Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-27 / 52. szám
~x 13. oldal I A Fertő rehabilitálása Irta: KLAMÁR GYULA Hosszú évekbe telett, amíg a Fertő-tavat Nyugat_Magyarország határán végre rehabilitálták és és visszahelyezték jogaiba! A Fertő Közép-Európa egyik ■ legnagyobb tava, Magyarországon a Balaton után a legnagyobb még úgy is, hogy a tónak mintegy háromnegyede Ausztriához tartozik és csak egynegyede Magyarországé. Ez a negyed azonban közel három évtized óta elhanyagolt, fürdői el- Klamár. Gyula posványosodtak, a hozzáj uk tartozó épületek összeomlottak. Fürdeni senki se járt a Fertő Magyarországi szakaszára a második világháború óta, csak a vadludak és a viziemlősök. Mindezt miért ? Mert úgynevezett “határsávba” esett a fertő partja és aki csak megközeliteni is merte, abba a gyanúba keveredett, hogy disszidálni szándékszik. A tóban, a magyar határ mentén, hosszúlábú őrtornyokat emeltek, ahová csónakon járt ki az őrség. Most aztán felfedezték az idegenforgalmi hatóságok a Fertő szépségét, nagy lehetőségét, elhatározták, hogy fejleszteni fogják. Az osztrák Fertő, amelyet úgy hivnak, hogy “Neusiedler See” — már régóta vonzó idegenforgalmi attrakció, egyúttal kedvenc tava a bécsieknek is. Mindössze alig egy fél óra autóval és máris a tó langyos, kellemes vizében fürödhet a bécsi ember. A tó két partján: az északin és a délin számtalan strand épült — rendszerint a tóparti városok, illetve községek, faluk vállalkozásában, újabban pedig számtalan hotel, penzió, vendégház, stb. is. Különösen a németek szeretik a Fertőnek a magyaros hangulattal megspékelt, finom borral locsolgatott levegőjét, és nagy távolságból is felkeresik. A gyerekek számára nagyon ajánlott hely a Fertő, mert vize sekély és ennélfogva meleg. Azonfelül a vizisport kedvelőinek nyújt nagy szórakozást repülő vitorlásaival. Motorcsónakkal nem lehet rajta közlekedni a vizimadarak, no meg az emberek nyugalma érdekében. A Magyarországhoz tartozó Fertő-rész ugyanolyan kellemes, mint az osztrák. A lemaradást persze nehéz lesz behozni. Az osztrákok, illetve a burgenlandi kormányzat a második világháború óta száz és száz milliókat költött a Fertő-part fejlesztésére. Jelen pillanatban 10—14 helységben, illetve határában folyik lázas építkezés: hotelek, apartment-házak épülnek Mörbischben, Oggauban, Ruston, Purbachban, Breitenbrunnban, Weidenben, Podersdorf ban, APPet Ionban, stb. Eleinte irtóztak a burgenlandiak a hatalmas betonházak építésétől, azonban rájöttek, hogy a külföldi csak kényelmes és modern lakásra ad szívesen pénzt. Ami a magyar terveket illeti: megalakult a Fertő-táj bizottság, amely hivatott a tennivalók felmérésére. Bizonyára sok lesz a tennivaló, de érdemes kiadni a forintot, mert a Fertő-tó a természettudományos kutatás számára is egyike a legfontosabb területeknek! Tudósok feladata lesz feldolgozni a Fertő biológiai feltárását. Már régebben mintegy 1500 növényfajtát rendszereztek a Fertőben és partján, ezek közül számos az un. sótürő növény. A fertőrákosi öbölben végzett fúrások is mar régebben megállapították, hogy mintegy negyven méteres mélységből olyan nátriumszulfátos-kloridos vizet lehet nyerni, amely kiválóan alkalmas az epe-, a máj- és gyomor-, valamint a bélbetegségek gyógyítására. A közelben van Balf-fürdő, amely valaha