Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-22 / 47. szám
12. oldal Ha a férfi józan ... Irta: PAPP VARGA ÉVA A nőik italozása épp úgy általános eset és cikktéma manapság, mint ahogyan az erkölcsök meglazulása is köztudomású. A társadalom mindkét - kilengés ellen harcol, de nem H sok eredménnyel. A két világháború agyoncsapta a tisztességérzetet sok emberben; a nőkben csaknem megölte a szemérmet. Igaz, sok nő azért iszik és azért tér le a tisztesség útjáról, mert lelki bánatát akarja feledni. Ám ez csak mentség lehet, de nem VARGA ÉVA felmentés! Az ilyen nőknek kábítószer helyett lelki gyógymód kellene; valaki, aki megérttetné velük, hogy az ital-adta felejtés végzetes lesz rájuk nézve. Mert mire az idő meghozná a feledést, ők már rabjai lesznek egy testet-lelket ölő szenvedélynek. így végeredményben saját énjük akkor sem lesz jó senkinek és semmire, ha fájdalmukból már ki is gyógyulnak. Azok a modern nők pedig, akik csak azért isznak, mert az ivás “divatos”, jól tennék, ha elgondolkoznának egy kicsit az ivás szépség- és házasság-rontó következményein. csapott. Tanúja voltam azonban annak is, hogy miként aludt ki a láng még azon az estén. A szép asszonyról eleinte csak az üde kort mutató púder hervadt le, de utána ment lassan a piros festék is és a szem alatti fekete nemsokára ugyanarra a sorsra jutott. Mindezeket izzadsággal vegyesen mázolta el a puder-pamacsa, amelyet — mig elég józan volt — időnkint elővett. Azután ismét távoztak együtt és amikor visszajöttek — ugyancsak a bárpulttól —, már a nyakában lógott a gyönyörűen elrendezett haja is. Nem tudta megcsinálni és a másik nőt kérte, hogy igazítsa meg. Az szánakozó mosollyal babrált a festett-szőke hajban és a nagy igyekezetben — nem hinném, hogy szándékosan, bár az sem lehetetlen — kiesett a hajból a betét, ami igen lerontotta a nő szépségét. A nő, mivel még elég józan volt ahhoz, hogy segíteni próbáljon magán, elsietett a powderroomba. Ezalatt a férfi leült és beszélgetni kezdett a másik nővel. Én közben ismerősökkel beszélgettem, nézegettem a kavargó tömeget és azután magam is szedelőzködni kezdtem. A közelmúltban egy rendkívül fényes “partyn” vettem részt a los-angelesi Biltmore Hotelben. Ez az óriási szálloda nemcsak terjedelemben, de eleganciában is egyik jelentős épülete városunknak. Az estélyen résztvevő közönség közt némely nő ruhája divat-felvonuláson is feltűnést keltett volna. Általában szépek voltak a nők: csodásán fésült hajuk a fodrászat művészetét hirdette és remekül kikészített arcuk “eleven” rózsákat mutatott. A nagy teremben a falak mentén végig bárasztalok voltak, ahol a “mixerek” hada töltögette a kitűnő italokat. A hangulat-cseppekből eleinte csak a férfiak iddogáltak, de lassankint odaszállingóztak a nők is és fodros-bodros tüllruháik szinte eltakarták a boros, whiskys, pezsgős asztalokat. Én a közelben ültem társasággal egy nagy asztalnál, onnan figyeltem ezt a lassú mérgezést, illetve annak hatását a nőkön. Nem hiszem, hogy bármilyen erkölcsi prédikációnak lehetne olyan hatása, mint ha ezek a nők önmagokon, vagy legalább egymáson megfigyelhették volna ezt a szépségromboló munkát. Közelemben két ismeretlen fiatal nő ült. Az egyik, ha nem is kimondottan csúnya, de jelentéktelen volt. Ennek tudatában szinte reménytelenül nézegette a férfiakat, különösképpen egy igen jóképű, fekete hajú fiatalembert, aki egy oszlophoz támaszkodva a közelben állt. A másik nő több volt mint szép: érdekes arca, gyönyörű vállai kiemelkedtek a túlságosan is dekorált estélyi ruhából, ő is a közelben álló férfire nézett, de ennek meg is volt ám a hatása: a férfi nemsokára megjelent az asztaluknál az egyik rendezővel, aki bemutatta mindkét nőnek. A szebbikkel mindjárt a bárhoz is ment és csak egy jó félóra múlva láttam őket viszont. A nő azalatt a félóra alatt egy évvel idősebbnek tűnt és igy ment ez, fokozatosan az est során, — aszerint hogy hány üres pohár maradt előtte. A férfi szorgalmasan hozta az italokat az asztalhoz. Kínálta a másik nőt is, de az épp hogy csak megkóstolta a pezsgőt. A férfi ivott ugyan, de egyrészt látszott, hogy bírja az italt, másrészt