Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-19 / 29. szám
8. oldal AMERIKA ÉS A SZABADSÁG írta: MIKES MARGIT Csodálatosan kiapadhatatlan, gazdag az élet a különféle abszurd kinövések létrehozásában is. Nemrégiben olvastam lapunkban Wayne Burton tollából egy arcképvázlatot, amely úgy hatott rám, mintha egy csúnya, kóros daganatot csipeszre tűzve az operáció után nézegetnék. A cikk különben azért tarthat számot nagyobb érdeklődésre, mert túlnő a benne ábrázolt billiomos jellemrajzán és társadalmi kérdéssé csúcsosodik, világnézeti távlatokba torkollik és fölveti a problémát az egyéni szabadság és a kollektivizmus viszonylatában. Mikes Margit Egy Getty nevű billiomosról szól az ének, aki most már, miután az Egyesült Államok demokratikus, szabad légkörében kifutotta képességeit és üzleti tevékenységével három billióra növelte vagyonát, székhelyét Californiából Angliába, a Surray grófságban lévő Sutton Place kastélyába tette át. Miért ne tehette volna? — kérdezhetné bárki — teljes joga van hozzá! Miért ne élhetne ott 34 háló és 14 fürdőszobás lakásában testőreinek őrizete közt, igazán senkinek semmi beleszólása nincs abba, hogy hol és mire költi a pénzét. Mert hetven éves korában, tíz évvel ezelőtt minden energiáját és képességét a pénzszerzésre összpontosította, olajban dolgozott, tankhajóflottát szervezett és Delavare államban 200 millió dolláros befektetéssel felépítette a világ legmodernebb olajfinomítóját. Ezenkívül épített egyet Olaszországban és később mégegyet Nyugat-Európában. 1923-ban visszautasította az akkori iraki kormány ajánlatát egy nagyobb konceszszió átvételére. A Fortune szerkesztőségének adott nyilatkozatában most azt állítja, hogy ezt még ma is bánja, mert ha elfogadja, vagyona jelenleg harminc százalékkal lenne nagyobb. A legvagyonosabbak szokása szerint nem tudja, hogy mennyi pénze van, azt viszont tudja, hogy jelenleg nyolcvan éves és semmitől se fél annyira, mint a haláltól. Néhány héttel ezelőtt egy újságíró kérdésére, hogy "mit akarhat még az élettől a világ leggazdagabb embere?” azt felelte, hogy továbbra is üzletekkel kíván foglalkozni. Végkimerülésig! Ez az ember harminc évig nem beszélt az anyjával, mert az idős hölgy nem akart neki néhány milliót kölcsönadni valami üzleti befektetésre, hogy ezzel még gazdagabb lett volna. Mert mindhalálig, egészen a sírig gyarapítani akarja mérhetetlen vagyonát. Tehát századik életévéhez közeledő krőzus eltökélt szándéka továbbra is a vagyongyűjtés. Millióiból, ha adott is jótékonycélra, köztudomású, hogy MIÉRT SIRATNI Miért siratni azt, ami volt? és miért azt, ami nem lesz? Minden nap megszületünk, minden új munkánk, szavunk az utolsó. ezt levonhatta az adójából, tehát nem rövidítette meg magát egy centtel se. Most közeledni érezvén halálát, nagyon fél az elmúlástól, sőt már magától az öregségtől is irtózik és saját további életbentartására csodálatosan előrelátó életstílust alakított ki. Aprólékos gonddal részletes programot dolgozott ki. Fél a betegségektől, ennélfogva csak főtt sárgarépát, fügét és datolyát ebédel, rendes étkezésnek mondható ebédet, vacsorát havonta csak egyszer fogyaszt. Orvosi tanácsra minden falatot 33-szor rág meg és hetenkint egy napot böjtől. Amikor parkjában sétára indul, lábára szerelt kilométeróra jelzi az orvosilag előírt kilométerek számát. Se többet, se kevesebbet egy lépéssel se ... Nincs kedvem tovább folytatni és részletezni a létfenntartásra irányuló