Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-15 / 46. szám
9. oldal A VÉRES CSATORNA KULISSZATITKAI Irta: SÁGI PÁL A legutóbbi hat hét alatt kétszer öntözte vér a sivatag homokját a Szuezi-csatorna partján. Most másodszor ismét katonáké és diplomatáké a szó. Ki tudja, mire jutnak . . . Politikai és stratégiai problémáktól eltekintve: regénye, sok kuliszszatitka is van a csatornának. Diszkrét és nem diszkrét szerelmesek, idillek, tragédiák, bűnök emléke lebeg felette. Még magyar vonatkozású epizód is akad köztük, bár ezzel nincs mit dicsekednünk. Szuezi-csatorna: ezt a két szót több mint 120 éve Írták először egymás mellé. Metternich Kelemen herceg, a mi fülünknek oly rosszhangzásu osztrák kancellár kezdeményezésére 1847-ben nemzetközi bizottság foglalkozott a problémával, hogy vizi átjárót kellene vágni a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között. Anglia, Oroszország, Hollandia, Spanyolország. Ausztria és Franciaország legkiválóbb szakértői vettek részt a tárgyalásokon. Negrelli osztrák mérnök nagyjából ki is dolgozta a csatorna tervét. Közben azonban Lesseps Ferdinánd, az arisztokrata származású mérnök-diplomata, Franciaország egyiptomi konzulja is terveket készített a nemzetközi bizottságtól függetlenül. Said khedive, Egyiptom uralkodója nagyon kedvelte Lessepset. Lesseps kiváló emberismerő volt és sorra megpuhitotta a khedive környezetét, sikerült meggyőznie őket arról, hogyha ő kapi° meg az építési engedélyt, mindenki jól jár. aki segítette, egyengette az útját. . Hozzájárult ehhez, hogy hatalmas pártfogója is akadt: Hl. N*dó1po" felesége, Eugenia francia császárné. A világszén Eugéniát meleg rokonszenv szálai fűzték Lessephez. Nem is csoda, hogy mikor a khedive som* kapta az illatos leveleket Párisból, Eugenia pártfogolt jának esélye még jobban megnövekedett. — Szerencsés fickó ez a Lesseps, egy császár* ássa neki a csatornát — mondta az egyik éles nyelvű egyiptomi miniszter. Egész Európában emlegették a császárnői párt fogást, de senki sem hitte el, hogy magánembm r.ek jut egy ilyen munka. Tévedtek. A khedim versenytárgyalás mellőzésével Lessepsnek *d+* a megbízást a csatorna építésére. Hiába méltatlankodott a nemzetközi bizottság, ő kapta me" a munkát. Elsősorban tőke után nézett. Négv esztendeig tartott, amig megoldotta a próbáéTMá+ Közben néhány kísérletező bankár, tőkés és v»1!»1 kozó pénze elúszott a próbálkozásokon és megkezdődött a drámák sorozata. Párisban egymásután 3 tönkrement tőzsdés kö vetett el öngyilkosságot, mert tulangazsálta magát a csatorna pénzügyeiben. Lesseps a tőkések sorozatos cserélgetése után végre eljutott odáig, hogy együtt volt a 200 millió frankos alaptőke. 1869-ben Port Saidnál megtették az első kapavágást és 20,000 főnyi munkáshadsereg kezdte meg az építés hatalmas munkáját. Az ilyen nagy építkezéseknél elkerülhetetlen szerencsétlenségeken kívül egész sereg drámát jegyeztek fel a csatornaépítéssel összefüggésben. Az építés idején 23 egyiptomi munkás ölte meg a feleségét, mert a sötétbőrü asszonyok könnyen estek az Európából érkezett fehér munkások és munkavezetők és néha a mérnökök csábításának áldozatául. A párisi elmegyógyintézetbe 41 olyan őrültet szállítottak be, aki Lesseps Ferdinándnak tartotta magát, vagy azt állította, hogy Lesseps tőle lopta el a csatorna tervét. Az egyik mániákus Egyiptomba ment, beállt munkásnak a csatornához és amikor Lesseps egy alkalommal arra haladt, revolverrel a kezében eléje ugrott. — Átkozott ördög, elloptad a tervemet, most meghalsz — kiáltotta és négyszer rálőtt, a golyók azonban nem találtak. Franciaországban 9 öngyilkosság, 1 gyilkosság történt a csatorna miatt. Jean Villant párisi mérnököt a csatornaépítéshez szerződtették. Port Saidba utazott, fiatal felesége és két gyermeke Párisban maradt. A következő esztendőben névtelen levélben figyelmeztették, hogy a magára maradt asszonyka más férfivel igyekszik elűzni a7 unalmát. Villant szabadságot kért, hazautazott és felelősségrevonta a feleségét. Az asszony mindent bevallott, amire egy pisztolylövéssel leteritette, azután elrohant és a Szajnába