Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-22 / 47. szám
11. oldal I HOMOKI ERZSÉBET! IMI KLINIKÁJA BÁNAT JELIGE. — Kedves Erzsébet, a barátnőm két és fél évig volt szerelemben egy férfivel és nekem majdnem megszakadt a szivem, mert én szerelmes voltam a férfibe, de a barátnőm megelőzött. Természetesen azonban nem zavartam a brálnőm boldogságát. Az idén nyáron a barátnőm hirtelen szakitott vele, otthagyta és azonnal férjhezmenl. Akkor összekerültem végre a férfivel, akit olyan régen szerettem. Nagyon boldog voltlam, ő is szerelmes volt, egyszer két hétig Magyarországon volt, onnan olyan szerelmes levelet irt, hogy más nő olyat még nem is kapott. Úgy tettem el a fiókba mint életem legszebb emlékéi. Sajnos mindennek vége és sirok. Két hónapig tartott az egész. A múlt héten telefonon szakitott és nyiltan megmondta, hogy egy másik nőt szeret, egy elvált asszonyt, akit én is ismerek, és azt elveszi. Hogyan lehet az. hogy két hónapig forró szerelem, szerelmes levél, aztán ilyen rémes szakítás. VÁLASZ. — A férfi részéről nem volt olyan nagy a szerelem mint maga gondolja. Heltai Jenő elmélete szerint átmeneti nő volt, olyan aki egy már bevégződött és egy még el nem kezdődött szerelem (ez esetben az elvált asszony) között áthidalta az ürességet. Elég szomorú, de meg kell mondani: szerelmi pótléknak használta. Feledje el. A forró szerelmes levelet dobja el. Még arra sem használhatja, hogy a könnyeit letörölje, mert a levélpapír ahhoz kemény. NEW YORKI OLVASÓ. - Kedves Homoki Erzsébet, Önhöz fordulok a gyermekeink miatt. Két gyermekünk van egy 9 éves fiú és 7 éves lány. Szép gyermekkort akartunk adni nekik. A férjem nagyon elfoglalt ember, nem tud velük foglalkozni, mindent jónak tart amit én teszek. A gyerekeknek mindenük megvan. A környéken laknak a szüleim és a férjem szülei, a családban van több gyermektelen nagynéni és nagybácsi, azok mind mellettük állnak. Például négyszeres zsebpénzt kapnak, egyet tőlünk, kettőt a nagyszülőktől és egyet egy nagynénitől. Mégsincsenek megelégedve. Ha egyszer valami kívánságukat nem teljesítem azonnal, akkor olyan kiállhatatlanok, hogy nem lehet elviselni és a végén mindenbe belemegyek, csakhogy békesség legyen a házban. Tudom és-látom, hogy nagyon el vannak kényeztetve csak nem tudom, hogyan lehetne segiteni ezen. VÁLASZ. — Komoly baj lehet ott, ahol az anya leírja a gyermekeiről azt a szót, hogy '‘kiállhatatlanok”. De nem mindenben ők a hibásak. Elsősorban hiányzik a közös szülői nevelés. A férje nem lehet part-time apa, nem elég világrahivni a gyerekeket, törődni is kell velük, nincs olyan elfoglalt ember, aki ne tudna időt szakítani magának a gyerekeire. A másik nagy baj: nem lehet tömni a gyerekeket azon a címen, hogy szép gyerekkoruk legyen. Ha mindent beléjük tömnek, a végén semmiből sem lesz örömük, szép gyermekkor helyett boldogtalan gyerekekké válnak, — akik már legfeljebb csak követelni tudnak. Alakítsa át a nevelési módszerét. Zsebpénzt csak a szülőktől kaphatnak, mégpedig annyit amennyi a koruknak megfelel. Ha valami különös, de mindig csak értelmes és nem korlátlan kívánságuk van, egyszer-egyszer még pótolhat hozzá valamit. A nagyszülők és rokonok pedig legfeljebb ünnepekre adhatnak valami ajándékot. Persze most már nehéz lesz, de még nem késő. És meg kell tanulnia hajthatatlannak lenni, ha követelőzni kezdenk. Sok mai szülő panaszkodik a mai gyerekekre. Viszont so kszülőnél is baj van: hamarább észreveszik, ha a gyerekük kinőtte a ruháját, mint azt, hogy a gyerekük a fejükre nőtt.- • KÉRDÉS JELIGE. - Kedves Miss Homoki, elköltöztem hazulról, mert a barátommal költöztem össze. Együtt vagyunk és majd akkor lesz az esküvő, ha ő befejezi az egyetemet. Én állásban vagyok, neki van egy part-time munkája amivel többet keres, mini én, pedig az én fizetésem sem rossz. Már régen van autóm. Mióta együtt vagyunk, az egész háztartásra én adom a pénzt. Ő nagyon válogatós, az étel most drága és ő naponta kétszer sztéket követel. Én fizetem a szórakozást, az autót, a biztosítást, a javitást, az öltözködésemet és én vettem az egész lakásberendezést. Ő csak a házbért fizeti, ami havi 120 dollár. Más semmit nem ad haza. Ruhákat vesz magának és hangszereket, trombitát, dobot, gitárt, minden ilyet, amatőr rock-bandet akar alakítani. Sokszor mondtam már neki, hogy ez nem igazságos. így nekem még arra sem marad, hogy fodrászhoz, kozmetikushoz menjek és már adósságom van, azelőtt pedig pénzem volt a bankban. Ó nem akar többet adni és most nagy veszekedést rendezett ,azl mondta, hogy nem hajlandó együttlakni egy nővel aki minden nickelért sir és ha nem hagyom abba, talál