Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-14 / 11. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ NYOMÁN GÖMŐRBEN... FELVIDÉKI JEGYZETEK: PETŐFI Rimaszombat, 1974, márc. hó. Errefelé, aihol most járok, Petőfiemlékeket keresve, a költő annak idején már nem gyalogszerrel, gvorsléptü vándorként haladt, mint az előző esztendők során annyiszor; puhára bélelt szekéren vitték, olykor postakocsira ült, vagy éppen baráti hintó ringatta. Ünneplések, ovációk, heves szivreszoritta t á s o k között. Hire lett, s csengő neve a hegy-völgyes, zöld Gömör vármegében is. Mi maradt utjából eleven emlék, s ha maradt: ápolják-e vajon? Idézi-e még nevét; errejártát emlegeti-e a helyi képzelet ? Igen, Petőfi, az üstökös kétszer is végigszáguldott a gömöri tájakon, s bátran mondhatjuk: a kozmikus pái'a mindmáig sem foszlot a semmibe utána. Ez a táj ma is büszke arra, hogy itt kapta élete első s egyetlen közéleti elismerését: a tiszteletbeli táblabiróságot a rimaszombati megyei tisztujitáson, 1845 egyik esős, májusvégi napján. “Kineveztettem és fölesküdtem táblabirónak . . . Isten és Gömör megye kegyelméből!” — Írja Úti jegyzeteiben. Rozsnyóról jött Igló felől, hogy az aggteleki barlangot is lássa. Két év múlva majd újra erre jár, de akkor már a bejei papot, Tompa Miskát öleli keblére. A bejei lelkészlaknak csak udvara van meg azonban, a parókia átépült azóta. Az egykori lakot csak az emlék lengi körül. De az a kicsiny, barátságos, kétablakos Huszthy-ház Rimaszombatban, ahol azon az 1845-ös májuson vendégként megszállt, s ahol a népes vendégsereg miatt, későn jövőként, végül a puszta földön kellett hálnia, “hogy be ne pelvheződjék”: ma is ál! még egy keskeny utca mélyén. A kedves ház homlokzatát a nem hervadó kegyelet időnként ujrafesteti,s ez a helyi épitkezések utcabontó porában különösen dicséretre méltó cselekedet. Virágos udvar, barátságos lakók. A ház falán emléktábla: Győry Dezsőnek, a költőnek édesanyja vésett aranybetüit, s ezzel nemcsak a maga, hanem az egész város magyarságának tiszteletét is kifejezte az itt megpihent géniusz emléke iránt. “Esett az eső, már a sarat gázoltam a piac közepén, ahol álltam egész délelőtt . . ., mert a megyeház szélső ablakaiból hölgyek néztek alá, és én egy hölgy szemeit bámultam, amelyekből oly tiszta ég mosolygott.” A piac már nem sáros, a kofák, vargák, kalaposok, szíjgyártók rég elvonultak a kispásti ujpiacra, ma virágágyak között Blaha Lujza szobra díszíti a hajdan sáros piacot, de az egykori megyeház, ez a remekbe sikerült copf stilusu épület ma is régi szépségében mosolyog a járókelőre, műemlékként becsülük. Ma is megnyílnak ablakai, s aki arra a sarokra áll, ahonnan Petőfi tekintgette a szép hölgyeket, ma is kedves női arcokat láthat. A helyi varróiskola tanuló lánykáinak vidám arculatját. “Rimaszombatból kitértem még egy pár közel eső faluba : Kisfaludra s várgedébe, a füstöt szobáju Adorján Bandi és a lángszakállu Kubinyi Rudihoz. És meg nem bántam.” Várgede —.ma a szlovákiai Hodevoj — barátságos kis fürdőhely. A falu fölött emelkedő s a későbbi költőutód, Kiss József által megénekelt Gedő várát lassan hordogatja el a törekvő nép: építőkövet s homokot bányász ki szorgosan a dombocska gyomrából. Petőfi még büszkébbnek látta. Ám a költő emléke itt sem rombolódik; friss, üde, pezsgő maradt, akár a várgedei szénsavas cseviceviz. A “lángszakállu” Kubinyi Rudi