Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-09 / 19. szám
14. oldal AZ UJ JOHNNY CASH Irta: DOHNÁNYINÉ A keresztény egyház hemzseg azok életrajzától, akik életűk nagy részét bűnben, az ördög vezérlete alatt töltötték el és aztán, valamilyen csodálatos esemény hatása alatt megtértek és Krisztus szolgálatába álltak. Johnny Cash viszont, a népszerű „country Western” énekes star, aki manapság szinte legendás alakja lett a kereszténységnek, gyermekkorában nagyonis jól ismerte Krisztust, hiszen mélyen vallásos szülők gyermeke volt. Még mint növendékfiu is Dohnányine templomba járt, csak amikor egyre híresebb let, amikor szüntelenül rádiók tömegében, televízión, filmen és színpadon szerepelt, és a dollárok milliói tolultak a zsebébe, fordult el Istentől. Egyre növekedő népszerűsége több és több időt, energiát igényelt, pedig az ő szervezete már nem bírta többé a rohamot — érezte, hogy ha nem nyer külső segítséget, kidől. így aztán egyre gyakrabban az alkoholhoz és pirulákhoz folyamodott, melyek ébren tartották, mikor a kimerültségtől összeesett volna, avagy oly szerhez, mely elaltatta, amikor az ébrentartó pirulák hatása nem engedte aludni egyetlen pillanatra sem. Mindezek hatása alatt Jojinny Cash testileg és lelkileg összeroppant, kötelességét egyre jobban elhanyagolta, művészete hanyatlott, végén már odajutott, hogy meg se jelent hangversenyein, egyszeűen bolonddá téve azokat, akik számítottak rá. A társulat, melynek vezetője volt, lassanként felbomlott és tagjai,egyre jobban cserbenhagyták vezetőjüket. Johnny Cash családi élete is csődbe jutott. Feleségétől elidegenedett, kis leányai is távol kerültek tőle. June Carter, társulatának énekesnője volt egyike azon keveseknek, akik hűek maradtak hozzá. Ő ápolta, gondozta, biztatta, bátorította és amikor Cash erős akarattal végre megvállt az alkoholtól és piruláktól, mellette állt ezekben a nehéz napokban, támogatva őt minden erejével, hogy újra talpraállíthassa. És Johnny talpraállt. Ismét az ünnepelt énekes lett, társai újból melléje álltak és népszerűsége nagyobb lett, mint valaha. Egyik hangverseny, lemezrejátszás, előadás követte a másikat, a pénz újból folyt a zsebébe, de Johnny nem élvezte azt többé. A lelke üres maradt. Valami hiányzott. Valami, ami tartalmat adhatott volna az életéne, ami több mint a művészete, mely immáron nem elégítette ki. Ekkor egy napon June Carterrel betévedt egy kis Pünkösdös templomba. Végighallgatta a lelkész beszédét, aki valamikor maga is énekes volt, mielőtt Isten szolgálatába állt. És Johnny Cash lelke egyszerre megtelt ragyogással és csillogó, könnyes szemmel vonult előre az oltárhoz, hogy ezentúl Krisztusnak HETI NAPTÁR ! MÁJUS (IKREK HAVA) | 13—Hétfő: Szervác j1 14—Kedd: Bonifác j 15—Szerda: Zsófia ; 16—Csütörtök: Mózes < 17—Péntek: Paszkál j 18—Szombat: Erik ! 19—Vasárnap: Petrik ! ZACHÁR ILONA szentelje életét. Ez a nagy esemény 1971-ben történt és Cash egyetlen órára se felejtkezett meg fogadalmáról. Legelső cselekedete az volt, hogy feleségül vette Junet, akitől kisfia született; ez a gyermek szinte záloggá lett uj életében; buzgalmát még jobban növelte, hogy minden áldozat, melyet krisztusért hoz, ennek a gyermeknek nevében is történik. Azóta Billy Graham, Rex Humbard, Oral Roberts és más evangélisták programján szerepel, jótékonycélu szervezeteket támogat, ezreket adományoz névtelenül templomoknak, börtönökbe járt téríteni és kórházakba énekelni társaival, hogy a szenvedőket megvigasztalja. Mikor megkérdezték Johnnyt, nem ártott-e hivatásának az, hogy Krisztus követője, igy felelt: „Nos, ezen egy cseppet sem aggodalmaskodom. Azt mondják, hogy szilajságom, (zabolátlanságom) tett férfivé, viszont az, hogy kereszténnyé lettem, egyetlen jottát sem vesz el férfiasságomból. Kereszténység nem a gyáváknak való. Isten szolgálatához egész ember kell sokkal inkább igényel férfiasságot, mint az ördög szolgálata. Ha valaki igaz életet akar élni ezekben az időkben, nagyon erősnek kell lennie...” Johnny Cash azáltal tette fel a koronát szereplésére, hogy saját költségén, saját tervezésében, nagy fáradozással, imával és szeretettel a Szentföldön, létrehozta a „Gaspel Road” című filmet, mely Krisztus életét és szenvedését tartalmazza. „Sok pénzt kerestem már és hiszem, hogy Istennek oka volt arra, hogy ezt megengedje. Amugyis Istené ez a pénz. Most az ő kegyelméből egy Jézusról szóló filmre felhasználom azt.” Hogy mennyi lesz a vesztesége, még nem tudja. De ha nyeresége lesz, azt mind jótékonycélra kívánja adományozni. ANYÁK NAPJÁRA