erőfeszítéseit, tulajdonképpen személye nem is fontos, csak annyiban tartom érdekesnek megemlékezni erről az aggastyánról, amennyiben jelenléte a világ éppen most két szembeálló ideológiai ütközőpontját és kilengéseit illusztrálja. Mint mondottam, itt Amerikában senkise háborodik fel ennek az úrnak az életstílusán, a közéletben elfoglalt helyzeti energiáján, mert itt szabadság van. Megengedhető-e ekkora szabadság, amelyben az egyén billiókat halmozhat rakásra hörcsögtermészetével? — kérdezné a kommunizmus és rögtön államosítaná anyagi javait. Hogy gyárakat létesítsen, amelyben munkások százezreinek ad foglalkozást és megélhetést, ez mind csak kizsákmányolás — folytatná az előbb említett kommunizmus — és gyárait, mindenét elkobozná, őt magát meg kitelepítené. Mondható-e ez az egyén a társadalom hasznos tagjának, aki csak arra ügyelt, hogy minden haszon az ő zsebébe follyon be? Akinek semmi érzéke nem volt embertársai nyomora és kétségbeejtő helyzete iránt és csak azzal törődött, hogy vagyonát gyarapítsa? Beigazolt tétel, a társadalomtudomány tanítja, hogy minden egyén kifejlődésében a miliő, a környezet befolyása a döntő tényező, sőt a legdöntőbb, azért logikusan föltehető a kérdés, egészséges emberi közület-e az olyan, amelyben ilyen karriérek kiterebélyesedhetnek? A szabadság klasszikus földjén az ilyennek létezése természetes — állítaná a kapitalista. A kollektív életformában élő egészen másképp ítéli meg a helyzetet, az ilyen kérdésben más erkölcsi mértékrendszert használnak. Ott az ilyen ember, mint ez a Mr. Getty, notórius munkakerülőnek számít, akit csak korára való tekintettel nem osztanának be valami kértyszermunkára, különben teljesen antiszocialistának minősítik a magatartását. Olyan országban, ahol a lakószobák száma családonként és személyenként limitálva van, ahol egy családnak legföljebb kétszobás lakás jár, ott talán engednék, hogy egy magányos aggastyán 34 háló és 14 fürdőszobás lakásban lakjék? Nem sok hajszála hullt ki a munkában, mondanák, mert a kollektív társadalom szemszögéből nézve az egyáltalában nem nevezhető munkának, hogy a részvényeit forgatta. Szent Pál azt mondta — holott ő igazán nem volt kommunista —, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék! Már e föld bármelyik szülötte, ha csukott szemmel, csukott szívvel nem élt, látta s szenvedte a nemző Kor haláltusáját, vele pusztulva percről percre, s miközben itt pattantak az erek, roppantak a csigolyák, amott gyanútlanul gyürkőzött győzelemre új nemzedék, új Laokoon-csoport. Nem félem a törvényt. Megvirrad-é holnapra is? — nekem csak az a gondom, hogy mára kiszabott dolgomat megtegyem még, azt a szót még kimondjam; azután hadd jöjjön a kígyó. Benjámin László Igen ám, de mondhatná valaki, mi ismerjük a kollektív társadalmat, tudjuk, hogy ott államkapitalizmus van és ennél mégiscsak jobb a szabadság. De viszont mit ér az olyan szabadság, ahol a közösség testén efféle kóros daganatok fejlődhetnek ki? Odaát a világ másik felén állandóan sírnak az emberek a szabadság után, mint a legnagyobb emberi érték után, hősök küzdenek érte, vádiratokat csempésznek ki a szabad világba, börtönbe juttatják magukat érte, de vajon ez az annyira áhított szabadság, az egyéni szabadság megálmodott ideálja? Nem hinném. Ha idejönnének tapasztalatcserére, mint ott mondják a külföldön való körülnézést, talán elragadtatva üdvözölnék Mr. Cettvt? Ráznák a kezét. hogy ön az, aki megtestesítője a