Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-04 / 14. szám

9. oldal A revolveres Pulitzer Irta: VASVÁRI ÖDÖN Revolver újságírónak a régi magyar újságírás kor­szakában azt nevezték, aki leleplezéssel fenyegette meg azokat, akik nem fizették meg a hallgatást. A két világháború közötti Magyaror­szág jól ismerte ezeket az alakokat, akik jó darabig büntetlenül garáz­dálkodtak, majdnem kizárólag Budapesten. A cikkem címében szereplő hires Pulitzer nem ilyen újságíró volt. A „revolver” szót a­­zonban nem képletesen használom: az csakugyan ott volt Pulitzer ke- Vasváry Ödön zében, azzal a céllal, hogy aktuáli­san megöljön valakit. Négycsöves, ormótlan jószág volt, Sharp nevű pisztoly, amire ma már aligha emlék­szik valaki fegyverszakértőkön kívül. A makói születésű Pulitzer minden időkre egyik le­gendás alakja marad az amerikai újságírás történeté­nek. 1864-ben, a polgárháború idején, 17 éves korában került az Egyesült Államokba, ahol rövidesen Lincoln katonája lett, miután Európában e­­gyetlen állam katonaságába sem vették be testi fogya­tékosságai miatt, még a francia idegen légióba sem. Mivel németül perfektül tudott, St. Louisba ment, az amerikai németek akkori fővárosába, ahol a tömérdek nyomorgás után az a szerencse érte, hogy a legnagyobb amerikai németté vált Carl Schurz mun­katársa lett annak német nyelvű lapjánál. Körülbelül öt vagy hat esztendős amerikás volt, politikai szempontból még mindig kiskorú, amikor hogy, hogy nem, Missouri állam törvényhatóságának tagjává vá­lasztották. Senki sem tudta, hogy kiskorú és igy nem volt vá lasztható és senki sem törődött vele. 1870 janu­ár 5 én hivatalosan is beiktatták az állam fővárosában, Jefferson Cityben. Már akkor pár évi német ujságirói múlt állt mögötte. Uj rangja nagyon boldoggá tette. A valóság­ban nem volt valami nagy dolog: a választás napján förtelmes jdő volt, a szavazóknak csak egy töredéke vette csak a fáradságot, hogy elmenjen a szavazó hely­re és igy elég volt, hogy a Pulitzerre adott 209 szavazat fényes győzelmet jelentsen számára, ellenfelének sze­rény 147 szavazatával szemben. Az ellenfél politikai­lag elég gyengén állt: fő tehertétele az volt, hogy a pol­gárháborúban a déliek katonája volt. Pulitzer a vá­lasztás előtt sokkal jobb kortese volt önmagának, mint az ellenfele. Pulitzer házról-házra járt a szavaza­tokért, amit ellenfele nem tett meg. Szóval a kiskorú német újságíró Missouri állam tör­vényhozója lett, akiből rögtön kitört az egyik nagy uj­ságirói szenvedély: a politikai korrupció gyűlölete. Az akkori amerikai élet csodálatosan hasonlított a mosta­nihoz. Száz esztendővel ezelőtt a nagytőke és az épit-KÖD Köd mászik a kertre köd mászik a fákra vattába tekerve a kőfal a járda Álinék be a fénybe csillámlana fürtöm hullt rá zizerélve csillagraj a ki dből Fut körbe kisértet csak sejteni testét árnyalva fehérebb itt-ott a fehérség Indulni bizonyság érkezni szerencse köd csöngeti bolyhát a fákra a kertre Csorba Győző kezési vállalkozók éppen olyan puszi pajtásai voltak a bíráknak és politikusoknak, mint ma, amire volt alel­­nökünkesetea legkiválóbb példa, a Watergate ügy­gyei egyetembe. Missouri állam éppen akkor arra ké­szült, hogy félmillió dollárért tébolydát építtet. Óriási összeg volt ez abban az időben, pompás érett gyümölcs, aminek olyas valaki ölébe kellett hullania, aki ugyancsak bennfentes a politikusoknál. Köztudomású volt, hogy a nagy építkezést a legis­mertebb politikai bennfentes, egy Edward Augustine nevű vállalkozó fogja megkapni, akinek mellékesen állami hivatala is volt: „Superintendent of Registra­tion” volt a titulusa. Ezt a hivatalt, amit jóformán mindenki gyűlölt, azért létesitették, hogy bosszút áll­janak azokon akik a polgárháborúban a déliek oldalán állottak. Ennek volt joga, hogy mindazoktól, akinek valami köze volt a déliekhez, megvonja i a szavazati jogot. így az uralmon levő republikánusok­nak módjuk volt ahhoz, hogy elvegyék a szavaszti jo­got a fehér demokratáktól is. Pulitzer republikánus volt, de gyűlölte ezt az állapo­tot. Mint törvényhozónak, első dolga volt, hogy javas­latot nyújtson be az állam bírósági rendszerének re­formálására, ami igy legérzékenyebb pontján szúrta meg a politika szóvivőit. Azok azonnal fel is sorakoz­tak, Augustine-nel az élükön, aki hangosan hirdette, hogy „móresre” fogja tanítani a nagyorru suhanc greenhornt, aki már akkor néhány cikket irt a német lapba, ajánlva, hogy jó lesz belenézni Agustine dolga­iba. 1870 január 27-én este Pulitzer