ÉDESANYÁM, LELKEM — igy szólítalak meg, mert mindig is igy hívtalak távol tőled és mégis mindig közeledben, amikor a gyermekévek gondtalan napjaiból kiszakadva magam próbáltam meg az életet. Mert végül is mindnyájan egyedül maradunk. Amig mi szerencsét próbálunk, addig ti a háttérben maradtak bölcsen, agódó reménnyel: bíztak bennünk. S aztán ha túl jól sikerült valami, hajlamosak vagyunk, hogy elfeledkezzünk rólatok. A „háttér” csak gyermekkori emlékként bukkan fel olykor, semmit sem törődünk azzal, hogy ott még virraszt valaki. A küszöb mélybe sülyed, amelyen áttsegitettetek, kezeteket vállunkra téve, s már nem tudjuk: ez a gyenge-erős kéz tart meg akkor is, amikor nekünk is szülői gondjaink adódnak, s tovább kell adnunk a ti lankadatlan erőtöket. De hogyan adhatja tovább örökségét az, aki elvesztette? Nem külső parancs, hanem a benső törvénye követeli: el ne szakadj a fától, mert gyökereid akkor is belőle élnek, ha a fa lombja lehull, s kidől a törzs. Összeköt a lélek anyák, veletek, s valahányszor a szeretet melegét hiányoljuk, azt is meg kell vizsgálnunk: kik belőletek váltunk ki, megmaradtunk-e bennetek? Lelkem Édesanyám: tiszta szavak, mint a hegyi patak vize, amely akkor is megőrzi fényét-erejét, ha zuhatagokon rohan tova, s amely magában hordozza a folyamok mélységét, lassúságát. Az igaz emberek örökséget nem vesztő lelke ilyen. Ahonnan megnyílt forrásuk, oda térnek vissza jóban, rosszban. Tóth József Családanya ...Nem csupán étel, amit ád: szétosztja önmagát: őt falja fel, belőle él a gyermek, a család. Hová-tunik belőle könny, keserűség, harag? Nekünk csak édessége jut, jóiz, napsugarak. Akármit készit, műremek, bár rögtön elenyész, s kezdheti újra, napra nap, — így mepy ez egy egész életen át: ő maga is bennünk lassan elég. Elnyeljük, mint esőt a rét s mint dalt a messzeség. Bódás János Heti fohász Uram, tégy engem a te békességed eszközévé: Hogy ahol gyűlölség lakozik, ott áradjon belőlem a szeretet. — Ahol viszálykodás van, ott egységre vezethessem a sziveket. — Ahol sérelmek vannak, ott közölhessem a te bűnbocsánatodat. — Ahol a reménytelenség kétségbeejti a lelket, oda vihessek reménységet. — Ahol sötétség van, ott felragyogtathassam a te világosságod fényességét. — Ahol szomorúság van, ott hirdethessem az igazi örömet. Cselekedjed, Uram, hogy én ne a magam vigasztalását keressem, hanem inkább másokat vigasztaljak. — Ne arra vágyakozzam, hogy engem szeressenek, hanem inkább én tudjak szeretni másokat. — Ne azt kívánjam, hogy engem megértsenek, hanem inkább én legyek megértő mások iránt. Ámen. Assisi Ferenc ŐSEINK NYOMÁBAN KIK VOLTAK A SÁMÁNOKREGÖSÖK? A honfoglaló magyarok kultúrája, több különböző kultúrájú nép hatására, hosszú fejlődés eredményeként alakult ki. Leginkább hitvilágukban, a több rétegből összetevődött sámánizmusban jutott kifejezésre. A sámánpap mindig zene: dob és ének kíséretével végezte szertartásait. Szertartásának az volt a lényege, hogy látnoki szerepet ruházott saját magára: Ítéletet mondott, jövendőt jósolt stb. A szertartás céljára a településtől, később a falutól távol egy kies helyet jelölt meg: énekszó és dobszó kíséretével mozogni, majd táncolni kezdett, azt egészen az extázisig fokozta, gyakran úgy, hogy a sok mozgástól, forgástól eszméletlenül vágódott a földre. Miután magához tért, valamilyen állatformában, vagy állathangon már a „szellem” szólt a sámánpapból és mondta a jövendőt, mondta az igazságot. így zajlott le az a metamorfózis, amelynek során a kiválasztott emberből a földöntúli világ hangja szólalt meg, aszerint amint arra a törzsnek szüksége volt (további háborúra való felhívás, békére való intés stb.). A hosszú vándorlási korszak után még sokáig szólhatott a magyar sámánok éneke és dobszava, mígnem az uj társadalmi rend a XI. századtól kezdve üldözni nem kezdte a sámánokat és mindazt, amit a sámánok képviseltek. A régi és az uj közötti küzdelem évszázadokig tarthatott, amig a sámánizmus lassan kihalt. A tradíció azonban ennél még sokkal tovább megőrizte, éltette és ahogy lehetett, a népszokásba elrejtette. Tanulmányok sora kutatta, elemezte a regös — sámán párhuzamokat, a sámán felszerelések, a regőskellékek hasonlóságát. Úgy tűnik, hogy a regös ének ma már érthetetlennek tűnő kifejezései mögött egy nagy múltra való emlékezés áll. A hires regös-refrén, amely minden versszak végén felcsendül: „rőt ökör, régi törvény — hej, regő rejtem” nincsen értelmi kapcsolatban a regösök által előadott szövegekkel. Állandó ismételgetése a ráolvasás, a révületbe esés (Folyt, a 15. oldalon)
