Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-21 / 8. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA BARÁTNŐK JELIGE — Kedves Miss Homoki, mindig örülök, ha magyar barátnőket találok azonban sajnos sok a csalódás. Már többször kiábrándultam. Az utolsó esetem most az volt, hogy egy magyar asszony a szomszédból állandóan átjárt hozzám, sokszor kávézott nálam, aztán megtudtam, hogy a hátam mögött kibeszélt, azt mesélgette a többi nőknek, hogy milyen rosszul sütök, milyen hanyag háziasszony vagyok és nem törődök a gyerekeimmel, rosszul nevelem őket. F^j a szivem, hogy magyar asszonyok igy viselkednek. VÁLASZ — Persze hogy kellemetlen ilyen tapasztalatot szerezni. De higyje el, nemcsak magyar asszonyok rossz tulajdonsága ez. Nemzetközinek lehet elfogadni a következő megállapítást. A mondást, hogy “szeresd ellenségeidet is,” nők között úgy kell értelmezni, hogy "látogasd meg barátnőidet és kávézz velük.” Egyébként a kibeszélést illetőn vigasztalja meg a tudat: ha a nők tudnák, hogy ki mit mond róluk a hátuk mögött, két barátnő sem volna a világon. *** NŐK JELIGE — Kedves Miss Homoki, nagy meglepetést okozott nekem, amikor olvastam a közvéleménykutatás eredményét, amely szerint 100 nő közül azt felelte, hogy inkább férfi lenne, mint nő. Egészen érthetetlennek tartom ezt. Van valami logikus magyarázata? VÁLASZ — Őszintén bevallom, magam sem látom világosan, miért akar férfi lenni a nők zöme. Nem hiszem, hogy azért irigylik a férfiakat, mert azokat viszik katonának, az ő bőrüket lyuggatja kia szurony, a golyó, őket lapítja palacsintává az akna. És ha a statisztika számtengerében kutatok, méginkább csodálom a nők átváltozási kedvét. Mert azt mondja a statisztika, hogy a nők dolgoznak ugyan, de világviszonylatban a családfenntartók 95 százaléka férfi. Vagyis 100 családból 95-ben a férfinek kell előteremteni a kosztra, lakásra no meg a rúzsra, púderre, parfőmre és egyéb nélkülözhetetlen holmikra szükséges pénzt. Sőt ha csak Amerikát nézzük, a statisztika mérlege méginkább a nők javára billen. 140-szer annyi férfi dolgozik veszélyes munkán, mint ahány nő. A férfi a nőnél négyszeres arányszámban van kitéve közlekedési balesetnek. 80-szor annyi férfi kerül börtönbe, 60-szor annyi elmegyógyintézetbe. 100 gyilkosság áldozata közül 85 férfi és csak 15 nő. A bankbetétek 60 százaléka nők nevén van, minden 100 dollárnyi örökségből 63 dollár rájuk jut. Aztán az sem kis dolog, hogy általánosságban számítva 5-7 évvel hosszabb életűek, mint a férfiak, amit az is bizonyít, hogy sokkat több az özvegyasszony, aki temetőbe kisérte a férjét, mint az olyan félj, aki bánatosan gyászolja a feleségét. Kérdésére azonban végeredményben csak kérdéssel válaszolhatok. Miért keres logikát amikor a férkiak általános véleménye az, hogy a nők nem logikusak. Talán éppen az ilyenfajta előítéletek veszik el a nők kedvét attól, hogy nők legyenek. *** FUNNY GIRL — Kedves Homoki Erzsébet, mikor olyan divatban volt a Funny Girl, engemet is igy neveztek el a lányok, otthon is igy hivtak és rámragadt ez a név. Azért volt, mert nem jártam a lányokkal, hanem mindig otthon maradtam és olvastam, én csak a könyvért rajongtam. Most már felnőtt lány vagyok, de semmi sem változott. Nem keresem sőt kerülöm a társaságot, a szüleim, a nővérem és a bátyám szeretnek szórakozni, eljárnak a egyesületi mulatságokra is, én azonban nem megyek velük, nem változtam meg, nekem nem kell a lárma, a tánc, az én kedvencem mindig csak a könyv, szabad időmet olvasással töltöm. Emiatt igazán Funny Girl vagyok? VÁLASZ — Néhány évvel ezelőtt hasonló “pácienssel” leveleztem, akit könyvmolynak csúfoltak. Tudom róla, hogy azóta már féijhezment és fia van. Magának is csak azt a receptet adhatom, amit annakidején neki adtam. A könyv az ember egyik legjobb barátja. A jól megválasztott olvasmány nemcsak szórakoztat, hanem lelki élményt is nyújt, ismereteket ad, gondolatokat ébreszt, elősegíti a művelődést, emeli a kultúránkat. Jól teszi, ha sokat olvas, a sok azonban ne jelentsen túlsókat. Ne váljon teljesen egyoldalúvá. Nemcsak zajos szórakozások vannak a világon, ott van például a színház, a hangverseny, a mozi is. Megértem, ha a szüleinek is Funny Girl. Biztosan szeretnék ha társaságba is járna, mert a teljes visszavonultság károsan befolyásolhatja egész jövendőbeli életét. Meg azután legyünk őszinték: egy kis tánc sohasem árt egy fiatal lánynak. Biztos vagyok abban, hogy az a bizonyos könyvmoly sem könyvben találta, hanem társaságban szerezte a férjet. *** Üzenetek. — l.Vágó L. A kettő nem azonos. A szabadkereskedelmi elv népszerűsítésére alakult világszövetség a Cobden Szövetség. Névadója Cobden Richárd ( 1804-1865) angol államférfi, a szabadkereskedelem apostola. Mint parlamenti képviselő heves harcokat vívott a gabonavám eltörlése, és a szavazati jog kiteijesztése érdekében. — 2. G.F. A trianoni békeszerződés megkötésében Amerika nem vett részt. 