Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-27 / 52. szám
14. oldal Lelkierő kell az energiakrizishez Irta: DOHNÁNYINÉ Ezek a napok valóban történelmi idők, melyekre ránehezedik az energiakrizis rettenetes nyomása nemcsak az Egyesült Államokban, de az egész világon. Noha Karácsony előtt olyan forgalom volt az utcákon és üzletekben, mint talán még soha és az emberek vásároltak, örvendezték, ünnepeltek, ajándékokkal látogatták a pártiekat, lelkűk mélyén sötét rémület honolt. Mert csak nagyon kevesen vannak olyanok, akik ne rettegnének az olajhiány és ennek következtében feltámadó nehézségek miatt, úgyhogy alig hallunk társalgást, ahol ez a téma ne fordulna elő. Az újságcikkek két harmada erről szól, erről prédikál a televízió szüntelenül, még könyvek is jelennek meg arról, hogy mit csináljunk depresszió esetén, hogyan védekezzünk ellene. Félünk télen attól, hogy megfagyunk, nyáron hogy megsülünk, fűtés és léghütés nélkül, mivelhogy számunkra villanyáram nélkül elképzelhetetlen az élet. Erre rá lettünk szoktatva, szinte nevelve az évek foyamán. Olaj szükséges a gyári munkához, a repüléshez, kocsik hajtásához, úgyhogy ezrek veszitik el úgyszólván naponta állásukat a hiány következtében. Ebben a krizisben talán a legborzasztóbb az, hogy mindenki tűkön ül és reszketve várja, hogy mit hoz a holnap. Csodára várunk, de még a legnagyobb csoda sem változtathatja tökéletesen jóra a helyzetet, amely annyira bonyolulttá vált. Idő kell hozzá. És a kérdés az, hogy mit tehetünk egyénileg, hogy átvergődjünk a viszontagságokon, hogyan védekezhetünk, hogyan tarthatjuk fenn magunkat anélkül, hogy idegileg összeroppannánk. Az emberek idegesek, elkeseredettek, keserűek és ennek következtéiben össze-vissza cselekszenek, olymódon csak bajt okozva maguknak, amikor pedig enélkül is van baj elég. Ismerek valakit, aki annyira takarékoskodik a villanyárammal, hogy minduntalan elolt minden lámpát és flashlighttel járkál, hogy ne fogyaszszon, mégis reggel égvefelejtette az óriási villanykörtét bejárója előtt, melyre előző este volt szüksége és az eegész nap égett, míg ő munkában volt, a szomszédok nagy megbotránkozására. Egy másik egyén elhatározta, hogy semmibeveszi a fűtési rendelkezéseket, állandóan 75-ön tar-HETI NAPTÁR ZACHÁR ILONA tóttá a termosztátját, minek következtében már elffogyott az olaja, aminek négy héttel tovább kellett volna tartania. Most fagyoskodik a gyermekeivel együtt, és dühöng, mivel az olajszállító nem hajlandó több olajat küldeni, már a rendőrséghez is fordult, természetesen hiába és most elhatározta, hogy a Fehérháznak ir haragjában és kétségbeesésben. Tapasztalatból bezélek, amikor azt állítom, hogy minden krízisnél a legfontosabb az, hogy megtartsuk hidegvérünket, hogy ne idegeskedjünk, mert akkor végünk van, a legcsekélyebb viszontagság leteperhet. Viszont ha tiszta fejjel gondolkozunk, mindig találhatunk valamilyen kivezető utat a legsötétébb útvesztőből is. Persze, erre azt mondhatná valaki, hogy ő szeretne nyugodt maradni, de ki parancsolhat az idegeinek, a szenvedélyeinek? Ez természetes és igaz,, legalábbis akkor, ha saját emberségünkből akarjuk felindulásunkat leküzdeni. Hiszen olyanok vagyunk mint a pehely, melyet szabadon sodor érzelmeink vihara. Viszont van egy Hatalom, mely képes arra, hogy a helyes irányba terelje lelkivilágunkat, egy Erő, mely mindig megfékezheti felkavart érzelmeinket és nyugalmai adhat, hogy helyesen bírjunk gondolkozni. Ez 3 Hatalom, ez az Erő az Ur Jézustól származik. Ha a történelmet tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy éppen erre a csodára voltak képesek az első keresztények, amikor haláltmegvető bátorságot nyertek arra, hogy a rettenetes krízist átvészeljék, sőt, ha nem bírtak megbirkózni vele, bátran sőt boldogan menjenek Érette a halálba. Szinte meglepő hogy ezek után, amikor a Mennyei Hatalom ilyen nyilvános módon megnyilatkozott és ezrével tértek meg az áldozatok ellenségei, később, évszázadok múlva, mikor beállt a béke és szabad volt nyíltan kereszténynek lenni, olyan kevesen maradtak hűek Krisztushoz. Igaz. hogy az Ur maga mondta annak idején tanitványainak, hogy mindig lesznek, akik nem fognak megtérni és távol maradnak Tőle. Pedig a jólismert Himnusz szavai szerint Krisztus állandóan arra az órára vár, amikor lelkűnkbe költözhet. “Time after time He has waited before, And now He is waiting again, To see if you’re willing to open the door — Oh how He wants to come in!” (Időről időre erre várt a múltban és most ismét vár, hogy lássa, megnyitjuk-e végre ajtónkat, hogy végre bebocsássuk ?) Mert Krisztus felette áll minden krízisnek. Az Ő hatalmának, az Ő erejének birtokában a lehetetlennel is megbirkózhatunk. DECEMBER (Bak hava) 31—Hétfő: Szilveszter JANUÁR (Vízöntő hava) 1.