Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-04 / 14. szám
9. oldal A revolveres Pulitzer Irta: VASVÁRI ÖDÖN Revolver újságírónak a régi magyar újságírás korszakában azt nevezték, aki leleplezéssel fenyegette meg azokat, akik nem fizették meg a hallgatást. A két világháború közötti Magyarország jól ismerte ezeket az alakokat, akik jó darabig büntetlenül garázdálkodtak, majdnem kizárólag Budapesten. A cikkem címében szereplő hires Pulitzer nem ilyen újságíró volt. A „revolver” szót azonban nem képletesen használom: az csakugyan ott volt Pulitzer ke- Vasváry Ödön zében, azzal a céllal, hogy aktuálisan megöljön valakit. Négycsöves, ormótlan jószág volt, Sharp nevű pisztoly, amire ma már aligha emlékszik valaki fegyverszakértőkön kívül. A makói születésű Pulitzer minden időkre egyik legendás alakja marad az amerikai újságírás történetének. 1864-ben, a polgárháború idején, 17 éves korában került az Egyesült Államokba, ahol rövidesen Lincoln katonája lett, miután Európában egyetlen állam katonaságába sem vették be testi fogyatékosságai miatt, még a francia idegen légióba sem. Mivel németül perfektül tudott, St. Louisba ment, az amerikai németek akkori fővárosába, ahol a tömérdek nyomorgás után az a szerencse érte, hogy a legnagyobb amerikai németté vált Carl Schurz munkatársa lett annak német nyelvű lapjánál. Körülbelül öt vagy hat esztendős amerikás volt, politikai szempontból még mindig kiskorú, amikor hogy, hogy nem, Missouri állam törvényhatóságának tagjává választották. Senki sem tudta, hogy kiskorú és igy nem volt vá lasztható és senki sem törődött vele. 1870 január 5 én hivatalosan is beiktatták az állam fővárosában, Jefferson Cityben. Már akkor pár évi német ujságirói múlt állt mögötte. Uj rangja nagyon boldoggá tette. A valóságban nem volt valami nagy dolog: a választás napján förtelmes jdő volt, a szavazóknak csak egy töredéke vette csak a fáradságot, hogy elmenjen a szavazó helyre és igy elég volt, hogy a Pulitzerre adott 209 szavazat fényes győzelmet jelentsen számára, ellenfelének szerény 147 szavazatával szemben. Az ellenfél politikailag elég gyengén állt: fő tehertétele az volt, hogy a polgárháborúban a déliek katonája volt. Pulitzer a választás előtt sokkal jobb kortese volt önmagának, mint az ellenfele. Pulitzer házról-házra járt a szavazatokért, amit ellenfele nem tett meg. Szóval a kiskorú német újságíró Missouri állam törvényhozója lett, akiből rögtön kitört az egyik nagy ujságirói szenvedély: a politikai korrupció gyűlölete. Az akkori amerikai élet csodálatosan hasonlított a mostanihoz. Száz esztendővel ezelőtt a nagytőke és az épit-KÖD Köd mászik a kertre köd mászik a fákra vattába tekerve a kőfal a járda Álinék be a fénybe csillámlana fürtöm hullt rá zizerélve csillagraj a ki dből Fut körbe kisértet csak sejteni testét árnyalva fehérebb itt-ott a fehérség Indulni bizonyság érkezni szerencse köd csöngeti bolyhát a fákra a kertre Csorba Győző kezési vállalkozók éppen olyan puszi pajtásai voltak a bíráknak és politikusoknak, mint ma, amire volt alelnökünkesetea legkiválóbb példa, a Watergate ügygyei egyetembe. Missouri állam éppen akkor arra készült, hogy félmillió dollárért tébolydát építtet. Óriási összeg volt ez abban az időben, pompás érett gyümölcs, aminek olyas valaki ölébe kellett hullania, aki ugyancsak bennfentes a politikusoknál. Köztudomású volt, hogy a nagy építkezést a legismertebb politikai bennfentes, egy Edward Augustine nevű vállalkozó fogja megkapni, akinek mellékesen állami hivatala is volt: „Superintendent of Registration” volt a titulusa. Ezt a hivatalt, amit jóformán mindenki gyűlölt, azért létesitették, hogy bosszút álljanak azokon akik a polgárháborúban a déliek oldalán állottak. Ennek volt joga, hogy mindazoktól, akinek valami köze volt a déliekhez, megvonja i a szavazati jogot. így az uralmon levő republikánusoknak módjuk volt ahhoz, hogy elvegyék a szavaszti jogot a fehér demokratáktól is. Pulitzer republikánus volt, de gyűlölte ezt az állapotot. Mint törvényhozónak, első dolga volt, hogy javaslatot nyújtson be az állam bírósági rendszerének reformálására, ami igy legérzékenyebb pontján szúrta meg a politika szóvivőit. Azok azonnal fel is sorakoztak, Augustine-nel az élükön, aki hangosan hirdette, hogy „móresre” fogja tanítani a nagyorru suhanc greenhornt, aki már akkor néhány cikket irt a német lapba, ajánlva, hogy jó lesz belenézni Agustine dolgaiba. 