1921 augusztus 29-én Budapesten különbékét kötött Magyarországgal. A tárgyalásokon Amerika megbi- • zottja Mr. Grant-Smith, Magyarországé gróf Bánffy Miklós külügyminiszter volt. A szerződés rendelkezései közül teljesen kihagyták a Magyarországot sújtó terület-csonkításokat. MŰVÉSZEK A SZORITÓBAN (Folyt, a 8. oldalról) hetetlen lett volna. Szemléletük azonban változik. A Szovjetunióba utazó nyugati újságírók olykor döbbenetes dilemma elé kerülnek — meddig mehetnek el tudósitásaikban, hogyan Írhatják meg találkozásaikat úgy, hogy ne ártsanak vele azoknak, akikről Írnak? Néhány nappal ezelőtt a Daily Telegraph egyik cikke rázta meg az angol közvéleményt és váltott ki vitát, hogy helyesen járt-e el az újságíró, George Feifer, amikor megírta élményét. Feifer a szovjetunióban interjút készített Maya Plisetskajával, a világ egyik legnagyszerűbb balerinájával. A beszélgetésnél jelen volt egy hivatalos személy is, aki feszülten figyelt a balerina minden szavára. Úgy alakult azonban, hogy a hivatalos személynek néhány percre távoznia kellett. És ekkor Plisetskaja, négyszemközt maradva az angol újságíróval, zokogásba tört ki, a dühh, az elkeseredettség, a megalázottság vulkánikus erővel tört ki belőle. “Szégyelem magam,” zokogta, “hogy eszköz vagyok a kezükben, hogy rákényszerithetnek: nyilatkozatot írjak alá, elitélve Izraelt, az agresszort és biztosítva az arabokat arról, hogy a szovjet nép egész szivével támogatja igaz ügyüket. Megfenyegettek, ha nem irom alá, akkor többé nem utazhatom külföldi vendégszereplésre. Aláírtam.” Fuldokló sirás közben mondta a világhírű táncosnő: “nincs egyetlen ember a 220 millió szovjet alattvaló között, aki szabadon lélegezhetne. Minden szó hazugság. Kis hazugság, vagy nagy, függően érdekeiktől.” Ekkor a hivatalos személy visszaérkezett a szobába és Plisetskaja fölszántotta könnyeit. A gyötrődés ideje most Feifer számára következett el: megiija-e tragikus élményét? Végül úgy döntött, hogy megiija és igy indokolta meg: “...elhallgatni, hosszú távon, rosszabb volna számára, rosszabb volna mindenki számára Oroszországban s rosszabb volna mindenkinek ezen a Földön.” Ugyanez a logikai következtetés vezeti ezekben a napokban és hetekben az angol művészeket a londoni szovjet nagykövetség elé. London, 1974, február hó... Robert Fenway APRÓHIRDETÉS “Csinosnak mondott elvált asszony keresi csinos, udvarias, művelt, finomlelkű férfi ismeretségét — ki magas jövedelemmel, autóval és vikendházzal rendelkezik — házasság céljából. Vágyam a békesség jeligére.” A hirdetés megjelenése után elmentem a válaszokért. Csupán egyetlenegy levelet nyomtak a kezembe. Pirulva süllyesztettem bele a táskámba, és csak otthon mertem előhúzni, akkor is reszkető kezekkel. Felbontottam. Elolvastam, aztán elájultam... Arra tértem magamhoz, hogy Alajos locsolgat, élesztget. Aztán hunyorgó szemmel láttam, hogy felveszi a földről a levelet és olvasni kezdi. Nem volt annyi erőm, hogy fölkeljek és elvegyem tőle, igy aztán néhány másodperc múlva ő vágódott végig a földön, s nekem kellett őt élesztgetnem. Ugyanis ő irta nekem a válaszlevelet. Ö pedig nem más, mint a férjem. Egyébként lompos, slampos és goromba ember. És soha nincs egy fillérje sem. És egy ilyen merészel házassági hidetésekre jelentkezni? MOSOLYOGJUNK A bíróság előtt egy 26 éves fiatalember áll, notórius munkakerülő. — Miből él maga? — kérdezi az elnök. — Kérem tisztelettel, nyugdíjból! — Maga? Ilyen fiatalon nyugdíjas? — Nem én. A mamám. —o— — Negyvenhét évi együttlakás után tudtam meg, hogy Lajos, a férjem, a gesztenyebarna tinédzserlányokat szereti, nem pedig az olyan háromgyerekes, ősz hajú asszonyt, mint én vagyok. —o— — Már hogy a csodába ne veszekednék a feleségemmel, amikor lépten-nyomon ellentmond nekem!? — Például? — Például, amikor hazamegyek, és mondom neki: “Jó estét!” — ő minden alkalommal igy válaszol: “Jó reggelt!”
