Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-11 / 15. szám
10. oldal A rang kötelez Irta: HALÁSZ PÉTER A hónap idézete: ,,Jól van, Drágám?” S reá a válasz: „Köszönöm, kitűnően.” A kérdező egy angol hölgy, bizonyos miss Scott, a válaszoló pedig Anna hercegnő, az angol királynő leánya és Mark Phillips kapitány ifjú felesége. A szinhely a Buckingham Palota felé vezető széles fasor, néhány perccel azután, hogy egy lan Ball nevű 26 esztendős fiatalember pisztolya tárát a királyi limuzinra öntette. A golyók a hercegnő feje körül repkedtek, bár lan Ball nem akarta megölni, csak elrabolni és kétmillió fontsterling váltságdíjért fogva tartani. A hercegnőre ügyelő detektivbe a sofőijébe, egy taxi-utasba és egy sebtében érkező rendőrbe azonban golyót eresztett. Miss Scott a kisautójával éppen arra hajtott. Kiugrott, a királyi limuzinhoz sietett, behajolt az ablakon és ekkor és igy hagzott el a hónap dialógusa: „Jól van, drágám” Köszönöm, kitűnően.” Angolul, persze, jobban hangzik. Are you all right, love?” — kérdezte Miss Scott Anna hercegnőtől. „Yes, I am fine,” — felelte a hercegnő. De semmi kétség az iránt, hogy nem volt kitűnően — senki sincs kitűnően, akinek a feje körül néhány pillanattal azelőtt meg golyók repkedtek. És a sofőr, a detektív, a rendőr — súlyosan sebesültek. Valamivel később a hercegnőt és a férjét egy másik gépkocsi a palotába vitte. Jávát hívták telefonon, a Jogjakarta nevű várost, ahol a királynő és félje, Fülöp herceg államviziten tartózkodott. Jogjakartában akkor még éjszaka volt és Anna szülei aludtak, de a telefonálással nem lehetett várni, a hírügynökségnek gyorsan dolgoznak és az indonéziai lapokat előállító nyomdákban már szedték a londoni riportot. Anna tehát beszélt az édesanyjával és az édesapjával és megnyugtatta őket. Valószínűleg ugyanazt mondta: „I am fine”. A királynő délután egy jakartai ifjúsági otthont látogatott, este a commonwealth-delegátusok adtak fogadást a tiszteletére az indonéz fővárosban. Héhány perccel azután, hogy a hercegnő letette a telefonkagylót, a welszi herceg telefonált San Diegóból. Charles a Jupiter nevű fregattán teljesít szolgálatot s a hajó a San Diegó-i tengerészeti támaszpont öblében horgonyzott. Valaki később megkérdezte Dykes parancsnokot, hogyan hatott Charlesra a hir? — A herceg — felelte hűvösen a tiszt — nem az a fajta ember akin látszik, hogy mi hogyan hat reá. A telefonok elintézése után Anna és félje úgy határozott, hogy a palotából hazatér a sandhursti otthonba. Egyetlen óvintézkedést alkalmaztak: a kapitány ült Anna fehér Scimitar sportkocsijának volánja mögé, a hercegnő pedig férje Rover-autóját vezette. Este féltizenegykor már otthon voltak. A ház a sandhursti katonai akadémia területén van és a parancsnokság megerősítette az őrséget és a villa környékét éles reflektorok fényébe vonta. Akkor még nem lehetett tudni, hogy nem valamilyen nagyobb arányú akció kezdő-epizódja volt-e, ami a Backingham Palota tőszomszédságában történt. De ennek ellenére tökéletes nyugalom honolt a Buckingham Palotában és a sandhursti otthonban. Az angolok ugyanis veszélyes pillanatokban mindig úgy viselkednek, ahogyan a világ elvárja az angoloktól, hogy veszélyes pillanatokban viselkedjenek. Azonkívül a leányintézetben Anna tanult történelmet és igy jól tudja, hogy