szabadságjogoknak, ön az, akiről mi álmodozunk! Hiába magyaráznák nekik, hogy vagy szabadság, vagy diktatúra, a kettő között kompromisszum nem lehetséges, vagy egy megmerevedett alkotmány őrködik az egyén szabadsága fölött, amely fétis, körömszakadtáig védelmezik, vagy pedig a parancsuralom. Tessék választani! Nemrégiben olvastam Aczél Benő kitűnő cikkét, amely újabb adalék az itteni szabadság értelmezésére. A goonsztevőket előnyben részesítik — írja —, biztosítják őket titkos terveik kényelmes előkészítéséről, mert a törvény garantálja a telefonbeszélgetések titkosságát. Az amerikai bírói gyakorlatban megtörtént már, hogy a tettenért bűnöst felmentették, mert a rendőrség "jogtalan módon”, telefonlehallgatás útján értesült előzetes terveikről. Az alkotmány teljes kényelmet, előzetes távbeszélő összeesküvést biztosít számukra. Kell ehhez kommentár? Nem beszélnek mindennél ékeseben maguk a tények? Kétségkívül igaz, hogy az amerikai demokrácia a legjobb a világon, itt van az emberi szabadságjogok legmesszebbmenőbb védelme, de azért ez a szabadság se egészen makulátlan. A másik oldalon a diktatúrák, a parancsuralmi rendszerek, amelyekhez képest olyan magas értékelése van az alkotmányban biztosított egyéni önkifejlődésnek, amely már hasonlatos ahhoz a latin közmondáshoz: Fiat justitia et pereat mundus! Szabad magyar átültetésben ez így hangzana: legyen szabadság, ha belepusztul is a világ! A Watergate-i TV-tanuvallomások betekintést engednek a Fehéz Ház palotaőrségének kulisszatitkaiba. Nixon bizalmasai nemcsak az “úgynevezett “ellenséges” listán szereplő közéleti emberek magánéletét kémlelték ki, de egymásét is. így pldául kiderült, hogy Nixon elnök bizalmi tanácsadója, John Ehrlichman még Mitchell igazságügyminiszterrel folytatott beszélgetéseit is szalagra vette, mondanunk sem kell, Mitchell tudta nélkül. Mitchell viszont beismerte, hogy ő az alkotmányos jogok és a szövetségi törvények legfőbb őrzője, fontosabbnak tartotta Nixon elnök újraválasztását, mint a törvények betartását. Watergate TV-drámája eddig nem produkált olyan tanúvallomást, amelyből kiderült volna, hogy Nixonnak előzetes tudomása lett volna a betörésről, vagy a későbbi eltussolásról. Nixon közben bevonult a kórházba tüdőgyulladással és csak felgyógyulása után tudja átadni a szenátusi bizottságnak bizalmas iratait és feljegyzéseit, amelyekből megállapítható, hogy Nixonnak milyen szerepe volt a Watergate-ügyben. John Dean, az elnök volt tanácsosa néjegyzékkel szolgált a szenátusi bizottságnak azokról a vezető emberekről, akiket a Fehér Ház ellenségnek tekintett és akik a fekete listán szerepeltek. A névjegyzékben a legérdekesebb az. ami nincs benne. Nixon politikai karrierjét a “kommunista veszedelem” elleni keresztes hadjáratra alapozta meg. Minden ellenfelét vagy lekommunistázta, vagy “társutas“-nak bélyegezte meg. Nixon a kommunisták ádáz ellensége már a múlté. A változott idők szellemét semmi sem bizonyítja- jobban, mint a Fehér Ház fekete listája, mert azon egyetlen kommunista, vagy társutas sem szerepel, hanem kizárólag demokrata politikusok, liberális szellemű tudósok, irók, újságírók, művészek és kapitalisták. -Az elkövetkezendő hetek egyik legérdekesebb politikai látványossága a Fehér Ház és a törvényhozók közötti összecsapás lesz. A törvényhozók — különösen, akik a fekete listán szerepelnek mindent el fognak követni a Nixon által beterjesztett program és. javaslatok szabotálására.