inkább gyönyörű partnerével foglalkozott, mint a pohárral. Szinte a szemem előtt bontakozott ki egy nő nagy sikere, mert a férfi olyan hevesen udvarolt, hogy — bár a szavakat nem értettem —, az érzés lángja felém is A másik asztalra tekintve, szinte csodát láttam: az előbb még jelentéktelennek tűnő nő valósággal kivirultan beszélgetett barátnője partnerével. A férfi érdeklődéssel foglalkozott vele, aztán — az üres poharakra mutatva — felajánlotta, hogy elmegy italt hozni. A nő tiltakozott: ö ugyan szereti a bort, de csak étkezéshez és akkor is mértékkel. Mikor a másik nő visszajött, a frizurája már helyre volt állítva, de a helyzete végleg félrebillent . . . ő maga is észrevette, hogy a másik nő olyan érdeklődést keltett fel az ő partnerében, melyet két italtól mámoros szem sem tud csökkenteni. Igaz, együtt mentek el mindhárman, de a figyelő láthatta, hogy a férfi a józan nőhöz tartozik. Hogy meddig és miként, azt persze nem tudhatjuk, mert mindez ugyebár attól függ, hogy a férfi mennyire józan . . . A "KEDVES” VENDÉG... (Folyt, a 8. oldalról) • szólván lehetetlen lakáshoz jutni. Az eredmény? Éttermek, szállodák konyháit, amelyeket kéthetente kellene megtekinteni az egészségügyi felügyelőnek, jó ha esztendőben egyszer ellenőrizheti. Mit csináljon mindezekután a kedves vendég? A "Londonban" cimü magazin az eheti számában mindenesetre ad egy jó tanácsot: ha elégedetlen az étellel, semmiesetre se küldje vissza. Riportere a következő épületes jelenetnek volt szemtanúja: az egyik étteremben a vendég az asztalához intette a pincért és visszaküldte a sztéket, mivel nem Ízlett neki a szósz. A pincér kivitte a sztéket a konyhába és közölte a szakácscsal a vendég panaszát, mire a szakács levette a sztéket a tányérról, a földre hajította, kétszer ráugrott, visszadobta a tányérra, ráöntött ugyanabból a szószból, a pincér kivitte a vendégnek, mire az csillogó szemmel mondta: — Ez már igen! — és boldogan megette. Ez csak egyike a magazin által ismertetett idegtépő eseteknek. Halász Monica BAJ . . . Egy nagyon kövér nő feláll az automata mérlegre. A használati utasításon kigyullad a következő felirat: “Azonnal szálljanak le! A mérleg csak egyesével mér.” • IDŐTARTAM A floridai Jackson viliében a biró felteszi a kérdést a feltűnően csinos panaszosnak: — Nos, asszonyom, szíveskedjék megmondani, pontosan milyen körülmények között élt vissza a vádlott az ön jóhiszeműségével? — A múlt nyáron, julius 30-tól augusztus 6-ig Miami Beachen — hangzik a precíz válasz. • VENDÉGLŐ A vendéglőben a szerencsétlen vendég a bécsi szelettel kínlódik. Olyan, mint a csizma talp. Végül is hívja a főpincért: — Vigye vissza a húst, fogyaszthatatlan. A főpincér megnézi, és sajnálkozva közli: — Most már nem vihetem vissza. Teljesen el tetszett hajlítani. • SKÓT Két skót, John és Bill a bárban ül a szép Maryvel. Mindketten fülig szerelmesek belé, csak nem merik megkérni a kezét. Amikor John egy pillanatra kimegy, Mary kacéran néz Bilire: — Itt van számodra az alkalom! Nem akarod kihasználni? Bili bólint. Elveszi barátja söröspoharát és lehörpinti az italt. MEGÉRTŐ LÉLEK — Hogyan halad a fiam a tanulással, tanár ur? — Nagyon figyelmetlen. Az órán csak bóbiskol. — A tehetség szunnyad benne! BUTASÁG Két jegesmedve cammog a Szaharában. — Te — mondja az egyik, — rendkiül csúszós lehet itt a talaj! — Ezt honnan veszed? — Na hallod, különben miért szórtak volna rá ennyi homokot! • CSODASZER — Na és, jó ez a hajnövesztő szer? — Kiváló! Nemrég a ceruzámra csöppent és azóta a ceruzát fogkefének használom. • BESZÉLŐ KUTYA Egy vendéglőben egy hasbeszélő ebédel. Mellette ül a kutyája. — Mit rendelsz ebédre? — kérdi a hasbeszélő az ebtől. — Bifsztéket á la Marengo — mondja a kutya. — Az drága lesz neked. — Akkor eszem egy sertéskarajt. Egy angol, aki a párbeszédet végighallgatta, odafordul a hasbeszélőhöz: — Mennyiért adja el ezt a csodálatos kutyát? — Tizezer font. Az angol kiállítja a csekket és átnyújtja a hasbeszélőnek, aki elégedetten indul az ajtó felé. A kutya utána szól: — Szégyentelen alak! Volt képe eladni a legjobb pajtását? Ezentúl nem nyitom többé szóra a számat!