az angol királyi család tagjai, sőt, az uralkodók ellen is időről-időre merényletet kísérelnek meg. Nem olyan régen, amikor őmaga a Durham katedrálist látogatta, valaki betelefonált a rendőrségre: a haragvó brigás bombát helyezett el a székesegyházban és pillanatokon belül robban. Rendőrtisztek érkeztek a katedrálisba — azonnal távoznia kell mindenkinek. Anna a fejét csóválta és távozott. Szépen, nyugodtan sétált végig a székesegyház padsorai között. A rendithetetlenségnek nagy a jelentősége. És morális ereje. A fanatikusok, eszelősök és terror-mániások semmit sem tisztelnek jobban. Tudja, hogy a dédanyja, Victoria királynő ellen nyolcszor kíséreltek meg merényletet. Egyszer ugyanott, ugyanabban a fasorban, ahol aző feje körül repkedtek a folyók. Egyszer rálőttek Victóriára a windsori pályaudvaron is. 1900-ban Brüsszelben pedig, a welszi herceget, a későbbi VII. Edwardot is célbavették. Az ilyen merénylet, ha nem sikerül: történelmi lábjegyzet. Ha igen: véres fejezet. — Jól van, drágám? — kérdezte Miss Scott az Austin-limuzinban ülő fiatalasszonytól. A fiatalaszszony a szive szerint zokogásba tört volna ki. A fiatal II. Erzsébet leánya azonban azt feleli: — Köszönöm, kitűnően... A HUMORISTA SZEMÉVEL POLITIKUSFELESÉG Mintha a politikusoknak nem lenne elég vitatkozni valójuk 1974-ben, most feleségük lázadásával is szembe kell nézniük. Mrs. Joseph Alioto drámaian adta elő, hogy a hivatalokért versengő féljek felesége nem akaija többé a politikai életben a számára kijelölt engedelmes asszony szerepét játszani. A kampánymenedzserek foglalkozni kívánnak a problémával, de nem lesz könnyű dolguk. — Wimbledon szenátor, itt van az ön napirendje: reggeli a nagy kutyákkal, beszéd az egyetemen, ebéd a pártmunkásokkal, parádé végig a Fő utcán, látogatás a katonai kórházban, alapítványi koktélparti, vacsora a jávorszarvasok jótékony alapítványánál, s kézrázó séta, sok ,,helló”-val a felsorakozott embereknek. — Oké, de hol van Mrs. Wimbledon? — Három napja nem láttam. Azt hittem, önnel van. — Én sem láttam múlt szerda óta. Azt hiszem, akkor együtt reggeliztünk. Vagy tán teáztunk? — Nem szólt arról, hova megy? — Hadd gondolkozzam. Azt mondta, fogja a kocsit és addig megy vele, ameddig az viszi. —- Nem próbálta megállítani, szenátor? — Gondoltam rá, de aztán a helyi tévéállomás interjút kért tőlem, és kiment a fejemből. — Azt hiszem, meg kellene próbálnunk megtalálni. Szükségünk van rá holnap reggel Seaportban a női autóversenyen. — Erről megfeledkeztem. Csodálkozom, hova mehetett. Hiszen nem szellem, aki egyszer csak eltűnik három napra, egyetlen szó nélkül. — Nem akarom beleütni az orrom a magánéletébe, szenátor, de nem veszekedtek? — Lássuk csak. Mintha panaszkodott volna, hogy elhanyagolom. A városházán voltunk egy tanácskozáson, s amikor bemutattam, rossz keresztnevet mondtam. Eunice-nek neveztem, ami történetesen a titkárnőm neve. Úgy láttam, megneheztelt, de megmagyaráztam, hogy nem emlékezhetek mindenki keresztnevére. — Mit válaszolt? — Azt mondta, ő érző asszony és belefáradt, hogy nincs saját személyisége. Azt mondta, öt gyermeket szült nekem, és elvár valami méltánylást és megbecsülést. Ez egészen megrázott, mert azt hittem csak négy gyermekünk van. — Neki volt igaza, szenátor, öt van. — Mondtam neki, hogy én nem vehetnék