Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-09 / 19. szám

12. oldal Az örök szerelmes Irta: HALÁSZ PÉTER Most százötven éve Anglia Byron halálát siratta — távozását a garabonciás költőnek, akinél maradan­dóbban senki meg nem énekelte Don Jüant, a hóditót, a szerelmest, a szivrablót s Don Ju­an kalandjaiban — önmagát. Hű­séges szolgája, Fletcher, akit talán fegyverhordozójának és nevezhet­nénk ha hordott volna fegyvert, igy jelentette a görögországi Misso­­longhiból gazdája halálát Hobho­­use-nak, ura jóbarátjának: „IJ- ram, mély szomorúsággal tudatom önnel, hogy szeretett gazdám, a ne­mes lord ma reggel tiz órára belehalt az emésztő láz okozta sorvadásba, amit siettetett az aggodalom, a tengeri fürdőzés, tanácsom ellenére a tűző napban való lovaglás s amit siettettek az asszonyok...” Alig nyolc esztendővel azelőtt Byron kegyvesztett­ként hagyta el Angliát, botrányos házassága féltest­vérével, zajos szerelmi kalandjai, erkölcsének zilált­sága költői reputációját nem csökkentette ugyan, de afféle morális számkivetettségbe taszitotta. Ha megjelent valamelyik szinház nézőterén, a páholyok­ban ülő asszonyok szemük elé emelték gyöngyház­látcsöveiket s borzongó kíváncsisággal figyelték, anyák megparancsolták serdülő leányaiknak, hogy ha valahol valamikor véletlenül Byron keresztezné útjukat, lesütött szemmel siessenek tovább, mert hire járta, hogy védtelen nő Byron átható tekintetének ellenállni még sohasem tudott. Démoni erejűnek vélték, aki furcsa és boldogtalan eleitől, „ítéletidő Jack”-nek nevezett nagyatyjától, hírhedt nagybátyjá­tól, a „bűnös lord”-tól és apjától, akit mindenki „Csinos Jack”-nek hivott — viharos természetet örökölt és ereibe a gyehenna tüzét. Még démonibbá tette, hogy elnyomorodott lábbal született, bicegett, magányos volt, elkülönült, de ugyanakkor vad, erőszakos, szertelen. Első elbeszélő költeményében, a „Childe Harold”-ban, amit 24 esztendős korában irt, mindez benne tombolt, gyötrelmei, szenvedélyei és megszál­lottsága — a vers szinte azonnal híressé tette. A fiatal Byron Anglia irodalmi szenzációja lett. Verses színművek következtek: Marino Faliero, Sardana­­palus,a Két Foscari -vitatkoztak fölötte, dicsérték és ócsárolták, de szenvedélyesen figyelték. Nők elárasz­tották szerelmesleveleikkel, volt aki titkos légyottért rimánkodott, másik megelégedett volna egy hajfürt­jével is, ismét más hajfürtöt küldött és könnycseppet hullajtott a levélpapírra. Byron csak kevésre válaszolt, de mindet megőrizte — londoni kiadójának irodájában. Ha fölébredt kíváncsisága, fogadta az állhatatos rajongót s ha kedvére valónak találta — újabb név került hódításainak hosszú listájára. Hódolói mind megegyeztek abban, hogy Byron — gyönyörű volt. Középtermetű, de izmos és kisportolt: boxolt, vívott, úszott, lovagolt. Hiúsága nem ismert határt. Egy cambridgei barátja elárulta róla, hogy hajában hullámositó-rollnikkal aludt. Tömérdek hashajtót szedett, hogy arcszine ,,holdfény-sápadt­­ságu” legyen. Büszke volt keskeny, kecses kezére és ragyogóan fehér fogsorára. De az utókor ma már úgy találja, hogy megjelenése távol lehetett a tökéletestől — deformált lába bizonytalanná tette járását, a táncparkettet kerülte, egyik szeme valamelyest nagyobb volt, mint a másik és orra kissé tömpe. De az utókor mondhat, amit akar — az összhatást nyilván csak a kortárs