Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-04 / 40. szám
11. oldal FÉLTÉKENY JELIGE — Kedves Miss Homoki, o vőlegényem nagyon jóképű, elegáns fiú, tudom, hogy sok lány irigyel érte, még barátnők is vannak köztük. Ezért nagyon féltékeny vagyok rá. Neki ez nem tetszik és már többször szólt miatta. Én a szüleimmel vagyok és az édesanyám is figyelmeztetett, hogy ne legyek féltékeny, mert az rosszra vezet. Mit tanácsol? VÁLASZ — Nyelvtannal kezdem. A féltékenység szó a féltés szóból ered. Márpedig azt féltjük, ami nekünk kedves. A túlzás azonban mint mindenben, ebben is veszélyes. Kockázattal jár. A legtöbb, nősülés előtt álló férfi, amíg ki nem mondja, hogy „I do", tudat alatt valahogy egy kissé félti a szabadságát. Mit szóljon tehát a maga jóképű fiúja az olyan lányhoz, aki már menyasszony korában féltékenységi jeleneteket rendez, kémkedik utána, felelősségre vonja, minden percét számonkéri. A férfi ilyenkor alaposan meggondolja a dolgot, és megtörténhet, hogy egyszerűen odébbáll. Ugyanis maga előtt látja a jövőt, a zsebeit átkutató, a minden levélre, minden telefonra gyanakvó, és 5 percnyi késés miatt már féltékenységi cirkuszt rendező feleséget. Okos nő uralkodjon magán, legyen megértő, tapintatos és diszkrét a férfi iránt. Maga is legyen ilyen a vőlegényéhez. Meg kell hagyni őt abban az illúzióban, hogy nem akarják a szabadságát megnyirbálni. Az egérfogóba nem száraz kenyérhéjat, hanem csábító szagú sajtot vagy szalonnát teszünk. ☆ ☆ ☆ HÁZIMUNKA JELIGÉRE. — Kedves Erzsébet, a lányom a problémám, aki 15 éves, már itt született és itt jár iskolába. Én ellátom a háztartást, és még full-time állásom is van. Nem azt akarom tőle, hogy folyton dolgozzon, én szívesen megcsinálok mindent, a főzést, takarítást, stb:, és hagyom, hogy ő tanuljon. Csak annyit szeretnék elérni tőle, hogy mossa a saját ruháit, és a fehérneműjét, és legyen egy kicsit a konyhán mellettem, látni a főzést, néha a takarítást, vasalást, és minden ilyen házimunkát. A lányom egyszerűen azt mondja, hogy Amerikában ez nem az iskoláslányok dolga, ő nem is csinálja. Én már nem értem ki magamat a mai világban ezekben, és tanácstalan vagyok, a férjem pedig azt mondja, hogy ő nem avatkozik bele. .............. VÁLASZ. — Ez nem amerikai probléma. Amerikában is vannak lányok (és ezek vannak többségben), akik 15 éves korukban nem csak a maguk holmijával törődnek, hanem amennyire a tanulás időt enged rá, még igyekeznek minél többet segíteni a háztartásban. Hát még olyan családban, ahol az anya is dolgozni jár! De nemcsak a segítségről van szó. A lányának szüksége van arra, hogy megtanulja a háztartás lényegét, mert egyszer belőle is feleség lesz. Abban pedig nincs különbség sem Európában, sem Amerikában, hogy az olyan lány, aki egy rántottát nem tud megcsinálni, egy gombot nem tud felvarrni, egy inget nem tud kivasalni, sohasem lesz jó feleség. Éppen ezért ne engedje így felnőni. Nem kell agyondolgoztatni, de szépen, lassan tanuljon meg mindent. Saját érdekében fogja szigorúbbra most, mert később már késő lesz. A férje nem avatkozik bele? Kényelmes álláspont. De kérdezze csak meg tőle: mit szólna hozzá, ha maga nem tudná, hogyan kell megágyazni. ☆ ☆ ☆ BŰN JELIGE. — Kedves Miss Homoki, ijesztő, hogy mit csinálnak a bíróságok, amikor formai okokból felmentenek gonosztevőket, óvadék ellenében szabadon