ölte magát. A szomszédok nem hallották a nisztolv dörrenését. A két kisgyerek ottmaracP a lakásban a holttest mellett. Télidő volt. a lkály hában égett a tűz. Egy kipattant szikráké1 tüzet fogott a gyerekek ruhája és mind a kettő halál ra égett. F'* volt a le^döbbenetesebb szuezi dráma. Melléi e sorakozik még 9 asszonv és Q7 szonv öngyilkossága: valamennyien azért rn o.rn f/o*1 a halálba, mert a csatornán dolgozó vőlegényük va.o-v főnök más nő kedvéért elhagyta őket. Anvavi hajó1' is támadtak. Lesseps tnU°nt* a köu'•“"vetést és a társasán csalk nehezen tudta x.a"aohoz’’i az in’abh 130 milliót Végül mérlscse1' v-ofoioaXdütt az énités é« 1869 augusztusába" r?"y nemzetközi ünnepséggel megnyitották e csatornát. V.U5"rászóló ünnepség volt. de együtt»1 yílá<r rászóló büriüyyi botrány is társult hozzá A mo". nyító iimenségen uralkodók ie’en+eV me», más uralkodók megbízottaikat küldték el. rengeteg nagynevű politikus, államférfi és diplomata o-vüH össze. Abban az időben egész Európában hajszolt a rendőrség egy vakmerő tolvajbandát pmpi’neV számunkra szomorú nevezetessége az volt, hog" az élén két hirhedt Pesti zsebmetsző állt, a kél Brenner-fivér. A Brenner-banda a csatorna megnyitási ünnepélyén tette fel a koronát addigi sikerdus működésére. A fényes estélyen a perzsa sah küldöttje egyszerre csak turbánjához kapott és rémülten kiáltott fel: — Ellopták a smaragd diadémomat!... A felkiáltás mintha csak jeladás lett volna. — Egymásután jelentkeztek a kárvallott előkelőségek. Csaknem mindenkitől elloptak valamit: gyémántot, drágaköves csattot, diadémot, ékkövekkel kirakott érdemrendet. Példátlan zűrzavar keletkezett, alig sikerült lecsillapítani. Giuseppe Verdi, a nagy olasz muzsikus a csatorna megnyitásának alkalmára komponálta később világsikert aratott Aida cimü operáját. Persze őt is meghívták az estélyre. Verdi volt az egyetlen, aki mosolygott: — Szerencsés vagyok, tőlem semmit sem lophattak, legfeljebb az Aida néhány melódiáját — ami igaz volt, de nem vigasztalhatta meg a többi vendéget az ellopott ékszerek, drágakövek többé sohasem kerültek meg. AKIK MAGUKRA MARADTAK (Folyt, a 8. oldalról) szűnt és azzal együtt a hűséges ápoló minden jövedelme. Van köztük olyan, áki hatvan esztendős korára heti két font nyugdíjra jogosultságot szerezhet akkor, ha mostantól rendszeresen vásárolni kezdi az állami nyugdij-bélyeget. Ez pedig hetenként egy fontba kerül. Úgy tűnik, hogy a szervezet, amely ezeknek a szomoru-sorsu nőknek érdekében és megsegítésére létesült, nem eredménytelenül irányítja reájuk most a reflektorfényt. A társadalmat teszi fele’össé értük, mert hiszen ők is a társadalom érdekében töltötték el életüket, s maradtak magukra. Részletes tervet dolgozott ki a szervezet egy olyan nyugdíj-kategória megteremtésére, amely bwalább anyagi gondjaiktól és a nélkülözéstől mentesiti a magányos asszonyokat. A dráma értelmi részén természetesen mindez nem változtat. De azon ki tud segíteni? A legtöbb, ami tehető, hogy a magányos asszonyok a régi fénykép*1bumok képeit ne fütetlen lakásban nézegessék. A. régi tájakat, ahol egyszer fiatalok voltak, egyegv régi arcot .mosolyt, amely jelentett valamit. Háromszázezer magányos asszony. Mily könyvben maradtak észrevétlenek, míg most ez a szerveret, s a héten megjelent kiadvány fölrázta a * társadalom lelkiismeretét. Közülük egynek-egy-ek sorsát, történetét bizonyára mindenki meg- 1-öuTivezte volna a mozi, vagy a szinház nézőte- Háromszázezer azonban túlságosan sok ahvoz. hogy — észre lehessen venni. London, 1973, november hó . . . Halász Monica NEVESSÜNK Egy gyár éjjeliőrt keresett. Az egyik jelentkezőnek azt mondja a munkavezető: — Rendelkezik maga azokkal a képességékkel, amelyek az éjjeliőri állás betöltéséhez szükségesek? — Hogyne — feleli az éjjeliőr —, a legkisebb zajra felébredek. • Rövidre vágatja a haját a nagymama. Utána megkérdezi az unokáját: — Nos, hogyan nézek ki benne? — Már nem is látszol öreg néninek. — Igazán? — öreg bácsinak . . . — Szóval nem hiszed el senkinek, hogy a Föld gömbölyű? Na most körülgyalogolod velem, te haszontalan kölyök! . . . SÁGI PÁL r
