Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-04 / 14. szám
10. oldal Kikapós királynő Irta: HALÁSZ PÉTER A világ, amelyet annyi megpróbáltatás ér, most újabb viszontagságnak néz elébe: itt áll szépségkirálynő nélkül. Miss Nagyvilágot, az amerikai Marjorie Wallace-t, detronizálta az angol Mecca-cég, amely évről-évre megrendezi Londonban a világ legszebb leányának kiválasztását a nemzetekszépségei közül. És világ-szépség-király nővé koronázza. A tavaly novemberi szépségkirálynő-választáson elsőizben lett amerikai lány Miss Nagyvilág, a 20 esztendős szőke Marjorie. Amikor reflektorok fényözönében és fanfárok harsogása közben fejére illesztették a koronát, Maijorie is könnyezett, mint általában az ujonnankoronázott világkisasszonyok mind, akik az ünnepélyes pillanatban úgy meghatódnak saját szépségüktől, hogy nem találnak szavakat. A korona viselése nem súlyos teher, sőt, meglehetősen jövedelmező: Miss Nagyvilágot nem csak a háromezer fontsterlinges dij illeti meg azonnal, de tizezer fontsterlinges garantált jövedelem a Mecca-cégtől, arra az esztendőre, amig övé a cim s még legalább harmincezer fontsterling keresetre van kilátása fellépésekből, hirdetésekből, azon kívül utazásokra, estélyekre, fogadásokra, tehát mindent egybevetve: színes és élményekben gazdag esztendőre mindaddig, amig novemberben reflektorok fényözönében és fanfárok harsogása közben nem helyezi koronáját (amelyet eddig oly nagy dicsőséggel viselt) egy másik szepegő széplány fejére. A Mecca-cég súlyt helyez arra, hogy a mindenkori Miss Nagyvilág feddhetetlen életet éljen uralkodásának esztendejében, amig a vállalatnak elemi érdeke — csakis addig remélheti, hogy országok elküldik a választásra saját szépség-nagyköveteiket, amig az esemény (legalábbis a maga műfajában) színvonalas marad, Miss Nagyvilág "minden tekintetben példamutatónak bizonyul — a személye köré tervezett vendégszereplések és reklám-kampányok ennek hiányában értéküket és értelmüket vesztik. Miss Nagyvilágnak módja van a választásra, ha úgy kivánja, nyomban megkoronázása után retiküljébe teszi a 3-ezer fontsterlinges dijat s hazájába távozik, elutasítva minden szereplést, de ha szerződést irt alá a Mecca-vállalattal, akkor — akár egy szerepre szerződő színésznőnek — vállalnia kell a feltételeket és annak megfelelő életmódot folytatnia. Marjorie azonban másképpen vélekedett erről. Nem az elvonulást választotta, de a közszereplést, olyan jellegűt, amely nem egyezett Mecca elképzeléseivel. Úgy is mondhatnám: nem volt méltó a koronájához. Röviddel Szépségkirálynővé választás után a programnak megfelelően- angliai vendégszereplő-körutra indult. A szépségkirálynőnek már alig száz kilométerre Londontól támadt az első morganatikus kalandja. Egy Brian McConnel nevű 29-esztendős rendőr, a Kent-megyei Hythe-ben, fölötteseitől azt a megbízást kapta, hogy a vendégszereplés alkalmával ügyeljen Miss Nagyvilág biztonságára. McConnell a parancsnak eleget tett, Marjorie biztonságára csakugyan ügyelt, de a sajátjára nem, aminek következtében elbocsátották a rendőrség kötelékéből. Ezután a BBC-televizió Barbadosba repítette Marjoriet, ahol Tom Jones-szal a pop-dal énekessel egy színes, látványos kisfilmben szerepelt. Amikor