Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-10 / 2. szám
14. oldal MINDENNEK RENDELT IDEJE VAN .. . A Szentirás szerint “Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásánaik, ami ültette.. tett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyitásnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetésből való eltávozásnak.... Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölködésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.” Az átalgember napjainknak negyven százaléka állítólag elégedett, vagy legalábbis kellemes, mig hatvan százaléka boldogtalan és nyomorusá gos. Ez sok pszichológus szerint azért van igy, mert pozitív és negativ erőik működnek ezen a világon. Keresztények ezt úgy mondanák, hogy Isten hatalma van állandó küzdelemben a sátán hatalmával, mely labdaként dobálja az embert és jaj annak, aki a Mindenhatóban elég szorosan meg nem kapaszkodik — az elveszett. Ideje van a sirásnak és a nevetésnek. Ez anynyira igaz! És ha igy fogjuk fel az életet, nem fog annyira elkeseríteni, ha valami nem sikerül, vagy ha fájdalom szakad ránk. Nem fogjuk mondani, hogy milyen borzalmas igazságtalanság történt velünk. Sokszor legnagyobb baj az, hogy megfeledkezünk Istenről és mindent a magunk erejéből, a magunk akaratából akarunk csinálni. Ilyenkor fejjel megyünk neki a falnak és ha aztán tervünk megbukott, kétségbeesésünkben életuntak leszünk, sőt még öngyilkosok is. Pedig a mi akaratunk valamilyen magasabb akaratnak van alávetve és legokosabb, ha meghajtjuk a fejünket te, mint ahogyan az Ur Jézus tette egykoron, mikor megértette, hogy nem múlhat el tőle a keserű pohár. Vannak emberek, akik még nehéz viszonyok, sorscsapások közepette is képesek boldogok lenni. Az ilyen embert életmüvésznek nevezük. Nem elég az, hogy valaki vallásos legyen. Szükséges, HETI NAPTÁR JANUÁR (HALAK HAVA) 14— Hétfő: Bódog 15— Kedd: Lóránd 16— Szerda: Gusztáv 17— Csütörtök: Antal . 18— Péntek: Piroska 19— Szombat; Sára 20— Vasárnap: Fábián hogy tudjon élni. Hogy az élet fontos követelményeinek megfeleljen. Tudjon megalkuvó lenni ott, ahol követelése van, lemondani ott, ahol valamit vár az élettől és derűs még akkor is, ha valamilyen csapás zudul rá. Hogy béke legyen a szivében még akkor is, ha mindenfelé háború dúl körülötte ... Ismerek egy képet, ahol egy dzsungel mélyén egy remete fekszik az ágyán és boldog mosollyal olvassa Bibliáját, mialatt vérszomjasán sziszegő fenevadak leselkednek rá, fogaikat vicsorgatva veszik körül őt, de mégsem bántják. A “Bohémélet” cimü opera szereplői koldusszegények, sohasem tudhatják, mit hoz a holnap, nyomorban tengődnek és mégis boldogok, mert élvezik a jelent és minden napnak “leszakítják a virágát”, mint ahogyan a kupié mondja: Mi kacagó lelkek, mi bohém fiuk, Mi kóborló gazdag szegények. Az életünk nem holmi vásári lét, Az éveink tarka regények. Mi kacagva sírunk, de könnyünk mosoly, Az élettől semmit se várunk. Mi kacagó lelkek, mi bolond fiuk, Csak hangulat minden minálunk. Az én bajom a múltban az volt, hogy túlságosan komolyan vettem az életet. Túlságosan ragaszkodtam tárgyakhoz, életformákhoz és midőn a sors mindent felforgatot körülöttem és mindent elvesztettem, a lelkem majdnem megszakadt. Forrón szeretett férjem sohasem csüngött tárgyaikon, sohasem ragaszkodott szokásokhoz, kényelemhez, életformákhoz. Amit a sors nyújtott, hálásan elfogadta és élvezte, nem törődve azzal, hogy mit hoz a holnap. Engem nehéz volt boldoggá tenni, mert az én derűm annyi mindentől függött, mig az övé semmitől, csak a saját lelkivilágától. Csak amikor elveszítettem őt, akkor értettem meg mentalitását és sirattam azt az időt, amikor boldog lehettem volna, de a csapások, melyék rám szakadtak, elkedvetlenítettek. Ma viszont megtanultam, hogy mindent az Ur Jézusra bízzak. Iránta