Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
MAGYAR HÍRADÓ 3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŰÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi cimzei teltnek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SERVICE, i„c. 245 EAST 80ih STREET. NEW YORK. N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 Igazgató: M. BRACK REICH BEJARAT 1545 2nd AVENUE A GYILKOSSÁG. AMIT A FRANCIAK NEM FELEITENEK Sokan már rá sem ismernének Párisra, annyi benne a felhőkarcoló. De azért még sok dolog van, ami nem tűni el a franciák életstílusából és emlékezetéből. Ilyen a hagymalevesük, az Arc de Triómphe, a szép nők, a jó borok Napoleon sírja és a Markovié gyilkosság rejtélye. A gyilkosság már öt éve történt, de még nem felejtették el. És ami olyan feledhetetlenné teszi az egész ügyet és hozza dühbe a francia rendőrséget, az a kellemetlen szokása a rejtélynek, hogy mindig uj és uj megvilágításban bukkan elő. Az ügy központi alakja Stefan Markovié, egy csinos, 31 éves gazember, akit egy éjjel meggyilkoltak és holttestét egy héttel későbben Páris egyik szeméttelepén találták meg, Néhányan meg is állapították, hogy a szeméttelep kitünően szimbolizálja Markovié életét, a pornográf fényképész, hivatásos zsaroló életét, akinek legtisztességesebb foglalkozása volt, hogy testőrként szerepelt Alain Delon filmszínész mellett. Utoljára szeptemberben kavarta fel a kedélyeket újra Markovié meggyilkolása. A kivizsgáló magisztrátus vezetője Jean Ferre berendelte ugyanis az Igazságügyi Palotába Versaille-ba Alain Delont, hogy további kérdéseket intézzen hozzá testőre halálával kapcsolatban, mert úgy látta, hogy Delon alibije nem is olyan megdönthetetlen, mint először gondolták. A nyomozás első szakaszában a rendőrség megállapította, hogy Markovié eltűnt lakásáról 1968 szeptember 22-én, este és aznap éjjel meg is halt egy fejébe röpített golyótól. Abban az időben Delon egyik uj filmjét, forgatták St. Tropezban a francia Riviérán, partnere régi szerelme, Ronny Schneider volt. Ami kissé megnehezített Delon és felesége, Nathalie számra a helyzetet, egy levél formájában jelentkezett, mit Markovics nem sokkal halála előtt irt bátyjának Alexander Markoviénak, aki abban az időben üzletemberként működött, valaha pedig Tito jugoszláv elnök yachtjának kapitánya volt. A levél elég patetikus hangon figyelmeztette az idősebb Markovicot, ha Stefannak valami baja történne, ha hirtelen és erőszakos haláláról értesülne, “jelentkezzék” a Delon házaspárnál, valamint Francois Marcanatoni nevű volt gangszternél, aki Delon barátja. De ott volt Delon alibije: filmjét forgatták St. Tropezban. Alexander nem nyugodott és 5 év után kiderítette a film meséjéből és a felvételek beosztásából, hogy azon az éjszakán, mikor öccsét megölték, Delonnak nem volt felvétele — igy Párisban lehetett. Ferre szembesítette Delont Alexander Markoviccal, aki erre az alkalomra egyenesen Belgrádból jött Párisba, négy óra hosszat kérdezte ki újra Delont. De mikor mindez végétért, kiderült, hogy megint csak az történt, ami ebben a rejtélyben minden kihallgatás eredménye volt: sok hűhó semmiért. A nyomozás ismét kedvenc céljához vezetett: a semmibe. Párisban divatos volt a filmszínészek között is testőrök alkalmazása. És iha a testőr jugoszláv volt, annál jobban értékelték, mert reputációjuk, hogy durvák és kitünően verekszenek. A csinos, kékszemü Delon, aki filmszerepeiben azzal vált hirressé, hogy a semmitől sem félő “nagyfiút” játszotta, a való életben nem felelt meg egészen ennek a figurának. Csak éppen a heves francia temperamantuma nem hiányzott. 1968 julius 28-án St. Tropez Voom-Voom klubjában megjelent néhány görög és olasz turista, akik azért jöttek, hogy. Brigitte Bardot-t személyesen megnézzék, de a hires szex-bomba személyes megjelenésével nem nyerte meg tetszésüket, aminek kifejezést is adtak. Ez Delont és az ottlévő énekest, Johnny Holliday-t úgy felmérgesitette, hogy egy kis jelenetet rendeztek ütlegekkel és whiskys üvegek dobálásával. De az egyetlen “sérült” Johnny Holliday fekete csipkeinge lett, ami elszakadt. Ha Stefan Markovié ott lett volna, másképpen történik minden. Stefan 6 lábnál magasabb volt és kemény öklének ütéseivel nem szívesen találkozott senki. Amellett elég csinos volt, hogy Delon helyett szerepeljen veszélyes helyzetekben. Markovié hentfesinasként kezdte pályafutását, aztán katona lett, majd prostituáltakat menedzselt és kábítószerrel kereskedett. 