Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-02 / 18. szám
14. oldal A BARÁTSÁG FONTOSSÁGA Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachar Ilona Dr. William Sadler iró és szociológus a NATIONAL ENQUIRER-ben cikket irt arról, hogy Amerika megszűnt értékelni a barátságot. „Óriási lépteket tettünk meg Amerika alapítása óta,” mondja, „de útközben elveszítettünk valami értékeset megszűntünk értékelni az igaz barátságot. Ennek következtében legtöbben közülünk nagyonis elhagyatottaknak érzik magukat. Egy idegen nemzet keretében élünk.” Sadler elmondja, hogy abban az időben, amidőn az első Amerikai települések létrejöttek, nagyonis nagyrabecsülték a barátságot. Segítettek egymásnak, támogatták egymást — csak igy voltak képesek fennmaradni annyi veszély és viszontagság közepette és ezt a hatalmas országot megalapítani. De ahogyan Amerika növekedett, terebélyesedett, a barátság fogalma egyre jobban háttérbe szorult és helyét vetélkedés, versengés szelleme foglalta el, mely egyre nagyobb tért nyert. így alakult meg a mai társadalom, mely szinte személytelenné vált egy személytelen kormány közepette. „Tömegtársadalmunk van,” nyilatkozik Sadler, ,, mely óriási súlyt helyez a teljesítményre és népszerűségre. Hangoztatjuk, hogy sok „barátunk van, de ezek valójában csak ismerősök?,” Majd hozzáteszi: „Manapság szerencséseknek tekinthetjük magunkat, ha egy vagy két igaz barátra tehetünk szert és nagyonis kétséges, hogy háromnál többre számíthatunk.” Sadler azt is megmagyarázza, hogyan tehetjük próbára barátainkat. Öt kérdést tegyünk fel velük kapcsolatban. Először is feleljünk arra a kérdésre, hogy kölcsönös-e a vonzalom amit egymás iránt érzünk? Az is fontos, hogy közös érdekeink legyenek. Tartós barátság számára lényeges, hogy érdekközösség álljon fenn. Az is fontos, hogy ha megbízunk is barátainkban, mégis szabadoknak érezzük magunkat. A barátság ne valami kölönc legyen, de egy önmagától felszbaduló és felszabadító kapcsolat. Tudnunk kell azt is barátunról, igazat mond-e nekünk? Megmondja-e az igazságot minden körülmény ellenére, még akkor is, ha az kellemetlen? Végülis győződjünk meg róla, hogy az, akit barátunknak tekintünk, kész-e arra, hogy valamilyen áldozatot hozzon érettünk? Kitart-e melletünk még akkor is, ha az kárára lenne? A mai időkben nagyon el vagyunk foglalva. Ahhoz, hogy barátokra tegyünk szert, el kell ejtenünk nehány ismerőst a sok közül és azt a kis időnket, mely rendelkezésünkre áll, inkább annak a nehány i HETI NAPTÁR I MÁJUS (IKREK HAVA) 6— Hétfő: János, Frida 7— Kedd: Gizella 8— Szerda: Mihály 9— Csütörtök: Gergely 10— Péntek: Ármin, Antónia 11— Szombat: Ferenc 12— Vasárnap: Pongrác barátunknak szentelni. Mert az úgynevezett, ma annyira divatos „partiek” nem alkalmasak a barátság fejlesztésére. Hallottam egy hires írónő nyilatkozatát, aki minden társadalmi élettől visszavonult, mert azt a kis szabad idejét mellyel rendelkezik, - barátainak óhajtja szentelni, kikkel érdekes, szellemes és kellemes társalgást folytathat, mely felmelegiti a lelkét. Ha mindezt nemcsak erkölcsi, de vallási szempontból mérlegeljük, hallgassuk meg Ravasz László püspök véleményét: „A barátság egyik legmagasabb életkapcsolat. Bizonyítja ezt az, hogy a legmagasabb rendű életviszonyokat is lehet barátsággá fejleszteni. Félj és feleség között akkor tetőződik be a teljes életközösség, ha lelkünk mélyén elszakíthatatlan barátságban fonódnak össze. Anya és leánya, szülő és germeke között a vérségi kapcsolat áteszményűl, ha lassanként mély barátság szövődik a két lélek között.” Majd igy folytatja Ravasz László: „A barátságban két lélek egymásba omlik és egyik a másikkal meggazdagodik. Annyi életet élek, amennyi barátom van, mondotta egy antik bölcs.” Aztán igy záija fejtegetését a püspök: „A nagy kérdéseket megoldja a hatalmas harmadik — Jézus, a legfőbb barát, aki igy szólt: „barátaimnak mondottalak titeket.” Jézus erős, hű leikével barátunk akar maradni. Az a célja, hogy úgy gondolkozzunk, mint Ő, ízlésünk az Ő Ízléséhez igazodjék. Nagy, szigorú életelveit tegyük a magunkévá és kötelezzük el magunkat