Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-02 / 18. szám
13. oldal NÉGYZETEK Irta: HALÁSZ PÉTER Egyikünk sem felejtette még el a diákköri szellemeskedést, amikor humor-tultengésben szenvedve, koromfekete foltot rajzoltunk a papírra és képaláírásnak odaírtuk: „Négerek harca az alagutban.” Generációs diákvicc s valószínű, hogy már évszázadok óta nem nevet rajta senki. Nagyon helyesen, minthogy komoly dolog — nagyértékű, művészi koncepció, csak éppen nem tudunk róla. A londoni Sotheby-műcsarnokban e hét elején egy száznyolcvanszor-száznyolvan centiméteres fekete négyzet 24-ezer fontsterlingért kelt el az aukción. A Guardian első, oldalán közölte a nagy fekete négyzet kicsinyített reprodukcióját, egy Tcis fekete négyzetet, odaírva, hogy ime, egy körülbelül ötszáz fontsterling értékű kis fekete négyzet. Senki sem tagadhatja, hogy csinos négyzet, mélyfekete és jelentőségteljes. Ad Reinhardt festőművész alkotása aki még soha egyetlen képével sem keresett ekkora összeget. Nem ismerem Ad Reinhardt többi festményét, de hosszan elnézve a fekete négyzetet, megértem, hogy miért éppen ezzel ért el rekordot, a fekete négyzetből csak úgy sugárzik, hogy egy művészi pálya végérvényes megkoronázása — a végső és megfellebbezhetetlen mondanivaló. Az üzenet. Mire egy művész eljut a nagy fekete négyzethez, már minden pénzt megér. A fekete négyzet erejét és képzőművészeti jelentőségét az sem csökkenti, hogy a műtörténészek és a gyűjtők excluziv világában már számontartanak egy fehér négyzetet. A fehér négyzet Felix de Garciának a három esztendővel ezelőtt elhunyt perui festőművésznek az alkotása. De Garda jelentőségével éppen néhány nappal ezelőtt foglalkozott az egyik londoni lap, mélyrehatóan elemezte a művész életét és munkásságát és a cikk illusztrációjaként leközölte a fehér négyzetet. Azt elmulasztotta odaírni, hogy a reprodukció kicsinyítése milyen arány, vagyis, hogy mekkora az eredeti fehér négyzet. De Garcia „Fehér Négyzetéinek cime is van: „A megdöbbentő véglegesség.” Hosszan elnézve a fehér négyzetet, az ember mind határozottabban érzi, hogy a cim találó, A fehér négyzet megdöbbentő is és végleges is. Érdekes volna megtudni, hogy Ad Reinhardt a fehér négyzet ihletésére festette-é a fekete négyzetet? Egyáltalában nem lehetetlen. Talán arra gondolt, hogy mig a. fehér négyzet művészi megoldása, mind technikai kivitelezésben, mind eszmei világában, mind ecsetkezelésében csakugyan tökéletes, mondanivalója már vitatható. Mert mennyire megdöbbentőbben végleges, sőt véglegesebb lehet egy — fekete négyzet. S hozzálátott, / hogy megvalósítsa. És csakugyan: amint most egymás mellé helyezem a két újságot a két reprodukcióval, úgy érzem, hogy Ad Reinhardt-nak igaza volt: a fekete négyzet sokkal véglegesebb. A megdöbbenésről már nem is érdemes beszélni. Az nyilvánvaló. Talán mindkettő egyformán megdöbbentő. Legalábbis: ebben a kérdésben nehéz művészi Ítéletet formálni. De hogy a fekete négyzet véglegesebb, mint a fehér, azt minden jószemű gyűjtő egy pillanat alatt fölfedezi. Huszonnégyezer fontsterling bagó egy ilyenért. Az újsághoz, amely közölte De Garcia megdöbbentően végleges fehér négyzetét, számos olvasó intézett levelet. Ezek közül a lap néhányat közölt. Az Arthur Astrop nevű olvasó Perthshire-ből azt irta (többek között), hogy — szerinte — az illusztráció kiválasztása nem volt egészen helyes és nem tett tökéletesen jó szolgálatot a művésznek. „Tekintve a rotációs papírra való nyomtatás korlátáit”, irta Astro „a fehér négyzet utánnyomását nem lett volna szabad megkisérelni.” két olvasó, Charles Monkhouse és Celia Birch közös levelében köszönetét mondott a lapnak, hogy a fehér négyzet leközlésével megakadályozta a mű feledésbe merülését — a megdöbbentően végérvényes fehérség reprodukálásával elősegíti az emlékezetben való megőrzését. De a legméltányolóbb levelet a Stan Smith nevű olvasó irta. így kezdődik: „Uram!” S alatta semmi. Csak az aláírás. Megdöbbentően végleges levél. És tömör. De azért Stan Smith nem állta meg, hogy ne illesszen oda rövid utóiratot, ajánlva • a szerkesztőségnek, hogy vezércikkírói törekedjenek ugyanerre. Biztos, hogy Ab Reinhardt fekete négyzet-ének reprodukciójára is sok levelet kap majd a Guardian s az is biztos, hogy a