—Kedd: ÚJÉV 2— Szerda: Ábel 3— Csütörtök: Genovéva 4— Péntek: Leona 6—Szombat: Simon 6—Vasárnap: Vizkereszt ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® ÚJÉVI FOHÁSZ Urunk, Istenünk, ebben a sötét jóslatokkal teli világban add nekünk, hogy mi legyünk a világosság. Az égő gyertya fényét a legsötétebb sötét sem tudja eltakarni és a legsötétebb sötétben is felgyűl a világoság, ha csak egy szál gyertyát gyújtanak is meg. Add nekünk, hogy az uj esztendőben ilyen égő gyertya legyen a szivünk, mely a sötétben is világit és ébrentartja embertársainkban is a szebb jövőben való reményt és a Benned való hitet. Ámen. Vizkereszt az “őskarácsony" Az első századokban, mikor karácsony ünneplése még ki sem alakult, vizkereszt volt a megtestesülés titkának, “az Ur megjelenésének” ünnepe. Vizkereszt volt tehát az ‘‘őskarácsony”, későbbi időben bontotta le a liturgikus ünneplés a tulajdonképpeni karácsonyt. — Mi volt ennek a vizkereszt-központnak az oka? Az ősegyház ugv érezte, Krisztus nem Betlehem *és Názáret elzártságában, hanem a Jordánban való megkeresztélkedése pillanatában lépett ténylegesen az akkori világ elé. Akkor kezdte meg már nem csupán életét, hanem nyilvános működését, és ekkor tárta a zsidó világ elé kilétét. Ezért lett vizkereszt az Urjelenés napja. Az ünnep “múltját” a keleti egyház mai napig őrzi. Az egyik karácsony utáni versében igy vall: “fényes volt az előző ünnep, de még fényesebb a következő”, ti. vizkereszt. Kelet úgy látja, hogy ami karácsonykor még csak ígéret volt a gyermek Jézusban, az istenközelség vízkeresztkor válik valóban személyessé, szinte tapintható valósággá, mikor az Atya Fiának jelenti ki Krisztust. A kinyilatkoztatás ünnepének is lehetne nevezni vizkeresztet, hiszen mi más az Uj-szövetség történése, mint az, amit szent Pál igy fejezett ki: “megjelent Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme.” Krisztusban . . . S a kinyilatkoztatás ünnepe azért is, mert vízkeresztkor találkozunk először a Szentháromság titkával. Az ünnepi ‘‘tropár” szerint épp ez a titok világosítja meg a világot. A keleti egyház vizkereszti énekeiből azt is megtudjuk, Krisztus számára a jánosi keresztség felvétele nem csupán jelképes cselekedet. “Megszentelést hoz a vizekre”, mondja az egyik ének. Krisztus vízbe szállása az isteni erő legteljesebb leszállása egyben mindenre ható kitelj esédésének kezdete. Jelenléte ettől a perctől kezdi átölelni előbb környezetét, aztán népét, majd az egész emberiséget végül, rajtunk, embereken keresztül, a világmindenségét. A keleti egyház ünneplésében tehát világossá válik előttünk, hogy vizkereszt kezdet, nyitány és kiteljesítésének valamennyien résztvevői vagyunk. A keleti szertartásu pap ősi szokás szerint vizkereszt táján végigjárja híveinek házát, vízzel szenteli meg és igy mintegy tovább sugározza vizkereszt történését. A világ megszentelésének feladatát valamennyiünknek tovább kell vinnünk. Át kell hatnunk világunkat egyre inkább Krisztus jelenlétével, hogy egyre inkább eltelitse életünket isteni embersége. Áprily Lajos: Imádkozom: Legyek vidám Én Istenem, legyek vidám, hogy házamat vidítni tudjam. Mosolyogjak, ha bántanak és senkire se haragudjam. Arcom ne lássa senkisem bánkódni gondon és hiányon. Legyen szelíd vasárnapom, ha mosolyog a kisleányom. Én Istenem, legyek vidám, .ma minden gondot tűzre vessek. Nyújtsam ki kinestelen kezem s szegényen is nagyon szeressek. Tudom, sokat bűvölt a gyász, a hollós téli bút daloltam. A bátrakkal hadd mondom él: panaszkodtam, mert balga voltam. Én Istenem, legyek vidám, ujjongjon újra puszta lelkem, mint rég. mikor falum felett az első forrásvízre leltem. Ködökbe csillanó sugár, víg fecskeszó bolond viharban, tudatlan gyermekhang legyek a jajgató világzavarban.
