak az éles fényben — ha összehunyoritjuk a szemünket, a távolban egy korcs kutya keringését is észrevehetjük, és ime ott egy mélyedésben, fekete kalapját az arcára borítva egy ember fekszik. A fekete kalap a sátra, a pödrött fü a nyoszolyája. Ahogy igy meresztjük a szemünket, meglátjuk, hogy mozgással van teli a táj. Fekete pontok, foltok, vonalkák haladnak a pusztán; ami nem fehér, az fekete itt, annyira éles, szinte fémesen zengő a fény. Más szín nincs a mezóségben — csak fent az égbolt halványkék áttetsző fátyla. Amikor a gépkocsi ráfordít 1 a betonúiról a kunsági pusztaságra, a kerekei alatt pattogni kezdenek a száraz fücsomók; olyan sima és kemény a föld, mint a repülőterek betonja. Itt nincs szükség sem a kormányra, sem a fékre, nincsenek kanyarok, nincsenek akadályok, egyenest lehet átvágni a pusztán a legelésző juhnyáj felé. Itt találkoztam egyszer régen az öreg juhásszal. Máté báty óval. Biciklivel haladt a szikfoltok között, a zsebében virágpiros színű borral megtöltött palack volt; fekete ünneplőjében kerekezett valamely távoli juhhodály felé, visszatérvén a f alusi kocsmából, ám egy beszáradt vakondtúrásnál végképp elakadt. A lábai összekeveredtek, döngve terült el az öreg juhász az édes anyaföldön, s sehogysem birt kikecmeregni a bicikli váza alól. Keserves ábrázattal üldögélt. — Ünnepnap van — mondta derűsen —, az ember ilyenkor nem tagadhatja meg saját magától sem a bort. — Bizony nem — mondtam és leemeltem róla a makacskodó kerékpárt. — Hová igyekszik? Egy távoli fehérség felé mutatott. — Oda én, haza — mondta. — Azt hittem a puszta egyenes. De itt elgörbült. Fölsegitettem az öreg juhászt, a kezébe adtam a kerékpár kormányát és beirányoztam a tanyája felé. Búcsúzóul váratlan méltósággal megszólalt: — Máté vagyok én, a juhász. Bármikor erre jár, szívesen látom. Jöjjön, ha nem veti meg a friss gomolyát, meg a savanyu pirosbort. Segített rajtam, nem felejtem el. Egyforma szikfoltok suhannak el a kocsi mellett, azután zökken a kerék, úgy látszik, valami régi csapásba huppant, nem mozdítom a kormányt, ez a csapás egy tanyához vezet. A ház mellett feketeruhás, feketekalapos öregember áll. Amikor megpillantja a gépkocsit, int a tágas mezőség távoli térsége felé és valamit kiált. Ott egy alak emelkedik fel a földről, porfelhő száll a magasba, egy kutya pörög a lassan tápászkodó disznócsorda körül. A csorda megindul a ház elé. Kiszállok a kocsiból, nézem az öregembert. Apró, majdhogynem töpörödött. Ezüstkeretes szemüveget visel, az okuláré lecsúszik az orra hegyéig. Kezet fogunk. — Azt hittem az állatorvos jön — mondja. — Azért hívtam a fiamat a disznókkal. Ki kell herélni néhány kanit. A csorda mögött füstölög a puszta. Fehér por gomolyog. — A maguké ez a tanya? — Igen — bólint az öreg. — A miénk. Itt élek a két fiammal. Állatokat nevelünk. A feleségem hat esztendeje meghalt. Odabent temették el — arrafelé mutat, ahol bizonytalan zöldesfekete foltok jelzik a község határát. — Három férfi él itt aszszony nélkül? — Igen. Ez ám a baj. Aszszony kéne. Nem nekem, a fiaimnak. De asszony ide a tanyára nem jön. A világért sem. így hát magunk vagyunk. Nézem a repedezett falu, vaksi ablaku házat. Csöppet sem csodálkozom azokon az asszonyokon, akik nem jönnek ide. — Hát én itt éltem mindig — mondja kissé sértődötten. Úgy látszik, megsejtet, te, mire gondolok. — Jó ház ez. És addig áll, amig én élek. A csorda portölcséreket kavarva, — akár a boszorkányszél — közeledik a magányos ház felé. — És a fiai? Azok is megvannak itt... Velem. Egy fehérre meszelt, hoszszukás ház előtt ingujjra vetkezett ember akácgallyat hasogat. Odább, a földön ülve két göndörhaj u, nagyszemü gyerek, kukoricacsutkákkal játszik. — Szabó vagyok — nyújtja a kezét a férfi. — Mióta élnek itt? — Tíz éve, mióta összeházasodtunk. Én az állami gazdaságban dolgoztam, de aztán a betegségem miatt kiléptem onnan. Előbb béreltük havi hatvan forintért, aztán most két éve megvettük ezt a tanyát.- Miből élnek? — Disznót nevelünk. — Mi lesz a gyerekekkel, ha majd iskoláskorúak lesznek? — Néhány év még eltelik addig — mondja a férfi. — És annyi idő elég lesz ahhoz, hogy az ember eldöntse, mit akar. Sokan otthagyják a tanyát, sivárnak érzik ezt az életet. De arra lejjebb — mutat dél felé — a homokon megél a gyümölcsfa, és szőlő is terem. Lehet, hogy ebben rejlik a jövőnk, ki tudja. A gyerekeknek pedig odabent a faluban lesz helyük ... A kollégiumban. És az az igazság, aki egyszer odaszokott, nem igen tér vissza ide többé. Baróti Géza A híres kerekbástya mellett Aj ásatások és helyreállítási munkák kezdődtek. Feltámasztják a középkori várfalat, s az ódon házak közül kibontják a régi városfalat. PÉCS KÉT ARCA Megújul és megszépül az ősi Pécs, a Dél-Dunántúl legnagyobb ipari és művelődési központja. Távol a történeti városmagtól új városrészek nőnek ki a földből, s megváltozik a belváros arculata. Feltár-\ ják és kiegészítik a középkori emlékeket. A belvárosi utcákat pedig úgy teremtik újjá, hogy megőrzik a hagyományos városképet. Épül Pécs új negyede, a kertváros. Az eddig jóváhagyott tervek szerint ötezer lakás készül. A következő években újabb nagy építkezésbe fognak a környező területen.