azonban a kész filmet megtekintették a házivetitőben a BBC programvezetői a Marjorie és Tom Jones közötti jelenetek elszomorították az illetékeseket. Azt mondták, ők csakugyan látványos kisfilmet képzeltek, de nem ilyen látvánnyal. A filmet tehát nem mutatták be. Ekkortájt azonban már George Best, a labdarugó tűnt fel Marjorie oldalán s már labdába sem rúghatott. Hajnalig mulatoztak a night-clubokban és bekerültek a lapok pletykarovataiba. Az idillnek azonban vége lett, amikor Marjorie följelentette George Bestet, hogy elvitte a lakásáról a bundáját, csekk-könyvét, pénzét és ékszereit. Bestet letartóatatták, majd hatezer fontsterling óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Rövidesen sor kerül bűnperének tárgyalására. Marjorie ekkor hazarepült Amerikába, ahol már várt reá Peter Revson a milliomos autóversenyző. Majd e hét közepén visszajött Londonba, hogy folytassa uralkodását. Eddigi rövid diadalutját azonban annyi áldozat szegélyezi, hogy a Mecca-vállalat azt mondta: köszöni, elég. Miss Nagyvilág lemondott, egy trónt adott a férfiakért s visszarepült Amerikába. Novemberig tehát nincs a szépségnek koronás fője. Eddig Marjorie édes-bus története. Vagy a világ volt túlságosan kicsi a számára — vagy Marjorie volt ennek a világnak túlságosan — nagy. A HUMORISTA SZEMÉVEL A csodapirulák Nemrégiben egy amerikai ismerősöm ezt mondta: “Ó, hogy irigyellek titeket, akik Európában éltek. Nem fogyasztotok pirulákat. Az Egyesült Államokban a pirula mindennapi kenyerünk.” Egy napon, mikor magam is Párizsban voltam, alkalmam volt megcsodálni honfitársaim nagylelkűségét honfitársaikkal szemben. A szóban forgó felebarát jómagam voltam. Az ügy egy vacsora kellemes alkalmából kezdődött, amikor is az az ostoba ötletem támadt, hogy torokfájásomról panaszkodtam. — Ne is szóljon többet — mondta háziasszonyunk. — Éppen van nálam, amire szüksége van: Revenzen. Kétóránként vegyen be egy pirulát. Az egyik meghivott tiltakozott: — Ön tréfál. A Revenzen teljesen elavult. Az orvosom most adott nekem Evitasilt, amelynek az az előnye, hogy nem kábit, csak minden négy órában kell bevenni kettőt. — Kétségbeejtő — szólt közbe egy hölgy. Az Evitasil már régi história. Én két héttel az ön elutazása után hagytam el az Egyesült Államokat és a kutatók ennyi idő alatt egy egészen különleges terméket dolgoztak ki: a Tabohnminet. Fenn a szállodában egy egész rakomány van belőle, és végtelen örömet okozna, ha önnek ajándékozhatnék egy dobozzal. Az egyetlen jelenlevő francia, a következő tanácsot adta nekem: — Aszpirinnal kellene gargalizálnia. Ez a megjegyzés körülbelül olyan hatást gyakorolt a jelenlevőkre, mintha csattanós ütést mért volna bájos háziasszonyunk hátsó felére. A szerencsétlen francia amerikai felesége csaknem zokogásban tört ki. Az általános megdöbbenés közepette a francia^ elhaló hangon megkérdezte: — Mi rosszat mondtam? Háziasszonyunk férje igyekezett rendbehozni a dolgokat: — Drága René, engedje meg, hogy elmondjam, A- merikában szerencsére sokkal előrehaladottabb eszközökkel rendelkezünk, mint amilyen az aszpirin. Nézze, a franciák specialitása a konyha a miénk a csodapirulák. Vacsora után átmentem annak a hölgynek a szállodájába, aki lekötelezőén