Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-21 / 12. szám

17. oldal lúd, VÍVÓK, szamurájok Irta: DR. ZÖLD FERENC Folyóiratban egy Ázsia - utazó tollából fenti címmel cikk jelent meg: így kezdő­dik: “Távol-Keletet mindig varázslatos bűvkör vette kö­rül. Már a régi görögök és ró-Dr. Zöld Ferenc maiak is úgy ismerték a ke­letieket, mint akik mágikus erővel rendelkeznek. A közép­kor után Ázsia misztikuma az Ezeregy éjszaka meséin keresztül vonult be az euró­pai köztudatba.” Az irás az indiai fakirok­­kal foglalkozik. Ha a fakir szót halljuk, máris kápráza­tos bűvész-mutatványok je­lennek meg. A fakirral min­dig valami természet-ellenes esemény történik. A hinduk a fakirokat megcsodálják, —­­de tiszteletük a jógiknak szól. Jógiknak' nevezik, aki nehéz lelkigyakorlatok után és ön­fegyelmezés révén oly belső erőkre tesz szert, ami a kö­zönséges földi halandó fölé I emelkedik. A fakir ravasz trükkökkel “dolgozik” —, az igazi jógi a lilék erejével hat. A cikkíró elmondja, hog« indiai tartózkodása alatt szá­mos fakirral találkozott, de jógi után hiába kutatott. A jóga ' tudománya Indiában született, de a beléje vetett hit végigvezet egész Ázsián. Az igazi jógik a földi élettel szembeni tétlenséget, a be­­nem-avatkozást választják. Ember nem járta hegyekben, vad dzsungelekben, a világ­tól elvonultan élnek. Hatásu­kat okkult erőknek, szuggesz­­tiónak nevezik, ez azonban ne mfedi a hindu lényeget. Japánba sok minden szivár­gott át. A modern Japánban — a feudális idők óta — csaknem minden megváltozott, de a ré­gi társadalmi beosztás — lap­­pangóan és más név alatt — fennmaradt. A szamurájok társadalma letűnt. A japán hadsereg, légierő és tengeré­szet lépett a nyomába; a sza­murájok utódai itt helyezked­tek el. Mi köze van a szamurájnak a hindu jógikhoz? Japánban is vannak olyan képességűek, mint a jógik — ezeket senni­­neknek hívják, Abban külön­bözik a jogitól, hogy megta­lálható. A sennin lelki szem­lélődés, légzési gyakorlat ré­vén jut ahhoz a titokzatos erőhöz, amely a többi ember fölé emelkedik. Fizetést nem fogad el, elismerést nem vár, sohasem a maga, hanem a köz érdekében cselekszik. Baj ese­tén — halkan és nesztelenül — egyszerre csak megjelenik. Ez a vonás különbözteti meg élesen a jógiktól, aki nem él emberek közt, s azok szen­vedései, bajai távol állnak tő­le. A japán — a földön él. Nem szárnyal olyan magas­latra, mint a ma is titokza­tos mahatmák, de a sennin van és létezik, mig a mahat­ma elvekben, képzeletekben, misztikus mesékben, az elér­hetetlenség fátylai mögött bukkan fel. A senninekkel együtt tűnnek fel a szamurá­jok. A szamurájok — a vívás filozófusai. így nevezik az ezoterikus tudományok ama válfaját, amely a gyakorlati élet szempontjából jóval hasz­nosabb, mint az indiai jógik titokzatos eredménye. Akár a kendu-vivás, akár a judo teljesítményeinek titkát ku­tatjuk, mindig ugyanazt a választ kapjuk: lelki fegyel­mezettség, figyelem-összpon­­tositás. A szamurájok nemcsak fi­zikai képességeiket fejlesztik folytonos gyakorlat révén, hanem lelki erejüket is. A ja­pán küzdő-rendszerek töké­letes motorjában — a lélek a sofőr. —A léleknek ezt a különleges edzését a vívás fi­lozófiájának nevezik. Az a japán, aki a vívás filozófiá­ját