Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-02 / 31. szám

11. oldal MR. P. O. Kedves Miss Homoki, arra kérem, hogy legyen szíves velem tudatni, hogy egy lánynál hány éves korban kezdődik a serdülőkor. Pontos kor megírását kérem miután ezt kell tudnom. VALASZ. Kissé meglepő ez a nagy érdeklődés. No de a maga magánügye, hogy mi miért érdekli. A kért formában különben sem tudom kielégíteni a kíváncsiságát. A serdülőkor nem mindenkinél pon­tosan egyidőben következik be. Ha egy bizonyos személy érdekli, az orvosi megállapítás dolga. Egyéb­ként úgy mondják, manapság sok lánynál akkor kez­dődik a serdülőkor, amikor az állandó és követke­zetes "nem” helyett “igent" kezd mondani. ☆ ☆ ☆ OLVASÓ JELIGE. Kedves Erzsébet, az újság állan­dó olvasója vagyok. Nő vagyok, mégsem tudom meg­érteni, hogyan írhatták azt a téves cikket, hogy a nők jobban használhatók technikai munkára, mint a férfiak, a nők jobban értenek a technikához. Ezért a nők is kinevetik az újságot, mert tudják, hogy pél­dául mi a különbség a férfi és a női autós között. Ne dicsérjék a nőket olyanért, ami nem igaz. VÁLASZ. Helyesebb lett volna, ha a cikkírónak írja meg a véleményét és ő válaszol. De ha már nekem írt, magam felelek. Ön téved. A szakértők szerint a nő jobb autóvezető, mint a férfi. Százalékszerűen kevesebb balesetet okoz: ez a döntő. Továbbá 20 ezer nőnek van pilóta-engedélye magánrepülőgép vezetésére. A statisztika mutatja, hogy minden 39 balesetből csak 1 esetben vezette a gépet női pilóta. A nagyteljesítményű komputerek programozására, betáplálására és a lyuk-kártyával dolgozó gépekhez egyaránt szívesebben alkalmaznak nőket, mert a férfiaknál jobban, gyorsabban dolgoznak. A három modern technikai eszköz: az autó, repülőgép és komputer mellett tehát megállja a helyét a nő. Vi­szont akármilyen különösen hangzik, tudományos vizsgálat szerint a háztartásban nem ilyen ügyes. Keréken gördülő konyhában, a kísérletre önként vállalkozó nőket figyeltek meg. Különböző konyhai munkákat kellett elvégezniük és nem tudták, hogy közben különleges tükrökön át szakemberek figye­lik őket. A vizsgálat azt akarta kideríteni, hogy mennyi balesetet okoznak a háziasszonyok konyhai munka során. Megállapították, hogy egyéb hibákon kívül sok technikai hibát követnek el. Például, ami­kor az elektromos melegítőt kikapcsolják, a bakelit dugasz helyett a zsinórt rántják meg és ezzel gyak­ran rövidzárlatot okoznak. Az automata kenyérpi­rító billentyűjét nem húzzák le egészen, ami miatt a kenyér nem ugrik ki, hanem odaég. Legalább még tucatnyi ilyen hibát mutatott a kísérlet. Másik fel­mérésnél megállapították, hogy ha a porszívóval valami zavar van, 100 háziasszony közül 65 tehetet­lenül áll, pedig 1-2 perc alatt megtalálhatná és ki­javíthatná a jelentéktelen hibát. Amikor a villany­­forgónyárs akadozik, esetleg teljesen megakad, száz­ból 80 azonnal szerelőért telefonál holott a csavar­húzó néhány fordulatával rendbehozhatná. A leg­több háziasszony, amikor kiég a villanykörte, anél­kül csavarja be az újat, hogy előbb lekattantaná a kapcsolót márpedig ez a mulasztás nagyon sokszor azzal jár, hogy az új körte azonnal