Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-21 / 8. szám
10. oldal Spock és a skótok Irta: HALÁSZ PÉTER Dr. Benjámin Spock amerikai gyermekorvos töredelmes önkritikája, amelyben megvallotta, hogy mindazok a gyermek-pszichiáterek, pszichológusok, tanitók és szociális gondozók, akik az ő könyveinek inspirációjára évtizedek óta arra oktatják a szülőket, hogy miként neveljék gyermekeiket, hogy a következetes szigor helyett engedékenyek, mindent megértőek legyenek és saját gyermekeiknek afféle pajtásai, bizony vele együtt, tévedést követtek el. — Sokfelé okozhat megrendülést és kései bánatot, egyhelyütt azonban semmi esetre sem: Skóciában, ahol dr. Spock és hívei eddig is kevés követőre találtak. Az Egyesült Királyságnak ez az egyetlen és utolsó régiója, ahol Spock ide, Spock oda változatlanul divatban van a “kormos” és ahol a nadrágszijnak nem az egyetlen funkciója, hogy biztonsággal helyén tartsa a nadrágot. Éppen ezért Skócia hosszú esztendők óta a liberálisabb elveket valló angol pedagógusok bírálatának tárgya, barbároknak és brutálisaknak nevezik a skót tanítókat, akik osztálytermeikben fukarkodás nélkül, szijjal osztják ki a körmösöket azok között, akik rászolgáltak, az elemi iskola első osztályától a középiskola legfelsőbb évfolyamáig. Az edinburghi nevelésügyi bizottságot már annyira bántotta a sok éles kritika, hogy novemberben határozatot szavazott meg, amelynek értelmében 1977-ig fokozatosan ki kell iktatni a skót iskolákból a szijas-körmöst, januári kezdettel először az első elemiben s aztán további osztályokban. A határozat azonban akkora felhördülést okozott, hogy gyorsan hatályon kívül helyezték. A szijas-körmös tehát Skóciában továbbra is törvényes joga a tanítóknak. Élnek is vele. Edinburghben például, ahol a tanitók bejegyzik az osztálykönyvbe valahányszor testi fenyitéket alkalmaznak, az 1972-es esztendőben harmincezer szijas-körmöst osztottak ki, ami nem megvetendő arány, tekintve, hogy a skót fővárosban nyolcvanezer iskolásgyereket tartanak számon. A tanév kezdetén több a kormos, mint a közepén és a vége felé, ez az a döntő időszak ugyanis, amikor a gyermekeknek meg kell tanulniok egyszer s mindenkorra, hogy ki a legény a csárdában, illetve az osztályteremben, ők, vagy a tanító. — Amikor az ember szemben áll az osztályteremben — mondja Angus, glasgowi tanító — negyven tizenöt-esztendős fiúval, aki szívesebben volna bárhol másutt, mint éppen az osztályban és egyszerre csak dobálódzni kezd papirgalacsinokkal, akkor a függő kérdések tisztázására a leggyorsabb és legfélreérthetetlenebb segédeszköz a szij. A körmösök kiosztása után aztán rá lehet térni a tananyaggal való beható foglalkozásra. Mert mi az alternativa? Bevinni a rendbontókat az igazgatói irodába, analitikus diskurzusra? Tömérdek időbe kerül is nem célravezető. A skót nevelésügyi hatóságok tehát az év elején u;yanugy kiutalják az osztály-tanítóknak a szíjat, mint krétát, a tintát s az osztálynaplót. A tanitók szerint .zonban az állami szij silány minőségű és igy nem sajíálják rá a pénzt, hogy a saját költségükön, pénzesualványt mellékelve, megrendeljék egyéni bőrszíjaikat ohn Dick nyergesmester üzemétől, Lochgelly helyégből. Dick nyergesmester famíliája több, mint száz sztendeje látja el ezzel a közszükségleti cikkel Skóiát. Az üzem virágzik. Dick mester és fia évenként táromezer szíjat készít, ötféle változatban, a hatvan entiméter hosszú középsúlyútól a hetven centimétert, kétágú nehézsúlyúig. Az olcsóbb fajta egy fontterlingbe és 37 pennybe, a legdrágább 1.98-ba kerül — fényüzési adóval együtt. Ezekután még csak az a kérdés van hátra, hogy mit szólnak mindehhez a legérdekeltebb felek: a gyerekek. Ennek megítéléséhez be kell érni az utólagos, tehát már az idő megszépítő távlatából formált véleménnyel. David Daiches, az ismert iró és irodalomkritikus, aki ma az angol nyelv és irodalom professzora a Sussex-egyetemen, Edinburgh-ben nőtt fel és iskolázott és többizben volt személyes szerencséje a szijas-körmöshöz. Önéletrajzában igy emlékezik meg erről: “Megdöbbentett a fájdalom, amit okozott s hogy mily hosszú ideig tartott. Több, mint félórán át úgy éreztem, hogy háromszorosára nőtt a kezem, ujjaim hegye akár egy-egy légömb s mind lüktetett a kíntól. Azután egyszerre s váratlanul a fájdalom helyet adott meleg parázslásnak s minden kellemessé változott.” A skótok úgy vélik, hogy ettől a szép emléktől vétek volna megfosztani a serdülő ifjúságot. És (bár kissé későn) ma már dr. Spocknak is ez a véleménye. NYÍLT szemmel... A TÉNYÁLLÁS Washingtonban, széles körök előtt nyilvánvalóvá vált az a felfogás, hogy Nixon elnök csapdába van fogva ( a saját csapdájába), és a személyéről alkotott vélemények igen súlyosnak. Ez a nézet azonban téves megítélésen, a valóságos helyzet téves kiértékelésén is alapulhat. A Nixon-ügy elintézése, a sokak