elsajátította, megmagya­rázhatatlan telj esitményekre képes. Fájdalom-tűrése szin­te emberfeletti. Valószínűleg a szuggesztió körébe tarto­zik az a képességük is, hogy a velük szemben álló, egy­szerre öt-hat kardot lát vil­logni a kezükben, s nem képes rájönni, hogy melyik az iga­zi. A szamuráj nem kérkedik, éppúgy, mint a jógi sem, de ha üt az óra, a szamuráj meg­mutatja képességeit, mig a jógi csak a messzeségben mé­lázik, elmélkedik. Az Ázsia-utazó leírása óta is fordult az idő kereke. Va­lamikor minden ország őrzött egy titkot; India görbe bot­ja — a gyephoki —, az ame­rikai baseball, a régi török birkózás, a magyar kard fé­nye, — és sok más minden­ben volt valami — ami lemá­solhatatlan. Később a sok íe'.tve őrzött — a hírszolgá­lat, fotók és elemzés mellett — alig maradt valami, ami kiismerhetetlen. Tréningek, oktatók, szabályok rakétasze­­rü-gyorsan terjednek, s ken­­dut is hiába vonták homály­ba, már sokfelé elszivárgóit. Nem két bambuszbot egymás­hoz ütése, hanem a verseny­zők karakterének bizonyíté­ka. A gyephokitól kezdve, a judon keresztül — a kardví­váson át, az évtizedes hege­móniát őrzőknek el kellett szenvedniük vereségeket —, egyre több a “tanítvány.” A szamuráj vívás és a ken­­du nem mérhető össze a kard­dal, melynek alacsonyabbren­­düségét az idézett cikk hosz­­szan fejtegeti. Valószinüleg — a különben érdekes írás szerzője — ebben tájékozat­lan és elfogult volt. — Az egyforma gyakorlattal ren­delkező kenduzó hátrányban volna a könnyed lerohanó tá­madásokkal operáló kardvi­­vóval szemben. Két kézre fog­ják a bambuszbotot, s “láb­­munkájuk” sem olyan fejlett. Los Angelesben kívántuk ezt demonstrálni, de a felkért kenduzó — visszalépett. És a csodálatos képességű Santel­­li Italo egy budapesti Viga­dóban rendezett akadémiájá­ra — még az I. világháboru­­előtt —, egy világhírű sze­­muráj vivőt hivott meg —, akit a páston azután csaknem kivégzett. —r- Ami leginkább kifogásolható az Ázsia-rajon­­gó Írásban — mintha a lélek fontosságát a sportban egye­dül és kizárólag a japánok találták volna fel. Ázsia utazó rajongó cikke -• talán több tévedése ellené­re is — helyesen érzékeltette azt, hogy a szamuráj szellem átmentése milyen hatással volt a japán sportra — ami az egész világ minden sport­emberének tiszteletét vívta ki. SPORTVILAG Hl A múltban divatos, de mai formájában mégis fiatal sportág, a fogathajtás nagy népszerűségnek örvend Ma­gyarországon. A szövetség nagy tervet tűzött ki 1974- re: szeretnék megnyerni a világbajnokságot. Már kije­lölték a válogatott keretet: Abonyi, Fülöp, Papp, Bárdos és Bálint. A versenyzők és a lovak kemény munkával ké­szülnek a nagy erőpróbára, melyet idén a svájci Frauen­­feldben rendeznek -meg. Fenyvesi Csaba dr. az olim­piai bajnok párbajtőrvivó ta­valyi gyengébb éve után új­ra formába lendült. Kiváló teljesítménnyel * nyerte Pá­rizsban a világbajnoksággal felérő Monal Kupa viadalt. Az idei világbajnokságot is Fran­ciaországban, az 1968-as téli olimpia városában, Grenoble­­fcan rendezik. Szívroham következtében meghalt Roy Stewart, a Glen­­toran labdarugó-csapatának egyik legjobb játékosa. Ste­wart játszott a Borussia Mön­chengladbach elleni Kupa­győztesek Európa Kupa mér­kőzésen. Az öltözőben