kiég. Tehát az a hely, ahol a nők rosszul állnak a technikával, éppen a nő ősi birodalma, a háztartás. Mentségükre legyen a régi mondás, hogy senki sem próféta a saját hazá­jában. ☆ ☆ ☆ LÁNY JELIGE. Kedves Homoki Erzsébet, nem azért írom, hogy dicsekedjek,.de nem vagyok olyan, mint a mai lányok. És nem járok férfiakkal mulatni, nem viselek olyan ruhákat, amelyekkel mindent mutogatok, nem szaladok férfiak után és nem bo­rulok rögtön a férfi nyakába. A jutalom az, hogy 27 éves koromban még nem mentem férjhez. Érdemes ilyennek lenni? Nem jobb úgy élni, mint a mai lá­nyok élnek? Nagyon elvagyok keseredve. VÁLASZ. Azt írja, "mai lányok”. A mai lányok sem egyformák. Sem öltözködésben sem magatartásban. Egyik így, a másik úgy. Magának sem kell mindent mutogatni, ellenben ne féljen egy divatosabb ruhá­tól, például a rövidebb szoknya semmit sem harap le az erkölcseiből. Komoly lehet, de ne legyen ko­molykodó. Helyes, ha nem szalad férfi után és nem ugrik rögtön a nyakába. Viszont egyáltalában nem ütközik a tisztesség és erkölcs szabályaiba, ha csi­nosan öltözködik és annak a férfinek, aki érdekli, ízléses formában tudtára adja, hogy maga nő. Azt is írja, nem jár férfiakkal mulatni. Nem tudom mit ért azon, hogy "mulatni”. Annyi azonban biztos, hogy nem helyes, ha állandóan otthon ül. Járjon társaságba és érdeklődjön férfiak iránt, meglátja, hogy a férfiak is érdeklődnek majd maga iránt. Té­vedés ugyanis azt hinni, hogy az a bizonyos igazi magától megjön. Közismert irodalmi megállapítás, hogy az élet tele van véletlen találkozásokkal a sze­relemre —, de azért nem árt keresni rá az alkalmat. HUMORESZK DIAGNÓZIS — Tudja miért hozták be? — kérdezte az orvos. — Nem tudom — felelte a páciens. — Semmire sem emlékszik? — Van, amire emlékszem, van, amire nem... — Próbálja meg felidézni a történteket... — Öt óra tíz perckor kijöttem a munkahelyem­ről, bevásároltam, aztán bementem egy eszpresszó­ba. Az ott van a... — Tudom, hol van. Folytassa! — Rendszeresen bejárok oda. Mint mindig, most is kávét kértem és egy szelet tortát. Mogyorós tortát. — Eddig stimmel. S aztán mi történt? — Nem emlékszem tisztán. — Segíthetek. A felszolgálónő szerint maga bele­harapott a tortába, aztán ... — Aztán? — Aztán az aktatáskájából előszedett egy doboz szardíniát. — Igen, volt nálam egy doboz. — A dobozból kivett egy halat, rátette a tortára, majd rendelt egy fél citromot és ráfacsarta a halra. — A halra ... Most már emlékszem ... Kocka­cukrot is tettem rá, meg baracklekvárt. — A halra. — A tortára. — Miért volt magánál baracklekvár? — Előzőleg vettem. — S ízlett így a torta? — Nem ízlett. Kértem egy másikat. Puncsot. Imádom a puncstortát. — Azzal mit csinált? — Fúrtam bele egy lyukat. — Hogy beleférjen az ecetes torma. A tetejére — Miért? diót szórtam és az egészet leöntöttem rumos teával. — És még? — Tovább nincs. — De van. Az asztalon virág is volt. — Igaza van, doktor úr. A virágot kiszedtem a vázából, darabokra metéltem a kisbicskámmal és behintettem vele a tortát. — ízlett? — Borzalmas volt. Ezért kértem a harmadik szeletet. — Citromosat. — Igen. Az citromos volt. A felszolgáló nő ki­hozta, de közben