Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-11 / 15. szám
9. oldal NAGYTAKARÍTÁS Irta: MIKES MARGIT Mikes Margit Kuty József a szobájában ült itt New Yorkban és hazagondolt Magyarországra, ahol nem rég volt látogatóban tiz év után. Ez a hazalátogatás meglehetősen kiborította, mert a sok emlék, amely fölelevenedett benne, bizony túlnyomórészt igen kellemetlen volt. A régi lakásában is... például... Oda is ellátogatott, persze már másnak utalta ki a lakáshivatal és az uj lakó teljesen átalakította, fölforgatta a szobákat, csak a puszta falakra emlékezett. A többi úgy nézett ki, mintha az ő halála után még az emlékét is kitakarították volna... legborzalmasabb élménye a ház pincéje volt, meg nem állhatta, hogy oda is le ne menjen, ezt használták óvóhelynek a háború alatt és a légitámadások alkalmával ott töltött órák kísérteties pontossággal tértek vissza az idegeibe. Újra hallotta a szirénazugást, a rajokban érkező gépéből lecsapódó bombák robbanását. Még a lakótársa arca is újra fölmerült az emlékezetében, látta a sarokban gubbaszkodó öreg banktisztviselőt, zöldrevált, izgalomtól rángatózó szájával, amint két robbanás közt reszkető hangon magyarázta a körülötte ülőknek: — Mert én kérem, ilyen időtájban, féltizenegytől tizenkettőig a külföldi tőzsdei árfolyamokat figyeltem a rádióban, akkor seki se zavarhatott, akárki szólt hozzám azt feleltem: pszt!... a külföldi árfolyamokat figyelem! Kuthy ur hirtelen visszakapcsolt az első világháború utáni időkbe, mikor a tőzsdei spekuláció javában burjánzóit és máról holnapra vagyonok születtek és siberek hada ment tönkre. Persze mindez őt nem érintette, mert neki nem volt egy részvénye se, igen, akkoriban a Naici volt a favorit, neki csak a drágaság ju-HOLLÓ A KERESZTEN Zápor elől futott kocsink. Fekete felleg-táltosok zivatart vontattak az égen. A városvégi szőlőhegy tokán — mint véres őse egykor Golgotán — várva, mikor öleli át az est fenn, magában, feszület nélkül, sötéten állt a kereszt. Holló gubbasztott a sötét kereszten. A holló álmodott: Tömeg-zugás indult a hegy tövében. Valakit hoztak. Annyi bánatot holló nem látott még ember szemében. Rikácsoló, kqján szó hullt: „A mester!” Vetélkedő gúny vágott rá: „Király!” És a kereszt megtelt egy szőke testtel. Karján végigfutott a vér, az omló, s a szegre-siytó kalapács nyomán végigfutott a borzongás a fán — Nagyot rikoltott s felrebbent a holló. Áprily Lajos tott, a koplalás, a hideg, fűtetlen szoba... Nagyon az emlékezetébe vésődött, hogy személyesen kellett elmennie a tüzelőosztó gázgyár telepére, a régi ott vásárolt tüzelőjének számláival kellett igazolnia, hogy állandó vevő volt és igy megkapta a kétmázsa szenét, persze magának kellett hazatolnia a házmestertől kölcsönkapott targoncán, a Margit körúton majdhogynem el is gázolta az újonnan megindult villamos, az autók agyonköpködték sárral ési hogy örült mindennek!... Néhány napra van tözelője, be tud fűteni! De mért hogy csak ezek az utálatos, gyűlölt emlékek tódulnak fel az agyában? Mint például az uj Erzsébet hid láttára a régi, melynek tartóoszlopai, vasalkatrészei a viz alatt feküdtek hullámsiijukban... Hányszor gondolta áthaladva a régi hídon Pestről Budára, hogy ez a hid még akkor is állni fog, mikor már neki csontjai se lesznek... És most tessék, én itt sétálok az újon, az öreg hid meg már nincs többé... Ha beült a Belvárosi kávéházba, agyának fényérzékeny lemezén látja lefotografálva az akkor romokban heverő régi kávéházat, de mért van ez, hogy csak ezeket a háború ütötte sebeket látja, a sötét emlékeket? Mért csak azokat szippantotta föl az agya és bogáncsként csimpaszkodnak bele, nem tudja levakarni magáról. Mért, mért? Hiszen már mindent újra fölépítettek?... — Fölösleges ez a sok belémgyömöszölt emlék, — sóhajtotta, milyen jó lenne megszabadulni tőle, mint a kutyának, ha az kijön a folyóból, megrázza magát és szétfröccsen róla a viz. Mért nem tehető is igy, megrázza magát és a sok idejétmulta emlék szerteszét röppen az agyából? Mért nem lehet egyszer alapos nagytakarítást végezni az agytekervényeiben és szemétre dobni a sok elavult, semmirevaló emléket? Azok makacsul továbbra is ott tanyáznak, mintha belekövesedtek volna a koponyájába. Ugyan hallotta, hogy vannak egyesek, például irók, akik kiírják magukból a múltat, a sok hulladék anyagból emlékiratot vagy életrajzi regényt csinálnak és ezzel csökkentik