panasz­kodott, hogy rosszul érzi ma­gát, kórházba szállították, s ott már nem tudtak segíteni rajta. Európa legnagyobb fedett sportcsarnokát építik Lenin­­grádban — irja februári szá­mában a Szputnyik. A stadion 25 ezer ember befogadására lesz alkalmas. A tribünöket széles folyosó veszi körül, ahol a nézők elhelyezkedésük előtt és után tolongás nélkül elfér­nek. Nem lehet már kétségünk afelől, hogy a torna, mint ver­senysport veszélyezteti a tes­ti épséget. Ez akkor vált vilá­gossá, amikor Hans Timmer­­rnann volt szövetségi edző ep;y körkérdésre válaszolva kimutatta, hogy a tornásznők 55.5 százalékának valamilyen sérülése vagy bántalma szár­mazott a sportolásból. Érde­kes, hogy kevésbé szembeöt­lő sérüléseik vannak a férfi tornászotok. olimpiai Évforduló \ Gyengén szerepeltek a magyar asztaliteniszezők Nyugat-Németországban Elfáradtak a magyar asz­taliteniszezők a nyugatnémet nemzetközi bajnokság hajrá­jára. Csak a Magos-Lotaller női páros került a döntőbe, de ott alulmaradtak a román­japán Alexandru-Hamada pá­rossal szemben. A Jónyer— Klampár kettős a csehszlovák Túrái—Orlowskié a Jónyer— Magos vegyes páros pedig a szovjet Gomozkov—Rudnová kettőssel szemben esett ki. A férfi egyes döntőjében a svéd Johansson 3:0-ra győ­zött honfitársa, Bengtsson el­len. A közel jöbőben 80 éves születésnapját üli a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság, me­lyet egy jó emberöltővel eze­lőtt, 1894-ben alapítottak. Pierre de Coubertin, az óko­ri művészet, irodalom és sport nagy tudósa és rajon­gója bejelentette, hogy min­den eszközt igénybe vesznek a modern olimpiai játékok megvalósítására. A Párizsban megtartott kongresszuson az alapokmányban ez áll: “A testnevelés ápolása, fejlesz­tése, valamint a népek ilyen irányú barátságos érintkezé­sek előmozdítása érdekében minden negyedik évben a he­llén Olümpia mintájára nagy­játékokat rendeznek, amely­re minden kulturnépet meg­hívnak. ” Coubertin mellett egy ma­gyar középiskolai tanárnak az eszme terjesztésében, nép­szerűsítésében elévülhetetlen érdemei vannak. Kemény Fe­rencnek hívták. Kemény Fe­renc 1894-től 1907-ig képvi­selte Magyarországot a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság­ban. Az 1986-os első modern olimpia magyar csapatának vezetője, s nemcsak kiváló vezető és sport-diplomata, de egyben kitűnő szakiró is. Kiss József egykori hires lapja “A Hét” közli még 1897-ben Ke­mény Ferenc impresszióit és visszaemlékezéseit az első modern olimpiáról. Megható olvasmány! Fenn­maradt az a régi kép is, mely 1898-ban készült és hét ala­pitó tagot ábrázol. Coubertin gróf és Kemény Ferenc mellett Jiri Guth-Jarkovsky (cseh), Demetriosz Vikelasz (görög), Butovszkij (orosz), Willibald Gebhard (német) és V. G. Black (svéd) állnak. Nyilván a közeljövőben sok szép tanulmányt olvashatunk különböző nyelven a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság meg­alakulásáról, történetéről, je­lenéről, múltjáról és jövőjé­ről, amelynek első lépéseinél is már megjelent a magyar sport-diplomata, megjelentek a magyar versenyzők, s Ha­jós Alfréddel az élen meg­kezdődtek olimpiai sikereink, amelyek azóta is folytatód­nak, — hogy szerte a világon a magyart ‘sport-nemzetnek’ tekintik.

Next

/
Thumbnails
Contents