olyan furcsán nézett rám. Nem tudom, miért... És remegett a keze ... Mintha félt volna tőlem ... — Erre a tortára mit szórt? — Eszembe fog jutni! Eszembe fog jutni! — Ne gyötörje magát! Segítek. Gombokat tett a tortára. — Honnan tudja, doktor úr? — A felszolgálónő elmondta a mentőorvosnak. Maga levágta a gombjait és rászórta a citromos tor­tájára. Ízlett? — Nem ízlett. Éppen ezért kentem rá a halászlé­kockát. — Az is volt magánál? — Volt. Szeretem a halászlét. —- Menjünk tovább! Aztán mit csinált? — Kértem egy újabb tortát. — A negyediket. Dióstortát, ugye? — Igen, dióstorta volt. Ezt már nem a felszol­gálónő hozta ki, hanem az üzletvezető ... ö is olyan furcsán bámult rám... Vacogtak a fogai... Mitől félhetett ez az ember? — Magától. — Tőlem? Az lehetetlen. Kétszer olyan erős, mint én. — Pedig félt. Nagyon félt. Mert maga belefűzte a cipőpertlijét a tortába, aztán kolbász-karikákat rakott a tetejére. Miért? — Nem tudom. — Erőltesse meg az agyát. — Minden olyan ködös előttem. — A dióstorta, cipőfűzővel, kolbásszal, milyen volt? — Most már tudom, miért tettem! Doktor úr, én évek óta bejárok az eszpresszóba és évek óta azon mérgelődöm, hogy minden tortának egyforma íze^ van. v, — Ez igaz. — Amikor beleharaptam az első tortába, egy hang azt súgta nekem: ha nem akarod, hogy minden tortának egyforma íze legyen, tenned kell valamit! — Aha, most már értem. — Lehet, hogy megőrültem, doktor úr? — Nyugodjék meg, erről szó sincs... Maga tel­jesen normális, csak felizgatta magát... Méghozzá jogossan... A tortáknak valóban egyforma ízük van ... Emiatt én is mindig dühös vagyok. — A diós, kolbászos torta, cipőfűzővel nagyon jóízű volt. Sajnos nem tudtam végigenni, mert elci­peltek. Pedig új íz volt! Különbözött minden más tortától! Próbálja meg egyszer ön is, doktor úr. — Köszönöm a receptet. Egyszer megpróbálom. — Most elmehetek? — Természetesen. — Ja, és még valamit doktor úr: mindig új cipőfűzőt fűzzön a tortába. Avval nagyon fincsi! De ezt el ne mondja senkinek! A viszontlátásra! MIKES GYÖRGY SZILÁNKOK Egy beszélgetést adok vissza, önkéntelenül hall­gattam végig. Lehet valami benne ... — Kérem — kezdte egy férfi —, engem nagyon érdekelnek a gyermeklélektannal foglalkozó írások, lenni rossz, egyetlennek lenni káros, legkisebbnek van belőlük éppen elég. Csupán a legutóbbi cikkek­ből is megtudható például, hogy árva gyereknek lenni veszélyes, középsőnek lenni deprimáló, leg­idősebbnek lenni terhes, nem is szólva elvált szülők gyermekének lenni. — Bizony, bizony. Úgy látszik, a gyermekek számára nincs más megoldás, mint felnőttnek szü­letni. ☆ ☆ ☆ Új munkaerő lépett be a vállalathoz. Sajnos, a második napon figyelmeztetni kellett a felettesének: — Kisasszony, ha az írógépe a sor végén csen­get, az még nem jelzi minden esetben az ebédidő kezdetét. ☆ ☆ ☆ Két barátnő beszélget az üdölőhelyen. — Tegnap este kimentünk vele a tópartra — mondja az egyik. — Virágillat töltötte be a leve­gőt ... A Hold olyan fényesen világított az égen, hogy újságot lehetett olvasni... — Milyen költői! És mi történt ezután? — Semmi... Ő újságot kezdett olvasni... garabonciás

Next

/
Thumbnails
Contents