1870 január 27-én este Pulitzer elment a jefferson city-i Schmidt Hotelbe, hogy résztvegyen az állami törvényhozás st.luisi tagjainak megbeszélésén. Augustine is ott volt, aki, amikor meglátta Pulitzert, hozzárohant és a legdurvább hangon szidalmazni kezdte. Pulitzer csak annyit mondott neki, hogy válogassa meg a szavait és tovább ment. Egy ujságiró társa ment vele, aki meg is kérdezte tőle, hogy miért nem ütötte le azt az embert, aki többek között hazug disznónak is titulálta. „Az ujságirói összetartást fenn kell tartani!’’Pulitzer mormogott vlamit és eltávozott a hotelből. A szállására ment, ami nagyon közel volt a szállodához s ahol egy másik, Ittner nevű barátjával közösen bérelt egy szobát. Ittner otthon "volt. Pulitzer közölte vele, hogy Augustine inzultálta, amit „kamatostul” vissza fog fizetni neki. Keresgélni kezdett az utazó táskájában s barátja nem vette észre, hogy egy revolvert is kivett belőle. Vissza indult a szálloda felé. Útközben találkozott azzal az újságíróval, akivel előbb elhagyta a szállodát s aki az angolnyelvű napilap munkatársa volt. „Ha vár egy kicsit, lesz egy hire az újságja számára” — mondta Pulitzer. A szállodában rögtön Augustine-hez ment és indulatos szóváltásba keveredett vele. Augustine, aki nagy, drabális ember volt, hamarosan támadásra készült, de amikor közel ért Pulitzerhez, az revolvert rántott elő. A körülállók izgatottan próbáltak közpelépni. Augustine ráugrott Pulitzerre, lerántotta a padlóra, közben azonban Pulitzer kétszer rálőtt. Szerencsére csak az egyik golyó talált, az is csak könnyebb sebet ejtett a támadó térde alatt, a másik golyó a padlóba fúródott. Óriási kavarodás támadt. Pulitzert, aki kis vérző sevbet kapott a fején, lefogták, a revolvert elvették tőle. Visszament a szállására, ahol hamarosan rendőrök jelentek meg és letartóztatták, de kezesség mellett szabadon bocsátották. Másnap rendzavarás címén öt dollár birságra és $11.50 költségmegtéritésre ítélték. Az ügy ezzel természetesen nem volt befejezve. Pulitzer ellen emberölési szándék cimén emeltek vádat, de szerencséjére kiderült, hogy Augustine kezében is revolver volt, amit azonban nem sütött el, csak fejbe vágta vele Pulitzert, kisebb vérző sebet okozva. Pulitzer azzal védekezett, hogy a revolvert csak önvédelmi céllal vette magához és csak akkor lőtt, amikor Augustine kezében meglátta a magasra emelt revolvert. Másnap az állami törvényhozás is foglalkozott az esettel. Vizsgálatot akartak indítani, de az erre vonatkozó javaslatot leszavazták. A vége az lett, hogy Pulitzert 105 dollár birságra és költségmegtéritésre Ítélték. A Pulitzer féle bírósági reform javaslatot azonban megszavazta a törvényhozás, ami nemcsak azt jelentette, hogy Augustine nem kapta meg a tébolyda építési üzletet, hanem segített valamennyire tisztábbá tenni a levegőt a politikai körökben is. Azt azonban nem sikerült elérnie, hogy a déli rokonszenvezők szavazási jogfosztását megszüntessék. Az év március 24-én Pulitzer állami képviselősége véget ért. SZILÁNKOK A természet kedveli a differenciálást, ezért van az ostobák között néhány idióta is. Jelenlegi világunk olyan sótlan, hogy néha azt szeretné az ember: bárcsak Noé lekéste volna a bárkát. Akármilyen rossz egy nő, még mindig a férfi jobbik fele. *** Agglegény az, aki óvakodik tőle, hogy ugyanezt a hibát először elkövesse. *** — Papa, adj egy dollárt — kunyerál Pali. — Nekem pedig adj egy ötöst — szólal meg a nővére. — Drágám, százra lenne szükségem — szólal meg a feleség. — Mi ütött ma belétek? — kiáltott fel meglepődve a papa. — Hogyhogy, hát nem tudod? Ma van a születésnapod! Sose hagyd ki az alkalmat, amikor csukva tarthatod a szád! *** Udvariasan a járda szélére inti az autót a rendőr, s kéri a vezetőnő jogosítványát; nem vette figyelembe a stoptáblát. — Egy pillanat — mondja a nő. Hosszasan kutat > táskájában, majd bűbályos mosollyal fordul a rendőrhöz: — Kérem, megnézné, hol van az igazolvány? Szemüveg nélkül az orromig sem látok. *** A rossz tulajdonságoktól mindenki meg akar szabadulni. Sajnos, nem a sajátjaitól. *** A jósnő kijelenti női látogatójának: — A félje megcsalja egy másik nővel. — Nézze csak meg jól, nem fordítva rakta a kártyát? *** A gyárigazgató fogadja egyik hivatalnokát. Azon látszik, hogy rendkívül elkeseredett. — Mit óhajt? — Igazgató ur, fizetésemelést kérek. Mert ha nem adja meg, kénytelen leszek... — Mit lesz kénytelen? — vág közbe ijedten a gyárigazgató. — Ugyanannyiért tovább maradni.