elment a jefferson city-i Schmidt Hotelbe, hogy résztvegyen az állami törvényhozás st.luisi tagjainak megbeszélésén. Augustine is ott volt, aki, amikor meglátta Pulitzert, hozzárohant és a legdurvább hangon szidalmazni kezdte. Pulitzer csak annyit mondott neki, hogy válo­gassa meg a szavait és tovább ment. Egy ujságiró társa ment vele, aki meg is kérdezte tőle, hogy miért nem ü­­tötte le azt az embert, aki többek között hazug disznó­nak is titulálta. „Az ujságirói összetartást fenn kell tartani!’’Pulitzer mormogott vlamit és eltávozott a ho­telből. A szállására ment, ami nagyon közel volt a szállodá­hoz s ahol egy másik, Ittner nevű barátjával közösen bérelt egy szobát. Ittner otthon "volt. Pulitzer közölte vele, hogy Augustine inzultálta, amit „kamatostul” vissza fog fizetni neki. Keresgélni kezdett az utazó táskájában s barátja nem vette észre, hogy egy revol­vert is kivett belőle. Vissza indult a szálloda felé. Útközben találkozott azzal az újságíróval, akivel előbb elhagyta a szállodát s aki az angolnyelvű napilap munkatársa volt. „Ha vár egy kicsit, lesz egy hire az újságja számára” — mondta Pulitzer. A szállodában rögtön Augustine-hez ment és indu­latos szóváltásba keveredett vele. Augustine, aki nagy, drabális ember volt, hamarosan támadásra ké­szült, de amikor közel ért Pulitzerhez, az revolvert rántott elő. A körülállók izgatottan próbáltak közpe­­lépni. Augustine ráugrott Pulitzerre, lerántotta a pad­lóra, közben azonban Pulitzer kétszer rálőtt. Szeren­csére csak az egyik golyó talált, az is csak könnyebb sebet ejtett a támadó térde alatt, a másik golyó a pad­lóba fúródott. Óriási kavarodás támadt. Pulitzert, aki kis vérző se­­vbet kapott a fején, lefogták, a revolvert elvették tőle. Visszament a szállására, ahol hamarosan rendőrök jelentek meg és letartóztatták, de kezesség mellett szabadon bocsátották. Másnap rendzavarás címén öt dollár birságra és $11.50 költségmegtéritésre ítélték. Az ügy ezzel természetesen nem volt befejezve. Pulit­zer ellen emberölési szándék cimén emeltek vádat, de szerencséjére kiderült, hogy Augustine kezében is re­volver volt, amit azonban nem sütött el, csak fejbe vágta vele Pulitzert, kisebb vérző sebet okozva. Pulit­zer azzal védekezett, hogy a revolvert csak önvédelmi céllal vette magához és csak akkor lőtt, amikor Au­gustine kezében meglátta a magasra emelt revolvert. Másnap az állami törvényhozás is foglalkozott az e­­settel. Vizsgálatot akartak indítani, de az erre vonat­kozó javaslatot leszavazták. A vége az lett, hogy Pu­litzert 105 dollár birságra és költségmegtéritésre Ítél­ték. A Pulitzer féle bírósági reform javaslatot azonban megszavazta a törvényhozás, ami nemcsak azt jelentette, hogy Augustine nem kapta meg a tébolyda építési üzletet, hanem segített valamennyire tisztábbá tenni a levegőt a politikai körökben is. Azt azonban nem sikerült elérnie, hogy a déli rokonszenvezők sza­vazási jogfosztását megszüntessék. Az év március 24-én Pulitzer állami képviselősége véget ért. SZILÁNKOK A természet kedveli a differenciálást, ezért van az ostobák között néhány idióta is. Jelenlegi világunk olyan sótlan, hogy néha azt sze­retné az ember: bárcsak Noé lekéste volna a bárkát. Akármilyen rossz egy nő, még mindig a férfi jobbik fele. *** Agglegény az, aki óvakodik tőle, hogy ugyanezt a hibát először elkövesse. *** — Papa, adj egy dollárt — kunyerál Pali. — Nekem pedig adj egy ötöst — szólal meg a nővére. — Drágám, százra lenne szükségem — szólal meg a feleség. — Mi ütött ma belétek? — kiáltott fel meglepődve a papa. — Hogyhogy, hát nem tudod? Ma van a születésna­pod! Sose hagyd ki az alkalmat, amikor csukva tarthatod a szád! *** Udvariasan a járda szélére inti az autót a rendőr, s kéri a vezetőnő jogosítványát; nem vette figyelembe a stoptáblát. — Egy pillanat — mondja a nő. Hosszasan kutat > táskájában, majd bűbályos mosollyal fordul a rendőr­höz: — Kérem, megnézné, hol van az igazolvány? Sze­müveg nélkül az orromig sem látok. *** A rossz tulajdonságoktól mindenki meg akar szaba­dulni. Sajnos, nem a sajátjaitól. *** A jósnő kijelenti női látogatójának: — A félje megcsalja egy másik nővel. — Nézze csak meg jól, nem fordítva rakta a kártyát? *** A gyárigazgató fogadja egyik hivatalnokát. Azon látszik, hogy rendkívül elkeseredett. — Mit óhajt? — Igazgató ur, fizetésemelést kérek. Mert ha nem adja meg, kénytelen leszek... — Mit lesz kénytelen? — vág közbe ijedten a gyári­gazgató. — Ugyanannyiért tovább maradni.

Next

/
Thumbnails
Contents