felajánlotta a Tabohnmine pirulákat. Bevettem kettőt lefekvés előtt. Hajnali négy óra felé a torkfájásom elmúlt. Heves gyomorgörcsöt éreztem viszont és ez tökéletesen felért a torokfájásommal. Másnap reggel egy hollywoodi producerrel reggeliztem. Azonnal megértette a problémámat: — Nekem ideális gyógyszerem van a gyomorgörcsre, bizonygatta. A Calmatan. Fél órával a pirula bevétele után a gyomrom tökéletesen rendben volt. Ezzel szemben a szemem szúrni kezdett, úgy sírtam, mint a záporeső és úgy tüsszögtem, mint egy géppuska. Radar hiányában vaktában a hivatalomba indultam, amikor a Lancaster szálloda előtt egy másik amerikai barátomba ütköztem. Magától értetődik, hogy egy szempillantás alaft felismerte a tüneteket. — Jó kis allergiád van — mondta csodálattal. — Ugorj fel hozzám, adok neked egy csalhatatlan gyógyszert. A szobájában elővett egy hatalmas bőröndöt, amely tele volt végtelen mennyiségű színes priulákat tartálmazó fiolákkal. S hozzálátott egy végeérhetetlen jegyzék olvasásához: — A sárga és a fekete sárgaság ellen van, a kékek és a szürkék tüdőgyulladás ellen, a piros és a fehér nátha ellen. x Lenyeltem gyönyörű gesztenyebarna és biborszinű piuláimat és egyenesen hivatalomba mentem. Egy órával később a könnymirigyeim tevékenysége megnyugodott és abbahagytam a tüsszögést. Végre tökéletesen egészségesnek éreztem magam. Egy kis apró részlettől eltekinteve: képtelen voltam megmozdítani a bal karomat. — Valóban, az orvosom jelezte, hogy ez megtörténhet — mondta telefonon —, adok egy másik gyógyszert, amely megszünteti ezt a kis kellemetlenséget. Elküldöm neked. Az emeleti pincér néhány narancsszínű és cseresznyepiros tablettát hozott fel. Bevettem kettőt és hamarosan használni tudtam a karomat. Aznap este vacsora közben éreztem, hogy a torokfájásom visszatért... anélkül, hogy bárkinek szóltam volna róla. Art Buchwald NYARALJON A VIDÁM ALBÁNIÁBAN, AHOL - ŐR VIGYÁZ AZ ÁLMÁRA (Folyt, a 8. oldalról) érdekli őket. Cairns-nek tehát most már van saját, albániai társasutazásokra alapozott vállalata, de nem maradéktalanul boldog. Lehetőségei korlátozottak. Az albánok ugyanis tudtára adták, hogy a csoportok megszervezésénél bizonyos szempontokat tekintetbe kell vennie. Például? — Például — mondja Cairns — meg kell tudnom, hogy a jelentkezőnek mi a vallása és foglalkozása. Nem mondták ugyan ki kereken, de azért értésemre adták, hogy zsidók nem mehetnek. Amerikaiak sem. Újságírók sem. Kommunisták sem, hanem kínaiak. Kínai kommunistákat szívesen látnak. De hogyan szerezzek kínai kommunista klienseket Angliában? Milyen az albániai nyaralás azok számára, akik — mehetnek? — A helyzet az — válaszolja Cairns — hogy a turisták számára kijelölt zónákban kell tartózkodni. Ezeket a körzeteket drótkerítés veszi körül, a kapukban őrség áll. Egy kicsit emlékeztetnek a katonai táborokra. Viszont a szállodák és a tengerpart a drótkerítésen belül esnek, a kijelölt zónákból pedig időnként autóbusz-kirándulásokra viszik az embereket. Egyszóval nagyon kellemes. Cairnst azonban bántja az, hogy az utazások nehezen hirdethetők. Jöjjön nyaralni a gonddal őrzött vidám albániai táborokba! Ez nem az igazi. így bizony nehéz konkurálni — Thomas Cook-kal! Vándor Péter