háza, térés udvara szintén áll meg: s ha a ház kis lakótornyába felkeringünk, ma is ugyanaz a szelid táj mosolyog felénk, amit Petőfi láthatót, az oly kedves vendég. A lágyhajlatu serki s feledi dombsorok, a Száraz-völgy koronái: a bazalatos Ragács, Szárkő, Pogányvár erdőrengetege. A hajdani Kubinyi-kuria gondosan ápolt utcai homlokzatán emléktábla: “E házban vendégeskedett Petőfi Sándor, a szabadság lánglelkü költője”. Csak az időpont téves a táblán: 1847-et mond, holott ez az utazás 1845 junius elején történt. Igen kedves napokat töltött itt a költő, a gazdag könyvtára, olvastottsága miatt Okos Rudinak házában. Kellett a megkülönböztető jelző, mert akadt egy másik Kubinyi Rudi is, akit azonban az éles palóc nyelv meszelves Rudinak keresztelt, borospoharak sürü emelgetésének miatta. Még jobb barát volt azonban a szomszéd Gortvakisfaludon a dohányfüstös szobáju Adorján Boldizsár. Tehetséges költőnek indult, mégis elhallgatott. A barátság azonban nem szűnt meg az évek múlásával. Két esztendő múlva még mindig sürgeti Petőfi a gömöri kisnemest: ragadja újra kezébe a lantot, hisz oly tehetséges. S ahogy a régi kúria udvarán sétálgatunk, találgatjuk, hol lehetett a hires könyvtár, hol a vendégszoba, az udvar mélyéből idős palóc kerül elő, lantpengető ember ő is. Visnyei Pál a neve, s ő a legöregebb, legjelesebb citerás széles dél-gömöri tájon. Ha szépen megkérjük, még Petőfi-nótát is “jádzzik”. — A Bolháéit házok vót, ahol Petőfi aludt — közli Vecseklőn a nagy emlékező, Juhász Erzsébet nenne, amikor A Keresztyén. Békekonferencia mozgaolmához közelálló egyházi és teológiai körök dr. Huszti Kálmán budapesti teológiai professzort előadói körútra hivták meg az Egyesült Államokba. Amerikai keresztyén részről a kelet-európai kapcsolatok elmélyítésére bizottság alakult. Dr. Huszti Kálmán — a tervek szerint egyebek között a New York, Princeton, Washington, New Haven, Boston, Dayton, Minneapolis, Chicago, San Francisco teológiai köreivel folytat majd megbeszéléseket a Keresztyén Békekonferencia képviseletében. • Uj épületbe költözött a nyíregyházi Jósa András Muzeum. Első állandó kiállítása március 3. nyílik meg Felsőtiszavidéki szőttesek és hímzések címmel. • A városi magyar kulturális intézet magyar irodalmi napot rendezett. Harminc iró, költő és műfordító részvételével megtartották a magyar irodalom lengyel tolmácsolóinak első országos konferenciáját. Megnyílt Molnár Edit fényképkiállitása Magyar irók arcképei címmel. Sántha Ferenc szerzői esten találkozott a varsói Írókkal. • Valamikor — úgy három évtizeddel ezelőtt — a Pécsre érkező utas alig tudta elkerülni a szállodákat, panziókat: volt belőlük tiz. Ma van a Nádor, a Pannónia, és a Tourist. Ezért okoz örömet, hogy javában alapozzák már a Rákóczi utón, a minaretes dzsámival csaknem a vén ház téglaporos udvarán sétálgatunk, s az igen-igen ódon urasági épület szuette, időtől barnult mennyezetgerendáit kopogtatjuk. Mennyi is? Az évszám nem kerek: százhuszonhét esztendeje annak, hogy “erre mozgott”. Rossz, sáros utakon, zötyögő szekereken, hegyenvölgyön, szép varrólányt látniLosoncra, Fülek vára sziklájáról körültekinteni, az ajnácskői várrom alatt csevicét Ízlelgetve, Csornai Jóska bandájával karancsalji nótát huzatva, mindenütt csak egy-egy napig, egy-egy délután muzsikás este időzve, borozgatván barátkozva. Pillanatok csak pillanatnyi életészemben az uj