Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-22 / 47. szám
8. oldal DRAGA POSTA Irta: SÁGI PÁL Megint drágul a posta, két centtel több bélyeget kell ragasztanunk a levélre és mivel sok kicsi sokra megy: panaszkodunk. Legfeljebb az vigasztalhat bennünket, hogy en■ nél drágább levél-tarifa is van, térium bizalmas leveleit, iratait SÁGI PÁL kézbesíti. Hiába a telefon, a táviró, a rádió. Néha ma is emberkézbe kell adni az efajta Írást, mert a rádióadást, a telefonbeszélgetést le lehet hallgani, a táviratot a kábelt felfoghatják és meg tudják fejteni akkor is, ha a legbonyolultabb titkosírással készült a szövege. Persze az is fontos, hogy kire bízzák a levelet. Mert a diplomáciai irat gyakran politikai robbanóanyaggal van töltve és ha idegen, illetéktelen kézbe kerül, súlyos világpolitikai bonyodalmakat okozhat. A diplomáciai futárt Washingtonban éppen úgy, mint Moszkvában vagy akárhol, egyformán gondos kivizsgálás után választják ki. Diplomata útlevéllel utazik, területekenkivüliséget élvez, mint a diplomaták. Futártáskáját vizs-AZ ÚGYNEVEZETT ENERGIAKRIZISNEK VANNAK POZITÍV OLDALAI IS NEW YORK — Minden rosszban van valami jó is. Ennélfogva az energiakrizis baljós veszélynek álcázott, de valójában kedvező tulajdonságokkal rendelkező veszedelem, melynek pozitív oldalai csak később fognak kiderülni. — mondta egy nyilvános előadásában dr. Gábor Dénes professzor, a holográfia Nobel-dijas feltalálója. A Columbia University hallgatói előtt megtartott beszédében dr. Gábor Dénes rámutatott arra, hogy századunk végefelé mindenképpen energia hiányában lesz majd a világ és az arab államok jelenlegi olaj bojkottja tulajdonképpen csak arra ösztönzi földünk népeit, hogy már most hozzákezdjenek uj energiaforrások feltárásához. — 1985-re a világ olajfogyasztása olyan csúcsokat fog elérni, amellyel a már most kimerülőben levő tartalékok képtelenek lesznek lépést tartani és az általános energiakrizis elkerülhetetlenné válik néhány évtizeden belül. Ennek alapján feltehető, hogy egy távoli jövőben, körülbelül 1990 után az Egyesült Államok uj energiaforrásokra támaszkodik, amelyek közül nem hiányzik majd a nukleáris maghasadás, a Nap energiája, valamint a meleg trópusi tengerek hője. Gábor professzor sok más tudóssal egyetemben a nagy bőségben fellelhető hidrogént ajánlja a jövő energiaforrása gyanánt. A professzor szerint nincs messze az az idő, amikor a hagyományos belső égésű motorok helyett hidrogénnel működő diesel-motoros autók közlekednek majd az országutakon. A Nixon elnök által behirdetett energiamegtakaritási programot dr. Gábor Dénes nem tartja kielégi tőnek és véleménye szerint ez legfeljebb csak a kezdetet jelentheti. Az elnök “kapcsold ki a villanyt és csökkentsd a fűtést” — javaslata az országos energiatartalék 1 százalékának is talán csak a felét képes megtakarítani. A profeszszor szerint ennél a családi otthonok megfelelőbb hőszigetelése is jobb eredményt hozhat. gálát nélkül viheti át a határokon. Útját szigorúan szabályozza a külügyminisztérium. Utazása alatt szeszesitalt nem ihat, gyógyszert nem vehet be, elsősorban az altatószer tilos, mert ha mélyen alszik, a futártáskának könnyen lába kelhet. Nőkkel nem köthet ismeretséget: a nemzetközi kémszolgálat legveszélyesebb ügynökeit szép nők sorából toborozzák. A futárnak pontosan