engednek súlyos bűnözőket, akiknek az emberiség érdekében rács mögött lenne a helyük és túlságosan enyhén büntetnek bűnözőket. Szigorítsák meg a törvényeket, és állítsák vissza a halálbüntetést, akkor kisebb lesz a bűnhullám. Ezzel szemben miért nem enyhítik a szerelemből, féltékenységből elkövetett dolgok büntetését. A szerelem, a féltékenység az velünk születik, nem tehetünk róla, az más, mint amikor a rabló elindul, hogy elvegye más embertől a pénzét, és esetleg agyon is lője. Akik a törvényeket hozzák, miért nem gondolnak erre? VÁLASZ. — Mások is szóvátették már, hogy a bűnözőkkel szemben enyhén alkalmazzák a törvényt, és ezzel felbátorítják őket. Ez igaz. Abban is igaza van, hogy a szerelmi szenvedélyből elkövetett cselekmény emberileg enyhébb elbírálás alá esik, mint az aljas szándékú, amelyet anyagi érdekből követnek el. Az enyhébb elbírálás azonban nem mehet túl egy bizonyos fokon. A szerelem magasztos érzés, de nem biztos, hogy mindig, mindenkit jó úton kalauzol. A társadalmi normák szerint elfogadott bűncselekményeket megfelelően kell büntetni. Ha minden féltékeny vagy csalódott férj, feleség, partner, partnemő jelentéktelen büntetéssel megúszná az emberölést, akkor New York utcáit hullahegyek borítanák, és hogy cinikus legyek: megakadna a közlekedés. ☆ ☆ ☆ ÜZENETEK. — 1. Mrs. J. H. Azt kérdi, miért szerepel még mindig Marlene Dietrich, amikor már ilyen öreg és sok a pénze, mit akar még. Alighanem azért, mert nem érzi magát öregnek, továbbá, mert szereti a színpadot és szereti a még több pénzt. — 2. TV jelige. Erzsébet angol királynő, aki Stuart Máriát kivégeztette, a hatfeleséges VIII. Henrik és Boleyn Anna házasságából származott. Édesanyját Henrik lefejeztette. LONDONI SZÍNFOLTOK ÍNYÉBEN él a nemzet... Ami főúri családoknak a Góthai Almanach, elismerésre törekvőknek az angol „Who’s Who”, az Nyugat-Európa vendéglőseinek a francia „Michelin”, amelybe bekerülni, jó osztályzatot kapni, fölér a gasztronómia és a konyhaművészet nemesi oklevelével. Éppen ezért elképzelhető, hogy minden angol, skót és walesi vendéglős és fogadós szívszorongva értesült a hírről: rövidesen megjelenik a nagy presztízsű, piros kötéses Michelin-kalauz, amely a brit szigetek kulináris díszletei mögé nyújt betekintést, és ugyanúgy osztályozza majd az angliai szakácsok és vendéglátók teljesítményeit is, mint ma már évről évre megjelenő új kiadványaiban Nyugat-Európa legtöbb országának arra érdemes éttermeit. Michelin-nek ez nem az első kísérlete lesz arra, hogy az angol konyhát bekapcsolja a civilizált táplálkozás nagy áramkörébe — a húszas években publikált angliai gasztronómiai kalauzokat, de az-EGÉSZEMMEL — Micsoda idők! Páncélszekrényben az élelem ! után felhagyott vele, mert állítólag kóstoló-szakemberei, akiknek az volt a feladatuk, hogy inkognitóban sorrajárják és sorra ízleljék a vendéglők ételproduktumait, öngyilkossággal fenyegetőztek, ha még sokáig kell kóstolgatniok az angol konyha termékeit. A borúlátók most is azt mondják, hogy a jó angol vendéglőket ismertető új Michelin olyan vékony kis kötetecske lesz, hogy a lapozgatok kezéből kifújja az első könnyű szellő, a kiadó azonban cáfolja ezt, mondván, hogy az új Michelin nem kevesebb, mint négyezer brit hotelt és vendéglőt ismertet, ami ugyan nem éri el a francia kiadásban nyújtott választékot — abban ugyanis tizenhatezer