Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-14 / 11. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ ti? t ff ❖ Elbeszélések és igaz történetek f tt t ♦> (Folytatás) A BOLDOGTALAN HABSBURGOK Ferenc Ferdinánd a Monarchia által bekebelezett Boszniában hadgyakorlaton vett részt. A Monarchia csapatai a Szerbiával való összecsapást gyakorolták. Nem volt titok, hogy Ferenc Ferdinánd le akar számolni Szerbiával, igy részvétele a hadgyakorlaton többnek számított egyszerű főrangú érdeklődésnél. A hadgyakorlatok sikeresen végetértek, Ferenc Ferdinánd legmagasabb elismerését fejezte ki. Majd Szarajevóba indult, hogy részt vegyen a bosnyák fővárosban a tiszteletére rendezett ünnepségeken. A trónörököst elkísérte útjára felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő is. A meleg, napsütéses nyári vasárnapon Szarajevó utcáit kiváncsi emberek tömege népesítette be. Valamivel tíz óra után indult el gépkocsin a trónörökös a városháza felé, több kocsi kíséretében. Az első kocsiban Curcic polgármester és dr. Gerde rendőrbiztos foglalt helyet, a másodikban a főhercegen és feleségén kívül ott ült Harrach gróf — az autó tulajdonosa — és Potiorek tábornok, Bosznia-Hercegovina tartományfőnöke. A gépkocsik lassan gördültek, hogy az ut két oldalán felsorakozott tízezrek éljenzéssel, tapssal, kendőlobogtatással köszönthessék a királyi vendéget. Ferenc Ferdinánd mosolyt erőltetve az arcára, integetve viszonozta az üdvözlést. Amikor a gépkocsisor befordult a városháza felé vezető útra, s a menet lelassult, szinte megállt, a tömegből kiugrott egy férfi és Ferenc Ferdinánd kocsijára hajított valamit. A csomag a nyitott autó fedelére esett. A trónörökös reflexszerü mozdulattal lesöpörte a kocsiról a bombát — ez volt az a bizonyos valami. Mint később kiderült, egy Nedejkó Cabrinovic nevű merénylő próbálta ezzel kioltani a gyűlölt trónörökös életét. A bomba a következő autó alá gurult és ott robbant fel. A gépkocsi tönkrement, néhány néző és a gépkocsiban ülő Merizzi vezérkari ezredes súlyosan megsebesült. A menet megállt, de miután a sebesülteket a kórházba szállították, folytatja útját a városháza felé. A városháza előcsarnokában, a városi tanács felsorakozott tagjai élén Curcic polgármester megkezdte beszédét. De csak eddig juthatott el: — Császári és királyi fenség! Ferenc Ferdinánd dühösen félbeszakította : — Várjon, polgármester ur! Látogatóba jövünk ide és bombákkal fogadnak. Nem lehetünk biztonságban az ön városában! — Felháborító! Szegény polgármester remegett félelmében. A trónörökös fújt egyet, aztán kijelentette: — Most már folytathatja! A város első embere, hibát hiba után ejtve felolvasta az előre elkészített tirádákat. Annyira megrémült, hogy nem is gondolt rá, valami mást kellene mondania, pedig az előre kigondolt szöveg az alattvalók hűségéről és szeretetéről a merénylet után igen nevetségesen hatott. Mindenesetre a beszéd elhangzott, s mintha nem történt volna semmi, a látogatás folytatódott. A trónörökös felesége felkereste az egyik teremben reá várakozó mohamedán asszonyokat, a főherceg beszélgetett néhány percet a polgármesterrel és a városi tanács tagjaival. Aztán kifejezte azt a szándékát, hogy a helyőrségi kórházban meg akarja látogatni Merizzi vezérkari ezredest, akit a neki szánt bomba megsebesített. A rendezők tanakodni kezdtek. Biztonsági okokból úgy döntöttek, hogy az autóknak a lehető legnagyobb sebességgel kell a kórházig robogniuk. A menet élére ismét az az autó állt, amelyben a polgármester és a rendőrbiztos ült. Ennek vezetője könynyitette meg — tévedésével — a trónörökös elleni újabb merénylet sikerét. Eltévesztette ugyanis a kórház felé vezető utat, rossz irányba