hires gyógyhelye volt az országnak. A háború után tönkrement és senki sem gondolt a felépítésére, megmentésére. Most elhatározták, hogy Balfot is újjáépítik és a soproni Állami Szanatórium létesít ott egy részleget betegei számára. A balfi fürdő vize négy forrásból táplálkozik, mind a négy kénes-alkálikus, karbonátos, amely rendkívül alkalmas mozgásszervi, reumás, izületi és porcelváltozásokkal járó gerincbetegségek gyógyítására. Hol van még egy olyan ország a világon, amely ezt a sok-sok kincset nem használja ki ? Most már — szerencsére — Magyarországon is belátták, hogy semmi értelme sincs a természeti kincsekben amúgy is szegény országot megfosztani olyan jelentős értéktől, mint amit a Fertő magyarországi része jelent. A Fertő-tó Sopron városával a háttérben jelentős üdülőhelyi egységgé építhető ki. Remény van tehát arra, hogy a Fertő-tó és vidéke méltóan fog kapcsolódni rövidesen a balatoni üdülőhelyi körzethez, a D un a-kanyárhoz és a Velencei-tavi egységhez. Ez annál is inkább remélhető, mert az UNESCO is érdeklődi ka Fertő-táj kutatásai felől a nemzetközi biológiai program keretében. Ezt a feladatot Löffler bécsi professzor végzi az UNESCO megbízásából és már járt is a Fertő magyar részén tanulmányozni a tanulmányozni valókat: a nádtermelést, a halászatot, a környéki szikes legelők javítását, az állattenyésztést. Talán nem is olyan messzi az idő, amikor a Fertő egész Európa részére az lesz, amire hivatott, embernek, állatnak, növénynek igazi paradicsoma. Hatvanévesen Az utcán álldogálnak és rám várnak az árnyak. De túljutottam az árnyak meredek delén s a meghatározatlan éjben magam nélkül járok én. Amíg kalapomra süt a nappali sors, cipőm az éjszakában se lassú se gyors, nincs benn a lábam. WEÖRES SÁNDOR AZ ŐRMESTER NYUGTÁJA Ki az a Chalmers? Milyen jogcímen vágta zsebre Stubbings őrmester tizenkilenc fonsterlingjét? Dehát bizonyos-e, hogy eltulajdonította? Hátha az őrmester megbízásából vette föl s aztán nyomban, annak rendje és módja szerint átadta neki. “Őrmester ur, alássan jelentem, ihol a tizenkilenc fontja!” “Köszönöm fiam, tedd csak az iszákomba. Este majd megisszuk az áldomást.” így történt,vagy nem, senki sem tudhatja. Egy azonban bizonyos: hatvankilencmillió fontsterling múlik azon, hogy Chalmers szerepe tisztázódjék. Mivel ez a nem lebecsülendő összeg Emest Shead, mansfieldi iskolamestert illetné (legalábbis szerinte), nyilvánvaló, hogy a maga részéről mindent elkövet Chalmers kilétének és eljárásának földerítésére. Feladatát nehezíti az, hogy 1816-ig kell visszamennie az időben. Félős, hogy Shead iskolamester életreszóló elfoglaltságot szerzett magának. Dehát persze 69-millió fontsterling még manapság is megéri a fáradságot. Mindez pedig azzal kezdődött, hogy Emest Shead két évvel ezelőtt egy esős vasárnap délutánon a régi családi iratokat rendezgette. Különös gondot fordított ükapja, John Stubbings őrmester elsárgult leveleinek és hivatalos dokumentumainak vizsgálatára, mivel az ükapa volt a család legérdekesebb és legnevezetesebb személyisége. A király Dragonyos Gárdájában szolgált, harcolt Napoleon ellen,ott volt Waterloonál és 1816 novemberében, tiz esztendei szolgálat után szerelt le. A Warsop nevű faluban élő szüleinek büszkén számolt be katonáskodásáról, ilymódon: “...káplárként indultam a