által várt befejezés, elitéltetésével nagyon egyszerűnek látszik. A végleges elintézés, a befejezés azonban nem olyan egyszerű. Számolni kell ugyanis az Elnök közjogi erejével, a Kongresszus feltételezhető gyöngeségével, a nép türelmével és egy katasztrófába zuhant ember iránti részvéttel. Más oldalról nézve, számolni kell még Mr. Nixon tehetségével és ügyességével is, amellyel a sajtó támadásait kivédheti, a bíróságok és a Kongresszus itélkezéseit, — másirányu gyors intézkedésekkel a maga számára kedvezően befolyásolhatja. Ugylátszik, hogy a közeli hetekben álláspontja erősödni fog a nyilvánosság előtt, azokkal az elnöki intézkedésekkel, amelyek jogszerint őt megilletik. Mert elnöki aktivitása kétségtelen, akár a világkereskedelmet, az energia-felhasználást, a pénzügyi reformokat, a fegyverkezés ellenőrzését, vagy akár a közelkeleti ügyek békés elintézését irányítja. Az állami költségvetés tervezésében, vagy a Kongresszushoz küldött üzeneteiben — válságos személyi helyzete dacára! — mint Elnök, rendező és befolyásoló erő. Az biztos, hogy ezzel a meggyengült személyi presztízzsel a Kongresszus nyakára már nem ülhet, mint ahogy az történt a vietnámi háború idején. Viszont (éppen az őt támadó Média eszközeivel) közvetlenül a Nemzethez szólhat a személyes ügyében is, s ezzel az attitűddel az ellene irányuló támadások hatását csökkentheti, sőt az “ellenségeit” drámai helyzet elé állíthatja. Félelmetes az alnöki hatalom, mely Mr. Nixont is védi. Elnöki székből irányíthatja a választó polgárok előtti tekintélyét biztositó ( vagy akár azt visszaszerző) reform-terveinek keresztülvitelét, vagy bármilyen irányu, talán burkolt szándékait és céljait. Az biztos, hogy a népre appellálva, a nép erejével tovább manőverezhet Mr. Nixon. A nép (a választó polgár) ugyanis — felfogásának, Ítélkező véleményének szabad hangoztatásával — eléggé megosztott, sokszor zavarba ejtett, és részben tudatlan is, az államvezetés belső ügyeinek, folyamatainak kérdéseiHalász Péter ben. Hiszen sokan még azt sem tudják, hogy mi a csuda az az “impeachment”! Még ha azt hiszik is, hogy ennek az eljárásnak foganatosítása nekik valami jót jelenthet, még akkor is tartózkodnak attól: putting him in the dock.” Az egyész demokratikus berendezkedésnek csődje ez, mert a fogalmak és eljárások még mindig hamisak és tisztázatlanok a nép előtt. Még azok is határozatlanok, akik mélyen meg vannak győződve arról, hogy Mr. Nixonnan a watergate-botrányban szerepe van, és az elnöki tekintéllyel arra törekszik, hogy mindent eltussoljon. Csak a vállaikat vonogatják, és olyanféle kijelentéseket tesznek, hogy egyformán rossz és tisztességtelen az egész világ. Akik nem bíznak az Elnökben, még azok sem kívánják menesztését hivatalából, mert a Kongresszusnak és a Médiának sem hisznek. Mindez megmentheti Mr. Nixont a végső felelősségrevonástól. De más lehetőségei is vannak. Ezek közé tartozik az is, hogy az Egyesült Államoknak nincs valódi egysége, nincs értékes közössége, a morális korrupció megitéléséhez nincs valóságérzet, és a nép, a kényes kérdések felvetésénél azt vallja: “minden úgy jó, ahogy van!” Ez a morális lazaság, ez a szellemi lustaság, — úgy vélem — ez állítja Mr. Nixon pártjára az embereket. Mr. Nixon erejével tehát számolni kell! Mr. Nixonnak elnöki hatásköre van, s ez olyan lehetőséget is nyújt, hogy speciális javaslatokat téve, a figyelmet a watergate ügyről más irányba terelje. Az elnökválasztás költségeinek biztosítását más alapokra helyezheti, igényelheti a végrehajtó hatalom kizárólagosságát, felvetheti a nemzeti biztonság kérdését, az államokhoz küldött üzeneteivel vitát provokálhat az elnöki dilemma gyors megoldásáról, és végezetül követelheti azt is, hogy a Kongresszus népszavazást rendeljen el az ő lemondása ügyében, mert ő a nép — szavazás utján nyilvánított — akarata szerint kíván cselekedni. Ezen az utón még győzhet is Mr. Nixon! Mert ez az ut keresztezni fogja a Jogügyi Bizottság és a Bíróságok eljárását, s helyettük a választó polgárok fogják kimondani a végszót: — maradhat-e Mr. Nixon az elnöki állásban, vagy sem. Bármint történik is, az elnöki tekintély szenved csorbát, mert mintegy tragikus figura, erőtlenül hányódik az események pillanatnyi alakulása szerint, a felelősségrevonás és a lemondás között ingadozva. Az Egyesült Államok elnöki tragédiája ez a watergate-botrány. Központi figurája Mr. Nixon, kivel szemben — egy becsületes elintézésre törekvő akarattal — végelemzésben csak azt a kérdést kell felvetni: — tud-e, akar-e a ténykedéseit vizsgáló törvényes eljárás rendjéhez őszinte magatartással alkalmazkodni, a nemzet és a saját jólfelfogott érdekében. James Reston Kulcs-csomó Pincekulcs kapukulcs ládakulcs _ kamrakulcs helyzet kulcsa lakat kulcsa titkok kulcsa templom kulcsa Szent Péter kezében furcsa cifra kulcs a mennyek kulcsa Károlyi Amy