azoknak a megtartására. Azt akaija, hogy mindenütt velünk legyen, mindenben segítségünkre álljon, ne lehessünk soha nélküle... Jézusnak hozzánk való barátságát ábrázoljuk ki barátainkkal szemben és barátaink leikéből semmit se engedjünk lelkűnkbe, ami nem Jézusból árad, rajtuk keresztül, felénk.” A SZUEZI CSATORNA REGÉNYE A CSATORNA JELENE ÉS JÖVŐJE (Befejező cikk) Anglia beváltotta Ígéretét: amint elkészült a Nagy Francia — Gambetta francia miniszterelnök nevezte el igy Lessepset — életműve, a britek mindent elkövettek, hogy megvessék a lábukat Egyiptomban. Előbb pénzügyi manőverekkel, később katonai utakon ez sikerült is nekik. Juliette Adame francia történésznőé az érdem, hogy fáradságot nem kiméivé kiszámította: 1922-ig hatvanhat alkalommal tett Ígéretet Nagy-Britannia csapatai visszavonására. Ennek ellenére csak 1956. junius 13-án távoztak a utolsó angol alakulatok. Ezen a napon pontban reggel 6 órakor adta át J.A.S. Lacey angol birgádtábornok, a szuezi övezet katonai parancsnoka a Port Said-i Tengerészet Háza nagytermében a ház kulcsait az egyiptomi vezérkar képviselőjének. Hetvennégy esztendős megszállás végére került pont a rövid ceremóniával. A hatnapos háborúban súlyos károkat szenvedett a csatorna és a partján épült kikötők. Tiz hajóroncs torlaszolja el a viziutat azóta is, s a Keserű-tavakon több mint hat éve 16 hajó vesztegel. A megoldáshoz újabb háborún át vezetett el az ut. A „se béke, se háború” helyzetben Egyiptom nem járult hozzá a Szuezi-csatorna megnyitásához. A szuezi fronton bekövetkezett csapatszétválasztások után ismét reális lehetőség kínálkozik arra, hogy a csatorna betöltse egykori hivatását. Az utolsó szuezi „békeévben”, 1966-ban 21 250 hjgó keit át a csatornán. A 167 kilométeres viziut révén Rotterdam és Yokohama kikötője között a távolság 27 500 kilométerről 18 500-ra csökken. Ami pedig a hajózás időtartamát illeti, ugyancsak vitathatatlan a csatorna előnye. Londonból például Bombaybe az óránként 14 tengeri mérföldes sebességgel haladó teherhajó két héttel megrövidítheti az útját, ha a -Szuezi-csatornán áthalad. Alighanem uj szakaszt nyitna a viziut 105 esztendős újkori — és őseivel egyetemben három és fél évezredes — históriájában az a terv, amelyet már az 1967-es háború előtt néhány hónappal megkezdték az egyiptomi hatóságok. Ennek értelmében az első szakasz a jelenlegi keresztmetszetét — 800 méter — a kétszeresére növelné. A terv második szakaszában a csatorna keresztmetszete 1600-ról 4200—4500 méterre növekednék. Ezáltal előbb 150 ezer tonnás hajók teljes terheléssel, 300 ezer tonnások pedig 16 méter merülési határig használhatnák a viziutat, amely a második szakaszban már akár 300 ezer tonnás, részben megterhelt, 20-21 méter merülésű hajókat is ringathatna a tükrén. A nagyszabású program Mashur Ahmed Mashur, a Szuezi-csatorna Igazgatóság elnöke szerint egy billió dollárba kerülne. Ennek legalább a felét külföldről kellene fedezni. Anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznán, annyit megállapíthatunk: soha ilyen kedvező feltételek, ilyen jó alkalom nem kínálkozott a nagy múltú viziut fellendítésére, adottságainak kihasználására. Lesseps híressé vált jelszava frissen, időszerűen cseng: „Aperire terrain gentibus!” Vagyis: „Megnyitni a földet a nemzetek előtt!” Gyapay dénes Vihar mulat Zápor zuhog villám cikál röptében a madár megáll kering lecsap úgy vyjogat ahogyan a vihar mulat torkán a dal sirályvonal vihart kavar vihart kavar szeme mintha csillag volna csillagképpen csillagolna nincsen erő égre törő amivel ő sebezhető ragyog ragyog ének hallik szivetekben is visszhangzik _______________ Sárándi József Heti fohász Atyánk! Add, hogy mi minden teremtménnyel egyetemben igaz és tökéletes engedelmességgel viseltessünk irántad úgy, hogy akaratod teljesüljön és hogy mindenki alávesse magát szolgálatodnak és tetszésednek, ellene mondván saját akaratának és teste minden vágyódásának. Az uralkodás és a kormányzás a tied legyen mi felettünk és segits, hogy mi napról napra jobban megtanuljuk, miként kell magunkat alávetni és alárendelni felségednek. Ámen!
