Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-04 / 14. szám

13. oldal A meghurcolt ember Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Az utóbbi időben néha eljárok az egyik torontói klubba sakkozni. Többnyire Alfréd a partnerem, aki­nek virágzó üzlete van itt Torontóban. A napokban is fenn jártam a klubban, de hiába igyekeztem, nem ment a játék. Egymás után buktam el a partikat, s Alfréd arcán láttam, hogy nem jelent neki élvezetet a velem való sakkozás. Az egyik partiban éppen a királynémat néztem el, amikor Alfréd rámnézett nagy szemekkel és ezt kérdezte: — Mondja, mi történt magával? S a nézésében láttam, azt a bi­zonyos baráti együttérzést. — Bocsásson meg — válaszoltam, —de mahasznál­­hatatlan vagyok mindenre, még gondolkodni sem tu­Székely-Molnár Imre dók. Közben leszedtem a tábláról a sakkfigurákat, s mintegy mentegetőzve mondtam: — Beteg a kutyám, tudja, az a szép boxer kutya...s nagyon félek, hogy hátha... — de tovább nem tudtam mondani, mert elcsuklott a hangom, s a szememet elhomályosították a könnyek. Az emberek életében vannak ellenállhatatlan közlési kényszerek, amikor kinyílik a szív, s a száj elmondja az örömöt éppúgy, mint a testet-lelket gyötrő fájdal­makat. Mindenki életében vannak olyan történések, amelyekről nem szívesen beszél, olyan drámák ezek, amelyek valahol megkeserítették az életét: Szégyen­foltok. amiket nem tud lemosni magáról az idő. Az erősek, a bátrak úgy segítenek magukon, hogy elme­nekülnek arról a helyről és minden erejükkel azon vannak, hogy ne gondoljanak többet rá. Más ország­ban, más körülmények között nem kisérti őket annyira múltjuknak ez a sötét árnyéka. Kuzmics Vladimir Kievben beállít a párttitkárhoz és bejelenti, hogy alijázni akar Izráelbe. A párttitkár felhördül és rákiabál: ,,Maga nem teheti ezt velünk, mert vezető állásban van minálunk!” ,,De mégis mennem kell, mert a feleségem akarja.” — Tudja mit, eressze el az asszonyt! — De a lányom és a vöm is elhatározták, hogy men­nek. — Tudja mit, eressze el azokat is! — De mégis, nekem muszáj velük menni. — Miért? — Mert én vagyok egyedül zsidó. — A kutyám beteg, vesebajt állapított meg az orvos, benn tartották a klinikán, hogy felügyelet mellett ke­zeljék. S akkor Alfréd egyszerre közlékennyé vált. — Igaza van magának, a kutya a leghűségesebb ba­rátunk, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha egyszer minden vagyonúnkat elveszítjük, s elölről kell kezdeni az egész életet. A kétlábú barátaink egytől-egyig el­hagynak minket, s csak a kutya áll hűséggel mellet­tünk. Lassan, megfontoltan beszéli el élete nagy megpró­báltatását, a meghurcoltatást, amely izgalmasabb egy figyelmet lekötő detektivregénynél, s tragikusabb egy tragédiánál. Azzal kezdi, hogy a háború után Zentából költözött ki Izráelbe. Egy vicc jutott eszembe a történet halla­tára: Alfrédot is a család vitte ki Izráelbe, bár ő sohasem volt párttag. Natanjában telepedett le, Alfréd a jó szakmájával hamarosan boldogult, szépen keresett, kezdett gyarapodni, üzleteit nyitott és nemsokára meg is vette azt a házat, ahol az üzlet volt. Egy szép napon azt mondja neki az ügynöke, hogy tud olcsó áron francia rádiókat szerezni. Ő importálja egyenesen Pá­­risból. A bemutatóba elhozott rádió nagyon megnyerte Alfréd tetszését, s belement az üzletbe. Gyönyörűen keresett ezekkel a rádiókkal. Abban az időben csak kevés külföldi rádió volt forgalomban Iz­raelben, mert nagy vámot vetettek ki az import áruk­ra. Az izráeli fontnak igen magas volt az értéke, mert egy fontért három dollárt adtak. Egy szép napon de­tektívek vették körül az Alfréd házát, s felkutattak mindent, nemcsak az üzletet, de a raktáron lévő rá­diókat is mind lefoglalták. — Miért csinálják velem ezt? — kérdeztem tőlük. — Jó vicc, — felelték a detektívek — mintha nem tudná, hogy ezek a rádiók csalárd utón kerültek ma­gához! Kiderült, hogy a román származású ügynök elment az Öllé lágerekbe és a román ollék nevére hozatta be Párisból a rádiókat, amelyek, minthogy uj ollókról volt szó, teljesen vámmentesen kerültek Izráelbe. Az ügynök az ollóknak adott valami kevés pénzt ezért, úgyhogy mindenki meg volt elégedve az üzlettel csak éppen a detektívek nem, akik kinyomozták a csalást. — Én mindezekről semmit sem tudtam, de hiába bizonygattam, erősítettem a magam igazát, a detektí­vek a szemembe nevettek, s azt mondták, hogy ,,Ezt majd mondja el a bíróságon!” És elvitték a rádiókat, többet, mint százat, de nem elégedtek meg ennyivel, hanem felülvizsgálták az üzleti könyveimet is, s minden eladott rációmat visszavettek a felektől. Ez is mind bekerült a bíróság raktárába. A volt vevőim perrel támadtak meg, de én nem engedtem bíróság elé vinni a dolgot, hanem mindenkinek