mérhette fel és ellenállhatatlan hódí­tó-erejéről csak azok az asszonyok tanúskodhatná­nak, akiket sorsuk Byron közelébe sodort. Amikor 1816-ban utoljára hagyta el Angliát, orvosának dr. Polidorinak kíséretében — a doktor följegyezte, hogy Halász Péter Calais-be érve, amint a költő belépett hotelszobájába, ugyanabban a minutában szélvészként csapott le — a szobalányra. Velencébe tartott, ahol három esztendeig élt egy szépséges olasz asszony, Teresa Guiccioli házában, a Palazzo Mocenigó-ban, a Grand Canal-on, mint cavaliere servente, trubadúr — szerelmi szolgálatban. De mig a szerelem igen, a szolgálat nem volt Ínyére. Byron uj kalandra vágyott, uj élményekre, uj tájra és igy utazott el 1824-ben Görögországba, ahol a hazafiak függetlenségi háborúra készültek, török elnyomóik ellen. A nagy kalandor azonban sohasem látott csatateret és a lázadók Byron stratégiáját sem tették magukévá — a legendás alak sokat tett mégis, puszta jelenlétével inspirált. Kigyujtotta fiatal férfiak és nők képzeletét — megszemélyesítője volt a roman­tikus ifjú lázadó szenvedélyének. Hazájától távol irt műve, Don Juan —üzenet az emigrációból. Kaland, gúny, irónia, szenvedély, hódítás, lovagiasság — elegáns bajvivás a kenetes nagyképűséggel. Elmúlá­sában azonban a sors nem volt kegyes hozzá — nem csata örvénylő viharában hullott el, de — mint utólagos diagnózis tudni véli — talán urémiában. S bár arra vágyott, hogy a görög földben és szürke, görög kő alatt aludja örök álmát — hazahozták szülő­hazájába és ősei mellé temették, Hucknall Torkard kis sirkertjében. Az életből azonban mégis végszóra távozott. Haja ritkult, őszült, izmai petyhüdtek, az irodalomban azonban sohasem öregszik. Lord Byron — a most százötven éve eltávozott — hallhatatlan Don Juan. Washingtoni levél írja: SPECTATOR Az Egyesült Államok készülődik a Szovjetunióval tartandó csúcskonferenciára, de még mindig nem eléggé lelkesednek Washingtonban e konferencia i­­ránt, amit a tervek szerint júniusban tartanak meg Moszkvában. Nixon politikai meggyengülése kétsé­geket támasztott a moszkvai utazás hasznosságával szemben, nem azért mintha attól tartanának, hogy túl lágyan fog viselkedni, hanem inkább azért, mert esetleg arra kényszerül, hogy túl határozottan csele­kedjék. A várakozások szerint a következő kérdések kerülnek megbeszélésre: stratégiai fegyverkorlátoz­­zások, kereskedelem, Közel-Kelet, európai problé­mák és további szovjet-amerikai együttműködés. Stratégiai fegyverek. Mindkét részről arról tárgyal­nak, hogy tovább korlátozzák a támadó jellegű raké­tafegyverek és bombázógépek gyártását, de nem vár­ható átfogó megegyezés ebben az évben. Az amerika­iak szeretnének egy ideiglenes jellegű megegyezést lét­rehozni, amely 1977-ig, vagy meghosszabbítás esetén 1980-ig lenne érvényben, egy olyan szerződést, amelyben mindkét részről korlátoznák a többszörös robbanófejjel ellátott és MIRV néven ismert rakéták gyártását. Közel-Kelet. Az Egyesült Államok szeretné mérsé­kelni a Szovjetuniót az arabok felé irányuló, és mindenre kiterjedő támogatásában, és szeretne szovjet segítséget kapni Kissinger diplomáciájához, amely jelenleg erőfeszítéseket tesz a sziriai-izraeli csapatvisszavonások ügyében. Az Egyesült Államok a csapatvisszavonások után kész újból összehívni a genfi közel-keleti békekonferenciát, amelyen aktívabb