található de nagyjából megfelel a spanyol Michelin-kötet anyagának. A Michelin-inspektorok hónapokon keresztül járták az angol éttermeket és fogadókat, normájukat e rettenthetetlen férfiúknak oly módon állapították meg, hogy naponta átlagban tizenkét vendéglátó telephelyet látogattak meg. Ez azonban nem azt jelenti, mintha naponta tizenkétszer vacsoráztak, vagy ebédeltek volna — két teljes étkezésnél többet nem fogyasztanak napjában —, de abból a tapasztalatból indulnak ki, hogy a legtöbb helyen semmit sem kell enniök, elég körülnézniök ahhoz, hogy tudják: nem Michelin-nek való. A kóstoló szakemberek mind rangrejtve közlekednek, nehogy a vendéglős megkülönböztetett kiszolgálásban részesítse őket. Az angliai terepet angol kóstolók derítették fel, de valamennyien Michelin párisi intézetében nyerték kiképzésüket. Ahhoz, hogy valaki sikeres ételkóstoló és osztályozó legyen, három alapkövetelménynek kell megfelelnie: bizonyos vendéglátói és gasztronómiai tapasztalattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy hogy tisztában legyen a technikai részletekkel, mint például paradicsommal készül-e a sauce Duglere, vagy sem, szeressen enni, és végül, anyanyelvén kívül beszéljen legalább még egy európai nyelvet, francia tudás előnyben részesül, mivel a Michelin-kóstolók mind Párisban nyerik kiképzésüket. Vannak azután bizonyos különleges követelmények: ahhoz, hogy igazán méltányolhassák az ételt, evés közben nem szabad beszélgetniök, étkezés előtt nem szabad coctailt inniok és dohányozniok. A legtöbb Michelin-inspektor önkényesen és végérvényesen fölhagy — ínyének megbízható érzékenysége érdekében — a dohányzással. Michelin angol inspektorai összesen 13 ezer vendéglátó helyiséget látogatnak meg a Brit szigeteken. Ahhoz, hogy a helyiség említést nyerjen a katalógusban (vagy ne nyerjen), elég egy látogatás, de ahhoz, hogy a rangot jelentő csillagokból kaphat-e egyet, vagy esetleg többet is, jónéhányszor visszatérnek az inspektorok, hogy ellenőrizzék a konyha megbízhatóságát, s végül jelentéseik alapján a kötet főszerkesztője személyesen is tesz egy, vagy több látogatást. A vendéglő neve mellett a négy csillag azt jelenti, hogy a — Páris megér egy misét mintájára — vendéglő önmagában véve megéri az odautazást. A három csillag is megtisztelő osztályzatnak számít. Azt mondottam az előbb: elképzelhető, hogy a Michelin-kötet küszöbön álló angliai kiadásáról szívszorongva értesültek az angol, skót és walesi vendéglősök. Nos, elképzelhető, de nincs így. Az új kötet főszerkesztője arról panaszkodik, hogy a szétküldött kérdőívekre a hoteltulajdonosok és vendéglősök nagy része nem is válaszol. Könnyen lehet, hogy sosem hallottak Michelinről. Annál jobban ismerik persze, a Rónay-guide-ot, amelyet (nagyjából a Michelin mintájára) körülbelül tíz évvel ezelőtt indított sikeresen, és jelentetett meg azóta is minden évben Rónay Egon, a hajdani pesti Belvárosi Kávéház tulajdonosának, Rónay Ödönnek a fia. Amikor Rónay Egon ide menekültként megérkezett, bizony nem válogathatott, így hát az angol ételek rendszeres ízlelgetésétől sem riadt vissza. Most persze, jön a Michelin! Hja, nem ez az első eset, hogy szegény menekültek végigrágják magukat egy halom yorkshire-pudingon, aztán jön valaki, és leül a kész cassoulet, vagy boeuff bourguignon elé... London, 1973. szeptember hó... Halász Monica