előírják az utazás útvonalát, ettől nem térhet el. Egy amerikai futár megszegte ezt a szabályt. Horton Tedford 1940- ben a berni követségen átvette Hull külügyminiszter levelét, amelyben szigorúan bizalmas ügyről tájékoztatta az USA athéni követét. Rómán át kellett volna Athénbe repülnie. Éppen Rómába érkezett a gép, amikor a rádió bemondta, hogy Mussolini hadat üzent Görögországnak és Athénnel megszűnt a légi összeköttetés. Erre vonaton Velence irányába utazott, megvesztegette az őrséget, átjutott Jugoszláviába, majd onnan görög területre. A határállomást éppen akkor támadták meg az olasz repülőgépek. Bombazáport zúdítottak az állomásra és fedélzeti fegyverekkel lőtték a terepet. Bombák robbantak, golyók pattogtak, akár a jégeső. Tedford beugrott egy vizesgödörbe és két órán át kuporgott derékig vízben. Épségben úszta meg a kalandot, a kezében szorongatott futártáskát azonban gépfegyvergolyók lyuggaták át. Mikor a légitámadás befejeződött, felkapaszkodott egy tehervonatra és tovább indult Athén felé. A vonatot útközben többször is légitámadás érte. Végül nagynehezen mégis eljutott Athénba és átadta a követnek a golyóverte futártáskát. Nem tartotta be az előirt útvonalat, de dorgálás helyett dicséretet kapott. Meg is érdemelte. Annál kevesebb dicséret jutott az első világháború idején egy német kollégájának, Franz von Papennek, aki pár évvel ezelőtt halt meg 89 éves korában. Papén 1915-ben a washingtoni német követség katonai attaséja volt, de futárszolgálatot is teljesített. Egyszer New Yorkban járt és a subwayn felejtette a futártáskáját. Levéltervezet volt benne, amelyben a nénietek arra biztatták Mexikót, hogy üzenjen hadat az Egyesült Államoknak, a németek titokban segítik és Mexikó jutalmul megkapja Texast. Erre Washington követelésére Berlin visszarendelte Papent, akit egyébként azzal is gyanúsítottak, hogy szabotázs-akciókat szervez, felbérelt emberekkel amerikai gyárakat, hidakat akar felrobbantani. Papén, mint futár megbukott. Kiküldték a nyugati frontra, a háború után azonban nagy politikai karriert csinált. Hindenburg elnöksége alatt kancellár lett belőle, Hitler idején pedig helyette kancellár, majd bécsi, aztán ankarai követ, a nácik bizamas küldöttje a keleteurópai és balkáni országokban. Magyarországra is elkerült bizalmas küldetésben. Horthy Miklés kormányzó kötelező politikai udvariasságból meghívta Gödöllőre vadászatra. Papén a vadászvacsorán, terített asztalnál, agybafőbe dicsérte Hitlert hogy milyen lángeszű államférfi, milyen zseniális hadvezér. Rajongva beszélt arról is, hogy a “Führer” milyen kitűnő érzékkel válogatja ki vezető állásokba a megfelelő embert a megfelelő helyre. Példának a saját fontos beosztását említette. A vadászvacsora vendégei között volt Hóry András is ,aki szívből utált minden nácit. Nem is állta meg szó nélkül: — Hitler helyében én postaügyi miniszternek neveztem volna ki Excellenciádat, hiszen Excéllenciád kiváló szakértő levélügyekben — mondotta gúnyos éllel, arra a bizonyos mexikói levélre célozva. Papennek torkán akadt a dicsekvés, a kormányzó kínosan feszengett a helyén, egy másik vendég azonban megmentette a helyzetet, hirtelen másra terelte a szót. Hitler bizalmasa az egykori diplomáciai futár másnap reggel összecsomagolt és elutazott. Hóry Andrástól nem búcsúzott el. LONDONI