az élességüket, megfakitják őket. Még jövedelmet is ki tudnak préselni az ócskaságokból, mert a kiadótól pénzt kapnak értük.. de mit csináljon ő a régi emlékeivel? Se megírni, se eladni nem tudja. Vagy talán rendszerezni kellene őket, kartotékozni? Elképzelte hogy ölében egy füzettel ott ül a fotöjében és jegyezget mindent, ami az eszébe jut, gyorsírással ir, hogy egy emlékfoszlány se repüljön el, meg ne szökjön, vagy még jobb lenne, hangszalagra mondani őket, de kilométerekre nőne a magnótekercs és sose érne a végére. — Eh, minden marad a régiben, — gondolta Kuthy ur elszontyolodva, — ez ellen nincs védekezés, ez az emléktemető olyan mint egy gombatenyészet, mérges bolondgombák sűrű televénye, talán még úgy lehetne tőlük leginkább megszabadulni, hogy többé nem utazik haza, akkor lehet hogy ez a nagytétényi gombatenyészet se buijánzik tovább a fejében... De hát ki lehet irtani egészen a ködbevesző gyermekkorig? Hi- • szén még most is emlékszik a szülői házban hallott ajtónyikorgásra, mikor kinyitották vagy becsukták, panaszos, siró hangot adott, mintha sikoltott volna, ki tudja milyen eltemetett fájdalmak szorultak beléje, melyeket mint szellentyűn távoztatott ki magából ezzel a sikitással... ó mért nem tudom elfelejteni azt a panaszos ajtónyikorgást? Talán mert én is mindig ily kétségbeesett nyüszítéssel jajdulok fel, ha a régi emlékeim az agyamban jelentkeznek... Mikor öreg barátja Bili (túljárt már a hetvenen,) eljött látogatóba, annak is elpanaszolta az agyában járó egyre jobban garázdálkodó kisértetjárást. Az öreg ámulva hallgatta és csak ennyit mondott: — Én nem emlékszem semmire. — Irigyellek érte! — Sőt... izé... semmi se jut az eszembe. Mindig a feleségemtől kérdezem meg, mondd Liza, hogy is volt az, mikor betörtek hozzánk? — Igen, — felelte a feleségem,— akkor tejgazdaságunk volt a farmon, a betörők egy centet se találtak a házban, mert a pénzt hehehe... kint tartottuk a kapu fölött lógó cégérben. Mi nem tettük a bankba és ki gondolta volna, hogy abban a tejesflaskát ábrázoló cégérben van a pénzünk? Hehehe!... Nem jó? Én már nem emlékszem az egészre, de a Liza elmondta. — No de az esküvődre talán csak emlékszel? — Hát úgy homályosan, de mintha izé... minha nem is velem történt volna. Néha az az érzésem, izé... hogy nem is házasodtunk össze, az asszony csak úgy odapottyant hozzám és azóta is itt sertepertél. Kuthy ur dühösen ütött a térdére és fölkiáltott: — De jó neked, öregem! Én mindenre emlékszem. Hogy csinálod, mit használsz az emlékezeted ellen? — Semmit. — De mégiscsak valamit, mert az nem lehet, hogy csak úgy... Például nem estél a fejedre régebben, mondjuk fiatalkorodban? Vagy valaki knockoutolt és meghibbantál, agyrázkódás és utána amnézia? — Mit mondasz? Mi az a hogyishijják? — Mikor kiesnek a dolgok az agyból és elveszted az emlékezőtehetségedet. — Aha! Nem, ilyen izé nem történt velem. De lehet, hogy történt, csak azt is elfelejtettem. Majd megkérdezem a feleségemtől, hogy nem estem-e a fejemre? — Nem szedsz valami orvosságot? — Nem én! — És mit eszel? — Mindent. . — Mond, ha a feleséged kisüti a porkcsapot, nem vagdalja le róla a kövéijét? — Dehogy! A világért se!... Hisz az a legjobb, a... hogyisjijják... a tepertő! Azt szeretem a legjobban. — És öregedés ellen se szedsz valami orvosságot, amit a TV vagy a rádió hirdet? — Én nem nézem a TV-t. Se a hogyishijjákot, a rádiót. — Még álmodban se jársz valami régi elhagyott, kedves tájakon? Mondjuk a szülőföldeden? csapva, — itt van a kutya elásva!...Nekem azért van GONDOLATOK Van hiba, amit csak egyszer lehet elkövetni. De erre, sajnos, csak akkor jövünk rá, amikor másodszor is elkövettük. *** Semmi sem nyílik ki olyan gyakran elővigyázatlanságból, mint a száj. *** A nyugdíjkor, hallom, csodaszép, különösen, ha elég pénze van az embernek, egészséges, s dolgozni is tud. *** Klasszikusokat nemcsak idézni kell, hanem olvasni is! *** Van, aki vezekel bűneiért, van, aki szaladgál, hogy változtassák meg a tizparancsolatot. *** Hogyan lehet, hogy emberek, akiknek sosincs véleményük, összeülnek véleménycserére? *** Ha meg akarod tudni egy kollégád hibáit, dicsérd egy másik kolléga előtt. *** Jó tanács: ha életkorod felől érdeklődnek, mondj öt évvel többet, igy legalább csodálkoznak majd, még milyen fiatalos vagy. *** A fogyókúra sokkal könnyebb lenne, ha a jégszekrényben nem lenne annyi utánpótlás.