sze­repet biztosítana az oroszoknak, akik Amerikával együtt a társelnöki tisztet tölti be. Kereskedelem A Nixon-adminisztráció problémája itt nem annyira az oroszokkal van, mint inákbb a Kongresszussal, amely megtagadta hogy a Szovjetuni­ónak vámkedvezményt biztosítsanak, amig emigráci­­ós politikájában változás nem történik. Az Adminiszt­ráció reméli, hogy az oroszok már engedményeket tettek 35,000 zsidó kivándorlására. Európa. Az Adminisztráció szeretné, ha továbbha­ladás történne a holtpontra jutott bécsi tárgyalásokon az európai haderők kölcsönös csökkentésének tárgyá­ban. Washington meg akarja győzni az oroszokat, hogy az amerikai és szovjet haderőket fokozatosan csökkentsék Közép-Európában. Haladás valószínűleg csak a genfi megegyezés után várható, ahol 35 nemzet tárgyal a biztonsági és európai együttműködés prob­lémáiról. Együttműködés. Az előző szovjet-amerikai csúcs­konferenciákon több mint féltucat megegyezés jött létre a kétoldalú együttműködésre vonatkozóan. A legjelentősebb ezen a téren a világűr-egyezmény, amely szerint a két ország közösen dolgozza ki az 1975-ben felbocsátandó űrlaboratórium tervét. M!NDSZENTY (Folyt, a 9. oldalról) kísérlettel. Mert amint kilép, nem védi többé az terü­letenkívüliség és letartóztatható! Hej, de rosszul ismerték a budapesti hatóságok Mindszenty bíborost, ha azt tételezték fel róla, hogy szökési kisérletekkel foglalkozik... Ő a gránitszilárd jellem, aki sose bujt el, semmi elől nem menekült, hogy ő szökni próbált volna? Most is nevetnem kell ekkora rövidlátáson... Azóta már volt itt látogatóban, virágeső, hozsanná­zó százezrek ünneplése fogadta az egyszerű feketeruhába öltözött főpapot, akit legújabban hiva­talosan is megfosztott fölöttes hatósága minden címétől, kivéve a biborosi rangot, mert az tőle el nem vehető életfogytiglanig. Most már szabadon járhat-kelhet a világban, Bécsben lakik, közel szeretett hazájához, onnan látogat el immár másodszor Amerikába. Ha itt a Kennedy repülőtéren kiszáll a jetjéből és megpillantja Coock kardinálist, New York érsekét, aki kijött eléje a fogadására, talán visszagondol arra a kis szobára ott a budapesti nagykövetségen, ahol a lichthofban rótta mindennapi sétáját a szemetesvödrök között és mint minden emlék, talán ez is megszépül az idők távolsá­gán keresztül, talán neki se tűnik már rabságnak a negyedik emeleti kis szoba és a világitóudvar szűk négyszöge.- Itt a szabadság földjén, ahol ez a pár négy­zetméternyi helyiség kitágul, láthatja, hogy ez is parányi része volt egy világbirodalomnak és ott az inasok és a személyzet kedvelt Józsi bácsija, (igy hívták őt a háta mögött, Onkel Joe,) olyan erkölcsi hatalommá magasodik, akit már nemcsak az ottani követség tisztel, hanem mint egy hatalmas kórus fölcsendül az egész óriási Egyesült Államok népének üdvrivalgása. Ezek nem felejtik el, hogy üldöztetése i­­dején hozzájuk futott menedékért, náluk talált ven­dégszerető otthonra száműzetésének keserű éveiben, megtiszteltetésnek tartották, hogy segítséget nyújt­hattak neki, tetőt a feje fölé, hiszen már akkor elkezdte száműzetését és Amerikába való emigráció­ját, mikor először lépett be a budapesti nagykövetség kapuján... Most itt járt megint és valósággal otthon érezhette magát, hiszen életének egyrészét Amerika földjén töltötte. Még Magyarországon is...

Next

/
Thumbnails
Contents