kiváló művésznek számos követője lesz. De Garda fehér négyzete és Reinhardt fekete négyzete után jönnek majd a többi négyzetek. Piros négyzet. Zöld négyzet. Kék négyzet. Hogy egy napon mekkora összegért talál majd vevőre a Sotheby-aukción egy nagy barna négyzet, arra már gondolni sem mer az ember... A TENISZLABDAVÁLSÁG (Folyt, a 11. oldalról) — Az elnök tud erről? — Tájékoztattuk. De túl ezen, a probléma az, hogy miközben hatalmas mennyiségű teniszlabdát fogyasztunk, világszerte is nagy a kereslet e termék után. A japánok és a németek fölvásárolják az egész termelést. A Szovjetunió a jövőre halmoz föl készleteket. Ha pedig a kínaiak elkezdenek teniszezni, akkor azután tényleg vége mindennek. — Nem lehet emelni a teniszlabda termelését? — Minden tőlünk telhetőt megteszünk. Már vannak olyan információk, miszerint zavargások voltak egyes teniszklubokban: a játékosok nem adták vissza a szomszéd pályáról átesett labdát. Sőt, loptak már labdákat le nem zárt szekrényekből is. Ha a helyzet teljesén reménytelenné válik, tavasszal már megeshet, hogy országunkban a teniszezők csupán sétálni fognak. — S ön ettől fél? — Persze. Aki ismeri a teniszezőket, tudja, hogy nem lehet velük játszani. Ezért is játsszák ezt a sportot. Vedd el tőlük a labdát, s az isten se tudja mi fog történni. Most nem a szegényekkel derülünk szembe. Egyenként az ,,establishment”-ről van szó. Ök nincsenek hozzászokva a tkélkülözéshez. Mikor belépnek a pályára, lehetetlen előre látni, mit követnek el az ütőikkel. — Van valami azonnali terv a teniszlabdaválság megoldására? — Az elnök azon gondolkodik, hogy bevezessék a labdafejadagot — mindenki hetente egyet kapna. Sőt, ha a helyzet tovább romlana, az elnök utasítani fogja az olajfinomítókat, hogy álljanak le a benzingyártással s biztosítsanak elsőbbséget a szintetikus teniszlabdáknak. — Ezek nagyon drasztikus intézkedések. — Fölkérjük továbbá a velünk kereskedő országokat, hogy teniszlabdában fizessenek — arany helyett. — Még szerencse, hogy a helyzet urai vagyunk — kommentáltam. — Ez elengedhetetlen. Nixon elnök Ígéretet tett a nemzetnek, hogy teniszezők sorát neveli ki. ígéretét képtelen lenne megtartani, ha nincs teniszlabda. Art Buchwald Halász Péter IGAZ SZERELEM Hűséggel vársz, türelmesen, nem kérded, merre jártam. Olyan vagy hozzám, kedvesem, milyenre mindig vágytam. Érintésedre eltűnik komor gond és a bánat, a fáradtságom megszűnik: ez tündéri varázslat. Elválni tőled oly nehéz, ijgy lázadoz a vérem, együttlétünk olyan kevés, < vágyam húz vissza, érzem. S távollétemben — úgy lehet — szép órákat megélek, hogy újra csak tiéd legyek, hozzád sietve térek. -Nem vagy hozzám kemény soha, még akkor sem, ha kések; öled. kényeztet s oly puha: pelyhes madárka-fészek. Oly boldogság, hogy jól tudom, nem támad másra vágyam, én hűséged meg nem unom, ó, drága, kedves — ágyam! Rozslay György H-U-M-OR — Igaz, hogy tolvaj osont be a lakásodba? — Sajnos, igaz, de egy valamit nem értek... — Hogyan juthatott be a lakásba? — Nem. Azt nem értem, hogyan tudott úgy bemenni a hálószobánkba, hogy nem ébresztette fel a feleségemet. Ez nekem húsz év alatt egyszer sem sikerült... *** Szállodában. — Portás, miért vitatkozik a kedves vendéggel? Maga nem tudja, hogy nálunk mindig a vendégnek van igaza?! — De igazgató ur, ez a vendég azt állítja, hogy ön egy közönséges csaló. *** — Mit jelent az, hogy higiénia? — kérdezi a tanítónő az iskolában. Gina azonnal kész a felelettel: — Higiénia az, amikor gyakrabban mosakszunk, mint kellene. *** — A lányom nagyszerűen vezet gépkocsit, kitűnően siel, úszik, zongorázik, remekül táncol. És most szeretném hallani, mit tud maga fiatalember. — Én,, kérem, tudok vasalni, palacsintát sütni, pörköltet főzni, és nagyon szépen mosok. ( *** Egy középkorú hölgy betér a divatszaküzletbe: — Egy szép nyakkendőt kérek a féijemnek. — Szabad tudnom, milyen ruhát visel és mennyi idős a kedves félje? — kérdi udvariasan az eladó. — Azt még nem tudom. Most adtam fel egy házassági apróhirdetést. *** Az utcán valaki udvariasan üdvözöl egy férfit. Az visszaköszön, de nem tudja hova tenni az illetőt. Nem restelli, utánaszalad, s ezt mondja neki: — Bocsánat. De honnan is ismeijük egymást? Az mogorván ránéz: — Sehonnan. Tévedésből köszöntem.