Hotel Pannóniát. Jövő hónapban elhelyezik az alapkövét is, és előreláthatólag 1976-ban már 250 vendéget fogadhat. • Furcsa kisborju született szombaton délelőtt a kaposvári állatkórházban. A kisbárapáti termelőszövetkezet Pompás nevű, hatéves tehene — császármetszés alkalmazásával — négyszemü, kétszá,ju, kétnyelvű üszőborjunak adott életet. A különös újszülött mind a négy szemével pislog, mozgatja a szájait és a nyelveit is. Lapzártakor még élt. Japán esküvő a Várban BUDAPEST. — A budavári Nagyboldog asszony templom történetében bizonyára először fordult elő, bogy japán jegyespár álljon az oltár elé. Január 10-én, a hozzátartozók, barátok és neves személyiségek jelenlétében örök hűséget fogadott egymásnak Tokura Sumicsi, japán zeneszerz ő és Osida Reiko kisasszony, japán szépségkirálynő, aki ismert énekesnő és színésznő hazájában. Hogyan került sor érre az eseményre? A fiatalok akkor ismerkedtek meg, amikor a művésznő Tokura Sunicsi egyik sikeres pop-dalát énekelte. Egymásba szerettek, majd a múlt nyáron elhatározták, hogy összeházasodnak. A vőlegény a magyarországi japán nagykövet, Tokura Eidzsi elsőszülött fia, katolikus vallásu. Japánban az a szokás, hogy az elsőszülött fiú ott tartja esküvőjét, ahol szülei élnek. így kerül ben, de úgy tetszik, hogy e pillanatok az öröklét varázsa a’att fogantak, mert a gömöri palóc nem felejtette el. Dombok közé szorult kicsi falu ez a minden oldaláról fényképezőgép lencséjét csábítgató, pincés Vecseklő. Nem is palóc már, hanem egyenesen barkó, amely tudnivalóan a palócok egyik szinkatolikus ágazata. A Karancs- Medves északi lejtője tövébe húzódott, nem is tudni, Gömör-e még, vagy már Nógrád, alig-iramodás innen a magyar határig. Ajnácskőről Somoskőre menve e dombteteji házban is megszállt a költő — táblabiró már akkor —, s ittlétét máig sem felejtette el a falu! Márvány táblája ugyan még nincsen, az emlék a szivekben ma is elvenen él. a jegyespár Magyarországra, a budavári Mátyás templomba, ahol dr. Ijjas, kalocsai érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke eskette össze. Esküvő után a Duna Intercontinental szállóban rendezett fogadáson a két család tagjai, diplomaták és hivatalos személyek vettek részt. A legdrágább ital MISKOLC — Tokaj-hegyalja aranyban ragyogó borai közül a legnagyobb karriert az úgynevezett 1811-es üstökös évjáratú aszú érte el. Ez a borkülönlegesség már az elmúlt században is hires volt és igen magas áron vásárolták. III. Napóleon császár például 1860-ban kétszáz fiaskót vett belőle — palackonként ötven frankért. V. Ferdinánd koronázási ünnepségére is ilyen aszút rendeltek és antalogjáért (egy antalog hetvenöt liter) ezer Körmöczy aranyat fizettek Mádon és Tokajban. Ez az aszú ma is a világ legdrágább itala. 1971-ben Londonban már kétszázbusz fontért kelt el egy palack belőle. A. hires aszú történetét, árfolyamának változását Papp Miklós, a takaji Helytörténeti Muzeum vezetője megírta és ennek nyomán a múzeumhoz számos olyan levél érkezett, amelynek irói ritkaságnak tartott borokat kínálnak eladásra. így — többek között — egy palack IV. Károly készletéből származó 1917-es szamorodniért 3000 forintot kértek. Az érdekes bejelentéseket és árajánlatokat a tokaji múzeum átküldi a tarcali Szőlészeti Kutatóintézetnek, melynek a ritkaságszámba menő Tokaj-hegyaljai borokból már kisebb gyűjteménye van. Szombathy Viktor ÓHAZAI KRÓNIKA
