Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-28 / 9. szám
14. oldal Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Nem szeretek az Ördögtől beszélni. Ehhez talán kissé babonás vagyok és hiszek abban a régi mondásban, hogy “fesd a falra az ördögöt és megjelenik.” Viszont tény és való, amit senki se tagadhat, akinek ép esze van, hogy az Ördög “nem alszik”, igenis létezik és mostanában — ezekben az úgynevezett UTOLSÓ napokban nagyobb a hatalma, mint valaha. Mint ahogyan evangélisták mondják, földünk egy küzdőtér Isten és a sátán számára, ahol mi vagyunk az üohnanyme ,, , , Zachár Ilona úgynevezett áldozatok, mert rajtunk keresztül, érettünk folyik a küzdelem. Jaj nekünk, ha valamiféle gyengénk, ha fogyatkozásunk van — ott fog lecsapni ránk az Ördög, az alkalmat kihasználva. Nem alkoholistákról, dóposokról és egyéb terheltekről beszélek, de valamennyiünkről, kik itt élünk, örülünk és szenvedünk. Valamennyiünknek vannak szeretteink, akiket féltünk, vannak életcéljaink életkörülményeink, melyek keretében keressük a boldogságot, vannak szokásaink, melyekhez ragaszkodunk. Az Ördög ott fog sújtani, ahol legjobban fáj. Meggyőződésem, hogy senki életét nem veheti el — az csak Isten számára lehetséges — de olyan helyzetbe juttathat, hogy az a halálba vezethet. Amellett ezer más dologban — sokszor csekélységben — támad meg. Ezt magam is állandóan tapasztalom, mennyi bosszúságot okozhat ott, ahol simán mehetne minden, milyen keserves meglepetéseket ró rám ott, ahol csak örömnek kellene lennie. Sokan csodálkoznak rajta, hogy még azokat is támadhatja, akik olyan közel állnak Istenhez. Szerintem azokat támadja leginkább, akik Isten hívei. A- zok, akik Sátán szolgái, nem érezhetik jelenlétét, mivel egyek vele, az ő elvei szerint élnek, az ő akaratának rabszolgái. Csak mi, akik ellenállunk neki, akik szembeszállunk vele, szenvedjük ezer csapását. Maga Krisztus se volt mentes az Ördög támadásától. Még Őt is megkísértette a pusztában és a Szentirás szerint aztán elhagyta — igy időre. Nem örökre, csak egy időre. Nem tudjuk, mikör tért vissza ismét, hogy gyötörje és megkísértse, de ha figyelemmel követjük az Ur életét, akkor sokszor valamilyen élményében felfedezhetjük, hogy az ellene való gonoszság csakis Sátán működésére jöhetett létre. A THE EVENING BULLETIN Január 19-iki számában egy cikkben Jezsuita pap jelenti, hogy kiűzte egy család életéből az ördögöt. San Franciscóban Rév. Kari Pazelt jezsuita pap beszámol róla, hogy egy fiatal HETI NAPTÁR MÁRCIUS (KOS HAVA) 4— Hétfő: Kázmér 5— Kedd: Adorján 6— Szerda: Botond 7— Csütörtök: Tamás 8— Péntek: Zoltán 9 -Szombat: Franciska 10—Vasárnap: Ildikó házaspár két éves kis fiával mennyit szenvedett az ördög bántalmaitól, jóformán csak két órát alhattak hajnaltájban és nappal is szüntelen rettegésben éltek. A gonosz szellemek cipőiket össze-vissza dobálták, ablakaikat betörték, törölközőiket tűzbe hajigálták. Testileg is bántalmazták őket — nyakukon fojtogatás nyomai látszottak, melyekről orvosuk is tanúskodik. Még számos mocskos csínyt eszeltek ki, hogy életüket megrontsák. Még a kisfiút sem kímélték. Egy éjjel, mikor a szülők odarohantak sikoltozására látták, hogy kis ágyára egy nagy hintaszék volt csapva. A pap szerint a szellemek próbára akarták tenni a házaspár Istenbe vetett hitét. Ha beadták volna derekukat, azonnal megszűntek volna a támadások. A kétségbeesett félj és feleség a paphoz fordult segítségért, aki az érsek engedélyével belépett a lakásba, imádkozott, énekelt és pontosan követte egy régi katolikus könyv effajta esetre való előírását. Tömjént is égetett a lakás minden szobájában, majd igy rendelkezett: “Parancsolom neked, tisztátalan lélek és valamennyi segítőtársadnak, akik hatalmukba mesterkednek keríteni Isten barátját, hogy mindezekben a dolgokban engedelmeskedjetek és soha se alkalmatlankodjatok többé Isten teremtményeinek.” Ezt az eljárást többször megismételte. Bevallotta, hogy több, mint száz hivő imádkozott érte, hogy kísérletének eredménye legyen. És törekvését siker koronázta. A gonosz szellemek nem jelentkeztek többé. Azóta számos panasz