Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-28 / 9. szám
13. oldal Fények és árnyak Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE A sakk másfélezer éves története évről-évre gyarapodik újabbnál újabb fejezetekkel. Az arab mesterek után a spanyolok következtek,majd az olaszok, franciák, németek és az angolok vették át a stafétabotot. Igaz, hogy Kuba is adott Capablanca személyében egy világbajnokot, de ki kell emelni ebből a sorból Morphyt, a zseniális amerikai nagymestert, aki a történészek szerint száz évvel megelőzte korát. Morphy egyenesen legyőzhetetlen volt. Utána az oroszok következtek Aljekhinnel az élen, s egészen a múlt évig tartották a világelsőség hegemóniáját. A múlt évben aztán Bobby Fisher hatalmas küzdelemben elhódította az orosz Borisz Szpaszkijtól a világbajnokságot. Bobby Fisher sakktehetsége korán kibontakozott, 13 éves korában már amerikai nagymester volt, s alig töltötte be a 15. évét, neve már ott szerepelt a világbajnokjelöltek listáján. A sakkban korán jelentkezik a tehetség. Morphy 12 éves korában tűnt fel, Capablanca is egész fiatal volt, s Aljekhin már 10 éves korában igazi mestere volt a játéknak. Székely-Molnár Imre Amerikában törvényszerű jelenségnek kell venni, hogy a történelem megismétlődik és hosszú idő után Morphyt újra egy amerikai követi a sakk trónjára. A két nagy üstökös pályafutása sokban egyezik. S amiben eltér, abban nagy a különbség kettőjük között. Morphy gazdag szülők gyermeke volt, rendkívül rokonszenves egyéniségével legyűgözte ellenfeleit és a nézőket is. Sohasem volt gőgös, udvariatlan, fennhéjázó, fegyelmezettségét és higgatságát külön kiemelik. Sajnos ez nem mindig mondható el Fisher Bobbyról, aki meglehetősen fegyelmezetlen, rakoncátlan, gőgös zseni. Ezt a viselkedését sokan fel is róják hibájául, de ez szerintem nem von le semmit az értékéből. Közös vonásuk az, hogy a matematikát egyikőjük sem szerette, nem mutattak iránta semmi érdeklődést. Ezek szerint most már megállapítható, hogy a sakknak nincsen semmi köze a matematikához. A cikkem végére hagyom, hogy sorsuk még miben közös. Sajnos ez egy olyan drámai megnyilvánulás, amely mint tragédia beárnyékolta mindkettőjük életét. Ez egyben kortünet is, mert az emberek általában nem szeretik, ha valaki toronymagasan kinő közülük. Fishernek szemére hányják, hogy túl anyagias, magas díjazásokat követel a versenyekért. Már II.Fülöp spanyol király udvarában, az 1560-az években ezer arany volt a tét. Greco olasz mester, a XVII. század elején Párisban óriási összegekért játszott és nyert is. Morphy fénykorában, 1858-ban H. Staunton angol mesterrel akart mérkőzni, s a bizottság, amely az angol sakkozót kihívta erre a párviadalra, ötezer dollár tétet ajánlott fel, mint a győztesnek járó összeget. Én sem értek a matematikához, nem tudom, csak gondolom, hogy akkoriban ez az ötezer dollár megfelelt egy mai félmilliónak. Bobby Fisher viszont ma már egy világbajnoki meccsért, amely húsz játszmából áll, egymillióért sem áll kötélnek. Tavaly egymillió dollárt ajánlottak fel neki, de a vesztesnek is fel ajánlottak egy negyedmilliót, Bobby mégsem állt kötélnek. Én nem értem, hogy miért fáj az valakinek, hogy Bobby mennyiért sakkozik, mikor a tétet nem a vesztesnek kell kiizzadni, mindig akad mecénás, aki az ilyen döntő fontosságú eseményt hajlandó finanszírozni. S most ezután jön a legfogasabb kérdés: vajon fog-e sakkozni Fisher? A világbajnokról csak kevés hir szivárog ki, állítólag teljes visszavonultságában él Pasadénai házában. Bobby a babérain pihen. Elutasított minden pénzajánlatot, még a las vegasi Hilton szálló egymillió dolláros ajánlatát is, hogy a szállóban rendezzen egy kihivásos mérkőzést, ellenfele Borisz Szpaszkij lett volna, s amennyiben a volt világbajnok nem fogadná el a kihívást, Fiszer választhat magának partnert a nagymesterek közül. Egy pénzéhes ember ezt az ajánlatot gondolkodás nélkül elfogadja. A szakértők szerint Fisher a millió dolláron kívül még tisztán keresett volna másik két milliót, az újságok, rádió és televíziós közvetitések dijai is őt illették volna meg. Bobby viszont tízmillió dollárt kért, de a barátai szerint ez nem pénzsóvárgás miatt volt, inkább azért, mert ezzel a módszerrel akarta elhárítani, hogy ne kelljen a nyilvánosság előtt sakkoznia. Az egyik meghitt barátja szerint Bobbyt nem is érdekli a pénz. A- mikor hazatért Reykjavikból, idehaza két és Félmillió dolláros biztos ajánlat várta és még további hét millióra is köthetett volna szerződést, de nem fogadta el még ezt az ajánlatot sem. Fisher meghitt barátja szerint a világbajnok visszavonult és nem is hiszi, hogy még valaha is fog nyilváonsság előtt sakkozni. Bobby nem követi a napi sakkirodalmat. A múltban minden könyvben megjelent mérkőzést utánajátszott. Jelenleg fogalma sincs a legújabb elméleti