Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-15 / 46. szám
11. oldal FELESÉGEK — JELIGE — Kedves Miss Homoki, Magyarországon kétszer nősültem, aztán itt Amerikában egyszer. Három házasságom végződött válással. Semmi káros szenvedélyem nincs, szorgalmasan dolgozom, a feleségeimnek mindig meg tudtam adni azt, amit egy egyszerű, nem gazdag embertől elvárhattak. Három házasságom ennek dacára rövid volt. Az első két évig, a második két és fél évig, a harmadik nem egészen két évig tartott, egyik sem ment tovább, annyit kínlódtam, hogy muszáj volt válni. Nem látom be, hogy miért kellett annak igy lenni, hogy minden feleség mindig csak bajt hozott rám, pedig nem érdemeltem meg. VÁLASZ — Levelét mintha Maxim Gorkij nagy orosz író diktálta volna, ö irta, hogy férfinek az asszony mindig csak veszedelmére van. Ha szép, akkor másokban is vágyat gerjeszt és ezzel a férjet kiszolgáltatja a féltékenység gyötrelmeinek, ha nem szép, akkor a férje irigyli azokat, akiknek szép felesége miatt szenved. Ha pedig se nem szép, se nem csúnya, akkor a férje szépnek látta őt, amikor elvette és később ha rájön, hogy tévedett, megint csak szenved az asszony miatt. Irodalomnak ez szép, érdekes és jó, a mindennapi élet azonban más. A válásnak mindig van valami oka. Maga egyetlen szót sem ír az okról vagy vélt okról. így nem tudók hozzászólni, hogy — mint írja — “miért kellett ennek igy lenni”. Igazán nem vagyok érzéketlen panasza iránt, de azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy maga vált el háromszor, a három felesége pedig csak egyszer. Tehát a futballisták nyelvén szólva 3:1 az ő javukra. Gondolkozzon csak ezen egy kicsit. Nem árt. sjc :Jí ijs ÁLOM — Kedves Miss Homoki, itt volt látogatóban Miskolcról a nagynénim, az édesanyám húga és hozott nekem ajándékba egy régi álmoskönyvet, amelyben az áll, hogy aki almáról álmodik, annak szerencséje van a szerelemben. Ez nagyon meglepett engem, mert én sokszor álmodtam almával és nekem sajnos, sohasem volt szerencsém a szerelemben, pedig már 35 éves vagyok. Lánykoromban az vőlegényemről az esküvő előtt egy héttel kiderült, hogy szélhámos, nős ember, Kanadában felesége van. Akkor felbontottam az eljegyzést és máshoz mentem feleségül. Gyorsan rájöttem, hogy iszákos és kártyázik. Sokat szenvedtem mellette, végül elváltunk. Akkor megismerkedtem egy férfivel, megszerettem és jóba lettünk, azt mondta, hogy mérnök. Nekem volt egy kis megtakarított pénzem, ő kölcsönkérte, úgy mondta, hogy egy fontos találmánya van, amellyel pénzt kereshet, ahhoz kell és gyorsan visszaadja. Mikor átadtam, egy hét múlva már felém se nézett. A pénzt nem adta vissza, utólag megtudtam, hogy nem is mérnök. Nem én kellettem neki, csak a pénzemet csalta ki. Ezért nem értem, hogy miért mondja az álmoskönyv szerelmi szerencsének az almát. VÁLASZ— Nem az álmoskönyv almájával van baj, hanem a maga vigyázatlanságával. A vőlegényéről csak “véletlen folytán” tudta meg, hogy nős. A férje esetében csak az esküvő után jött rá, hogy alkoholista és kártyás. A szerelmeséről csak ‘utólag tudta meg’, hogy nem mérnök, hanem szélhámos. Mind a három esetben előbb kellett volna érdeklődni róluk egy kicsit, akkor nem érte volna kellemetlen meglepetés. Mindettől függetlenül, ne törődjön, azzal, amit az álmoskönyv mond. Álmot tudományos alapon elemezni lehet (pszichoanalízis), az álmoskönyv azonban csak babona. Dobja el. És legközelebb, ha almával vágj7 alma nélkül újra jön a szerelem, ne az almára gondoljon, hanem az eddiginél óvatosabban válasszon. * * * OLVASÓNŐ JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, kiváncsi vagyok, hogy mit gondol énrőlam. 