érkezik Pazelt paphoz, és ő minden kérésnek eleget tesz és már sok Californiai otthonból kiűzte az alkalmatlankodó szellemeket. De csak azon tud segíteni, aki a kisértéstől meg akar szabadulni. Azokon, akik követik az Ördögöt és hisznek benne, nem tud segíteni. Sajnos számos ilyen eset van és az emberek nagy része gyötrődik gonosz szellemek támadásától. Ami engem illet, szerintem leghatásosabb oltalom maga Krisztus. Ha az Ö elvei, tanai, akarata szerint élünk, az Ördög nem költözhetik be otthonunkba, még kevésbé lelkűnkbe. GONDOLATOK AZ ERÉNYRŐL ES A BŰNRŐL Valaki a közelmúltban igy panaszkodott: “Félek önmagámtól. Rádöbbentem arra, hogy irigylem azokat, akik mernek vétkezni. Függetlenek, szabadok, vidámak és boldogok. Én meg küszködöm hibáimmal nyomorúságaimmal, szégyenkezem állandó bukdácsolásaim miatt. Tele vagyok gátlásokkal, csupa szöglet vagyok, mindenfelé szurok, mert mindent azonnal a szabad-nemszabad mércéjével mérek. Sőt már azon is rajtakaptam magamat, hogy ezért a lelkiállapotért tudatom mélyén a vallásos nevelést hibáztatom. Mintha fölösleges nyűgöt raktak volna rám...” Kétségtelen, hogy megdöbbentő élmény, amikor ilyen vagy hasonló gondolatsort végiggondol az ember. Megrémül, tiltakozik, de ugyanakkor játszik a gondolattal. Vagy legalábbis némi lelkiismereti nyugtalansággal bogozgatja és egyúttal találgatja: igy van-e vagy sem? Elgondolkodik: ugyan mi ez? A fantázia játéka? A fáradt idegrendszer zűrös kapcsolása? A gonosz lélek kisértése? Vagy talán ez volna az igazság és én végzetesen melléfogtam, amikor a Váci Mihály: Télutói Magyarország Hazafelé Rómából, repülőgépen Ó, télutói Magyarország, kis mézeskalács-sziv haza! Ezüst folyók kizsinórozták, beszórta hóval tavasza. Ezer méterről az egész nem nagyobb, mint egy vásárfia. Szive fölött üres zsebében cipeli sok hazámfia. Annyi fia e kis hazának! Nagy országokban bus lelenc. Fogadna szót már az anyának mind, hűtlen, más tájra ment. Ezer méterről gyönyörű szép küzdelmek madártávlata. — onnan — messziről: keserűség, meggondolt vétkek bánata. Csak annyi — mint egy gyermek arca a világban e ragyogás, hát megesik a szivem rajta, s azért is biztatom: — Csodás! Hiszen alig szivdobogásnyi e magát éltető verés: lehet-e hát máshova szánni erőnket — e tiszta kévést? Homloknyi ország: — veritékes láz ver ki: — jövőt álmodás. Nézhet-e szem mást, mint e fényes, rég megszenvedett -látomást? Haza! — sebes, kérges-tenyérnyi; Apám keze — ha megjövök; — úgy fogadom el, mint a férfi, s úgy szeretem, mint a kölyök. Heti fohász Urunk! Add, hogy a világosság hordozói legyünk. Add, hogy körülnézzünk otthon, a társadalomban és a világban. Minden teendőt és minden embert meglássunk. Add, hogy úgy fényljék a mi világosságunk minden ember előtt, hogy akik látják a mi jócselekedeteinket, dicsőítsenek Téged, akié minden dicsőség, most és mind örökkön örökké. Ámen. keresztény erkölcs törvényei mellett tettem le a garast? (Ezt persze a legtöbben még önmaguk számára sem merik ilyen nyiltan-világosan megfogalmazni, csak tudatalatti világukban hat ez a gondolatsor is.) Tagadhatatlan, hogy az erényes élet jelent bizonyos fokú megkötöttséget és a bűnös élet jelent valamilyen jellegű szabadságot. (Amennyiben — hogy vulgárisán szóljunk — egy meghatározott cél felé haladva az úttest megkötöttségét, a bozótosán, pocsolyákon való átvergődés pedig szabadságot jelent.) Tudnunk kell azt, hogy az emberi élet egyáltalán nem egyértelmű. Tele van ellentmondásokkal és nem tűr végletes leegyszerűsítést. Alig lehet a valóságot, életet néhány állitó vagy tagadó mondattal kifejezni, legfeljebb paradoxonokkal tudjuk megközelíteni. Úgy vélem, hogy az elmondottakból kimondatlanul is világos, hogy igenis van a bűnnek is vonzó és sodró ereje. S ad bizonyos boldogságot is. Éspedig nemcsak azok a bűnök adhatnak, amelyek ösztönkielégitéssel kapcsolatosak, hanem a legsötétebb szellemi bűnök: például a káröröm, boszu és a gyűlölet is. De bizonyos idő után mind önmaga ellentétébe csap át: a bűn szabadsága rabságot, sőt rabszolgaságot, az erény megkötöttsége pedig lelki szabadságot szül. ÖRDÖGŰZÉS NAPJAINKBAN