való hálából igyekszem megalkudni helyzetemmel és bármi történjen is, abban az előnyt és nem a hátrányt, az örömet és nem a bánatot keresem. Rex Humbard szerint a napnak két szakasza Heti fohász Urunk, Istenünk, kérünk Téged, add meg nekünk a hallgatás adományát. Add meg, hogy az őszinteségnek is szabjunk határt. Ne csak a hazug bókokat kerüljük, de ha nem tudunk kedveset és szépet mondani embertársainknak, inkább ne mondjunk semmit. Gyarló emberi természetünkkel szeretünk hízelegni magunknak, hogy megmondjuk az “igazat”, de ha az igazság csak bántó felebarátunkra nézve, tégy lakatot nyelvünkre, Urunk, és add meg nekünk, hogy magunkat legyőzve tudjunk hallgatni is. Ámen. van — nappal és éjjel. Fény és árny. A nappal jelenti a derült, egészséget és boldogságot —, az éjszaka a csapást, a bánatot, betegséget, esetleg a halált. “Valamennyiünknek megvan a maga nappala és éjszakája — mondja az evangélista, — Az egész emberiség ezt kiáltja: “Uram, hadd legyen már nappal! Vedd el az éjszakát! — De azok számára, akik az Urat követik, a Biblia világosan tanítja, hogy hitünk pajzsának védelme alatt végülis eljutunk oly világba, melyet mennyországnak hívnak, ahol már többé nem lesz éjszaka.” A MAGYAR KERESZTNEVEK EREDETE A multszázadi névujitási mozgalom nyomán sok olyan utónév került be az anyakönyvekbe, melyek köziül sok már_már feledésbe merül, illetve amelyet a névujitok játékos kedve, fantáziája szült. Széchenyi a 19. század derekán vetette fel a régi nevek felújításának eszméjét, s hogy példát mutasson, fiát Béla névre kerszteltette. (A Béla név azonosítása az Adalbert névvel alaptalan és indokolatlan.) Petőfi pedig az első között volt, aki fiának Zoltán nevet adott. E név ugyanis a törökből került a magyarba: Zoltán fejedelmet, Árpád fiát nevezték igy a szultán szó magyar alakváltozatával. Valószínűleg a Zoltán rokona a Zsolt (Solt) név is. Az Árpád név szintén ebben az időben terjedt el újból: Szendrey Julia második férje például Horváth Árpád volt. A régi nevek felújítása mellett költőink, Íróink számos szép, uj nevet is alkottak. Dugonics András az Etele (Attila) név női megfelelőjeként megalkotta és regénye címében szerepeltette az Etelka nevet. A középkori okmányokban előforduló jóleány elnevezést pedig Jólánfca alakra változtatva használta női névként. Ez a név később a regény népszerűsége folytán Jolán formában gyakran használt utónév lett. A “jó emberí’-ből pedig a köznyelv minden írói beavatkozás nélkül a “jámbor“ szót vonta össze. Vörösmarty a kellemes hangzású női nevek hosszú sorával gazdagította névtárunkat: az Eneh nevű mondái nőalak adta az alapot számára az Enikő névhez. A hajnal, a csillag, a tündér szavakból varázsolta elő a Haj na, Csilla, Tünde neveket. Tünde párja Csongor viszont nem mesterséges nevet visel: régi török—magyar személynévből újított fel Kazinczy és Vörösmarty. Valóságos regény a Dalma név sorsa: Vörösmarty alkotta a dal szóból és a Zalán futásában férfiként szerepeltette. Petőfi költői álnévként — tehát férfinévként használta maga is. Vajda Péter és Jókai azonban nőnévként alkalmazta, s a hivatalos magyar utónévkönyv is a női nevek közt íratja nyilván. Vörösmarty újította fel a Szabolcs személynevet, amely Anonymus krónikájában szerepelt. Vörösmarty “hozta forgalomba’ a Csaba nevet is, de ezt valójában Arany elbeszélő költeménye tette népszerűvé. Arany szóalkotó készségének szülötte a Gyöngyvér, amely “testvér” közszó mintájára formálódott, s főleg becéző alakja, a Gyöngyi terjedt el. Kisfaludy Károly a szerzője a Tihamér névnek: egy korabeli borsodi község nevét adta költött alakjának, s végül egy érdekesség: az utónévkönyvben is szereplő Csinszka nevet Ady Endre alkotta oly módon, hogy a csacsi szót Csacsinszka hangzású becéző formájával illette feleségét, Boncza Bertát.