26 éves vagyok, két éve mentem férjhez. — L'ánykoromban a szüleimnél éltem. A High School után mindjárt állásba mentem. Sokszor kellett állást változtatni. Mindenhol elismerték, hogv jól dolgozom, csak az volt a bajuk, hogy van nekem egy tulajdonságom, erős akaratú vagyok. Ha valamit elhatározok, akkor azt teszem és úgy teszem, ahogyan én akarom. A szüleimnél is baj volt emiatt. Mióta férjnél vagyok, sokszor szólt a férjem, nem tetszik neki az akaratom. írja meg kedves Miss Homoki, hogy hiba az, ha valaki nem gyenge, hanem akarata van s végrehajtja az akaratát? VÁLASZ — Levelében annyit emlegeti az akarat szót, hogy az már gyanús. Gondolom, egy kicsit tetszeleg magának az erős akaratú nő szerepében. Idéznem is kell egy mondatát: “Ha valamit elhatározok, akkor azt teszem és úgy teszem, ahogyan én akarom”. Ez azt jelenti, hogy senkire sem hallgat, semmiféle érvet, ellenvetést nem fontol meg, ami viszont nem akarat, hanem makacsság, önfejűség. A makacsság, önfejűség nem az igazi kemény akarat jele. Ez csak akarás és az akarás kedvéért, mert megfontolás nélküli Mindenünnen elszökni minden éjjel mindenünnen kinőni zúgó hó alól szemben és korán kezekhez érni hagyni fölfakadni de épen fokozódni de nem itt nem ott — mindenhogyan elállni mint a só hullni mint nyírfák virágzó vattacukra érni átszületni megtalálni de nem az akkorit a múlót a másikat a múlót a megérkezöt / APÁTI MIKLÓS elhatározáson alapul. A magafajta ember bizonytalannak érzi magát, vaktában dönt és döntése mellett értelmetlenül kitart. Tulajdonsága miatt sokszor kellett állást változtatnia. Férjet nem lehet ilyen gyakran változtatni. Magának kell megváltoznia. Legyünk büszkék magyarságunkra! EGY VILÁGHÍRŰ FESTŐMŰVÉSZ EMLÉKE (Folyt, a 10. oldalról) barátok naggyá, fenségessé tették a helyet. Ennek határában van a hires fontainebleaui rengeteg, mely húzta, vonzotta Paál Lászlót. Itt festette meg az “Eső után” és az “Erdei ut” cimü képeit. Talán nem is közömbös nekünk, hogy Munkácsy is Paáltól tanulta meg a fasorok, a vízpartok festését. A többi barbizoni festő csak csodálni tudta mindenkitől eltérő stílusát és festményeinek “levegőjét”. Az “Erdei ut”-on a tér közepe táján egy öreg anyóka ballag a levegős bokrok között, hová a beosonó napsugár ontja mézét a tisztásra, mig a fák közé belopakodik a vakító fehérségű égboltozat. Paál az erdőkkel borított természet gyermeke, aki fényes napfényről mindig szívesen bemenekült az erdők árnyas vadonába a sudár fák közé. Paál a többi akkori festőművész-társaival, nemzetiségre való tekintet nélkül szoros baráti kapcsolatot tartott fenn. Mindenki becsülte őt és munkáit (hiszen tiz év alatt 120 képet festett), csak hazájából késett, vagy egyáltalán nem is jött elismerés. Egy hires holland műgyűjtő Lázár Bélának, Paál életrajzírójának ilyenképpen nyilatkozott: “Paálból a világ legnagyobb képfestője lett volna, de maguk ilyen talentumot semmibe sem vettek és ez a nyomasztó érzés vitte őt fiatalon, 33 éves korában a sírba.” Millet, a hires “Angelus” cimü kép alkotója volt Paál szomszédja, aki a legnagyobb tehetségnek jellemezte azok között, akik addig Barbizonban megfordultak. Jövőre lesz 100 éve, hogy Paál László Barbizonban letelepedett. Egy francia művészettörténész (Moussinac) megállapítása, hogy Paál egyaránt gazdagította Franciaországot és Magyarországot. Az őszi erdő süppedő avara nem szabad, hogy feledésbe engedjen menni egy ilyen világhírű festőművészt, mint Paál Lászlót. Az erdő rengetegei, a kis ösvényeket szegélyező nyírfák ezüstös színe és a fenyők haragos zöldje és a rozsdásodó, lehullott falevelek mind az ő palettájának festékével vannak színezve, de leginkább is magyar szivének dobbanása és ihlete, amely Paál László képeiről ma is felénk árad. ELKESEREDETT ASSZONYKA — Carrambo! Mo este már megint nadrágot foltozhatok!... <t HOMOKI ERZSÉBET j LEIKI KLINIKÁJA ! < < <