fordult, de minthogy hamarosan észrevette tévedését, fékezett, visszafordult. Ugyanezt tette a trónörökös kocsija is. Ahol ez a kis intermezzo történt, éppen ott várakozott az alig 20 éves Gavrilo Princip, a “tartalék-merénylő”. A fiatalem- Máriánál*lözáuö.l**ucőöfkrber shrdlu haa bér az autók nagy sebessége láttán már nem tartotta valószínűnek, hogy meg tudja valósítani tervét. Amikor azonban a kocsik megtorpantak, a lehetőséget kihasználva villámgyorsan döntött. A trónörökös kocsija alig néhány méterre lassan fordult. Kiugrott a tömegből, s közvetlen közelből két lövést adott le a kocsiban ülőkre. Az egyiket a trónörökösnek, a másikat Potiorek tartományfőnöknek szánta. Mindkét lövés tévesztett: az első Ferenc Ferdinánd helyett feleségét, Zsófiát találta el, a második pedig Potiorek helyett Ferenc Ferdinándot. Zsófia hercegnőnek a gyomrába fúródott a golyó, Ferenc Ferdinándnak pedig a nyakán az ütőeret szakította át. Rövidesen mindketten halottak volna. A trónörökös elleni merényletet a “Fekete Kéz” nevű titkos szerbiai nacionalista szervezet készítette elő, — rendkívül gondosan. Ha ugyanis Princip nem tudta vök na végrehajtani tettét, a merénylet valószínűleg akkor is sikerül, mert a kórház felé vezető utón még négyen várták a trónörököst, ketten az egyik oldalon, ketten a másikon. A szervezet élén a szerb kémelháritók főnöke, Dragutin Dimitrijevic vezérkari ezredes állt, tagjai pedig főként a szerb hadsereg tisztei közül kerültek ki. A titkos szervezet a Monarchia uralma alatt élő szerbek felszabadítását tűzte ki céljául. Maga a szerb kormány is tartott tőle, és bár tudomást szerzett a merénylet előkészítéséről, megakadályozására csak sikertelen kísérletet tett. Főként azért, mert attól féltek, hogy a terv nyilvánosságra kerül, s ez feltétlenül konfliktust idéz elő a Monarchiával. Márpedig ezt mindenképpen el akarták kerülni; Szerbia és szövetségese, Oroszország még nem készült fel a háborúra. Dimitrijevic ezredesnek, az összeesküvés fejének előre megbeszélt szövegű távirat adta hírül a trónörökös halálát: “Mindkét ló eladva.” Hamarosan kiderült azonban, hogy a másik “ló” nem Potiorek tábornok, hanem Zsófia főhercegnő. És aztán jelentették: valamennyi merénylőt és segítőtársait élve elfogták. — Ha vallani fognak, végünk van — sóhajtott fel Dimitrijevic. — Nemcsak nekünk, de esetleg Szerbiának is. Az elfogott merénylők azonban nem vallottak. Hallgattak Belgráddal való összeköttetéseikről. A pert Szarajevóban folytatták le és október 28-án hirdettek ítéletet. Gavrilo Principet és Nedeljko Cabrinovicot — fiatal korukra való tekintettel — nem halálra, hanem huszévi börtönbüntetésre ítélték. De Princip még az első világháború végét sem érte meg, a Prága melletti theresienstadti börtönben pusztult el 1917-ben rabbetegségben, tüdőbajban. A trónörökös meggyilkolása azonban nem okot, csak ürügyet szolgáltatott az első világháború kirobbantására. Amikor Szarajevóban eldördült a revolver, már régen küszöbön állt a két imperialista csoportosulás összecsapása. Conrad von Hötzendorf, a Monarchia.vezérkari főnöke — emlékiratai szerint — a merényletről értesülve azonnal felismerte a kitűnő alkalmat Szerbia megtámadására. “Azonnal tisztán láttam a csapás egész jelentőségét és azt is, aminek ebből következnie kell. A szarajevói merénylet egy hosszú folyamat utolsó láncszeme. Nem néhány fanatikus cselekedete, hanem jól szervezett akció eredménye. Ez Szerbia hadüzenete Ausztria—Magyarország ellen. S erre csak háborúval lehet válaszolni.” Maga Ferenc József is osztotta a háborúra szomjas katonai körök álláspontját. Szövetségese, Vilmos német császár is a háború kirobbantása mellett foglalt állást. (Folytatjuk)