Waterlooi csatába, de vitézségemért őrmesternek léptettek elő.” Amint a levélből kiviláglik, büszke volt, de szerény és mértéktartó, mitsem emlékeztetett Garai Obsitosára, nem irta azt, hogy elfogta Napóleont, Mária Lujzával sem csevegett gáláns, ám korrekt katonai modorban, kizárólag a tényekre szorítkozott: káplárként indult a harcba s őrmesterként tért meg belőle. Ez pedig csakugyan tény volt, amint azt Wellington hadseregének irodistája is bizonyította a leszerelő levélben: Stubbings őrmester kezeihez két évi obsitnak megfelelő összeg, 9 fontsterling 19 shilling és 4 penny kifizettetett a Waterlooi csatában való részvételéért. Ez a hivatalos irás ott volt a többi között, az őrmester, rendes ember létére, mindent megőrzött, a régi Írásokból, levelekből rekonstruálni lehetett életének minden mozzanatát. Éppen ezért figyelt föl Shead iskolamester a Dragonyosgárda irodájának arra az átiratára, amely az összes között az őrmester egyetlen lezáratlan ügyének látszott. A dokument azt tudatta Stubbings őrmesterrel, hogy amint a Waterlooi csatában és a Párizs elfoglalásával végződött hadjáratban résztvevő minden angol katonának, úgy néki is jár 19 font 4 shilling és 4 penny külön-fizetség, részesedés a hadjárat zsákmányából. Az iskolamester azonban a legszorgosabb kutatás ellenére sem talált olyan nyugtát, amely azt igazolt volna, hogy ükapja csakugyan megkapta ezt a csata-prémiumot. Már pedig ha minden egyéb általa felvett összegről pontos jegyzéket hagyott az utókorra a rendszerető hadfi, erről az egyetlenről, amely pedig mind között a legnagyobb járandósága volt, ugyan miért nem? Shead iskolamester ugylátszik örökölte ükapja gondosságát, mert utánajárt az ügynek a Honvédelmi Minisztériumban. Annak az irattárában pedig híven megőriznek mindent a belégek föltalálásának kezdete óta. Stubbings őrmester nyugtáját azonban seholsem találták. A minisztériumban idegesség támadt. Az illetékes ügyosztály elismerte, hogy amennyiben az őrmester csakugyan nem vette föl annakidején a hadizsákmányból kijáró részesedést, akkor a minisztérium bajban van. Pillanatig sem vitás ugyanis, hogy ha Stubbings őrmester 1816-ban tiz százalék kamatra bankba teszi a 19 fontot (márpedig mi a bizonyiték ar: ra, hogy ne tette volna?) akkor egyeneságu leszármazottjának ma 69-millió-száznyolcezeregyszáz fontját és 34 pennyjét őriznék a bankban. Mire Shead iskolamester közölte, hogy ha a minisztérium nem teremti elő ükapja nyugtáját, akkor ő pert indít a minisztérium ellen és irgalmatlanul bevasalja az elmaradt prémiumot, ami ükapjának a waterloo-i csataterv túlteljesítéséért járt. így állt a dolog a múlt hétig. A múlt héten azonban a minisztérium produkálta a nyugtát. Meglelte a hivatalos elismervényt arról, hogy egy bizonyos John Chalmers: Stubbings őrmester járandóságát annak nevében és helyében ezennel és tisztelettel fölvette. Dátum, aláírás. Most aztán újra Shead iskolamesteren a sor. Hová tette Chalmers^ 1816-ban ükapja pénzét? Átadta-e neki? Zsebrevágta és elillant? Az iskolamester fogadkozik, hogy kinyomozza. Nem lesz könnyű, mert egyedül a londoni telefonkönyvben ötvenkilenc Chalmers van. A 69-milliós járandóság ilymódon bizonytalanná vált. Dehát...ilyen az elet! Amint most Shead iskolamester is megtanulta a maga bőrén: mindig lesznek Chalmersek! t