1958-ban illegálisan Franciaországba érkezett, ahol mint utcai fényképész kezdett dolgozni. Mikor csakhamar rátérjen a jövedelmezőbb pornográf fényképek készítésére. Mikor Delon testőrének alkalmazta, beköltözött a szinész házába egy kétszobás apartmentbe. Eltűnése utáni héten egy szemétgyűjtő észrevett egy durva nagy táskát a város egyik nyugatoldali szeméttelepén, belenézett és egy halott embert talált benne. A rendőrség ujjlenyomatok alaján megállapította személyazonosságát: Stefan Markovié. Halálát először annak tulajdonították, hogy valaki fejbeütötte egy üveggel. De akármi okozta is halálát, a rendőrség felfigyelt rá, hogy több jugoszláv alvilági alak érkezett Párisba, fenyegetve a korzikai és algiriai gengszterek párisi uralmát. Az else gyanú rájuk irányult Markovié meggyilkolása miatt. De csakhamar napvilágra kerültek Markovié kisded játékai a kábítószer kereskede lem terén. Mert ebben “ártatlan” volt a csinos szőke csipkefogó. Eladott pld. egy gengszter-szindikátusnak, 14, 000 dollár értékű heroint, amiről kiderült, hogy nem más, mint krétapor. Egy másik vevőnek is eladott 8,000 dollái ára kábítószert: ez meg nem volt más, mint tejpor, cukor és szódabikarbóna keveréke Mindkét üzlet jogos bosszul ébreszthetett a vevőkben. Markovics lakását átkutatva még sok más érdekes dolgot is talált a rendőrség. Elsősorban is egy csomó fényképet találtak, művészi, de pornográf képeket. Egyik képen például egy sereg ifjú nimphának öltözött, jobban mondva vetkőzött lány egy nagy gyümölcsös tálat hord körbe igen jól ismert — és meztelenül mutatkozó személyiségek előtt. Egy másik képen szintén három igen nevezetes társadalmilag magasan álló ur volt látható három igen csinos meztelen férfivel félre nem érthető helyzetben. Megtudták, hogy Markovic ismerős volt művészeti, társadalmi, politikai és diplomáciai körökben és sokat megörökített ismerősei közül fényképein nem épen a nyilvánosság számára. Mikor kiderült, hogy a képeket megtalálták, terrorhullám ömlött végig a magas körökben, mert féltek, hogy a képeket esetleg napvilágra hozzák. De a széles látókörű párisi rendőrséget nem a botrány érdekelte a képeken, hanem két nagy dobozva téve azokat elvitték a belügyminisztérium jól őrzött helyiségeibe és meglehetősen unalmasnak találták, mig végig kellett nézniük Markovic erotikáját, amiből esetleg fényt deríthetnek gyilkosára. Markovic lakásán találtak még egy üzleti könyvet is, mely teli volt a társadalmi, üzleti és művészvilág jól ismert neveivel és mellette egy kis fekete könyvet az olcsón egyáltalán nem kapható prostituáltak telefonszámaival. A párisi sajtó arról irt, hogy Markovic valószínűleg kisebbfajta orgiákat rendezett, később pedig zsarolta a résztvevőket. Egy csomó levél is feküdt a “kincsek” között gazdag hölgyektől, mely annak a spekulációnak adott alapot, hogy Markovic előbb elcsábította ezeket a hölgyeket, majd leveleiket felhasználta megzsarolásukra. Végül is újra exhumálták Markovic holttestét és akkor fedezték fel, hogy első diagnózisuk a halál okát illetőleg helytelen volt. A boncolás kimutatta : a halált egy 38 kaliberű revolvergolyó okozta, mely hátulról hatolt fejébe. Közben pedig Alexander Markovic ráért tanulmányozni az öccsétől kapott levelet. A három személyt, akit Stefan bátya figyelmébe ajánlott halála esetére, René Petard, a nyomozóhatóság főnöke “látogatta meg”. Delont 12 óráig faggatták, feleségét, Nathalie-t teljes 24 óráig. Mikor az 52 éves Marcantoni került sorra, gúnyosan megjegyezte: “Ha én öltem volna meg Markovicot, sosem találják meg.” Delon, aki egy sereg film főszerepét játszotta, nyílt levélben panaszkodott a francia elnöknek, Georges Pompidounak a rendőrség eljárása ellen, mert a rendőröket nem befolyásolta hírneve, hanem éppen úgy kezelték, mint akármilyen más polgárt hasonló körülmények között. A nyílt levél természetesen arra is jó szolgálatot tett, hogy forgalomba tartsa nevét. Patard, hogy kicsit elsimítsa a dolgokat, “nagyon érzékeny fiu”-nak nevezte Delont, aki egyébként rendőrségi védelmet kért mind maga, mind felesége Nathalie számára. Nathalietől ugyan időközben elvált és 2,000 dollár tartásdijat fizet neki, mert a bíróság fiukat is az asszony gondjaira bízta. A rendőrséget nem befolyásolta Delon magánélete és ezentúl is nyomoztak utána. Kiderült, hogy előzőleg volt már egy szintén jugoszláv testőre, akit Hollywoodban Mickey Rooney volt ötödik feleségével együtt halva találtak Barbara Ann Thomason Rooney lakásán. A halálesetre azt mondták akkoriban, hogy a filmszinésszé vedlett volt testőr féltékenységből ölte meg szerelmét, mert az ki akart volna békülni volt férjével, utána pedig öngyilkos lett. A rendőrség minden nyomozás után is arra a megállapításra jutott, hogy a két gyilkosság között nincsen semmi összefüggés. Markovic ügye pedig öt év után is ott áll, ahol az első héten: a felderítetlen ügyek sorában. De ki tudja? Lehet, hogy legközelebb jelentkezik megint valaki hogy uj megvilágításba helyezze a gyilkosságot. Addig pedig csak rágódjék a párisi rendőrség a Markovic rejtélyen.