visszafizettem a vételárat. Mit mondjak? Elment a házam, becsuktam az üzletet, s annyi adósságom volt, hogy nem látszottam ki közülük. Mégis, hogy eltartsam a családomat, elmentem a kibucokba rációkat reperál­­ni. Béreltem egy kis dzsippet, arra hangszórót sze­reltem, s úgy ajánlgattam a munkámat. És eljött három és után a tárgyalás napja. A bíróság bizonyí­tottnak látta, hogy önhibámon kívül kerültem bele ebbe a vámcsalásba, fel is mentett. Az ügynök többévi börtönbüntetést kapott, de tisztességére váljék, hogy nem vallott elenem, hanem az igazat mondta, azt, hogy nem tudtam semmiről. A bíróság a rádiókat is visszatitélte, azzal, hogy a vámot, az akkori árnak megfelelően fizessem meg. Az eltelt három év alatt nagyot változtak Izraelben a gazdasági viszonyok. Most már egy dollárért lehetett három fontot kapni és a vám tarifa is igen magasra szökött. Könnyűszerrel kifizettem a régi tarifa szerinti vámot és mivel a rádi­ók ára is háromszor annyit ért. Nagyon szépen keres­tem az üzleten. Csakhát sohasem tudtam elfelejteni, hogy az emberek ujjal mutogattak rám, az újságok pellengérre állítottak, mint vámcsalót, aki az újonnan érkezett ollókat is becsapta. Sorba hagytak el a bará­tok, volt, aki még a köszönésemet sem fogadta. Ha az utcán összetalálkoztunk, átmentek a túlsó oldalra. Abban az időben többet nem hívtak partykra, sem baráti összejövetelekre. Bezzeg, mikor a bíróság fel­mentett, mindannyian jelentkeztek. Mindennapra akadt volna party, meghívás, vagy baráti összejövetel, de én soha többet nem mentem közéjük. S amikor anyagilag rendbeszedtem magamat, eljöttem ide Ka­nadába. — De elhoztam magammal a kutyámat, az egyet­lent, az igazit, a hűségeset, a barátot. Ezért értem meg magát... Virágvasárnap Rajta, készülj, mert Urad, Hű Királyod érkezőben. Tárd ki jól a kapukat, Hogy fogadhasd méltóképpen. Épits ösvényt lelkesen, Mert szivedben megjelen. Gondold el csak tetteit: Hogyan szerzett néked békét, Tűrte a gúny tőreit, Szent keresztjén adva éltét. Ám ez ut a mennybe visz, Hogy odajuss majd te is. Magas vendég, aki jő, Gyűljön hited gyertyalángja, Szived légyen pihenő, Mert indul a Golgotára. Alázattal önmagad A tulajdonába add! Szénási Sándor MAJOMSZERETET, VAGY MÉG ROSSZABB? (Folyt, a 11. oldalról) lan érzelemmel ragaszkodik még az alkoholista apá­hoz is. Jack Kenedy felesége, Jacquelin szintén arra emlékszik, hogy elvált apja mennyire ragaszkodott hozzá, még a randevujaira is elkísérte. Mennyegzője alkalmával, bánatában részegre itta magát. Liza Minnelli, amikor a férfiakkal baja volt, mindig az ap­ja védőkarjaiba rohant. Amikor az apának leánya iránti ragaszkodásáról van szó, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a le­ány ennek az érzelmi kapcsolatnak nem csupán pasz­­sziv szereplője. Gyakran ő a rábaeszélő, kezdeménye­ző fél. Válás, vagy az apa özvegysége esetében, a leány, sokszor a pót-feleség szerepét kívánja betölteni. Sőt a leány, még a saját házasságkötése után is magához láncolja és irányíthatja az apát. Ezt bizo­nyítja a következő eset. Egy nagyon csinos amerikai asszony Mexicóba uta­zott felejteni idős barátját, kibe szerelmes volt, de kinek férjezett leánya megtiltotta apjának, hogy újra házasodjon. A férfi később, csak nagy nehezen tudta kiszabadítani magát leánya befolyása alól. Elvette szerelmesét, de ebben az uj házasságban mégis megnem szűnő probléma maradt leányának iránta érzett, túlfűtött érzelmi kirobbanásai. Az apa és leánya közötti érzelmi kapcsolatnak nem a szexuális vágyódás a kulcsa. Az apa féltékenységgel figyelheti leánya élet-alakulását, kizárólag apai érze­lemmel. Az viszont természetes, hogy a fiatalság szépsége is erősen hat ebben az érzelmi komplexum­ban. Az a férfi, akinek apai és férfi érzelmei — éles határvonal nélkül — összezavarodnak, más vonatko­zásban is zavart életűnek mondható. De a leányt is megzavarja és csalódottá teszi az a felfogás, amellyel — meggondolatlanul — a szülők i­­ránti érzelem határain túl nézi az apát. Még az is csa­lódottá teheti a leányt, ha valamiféle sajátos elképze­léssel mintaképet lát az apában, egy idegen — és eset­leg férjnek kiszemelt — férfi kiválasztásánál. Az apa-leány bizalmas kapcsolat csábitó és ideális képet mutathat, mégis összezavarhatja a leány lelkivilágát. Egy apával történő szorosabb érzelmi kapcsolat után szinte lehetetlen az apai ideál mását találni a férj-je­­íöltek között. Egy apa pedig — különösen ha elvált ember! — múlt élete lelki válságai felett nem győzedelmeskedhet azzal a szomorú beletörődéssel, hogy ax-egész női* nemben csalódott. Mégkevésbé akkor, ha úgy épit fel egy uj életet, hogy a saját leánya riválisa lehessen minden más nőnek. Marie Daniels

Next

/
Thumbnails
Contents