JEGYZETEK: A "KEDVES” VENDÉG ... Nincs messze az idő, amikor London éttermeiben és kávéházaiban a kedves vendég hiába kiáltja, hogy “four, főur!” — ha csak egy angol lord nem-jelentkezik hívására, a fölszólitásra süket csönd felel. Legalábbis ilyen sötét képet fest a jövőről Rónay Egonnak, Anglia legtekintélyesebb gasztronómiai főgurujának és hotel-brahminjának ma megjelent vendéglátóipari nagykalauza, amelyben már az 1974-es esztendő kulináris esélyeit latolgatja, kiindulva az idei év tapasztalataiból. Ezek között a tapasztalatok között, írja, a legkatasztrófálisabb jelenség az hogy 1973- ban milyen gyorsan és váratlanul hanyatlott a kiszolgálás színvonala a legrégibb és legmegalapozottabb vendéglátó intézményekben is. Az ok: a rendkívüli munkaerőhiány. A megbízható és fegyelmezett kiszolgálás a legjobb helyeken is ritkaságnak számit ma már, ehelyett olyan hányavetiséggel, zűrzavarral találkozik a vendég, amely már a közöny és hanyag nemtörődömség határát súrolja. Igen magas költségek ellenében sem remélheti már az ember panaszolja Rónay, hogy figyelmesen bánjanak vele. És ez a fordulat drámai váratlansággal következett be. Rónay minderre számos példát sorol fel, a legfigyelemreméltóbb azonban az, hogy az éttermek, hotelok tulajdonosai és menedzserei milyen kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek arra, hogy már nem is képzett, vagy a vendéglátásban járatos, de akármilyen személyzetet szerezzenek. Mitől állt elő ez a nagy munkaerőhiány az angliai, de elsősorban londoni vendéglátó-iparban? Amikor néhány esztendővel ezelőtt az angliai idegenforgalom fellendülése kezdődött, a hotelok nem tudtak megbirkózni a váratlan konjunktúrával, kevés volt a szálloda. A Wilson-kormány igen magas adókedvezményt és kis kamattal visszafizetendő kölcsönöket nyújtott azoknak a személyeknek, vagy vállalatoknak, akik, vagy amelyek szállodát építettek, esetleg már meglévő hoteljaikat kibővítették modernizálták. Az elmúlt két esztendő során több szálloda épült Londonban és London környékén, mint az azt megelőző ötven évben. Természetes, hogy ezek az uj szállodák részben egymástól csábították a személyzetet, részben pedig hallatlanul magas fizetésért hajlandók voltak fölvenni bárkit, aki jelentkezett. Addig-addig licitáltak, mig ma az a helyzet, hogy egyes szállodák és éttermek kosztot-kvártélyt és heti negyven fontsterling fizetést kínálnak olyanoknak, akik eddig a vendéglátó-szakmának még mint vendég sem mentek a közelébe. A magas béreket — mi egyebet is tehetnének? — természetesen áthárítják a vendégekre, akik ilymódon mind többet és többet fizetnek a mind rosszabb és rosszabb kiszolgálásért. Rónay idézi az egyik hotel menedzserét, aki ezt mondotta neki: — Készséggel adok szállást, teljes ellátást és heti harmincöt fontot pincérnek, bármixernek, portásnak, hotelszolgának. — Mi az, amit ennek fejében megkövetel tőlük? — kérdezte Rónay. Mire a menedzser igy felelt: — Azt, hogy — maradjanak ébren! A vendéglátás színvonalának hanyatlása öszszefügg még egy körülménnyel: a London-városi egészségügyi hivatalnak nincs elég inspektora az éttermek és szállodák tisztaságának, higiéniájának ellenőrzésére. A képzett egészségügyi felügyelők nem vállalnak Londonban állást, mivel a főváros drágább a többi városoknál és ugy(Folyt, a 12. oldalon)