módszerekről. Ez pedig rossz jel. Mert egy világbajnok évekig nem hallgathat el. Ez hűtlenség, mégpedig olyan hűtlenség, mint a katonáé, ki nem használja fegyverét. Az vagy az ellenség golyójától esik el, vagy a társai mondják ki felette a halálos Ítéletet. És most vissztérek oda, amit fentebb Írtam, hogy milyen közös vanást látok Morphy és Fisher életében. Morphy ügyvédnek tanult, de az őt annyira ünneplő közönség nem engedte a polgári életben érvényesülni. Az amerikaiak álpuritánizmusa megtagadta Morphyt. Az ünnepelt sakkjátékosban a nagy hazárdört látták, aki játékával rengeteg pénzt keresett. Morphy erre megsértődött és visszavonult, pedig mindössze 23 éves volt és hiába kérlelték, soha többet nem játszott - semennyi pénzért sem a nyilvánosság előtt. Magányosságában búskomorság lett úrrá rajta, életét elhibázottnak érezte és nem találta a kiutat az útvesztőből. Ez az öröklődés kisér Fisher Bobby esetében is. A történelem a nagy emberek életében szereti megismételni önmagát. Közben folyik a világbaj nők-jelöltek tornája, de nem biztos, hogy valamelyikkel is megmérkőzzön a jelenlegi világbajnok, Bobby Fisher. RÓMAI LEVÉL AZ "ÖRÖK VÁROS" ALKONYA... Nagyvárosi ártalmak, az urbanizáció velejárói — mondogatjuk szmogra, koromra, lakásínségre, benzingőzre és telekspekulációra. Bizony, a modern metropolisok jellegzetes betegségei járványszerűen tejednek. Róma sem kivétel, sőt egyesek szerint az Örök Város ódon falai között — akár egy bacillustenyészet mikroszkópi vizsgálatánál — valamennyi kóros és káros elváltozás pontosan érzékelhető. A Corriere della Sera és a Vie Nouve Giorni cikkei nyomán meglehetősen riasztó kép kerekedik az olasz főváros mai helyzetéről. Az évszázad végéig az 1971. évi népszámláláskor 2 799 836 lakosú nagyváros várhatóan négymilliósra duzzad. Fejlődése ugyanis rendkívül dinamikus: 1951-ben 1,6 millió, tiz évvel később már 2,1 millió ember élt falai között. Húsz év alatt lakossága megkétszereződött. Az évi növekedés újabban eléri a 70 ezret: elsősorban a közvetlen környék falvaiból és kisebb városaiból, valamint az ország déli részeiből költöznek a fővárosba. HIVATALOK METROPOLISA Magától érthetődő, hogy ez a körülmény újabb és újabb gondokat szül. Róma ma nem ipari város, környékén is hiányoznak a munkaalkalmak. Úgy szokták emlegetni: az Örök Város a hivatalok metropolisa. Vajon hol helyezkednek el az álláskeresők? Kézenfekvő lenne, ha a város kezdeményezőleg lépne fel az iparosítás elősegítésére. Csakhogy anyagi eszközökkel erre aligha képes: költségvetése évek óta deficites. A múlt esztendőt például 223,5 milliárd lírás kiadással szemben mindössze 129,1 milliárdos bevétellel zárta. Róma sbagliata — A tönkretett Róma — címmel nemrég közzétettek egy 170 oldalas tanulmányt. Szerzői építészek, szociológusok, városi tanácsosok, szakértők. A többi között beszámolnak arról, hogy az olasz főváros levegőjében a szénmonoxid mennyisége a megengedhető felső határt hatszorosan meghaladja. Ennek ellenére mindmáig hiányzik a szennyezettség megszüntetésének — még a terve is. A szükséges csatornahálózat egyharmada épült meg. Részben ezzel, részben az elégtelen ivóvíz-ellátással függ össze a májbetegségek rohamos terjedése: tiz év alatt tizennégyszeresére növekedett a hepatitisszel kezeltek száma. Tífusz több rómait döntött ágyba, mint ahányan az Egyesült Államokban megkapták. ÖTVENEZER BARAKLAKÓ Kevés a zöld terület: Európa nagyvárosai közül Róma ebben a tekintetben a sereghajtó. Mindössze kéthárom négyzetméter fásitott terület jut egy-egy lakosára. Ez érezteti hatását a gyermekek körében is: orvosok és szakértők szerint a játszóterek és a parkok hiánya miatt észleltek minden második kisdiákon fejlődési rendellenességet, ötvenezren barakokban, egészségtelen kalyibákban élnek az Örök Városban. Statisztikájuk rányomja bélyegét az egész városra, (Folyt, a 15. oldalon) MOSOLYOGJUNK Lucifer örömmel közli segédjével: — Találtam a Földön egy fiatalembert, ördögien gonosz. Ő lehet az utódom! — Milyen érdemei vannak? — Bezárt egy szobába egy fiatal nőt, ötszáz uj kalap társaságában. — Hol itt a gonoszság? — Tükör nem volt a szobában. Egy skót bemegy a zálogházba, s odafordul a hivatalnokhoz: — Múltkor behoztam ide az órámat, a száma 5804. Lenne szives megnézni, és megmondani, hány óra. Idősebb hölgy csenget egy nőtlen fiatalember ajtaján, kezében listát tart, és igy szól: — A megtévedt leányok javára gyűjtünk. Hozzájárulását kérem. — Sajnálom, de én közvetlenül járulok hozzá. A farsangi történetet egy vállalati estről hozták. Igen jó volt a hangulat és az egyik asztalnál az igazgató titkárnője csodálkozott: — Drága főnök ur, nem gondoltam, hogy egy pint whiskey ilyen változást tud előidézni magánál! Most már egészen más a véleményem a főnök úrról. — De hiszen én még nem ittam egy pintet. — Én ittam.