részt a közéletben, ha ő nem lenne és én méltányolom mindazt, amit értem tett. De ugyanakkor ha én mindenkinek folyton köszöngetnék, aki segített megválasztásomban, nem lenne időm saját dolgaimra. — Erre mit mondott? — Kérdezte, valójában szükségem van-e rá. Nos, megnéztem a napirendet, s egyenlőre nem volt szükségem rá, egészen a hartstowni nagy versenyig. — Azt hiszem, szenátor, ő arra gondolt, hogy valójában szüksége van-e rá, mint feleségre. — Azt hiszi, hogy erre gondolt? — Erre kellett gondolnia, különben nem utazott volna el egyedül. — Vicces asszony. 28 éve házasodtunk össze, s mégis képtelen elmondani, mi jár a fejében. — Nos, azt hiszem, vissza kell szereznünk öt, szenátor. Nem akarunk botrányt, hogy a felesége elhagyja a választás kellős közepén. — Azt hiszem, igaza van. Holnap reggelig megpróbálom megtudni, hol van. Tíztől tizenegyig épp nincs más dolgom. — Talán nyilatkozatot kellenne tennie, hogy szereti őt, akaija őt és nem tud nélküle élni, máskülönben ő tart egy sajtóértekezletet és elmondja a világnak, micsoda kurafi ön. — Jó ötlet. Azonnal hozzálátok. Mit is mondott, mi a keresztneve? _____________ Art guchwald HUSVÉT ÉS TAVASZ (Folyt, a 8. oldalról) kívül mást nem esznek. Husvétra nagyon megtisztultnak kell lenni, ezért Nagypénteken mindenki megfürdik. Csutakolva lemossák a lovakat és a teheneket is, a kisebb háziállatokat pedig megfürösztik. Ezzel kapcsolatosan keletkezett a közmondás, hogy „Nagypénteken mossa holló a fiát.” A Felvidék faluvilágában érdekes nagypénteki szokás még a Pilátus-verés, — égetés is. Kis deszkalapokra Poncius Pilátus képmását rajzolják otthon, aztán ezeket a deszkalapokat a templom előtti téren halomra dobálják, botokkal alaposan elverik, végül meggyujtják, elégetik. Husvét első napjának ünnepe már Nagyszombaton este megkezdődik. Vége a böjtnek: asztalra kerül a hagyományos húsvéti sonka, főtt tojás, vasárnap délben pedig a báránypecsenye. Husvét hétfője a locsolkodás napja. A legények meglocsolják a lányokat. Városon csak úgy finoman, parfőmmel. De faluhelyen vaskosabban megy ez. Csoportosan járják végig a legények a falut, nagylányos házat egyet sem hagynak ki. És megkeresik a lányt, akárhogy elbújt is. Aztán a kúthoz viszik és egy vödör vizet zúdítanak a nyakába. Ha ez annak rendje-módja szerint megtörtént, máris hagyják befutni gyorsan a lányt a házba, és szárazba öltözködni át, hogy meg ne fázzék. Dehogy is van ebből harag, vagy sértődés! Hiszen a nagylány ezt el is váija. Szárazba átöltözve „hálából” borral és pálinkával kínálja érte a legényeket, szépen kifestett himes-tojást is ad mindegyiküknek, és a tavasz első virágaiból tűz egy-egy szálat a kabátjukra, vagy a kalapjuk mellé. De aztán másnap! Husvét keddjén a legények visszakapják faluhelyen a kölcsönt. Mert ez a lányok locsolkodási napja, amit főleg a Felvidéken és Kelet-Magyarországon tartanak be szigorúan. A lányok is csoportosan járnak ilyenkor, és egy-egy kanna vizet minden legény kap a nyakába, vagy az utcán kilesve, vagy a házuknál. Nagyon ügyesnek, többnyire jó futónak is kell lennie annak a legénynek, aki ezt a napot „szárazon megússza”, amely kifejezése egyébként éppen ebből a népszokásból származik. Messze-messze az óhazánkban igy támasztja fel a Feltámadás ünnepe az ősi hagyományokat. Halász Péter