más lányt, menjek,_ahová akarok, a lakás az övé, ő vette ki a nevére. Joga van ehhez, kifehel a lakásból? VÁLASZ — Kérdése jogi kérdés. Jogi tanácsot ügyvédtől kaphat. De a jogi résztől eltekintve ajánlom, hogy bútorral vagy bútor nélkül sürgősen költözzön haza ebből a reménytelen, torz, ál-házasságból. Trombitálja ki a fiú más lányból a napi két sztéket. EMBEREK ÉS ESETEK: LÉLEKTAN Alázatos tisztelője vagyok a tudomány minden fajtájának, hátmég a pszichológiának, a pszichoanalízisnek, a lélekbuvárlásnak. Márcsak azért is mert ahány partyra megyeik, mindig arról hallok, hogy ki van éppen “analízisben”. Gyüjtömgyüjtögetem a kedvenc tudományom körébe vágó történeteket. Nem is tudom mindet magamban tartani: átadok belőlük néhány gyöngyszemet olvasóimnak. 1. A mamut-bank elnökéinek titkárnője férjhezment. Utódról kellett gondoskodni. Exekutiv titkárnő: magas bizalmi pozíció, különleges képességek kellenek hozzá. Nem olyan egyszerű dolog kikeresni a megfelelőt. 50 jelölt szürővizsgája után 3 került a döntőbe. A hármat leültették a várószobába és egyenként szólították őket az elnöki szentélybe, ahol ott ült az elnök, a személyzeti főnök és — modern időket élünk — a vizsga lebonyolítására felkért pszichológus. — Két penny meg két penny, hány penny? — kérdezte a lélekbúvár az első jelöltet. A hölgy felháborodott hangon felelte: Öreg néni Magányos fához támaszkodva áll. Minden ízében a múlt muzsikál, Mikor még pöttöm volt s aztán nagyobb, Mikor egy szép legénnyel ballagott És boldog volt, hogy övé lehetett, Hogy hét gyermeket felnevelhetett. Jöhet a nyár és jöhet a tél, Ö minden gyermekében újra él. Most magányos, mint. a szilvafa, Milyen soká hűsölt alatta, Bemegy, a levese már párolog, Megfőzni sem volt azt már nagy dolog. Sír... és mindenét a múltba rejtve, Néz a meglangyosodott levesbe. Iváni Rella — Nem azért hívtak ide, hogy gúnyt űzzenek belőlem. — Köszönöm, tessék kint várni. Jött a második jelölt, ő is ugyanazt a kérdést kapta: — Két penny meg két penny, hány penny? — Négy, természetesen. — Köszönöm, tessék kint várni. Következett a harmadik. — Két penny meg két penny, az hány penny? — Attól függ .. . néha négy, néha több vagy kevesebb is lehet — hangzott a bájos mosollyal kisért válasz. — Köszönöm, tessék kint várni, — zárta be a vizsgát a pszichológus majd előterjesztette szakvéleményét: — Az első jelölt erős karakter, aki uralkodni akar a posztján, a második fenntartás nélkül mindenben elfogadja mások véleményét, a harmadik minden helyzetben alkalmazkodni tud . . . Melyiket választja elnök ur? — Az elsőt. — De kérem, szabadna tudnom, hogy miért éppen őt? — Mert annak van a legszebb lába. 2. A hires nagyáruház pszichológust szerződtetett, hogy adott esetekben rendelkezésre álljon. Hamarosan el is következett az alkalom. A játékosztályon visítani, bömbölni kezdett egy kisfiú, hiába csitította a mama, hiába babusgatták az eladónők, toporzékolt, ordított ahogy a torkán kifért. Az osztályvezető feltelefonált a pszichológusért. A tudós férfiú azonnal megjelent: — Kérem, hagyjanak magamra a gyerekkel. A mama az előadónőkkel és az osztályvezetővel félrevonult. A lélekbúvár lehajolt a gyerekhez és pár szót súgott a fülébe. Abban a pillanatban elhallgatott a kölyök. — Anyu, menjünk haza — és nyúlt az anyja keze után. A mama hódolattal bámult a csodatevőre és kifelé menet megkérdezte csemetéjét: — Mit mondott neked a bácsi? A gyerek félve pislogott vissza a pszichológusra. — Azt mondta, hogy ha nem hagyom abba, három olyan pofont kapok tőle, hogy az esküvőmön is megemlegetem . . . 3. Hajnali háromkor megszólal a telefon a pszi, chológus lakásán. Legjobb páciense, egy gazdag hölgy jelentkezik: — Doktor ur, szörnyű dolog történt velem. Azt álmodtam, hogy meztelenül, egyszál kalappal a fejemen sétálok a tömegben fényes nappal a Fifth Avenuen, a húsvéti parádén. Meztelenül, egyszál kalapban . . . szörnyű . . . szörnyű! Most riadtam fel álmomból, csurog a hátamon a verejték, szörnyű . . . szörnyű . . . — Csillapodjon le, Madame, tudja, eddig is sikerült minden álmát kihámozni a burokból . . . . Tegye, amit mondok: — dőljön hátra a párnájára, engedje el magát, dobjon ki a fejéből minden terhelő gondolatot, hallgassa meg a kérdésemet s válaszoljon rá habozás nélkül. — Kezdjük, doktor! — Hátradőlt? Elengedte magát? Kidobott a fejéből minden terhelő gondolatot? — Igen, doktor. — Akkor gyorsan feleljen a kérdésemre. Mit érzett szörnyűnek, mikor fényes nappal meztelenül sétált a Fifth Avenuen, egyszál kalappal a fején? — A kalap tavalyi volt — hangzott az elhaló válasz a telefondrót másik végéről . . . Bodonv Böske
